Szarajevó 2017

Bosznia-Hercegovina Szarajevó

Ott-tartózkodás ideje: 2017. szept. 30.  - 2017. szept. 30. (1 nap)

1 hozzászólás I 1 314 látogató olvasta. Rögzítve: 2017. okt. 27. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar dorav Beszámolója

Cimkék: Szarajevó Skakavac-vízesés 

Egy újabb egynapos kiránduláson vettünk részt, most dél felé indultunk: Horvátországon keresztül Bosznia-Hercegovina volt a cél. Azon belül is Szarajevó és a tőle nem messze található Skakavac-vízesés.
Mondhatni még éjjel volt mikor indultunk, álmosan keltünk fel mindkét határellenőrzéshez, de szigorúan leszállítottak minket a buszról, nem volt mese. Szerencsére az időjárás szépnek ígérkezett. Ahogy haladtunk délre és közelítettük a hegyeket, azok csúcsait már megvilágította a nap, a völgyek a legtöbb helyen még ködösek, párásak voltak. Utunk nagy részen a Boszna folyó mellett vezetett. Azt szomorúan állapítottam meg, hogy a környezetvédelem területén lenne mit tenni, rengeteg szemét volt eldobálva a folyó partjain, pedig a vize kristálytisztának látszott.
Minél délebbre mentünk annál jobban szaporodtak a mecsetek, rengeteg volt belőlük. Az ország ezen részén a muzulmán vallásúak vannak többségben. Ez most valahogy megdöbbentő felismerés volt. Még Jugoszlávia volt, mikor utoljára erre jártunk, jó régen volt, gyerek voltam, emlékszem mecsetekre, de nem ennyire.
Szarajevóban az Olimpiai Stadionnál vártak minket kisbuszokkal, ezekkel jutottunk fel a szomszédos hegyre. Szűk kis utcákon haladtunk, a vége felé már nem volt aszfalt, csak kavicsos út, a panoráma gyönyörű, minden tiszta zöld, a szomszédos hegyek-dombok, köztük a völgyek, sokfelé bárányok. Egyre magasabbra jutottunk és a szakadék mellettünk szintén egyre mélyebb volt, de a sofőrünk magabiztos volt, így szerencsésen megérkeztünk egy tisztásra. Körben lilás színű őszi kikericsek nyíltak. Innen még egy szélesebb úton indultunk el be az erdőbe, majd letértünk egy keskenyebb földes útra, magas törzsű fenyőfák közé. A levegő a fák között kifejezetten hűvös volt (1000 méter környékén jártunk) és az egyik útitársunk jegyezte meg, hogy nem hall madárcsicsergést, ami nagyon meglepő volt. A vízesést először fentről tekintettük meg, innen azért kevésbé látványos, de a környező táj szépen belátható. Majd elindultunk, hogy leereszkedjünk a hegyoldalban, ami nem volt könnyű menet. A korábbi esőzések még meglátszottak, sok helyen sáros volt az út, meredek, így vigyázni kellett, hogy meg ne csússzunk. Egyes részeken volt fából kirakott lépcső, kapaszkodó, de nem mindenhol volt megoldott, így az idősebb kiránduló társaink közül voltak akik félúton leszakadoztak. Azért a látványért, ami lent fogadott minket megérte. A kiírás szerint a vízesés 98 méter magas, nem valami dús vizű, az alján a pallón állva érezzük, ahogy a vízpermet az arcunkba csap. A továbbfolyó kis patakocska kellemesen hűs. Miután a kötelező fotók elkészültek elindultunk visszafelé, nagy lendülettel (legalábbis én), hogy végig kitartson.
Hozzá kell tenni, hogy találkoztunk lelkes túrázókkal, akik végig gyalogoltak a városból, nekik ez valószínű egy egész napos programot jelent, mi kb. 2 óra alatt megjártuk. Az ebédre kapott csevapcsicsát, hagymával, pitában igen jóízűen fogyasztottuk el.

A nap másik felében Szarajevó központjába mentünk és ott nézelődtünk. A várost kettészelő Miljacka folyóban alig volt víz, de sajnos ez is szemetes volt. A partján áll a Nemzeti Könyvtár (régi városháza) díszes épülete. Innen egy kis utcán elindulva pedig a bazárosok világába keveredtünk. Egymást érték a fémtárgyakat, itt-ott bőröket, ékszereket árusító üzletek. Majd egy idő után jöttek az éttermek, divatüzletek is. Sok pénzváltó van, így könnyű beszerezni a helyi fizetőeszközt a konvertibilis márkát (1,5 liter víz 1,30 km, fagylalt 1-1,50 km, mosdó 1 km). Mi keveset váltottunk, inkább csak nézelődésre volt időnk, az egyetlen, amit meglátogattunk belülről az a Ferhadija dzsámi volt. A városban is, ha körülnézünk, legalább 4 –5 minaret rögtön a látókörünkbe kerül. A mecsetet épp akkor nyitották ki és az idegenvezetőnk megkérdezte, hogy szabad-e bemennünk. Az idős úr nagyon kedves volt, így bebocsátást nyertünk. Természetesen cipő le, nők fejet elkendőzve, de nincs is ezzel semmi baj. Másik jelentősebb ilyen építmények a Császár-dzsámi és Gázi Husrev bég dzsámija. Az ima előtt a helyiek mosakodtak, többen az udvar közepén álló díszes kutaknál. De rálelhetünk a városban sétálva a zsinagógára és a Jézus Szíve katolikus templomra is. Megcsodáltuk a ’galambok terén’ álló Sebilj szökőkutat is. Továbbá felkerestük a Latin hidat, aminek szomszédságában ma már múzeum is áll. A köztudatba Ferenc Ferdinánd és felesége meggyilkolásának színhelyeként került be, mely esemény hozzájárult az I. világháború kitöréséhez.
Érdekes felfedezésünk közé sorolnánk még egy guggolós wc-t, amivel a balkáni országokban sokfelé lehet találkozni, nekem már jó ideje nem volt szerencsém ilyennel. Édesanyám arcát látni kellett volna, amikor belépett, majd azon mód fordult is ki, hogy ő itt nem tud mihez kezdeni, de végül ezt is megoldottuk.

A hazafelé úton több domboldalban láttam temetőket, amikben a milyeinktől eltérően fehér, vékonyabb kövekből álló rengeteg sorakozott. Estére a minaretek zöld színben megvilágítva pompáztak. És ismét megállapítottam, hogy egy napba is rengeteg élmény belefér, érdemes elindulni.
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (1 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
szajci - 2017.11.26. 19:11

Nagyon szép lett a beszámolód, sajnos tényleg nagyon sajnálatos, hogy az egész ország szemetes :(


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina