Öten egy Pandában, azaz Szardínia dióhéjban

Olaszország Alghero (Sardinia)

Ott-tartózkodás ideje: 2017. aug. 19.  - 2017. aug. 26. (7 nap)

0 hozzászólás I 1 510 látogató olvasta. Rögzítve: 2017. aug. 28. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar Lilla79 Beszámolója
Idén nehezen állt össze a nyaralásom, júliusra már épp úgy voltam vele, hogy vagy elmegyek egyedül nyaralni, vagy kiugrom az ablakon – mindkettő egyformán vonzó lehetőségnek tűnt. Végül jobb volt, hogy türelmesen (eufemizmus az idegbetegre) vártam a csodára a kapkodás helyett, mert egy régi kolléganőm nővére egy szép napon rámírt, hogy volna-e kedvem velük tartani. Rávágtam, hogy bárhova. A bárhova végül Szardínia lett, aminek külön örültem, mert egyszer régen már tervezgettem oda utat, de bizonyos olasz sajátosságokon elvérzett a terv. Most viszont egy ötfős társaság jött össze, így azért nem tűnt pénzügyi katasztrófának az ügy. (Természetesen az olaszoknak hála azért így is lett benne pluszköltség, de azt azért már megtanultam, hogy sosem lehet fillérre kiszámolni egy utazást, mindig lesz valami buktató.)

Röviden összefoglalva: teljesen jó úticél Szardínia a magamfajtának, aki szeret nézelődni is, meg strandolni is, és nem veti meg a finom falatokat sem. A valóság azonban ennél kicsit árnyaltabb, talán túl sokat vártam Szardíniától, de az útitársaimtól is hallottam egyszer-kétszer, hogy „bezzeg a görögök”... Voltak mélypontjaim, de végül és összességében mégiscsak szépnek és élvezhetőnek tartom Szardíniát, ha nem is felhőtlenül.

Mindezek miatt a kronológiai sorrendet most hagynám, jöjjön inkább a tetszési sorrend:

Alghero holtversenyben az első Bosával, de Alghero mégiscsak nagyobb, meg itt laktunk, tehát megilleti az első hely.

Imádom az ilyen városkákat. Egy 20 perces sétára laktunk a történelmi belvárostól, amely séta jó részét a parti sétányon lehet megtenni, szóval elég kellemes. Az óvárosban megtalálhatók a szokásos kövezett utcácskák, a városfalak, jachtkikötő, és egy – különösen a lemenő napban – elég látványos hosszú bástya, lehet shoppingolni, jókat enni, korzózni. Már első este besétáltunk és itt ettünk, nekem meg még volt két külön utam is ide, egy kora reggeli, meg egy délutáni, amikor a többiek hajóztak egyet. Nem bántam, Alghero volt szerintem a legnagyobb és legkomplexebb óváros, amit láttunk, ez volt a szardíniai otthonunk, naná hogy annyira meg akartam ismerni, amennyire csak lehetett. Szerintem nagyon jó kiindulópont a sziget északi részének felderítéséhez, közel a repülőtér, önmagában is látnivaló, plusz használhatónak tűnik a strandja is, szóval nagyon ajánlom szálláshelynek. (Végül egyik nap sem itt strandoltunk, ahhoz kellett volna még 1-2 nap). Egy baja van, nincs Kiko bolt...

Bosa még fotogénebb, mint Alghero, viszont szerintem kisebb, nem vagyok benne biztos, hogy ez is több séta erejéig lekötött volna. 40 km Algherótól, és az ide tartó, tengerpart fölött vezető szerpentin szerintem a legszebb útvonal Szardínián (nyilván a látottak közül). Főleg hazafelé, a tengerbe lemenő nap látványával. A városközpontba tartó, folyóparton vezető, pálmafákkal szegélyezett út is nagyon szép, aztán a folyó túlpartjáról lehet szép képeket lőni a város színes házikóira és a várára, a várból pedig szintén gyönyörű a kilátás a terrakotta tetőkre és a kanyargó folyóra. Lent a városban pedig a szokásos kövezett utcácskák, fagyizók, éttermek.

A második helyen szintén azt mondanám, hogy holtverseny alakult ki Olbia és Castelsardo között. Mindkettő szép, főleg Castelsardo, nekem az volt a benyomásom, hogy Olbia olyan Alghero-jellegű, Castelsardo pedig Bosa-jellegű, de mindkettő szerényebb méretű. Nagyon örülök, hogy Algheróba ment a járatunk és ott laktunk.

Futottak még: Sassariba is bementünk az én kérésemre, mert ott volt Kiko-bolt, ami az olasz útjaim kötelező eleme. Csak azt nem vettem számításba, hogy vasárnap lévén minden zárva... Végül Sassariban ittunk egy kávét, egy bevásárlóközpontban pedig a csajok engedélyeztek nekem fél órát a Kiko-beszerzésre. Teljesen kihagyhatónak érzem amúgy.

Porto Torresbe és Porto Cervóba is benéztünk, részemről szintén a hanyagolható kategória mindkettő.

Strandok

Azt hiszem, engem e téren ért a legnagyobb csalódás. Olyanokat olvastam Szardíniáról, hogy itt vannak Európa legszebb strandjai. Nos, én nem akarok nagy kijelentéseket tenni, mert egy hét alapján nyilván nem lehet ezt megítélni, de számomra tuti nem, ezt a szlogent nálam azért Kréta százszor jobban megérdemli. Tulajdonképpen nekem csak az utolsó napi strand, Lazzaretto ütötte meg azt a szintet, amit szeretek, de még itt is hozzá kell tegyem, hogy lehetett volna melegebb a víz. Ekkorra értettük meg azt a rendszert is, hogy számos helyen van ugyan lekerített privát strand horror árú ággyal és napernyővel, de van lehetőség nem lekerített részre ágyat és/vagy napernyőt kérni. Ergo nekem ez volt az egyetlen nap, amikor ágyon fetrengve, a saját napernyőmmel komfortosan éreztem magam.

A második helyezett a Le Bombarde strand, ahol a többiek kivettek 2 „készletet” a lekerített részen, asszem 24 euró volt 2 ágy+1 ernyő, én maradtam a szabad részen a napernyőmmel. Nem volt rossz, de egy ágy még hiányzott, nem tudtam kitől kell kérni.

Nekem a legrosszabb a Bosa Marina strand volt, ahol tkp. pechünk volt, mert amúgy tök jó strand, de aznap kellemetlen szél fújt, mindenhova vitte (sőt: vágta) a homokot, a napernyőmet nem lehetett felállítani, és nem akartam bérelni sem ernyőt 18 euróért, ha már megvettem egy saját ernyőt (eleinte az volt a koncepció, hogy úgysem maradunk egy strandon egész nap). Kábé egy órát kínlódtam, aztán inkább elmentem sétálni a jachtkikötőbe és beültem egy jegeskávéra. Apropó, jeges kávé: itt egy kis csészés, jeges kávékrém volt a menő, amint erre rájöttem, már csak azt ittam, de addigra sikerült meginnom két szar kihűlt cappuccinót amit cappuccino freddóként kínáltak, és ami Naxoson egész másképp festett...

Természetesen elmentünk a híres La Pelosa beachre is. Ahol letelepedtünk (kb. 700 méterre a toronytól), az semmi extra, ahol viszont extra, ott valami olyan irgalmatlan tömeg volt, hogy kezdem sejteni, miről kapta a sziget a nevét... Az olaszok szeretnek egymás hegyén-hátán fetrengeni, a görögökkel jobban egyet tudok érteni, akik inkább elvonulnak egy túristák számára ismeretlen partszakaszra, ahol kellően tudnak relaxálni. Hiába, én mindig is antiszoc voltam.

Voltunk még egy strandon a Costa Smeraldán, ott voltak látványos sziklák a vízben meg még látványosabb horgonyzó jachtok, de ott is helyismeret hiányában egy olyan partszakaszt választottunk, ahol csak küzdöttem a napernyőmmel, amit nem lehetett leszúrni, csak fektetni, és Castelsardo közelében is voltunk egy strandon, ahol szintén túl nagy volt a szél, sőt, a hullámok is, én ott be se mentem a vízbe. De ez a beach amúgy is csak kényszermegoldás volt, hogy mielőbb lehűljünk Sassari és Castelsardo után.

Ami az ételeket illeti, én mindenhol elégedett voltam. Végre sikerült minden általam kedvelt olasz kajából annyit ennem, amennyit akartam. Az viszont nem tetszett, hogy nem olaszként észrevehetően diszkrimináltak minket. Konkrétan láttam, hogy egy olasznak kétszer akkora adag kaját vittek, mint amit én kaptam. Az olaszok mindig kaptak vizet a kávéhoz, mi soha. Az olaszoktól mindig megkérdezték, hogy kérik-e a kenyeres-olívás terítést, nekünk szó nélkül adták és felszámolták a copertót. Nehéz volt nem arra gondolni, hogy ezzel szemben Krétán szinte mindig kaptunk valami kis ajándékot, desszertet, szőlőt, dinnyét joghurtot ajándékképpen.

És hogy mi ihlette a címet? Nos, az előre lefoglalt, öt főre kényelmes autónkat nem adták oda, mert ahhoz a sofőr nevére szóló hitelkártya kellett volna. Hitelkártyája pedig egyikünknek sem volt, csak betéti. Én már belebotlottam ebbe a jelenségbe Puglia tekintetében, de most nem én szervezvén az utat, könnyelműen bíztam benne, hogy vagy nem kell, vagy a csajoknak van hitelkártyája. Így aztán csak egy klíma nélküli Pandát tudtak felajánlani (érdekes, ahhoz nem kellett a hitelkártya), de ugyanazért az árért, amibe a nagy autó került volna, mondván, hogy ezt nem előre foglaltuk... Ráadásul buktuk az előre megkötött biztosítást is, magyarán még rá is kellett fizetni... Amúgy több esetben nem volt hátrány a kicsi autó, de az árára fájdalmas rágondolni, gondoltam is, hogy megkérdezem a csávót, hogy ezt most béreljük vagy vesszük... Így aztán Szardínia többszörösen rászolgált a nevére.

Összefoglalva: szép volt, jó volt, köszönöm, ennyi.
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!
Magyar  Română  Slovenčina