Monaco Grand Prix

Monaco Monaco

Ott-tartózkodás ideje: 2017. okt. 24.  - 2017. okt. 24. (1 nap)

3 hozzászólás I 441 látogató olvasta. Rögzítve: 2017. nov. 02. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar MartiSatya Beszámolója

Cimkék: Monaco túra 

Monacóba stílusosan három féle képen lehet megérkezni. Helikopterrel belebegni egy nagyon sokcsillagos hotel tetejére, vagy jachtunkkal hosszú fehér habcsíkot húzva az azúrkék tengeren, vagy egyszerűen besétálni a kis hercegséget határoló hegy tetejéről. Valamilyen megmagyarázhatatlan ok miatt ( :-)) nekünk ez az utóbbi tetszett meg legjobban. Lehet, hogy azért mert ez egyben tartalmazza az előző két belépő legfontosabb elemeit, a magasban lebegést és az azúr kék tenger látványát. Nizzai ’indián-nyaralásunk’ alatt határoztuk el, hogy legyünk már egyszer cool-ok és ne csak egy másfél eurós buszjeggyel menjünk át Nizzából Monacóba, hanem adjuk meg a módját és érkezzünk meg oda, a látvány szépségéhez méltóan.

Peillon

Egy véletlen, kellemetlen esemény juttatott minket életünk egyik legszebb kirándulásához. Nizzai tartózkodásunk erre a napjára egy vonatozást terveztünk Nizza és Tende között. Ez egy szenzációs vasúti pálya a ’Csodák völgyében’ amit még az olasz mérnökök terveztek anno. Alagutak, viaduktok csodás kis falvak, de az igazi technikai csemege, hogy több spirális alagutat is befut a szerelvény. Mivel a tengertől az Alpokig igen jelentős a szintkülönbség ezt úgy oldották meg, hogy a vonat bemegy a hegybe, egy alagútba és ott tesz egy kört úgy, hogy közbe magasabbra emelkedik. Aztán amikor pontosítani kezdtük terveinket kiderült, hogy szeptember 4.-től a felső, ezeket a spirális alagutakat tartalmazó szakaszon felújítási munkákat végeznek. Pótló buszok persze vannak Breil-sur-Roya -tól, de ugye ez nem ugyanaz az élmény. Akkor túrázzunk itt valahol! Így találtunk rá erre a Via Alpina weboldalra, ahol az R161 számú Peillon-Monaco szakaszra esett a választásunk. Letöltöttük a túra GPX adatait és egy nagyszerű navigációs alkalmazás az OsmAnd tudta fogadni a tracket, így először túráztunk hang navigációval. „50 méter után fordulj jobbra!” (:-))
Nizzából a 8:33-as vonattal indultunk Peillon-Ste-Thècle állomás felé. ( Nekünk a kedvezményes szenior jegy 2,40 EUR/fő volt. Ne felejtsd el, kezelni a jegyet az állomáson! ) Peillon előtt és után is van egy vasúti megálló úgy két-két kilométerrel, mert ugye a falu maga egy szikla szírt tetején van. Egyszerűen elképesztő a látvány az erődként egymáshoz simuló kőházak. Félórával később, amikor leszálltunk a vonatról ámuldozva néztük, hogy annak a magasban lévő tüske falunak a túloldalán indul majd túránk. A vonattól lementünk a főútig, majd erről letérve a faluba vezető szerpentinen gyalogoltunk. A második kanyarban aztán egy kijelölt turistaösvényen irány toronyiránt a falu, csakhogy ez a torony jó 200 méterrel a fejünk fölött volt. Ezen a meredek úton végre elértük ezt a mesebeli települést.



Az autók, csak a falu széléig tudnak feljönni, ott van egy parkoló, mert bent a településen egyszerűen nem férnek el. A reggel még jóleső polár felsők már nagyon is melegeknek tűntek , és nemcsak azért mert a nap sugarai erősebben sütöttek. A falu végén egy pad van kihelyezve a hozzánk hasonló túrázóknak. Mi is leültünk egy kicsit pihenni és már tudtuk, ha valamilyen ok miatt nem megyünk végig, már ez a látvány is megérte, hogy ma eljöttünk ide. Az út lefelé vezette, ami ugye azt jelenti, hogy amit most nyerünk, a kényelmes sétálgatással rövidesen be kell pótolnunk egy keményebb emelkedőn. Jött is az emelkedő, de nem volt különösebben meredek. Az út köves leginkább a Magas-Tátrai túra utakhoz hasonló viszont itt a növényzet sokkal sűrűbb volt.



