Karintia nyáron

Ausztria

Ott-tartózkodás ideje: 2017. júl. 09.  - 2017. júl. 14. (5 nap)

0 hozzászólás I 121 látogató olvasta. Rögzítve: 2017. júl. 15. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar Vanek Beszámolója

Cimkék: Karintia szurdok felvonó túra 

Hat napot töltöttünk Karintiában, július közepén.
Első nap a Raggaschlucht szurdokot vettük célba. Keskeny, látványos pataktúra, 1 óra alatt teljesíthető, akár kisgyerekekkel is. Második nap a Goldeck kabinos felvonót próbáltuk ki, a hegy tetején gyönyörű körpanoráma és legelésző bocik látványa fogadott. Ez is egy könnyű túra, csak figyelni kell, mikor megyünk fel- vagy le a lifttel, mivel délben 1 órás ebédszünetet tart a kezelőszemélyzet (nemcsak itt, például az Ankogelnél is.) Délután a Kreutzeck panorámasiklót próbáltuk ki, ami olyasmi, mint a budavári, de iszonyú meredek (78%-os) pályán halad. Az egymással szembe haladó, kábeleken vontatott kocsik félúton találkoznak, itt lehet átszállni, annak, aki akar… A fenti állomásnál van egy víztározó, szép kilátással.
A harmadik nap magasabbra szerettünk volna jutni, elmentünk hát az Ankogel hegyre. A csúcs alatti falu, Mallnitz takaros, rendezett kis település. Zsáktelepülés lenne, ha nem volna lehetőség innen átmenni a Magas-Tauern északi oldalára - vonattal. (Évekkel ezelőtt a Grossglockner Hochalpenstrassét úgy jártuk végig Salzburg tartomány felől, hogy Mallnitzból autószállító vonattal mentünk vissza, ez így egy egész napos körutazás volt).
Az Ankogel nagykabinos liftjei félóránként járnak és 1287 méterről 2637 méterre visznek fel, de a középállomásnál át kell szállni. Fent még bőven voltak hófoltok, akár hógolyózni is lehet. A hegytetőn kis kápolna áll, de mi oda már nem mentünk fel a csúszós, omladékony kövek miatt. Délután a mallnitzi BIOS természettudományi múzeum nekünk csalódás volt, túl sok a tablet-nyomogatás, és kevesebb az igazi szórakoztató, ötletes interaktív élmény, és nem is egy hatalmas épület, így kevesebb, mint 1 óra végeztünk.
A negyedik napra esőmentes időt ígértek, így végre felmentünk a Mölltal gleccserre. Flattachtól 8 km-re van a földalatti vasút alsó állomása, egy csodás vízesés mellett. A metró félóránként jár, 5 km-t tesz meg 8 perc alatt ér fel a 1200 méterről 2200 méterre. Itt egy másik évszak, mondjuk azt a hűvös koraősz fogadott minket. Elsétáltunk a tengerszemekhez. Holdbéli táj, leírhatatlanul pazar látvány, mohás kövek, kisebb vízesések, hatalmas sziklák mindenütt, amit a kőből épült hütték látványa sem zavar meg. Kabinossal mentünk tovább, fent 2800 méteren az étterem teraszáról lehet nézegetni a jégtengeren síelőket, akik a nem túl hosszú (3 km-nyi) pályákon gyakorolnak. Sítáboros gyerekek, profi versenyzők, akik nyáron se szeretnének kiesni a gyakorlatból. Voltak, akik csak poénból síeltek egy-két órát, de lehet drágának találták a különleges élményt, mivel friss hó hiányában kásás, tapadós pályákon siklottak lefele. Július elején esett 20 centi, akkor ideálisabb pályaviszonyok voltak, mint most, amikor 5-10 fokot mértünk 2800 méteren. Aki kirándulóként igazi hóra vágyik, annak érdemes felmennie az ülőfelvonóval, de ezért külön kell fizetni (14 E oda-vissza a felnőttjegy). Fent, 3122 méteren igazi havas, téli táj fogadott, és erős szél fújt. Sajnos a ködös, párás időben nem láttunk messzire. Kicsit hógolyóztunk a hideg szélben, aztán jöttünk vissza. Délután a Groppenstein szurdokban túráztunk. Nagyon hosszú, komoly emelkedők a falépcsőkön, 2,5 km-en keresztül, ami igen fárasztó, többen visszafordultak. Látványos ez is, bár a Ragga jobban tetszett mindannyiunknak.
Az ötödik nap Heiligenblutba mentünk. A Schareck lift ingyenes parkolónál álltunk meg, ami a Grossglockner Hochalpenstrasse fizetőkapuja felett található (útdíjat nem kell fizetni). A kabinos lifttel felmentünk a tetőre (2621 m), itt a Grossglockner és a többi magas csúcs látható - tiszta időben (ami ritka nagy szerencse). A Panoramabahn-nal (amit nem véletlenül neveznek így) lementünk még a fizetőút mellé, de a nagy szél és hideg miatt gyorsan visszajöttünk. A Schareck lenti állomásánál, a hegyen átvezető függővasút alagútjának bejárata alatt egy kis vizes játszótér szórakoztatja a gyerekeket és persze a felnőtteket. Délutáni programnak a közeli (4 km-re lévő) aranymosó élményfalut választottuk. Meredek út vezet fel a szűk völgyhöz, ahol az „aranyos” patak csörgedezik. A kapu előtti parkolótól a falu 15 perc gyalog. Érdemes ezt az utat sétálva, a mesebeli tájat csodálva megtenni, bár van parkoló közvetlenül a bejárat mellett is. Amint megérkeztünk, mindenki kapott csizmát, ásót, aranymosó tálat és egy aranygyűjtő ampullát. A patak egyik öble a „gyakorló” medence, ahol megmutatják az aranymosás csínját-bínját, a filmekből ismert kerektál-lötyögtetős módszert. Segítőnk azonnal talált 3 aranyszemet. Megmutatta azt is, hogy az arany és pirit miben különbözik egymástól (nem sokban…) Mi is találtunk arany”rögöket”, amit haza is hoztunk. A faluban bemutatják a helybéli nemesfém kitermelés történetét és technikai eszközeit. Érdekesnek találtuk a patakvíz erejét hasznosító kőtörő szerkezetet. A vízikerék egy fatengelyt forgat meg. A tengelyen lévő bütykök méretes cölöpöket emelgetnek, amik törik az alájuk rakott köveket.
Utolsó nap hazafele tartva a Wörhti tónál felmentünk a Pyramidenkogel kilátóhoz, ami állítólag a világ legmagasabb fából épült kilátótornya. Ez egy igazi turistamágnes hi-tech attrakció, buszos csoportokkal, nagy tömeggel. Lifttel villámgyorsan feljuthatunk a kilátóhoz, de lépcsőzni is lehet. A legmagasabb kilátópont 70 méter magasságban van, a tengerszint felett 919 méterrel. Ha nem lett volna ködös, párás idő a legmagasabb osztrák hegyek mellett az olasz és szlovén csúcsok is látszódhattak volna. Aki gyorsan vissza szeretne jutni a földszintre, egy fémcsőben egy zsákba bújva le tud csúszni, természetesen külön pénzért (4 EURO, de szerintem megéri).
Szállásunk Flattach-ban egy jól felszerelt, központi helyen lévő apartman volt. 5 éjszakára két felnőttnek és két gyereknek két hálószoba+nappalis apartmanban, adóval, végtakarítással, áramhasználattal, grátisz Karintia kártyával és wifivel együtt 105 ezer Ft volt (privátban megírom a címét). Naponta összesen 1 óránál többet nemigen kellett autókáznunk egyik programhelyszín fele se, ezért is érdemes volt innen csillagtúrázni. Összegezve mi nagyon jól éreztük magunkat, az időjárás is elfogadható volt, mivel csak esténként esett az eső. Sok minden kimaradt, ami terveztünk (barlangtúra, kalandpark, hajókázás), de még visszatérünk!
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Magyar  Română  Slovenčina