Igazán jó volt látni, hogy a vasútállomásról még a magasban lebegő Peillon már jóval alattunk van. Az idő egyszerűen csodálatos volt ( mint egész utazásunk alatt ) kellemes meleg, szikrázó de nem perzselő napsütés. Majd megérkeztünk La Gorra településre, ahol utunk egy részét a házak között közúton tettük meg, és itt bizony elég sokat mentünk lefelé. Itt a völgy egyik oldalán egy kőbányában bontják el a hegyet, amit aztán a másik oldalon majd Monacóban beépítenek valamilyen formában. Ismét felfelé mentünk, majd olyan érzésünk támadt mintha nézne bennünket valaki. Egy ló nézett ki az útra az istálló ablakából. A völgy másik oldalán ismét elértük utazó magasságunkat, és már-már örülni kezdtünk, hogy akkor ennyi volt az emelkedés – mert elértük a hegygerincet és innen lefelé is mehettünk volna, mert az autóutak arra mentek. De előttünk a turistaúton erős kaptató állt még. Hová akarnak vinni ezek franciák minket! Egy tízpercnyi szuszogás után egy szikla szirten aztán elénk tárult a válasz.




A Riviéra egyik legszebb panorámája tárult elénk, alattunk Monaco, kicsit balra Menton aztán az olasz partok és háttérben az a gyönyörű azúr tenger. Le is ültünk azonnal a sziklára fotózni, enni, és csak úgy kinézni a fejünkből. A ’mediterrán légkondi’ tette még kellemesebbé pihenőnket. Amikor kigyönyörködtük magunkat és újra elindultunk és úgy 10 méternyi emelkedő után láttuk csak mennyire elhamarkodott volt előző döntésünk. Mások is rájöttek már arra, hogy érdemes ebben a csodálatos környezetben ücsörögni egy kicsit és több padot is elhelyeztek a hegygerincen. A legattraktívabb padra azért még leültünk néhány percet. Innen utunk már csak lefelé vezetett, de ugye ezek a könnyűnek tűnő részek inkább pszichésen nehezebbek, mert már itt van a végcél szinte kézzelfogható távolságban, de mégis szerpentineken kanyarogva még egy órányi gyaloglás vár ránk. Először La Turbie városkán sétáltunk át, hogy főteréről kinézzünk még Eze felé. Innen egy erdei tornapálya útjain értünk egyre lefelé. Hiába vittünk magunkkal kiváló technikát a GPS néhány méteres hibaharára a meredek hegyoldalon azt eredményezte, hogy egy ideig azt mértük, hogy jó úton megyünk. Aztán már vagy 30-40 méterrel lentebb kiderült, hogy nem. Ekkor már nem volt kedvünk visszamászni, de szerencsére a GPS visszavezetett bennünket a turista ösvényre úgy, hogy szinte még nyertünk is a kis elkavaráson. Az utolsó száz métereket vízszintesen Monte-Carlo utcáin, függőlegesen pedig a város közliftjein tettük meg. A negyedik lift után már a célegyenesbe fordultunk ahol a Place D'armes buszmegállóban már láttuk a kockáz zászlót. A következő 100-as busszal visszautaztunk Nizzába. Ideális túrázó időben fantasztikus környezetben tettük meg ezt a 15 kilométert. Az itt készített 360-as képek talán jó kedvcsinálók, VR szemüvegben még élvezetesebb, de az igazi mégis csak maga a valóság.

Monaco
Kapcsolódó élménybeszámolók:
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (1 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
MartiSatya - 2017.11.09. 21:00

Jaj igen, és vonattal is nagyszerű megérkezni Monacóba! :-) Már csak egy hónap a különbség ! Esetleg december eleje Nürnberg? :-)

Mikeve - 2017.11.09. 12:54

És a 4. variációval érkeztünk, vonattal :-)

Mikeve - 2017.11.09. 12:41

Már megint majdnem összefutottunk! Mi szeptember 15-én voltunk Monacoban :-)


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina