Burmában jártunk...

Mianmar Yangon

Ott-tartózkodás ideje: 2017. okt. 24.  - 2017. nov. 03. (10 nap)

0 hozzászólás I 40 látogató olvasta. Rögzítve: 2017. dec. 18. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar joogy Beszámolója

Cimkék: Buddha  monk  pagoda  paya  szerzetes  sztúpa 

Ennek a különleges világnak a megismerése mindig nehéz feladat. Utunk során északról dél felé haladva (Mandalaytől Yangonig) ízelítőt kaptunk tájairól, a piacokon a gyümölcsök és szárított halak sokaságából és az ottani emberek életéből. A sárkánygyümölcs semmihez sem hasonlítható egyedisége és a szerzetes kolostorok szelídsége fotósként is megérinti az embert.

A buddhista “szentírás” márványtáblái között mezítláb sétálva a méltóságteljes fehéren vakító központi sztúpa felé haladva az ember elgondolkodik az itteniek életén. Szerényen és dolgosan élnek, a szegénységben is összetartanak, együttműködve segítik egymást. Van egy népi labdajátékuk is, mely nem a győzelemről, hanem a minél tovább fennmaradni éléményéről szól. A labda neve chinlone, mely fonott bambuszból készül, a játkot, ha háló fölött játszák pattakának hívják a helyiek, melyet fejjel, testtel és lábbal továbbíthatnak.

Megcsodáltuk az egy márványtömbből kifaragott legnagyobb burmai ülő Buddha szobrot és a 90 tonnás Mingung-harangot. A teakfaból készült faragott kolostort az esti imára érkező mormoló szerzetesek teszik igazán élővé számunkra. Szigorú napirendjük szerint 4 órakor kelnek, naponta kétszer – reggel és délben -étkeznek egy keveset, ehhez ételadományt gyűjtő tálaikkal vonulnak hosszú sorokban. Az ételüket mindig a helyi közösségek biztosítják számukra.

A népesség 87%-a buddhista vallású. Minden családban a vallásos nevelés 6 éves korban azzal kezdődik, hogy 1-3 hónapra beadják a szülők a gyereküket az ottani kolostorba, ahol írni, olvasni és angolul tanulnak, imádkoznak és szabadidejükben játszanak. 12 éves korban újra, majd 16 évesen ismét egyre hosszabb időre, hogy 20 éves korára eldönthesse a fiatal szerzetes lesz-e vagy visszatér a falujába. Ez az ottani erkölcsi nevelés, mely azután sem szól egy életre, ha szerelmes less elhagyja a kolostort. Majd ő is áldoz Buddhának és előbb utóbb beadja gyermekét a szerzetesekhez.

A burmai emberek nagyon vallásosak és egyben babonások is, szeretnek jóban lenni az úgynevezett natokkal, jó és rossz szellemeikkel, akiket a Popa-hegy (1717 m) vulkanikus kúpján látogatnak és engesztelnek ki virág, gyümölcs és pénzadományaikkal a számukra állított szentélyekben. Pénzért cserébe a helyi javasember a fejére olvassa az egyik szentélyben az odalátogató burmainak a natok engesztelését. Az őszemükben már az is áldozatnak minősül, hogy a 770 lépcsőt megtettük.

Ámulatba ejtő a lemenő nap sugarában a Shwezigon sztúpájának látványa. Itt az a mondás igaz, hogy bizony minden arany, ami fénylik. Minden jelentősebb pagoda udvarán látható egy magas oszlop a tetején egy arany kacsával, mely a 32 menyország és a Föld között repül és közvetít. Hitük szerint az arany pedig segíti ebben a repülésben.

Az aranylapok készítése a mai napig 5-600 éves technikával történik. Az időt kókuszhéjjal mérik nagyon ötletes módon, hogy ne forrósodjon túl az arany. Egy darab érméből 1200 arany lapocska lesz ezzel az ősi módszerrel kikalapálva és a bambuszból készült papír között tárolva. Ezt a helyiek vásárolják meg áldozatul, hogy szent helyeiket felkeresve és imádkozva felsimogathassák egy Buddha szoborra a Mahamuni-szentélyben, melyet bizony csak a férfiak tehetnek meg. A női hívők csak messziről szemlélhetik ezt az eseményt. Ők úgy tartják arrafelé, hogy életed fontosabb, hogy értékes legyen, mint sikeres….és e szerint is élnek.

Bagan egy 7 km szer 4 km-es terület, jelentése arany föld. A dzsungel növényzetével körülvett 13.000 sztúpa és pagoda volt valamikor fénykorában. Ma kis utakon 2000 még jól bejárható, ez a Régi Bagan, melyet kétkerekű lovaskordéval jártunk be egy napon át. A sorozatos földrengések ledöntötték a sztúpák csúcsait, melyet manapság kezdenek újjáépíteni. Új Baganban a speciális lakktárgykészítés fortélyait láttuk élő folyamatban, melyet bambuszból fonnak és szilárdítanak, majd festik, ami így is hihetetlenül rugalmas marad. Búcsúzóul, még megálltunk az “ovális ablakú” kolostornál, mely valóban “élő” kolostor, gyakorló szerzetesekkel és gyerekekkel.

Utunkat a shan-ok földjén folytattuk, mely földrajzilag egy 880 m magas fennsík . Lakói 5-6 millióan vannak és beszélik nyelvüket. Az Inle-tó különös élményt ad látogatójának, 112 km hosszú és 11 km széles vízfelületen 17 település van, ahol a piac mindig más helyen gyűlik össze, persze csónakokon. A cölöplábakon álló szállásunk napkeltekor párafelhőben úszott, napnyugtakor pedig a sziluett fotózás kincsebányája volt. Az inthák népe – jelentése a tó gyermekei - falvaikban úszó kertjeikkel találkoztunk. Bambusz keretbe termőföldet tesznek, ahol megtermelik maguknak a legszükségesebbet és a dohányt. A hegyekben ezüstércet bányásznak, kézműves munkáik ezüstből magával ragadóak. Közlekedni csak motorcsónakokon lehet, mely maga is nagy élményt jelent.

A halászok lábbal evezése szükségszerű a halászathoz, hiszen kezük így szabadon marad. Keskeny hajóikon egy lábon állva egyensúlyoznak hálóikkal, vagy a naplementében a végében ülve lapátjaikkal csapkodják a vizet, hogy a halakat hálóikba tereljék. A nem őshonos vizijátszint az angolok óta vészesen elszaporodott a tó felületén. A kormány pénz ellenében a halászokkal gyűjteti be zsákokba szedve, hogy maradjon elegendő vízfelület és látványosság a turistáknak.

Hehoból az 5 milliós Yangonba repültünk, az ország fővárosába, aminek jelentése az ellenség kifutása. Orvosi egyeteme presztizs értékű, ha nincs felsőbb kapcsolata a családnak, akkor vidékre kerül az orvos és a tanár is. A világ teakfa állományának 75%-a itt van Myanmarban, kitermelése sajnos folyamatos. Másik termelő ágazat a bányászat. Arany, ezüst, valamint a drágakő, rubin és a zafír, féldrágakő a jáde sokszínűsége megkapó a fehértől, sárgán, zöldön át és barna különböző árnyalatáig. A világ rubin termelésének 80%-át adja az ország, melyet bizony a turisták kedvéért hamisítani is tudnak úgy, hogy olvasztott homokkal vegyítik az összetört rubin ásványokat és igaziként adják el hitelesített papírokkal - az európaiaknak.

Ha a falu nagyon szegény, akkor is áldoz és adományoz Buddhának. Pénzeiket összegyűjtik és nylonba csomagolva sztúpa formára aggatva vonulnak egy kolostorhoz egy kisebb népünnepéllyel. Úgy gondolják, hogy ezt a szerencsés napokon tehetik meg. Hogy mi a szerencsés? Az a helyiek szerint a Holdtól függ.

A Shwedagon pagoda 80 kisebb nagyobb épületből áll, a központi arany sztúpát 21 000 arany lapocska fedi a csúcsán 27 cm átmérőjű gömb gyémánt található. Szokás, hogy a burmai nők és férfiak hagyományos öltözetükben a londzsiban a születésük napján sorba állnak és egy órát söprögetnek a sztúpa körül, ez az ő áldozatuk ezen a napon. Minden napnak van saját Buddhája, így szokásaik szerint azt a Buddhát kell meglocsolni vízzel, amelyik napon születtünk, persze a szeretteinkét is és a mögöttük álló natokat is, így van teendő bőven egy-egy ilyen áldott séta napon.

Az utolsó napon a 66 m hosszú fekvő Buddhát látogattuk meg, a talpán jól látható mind a 108 jel, melynek jelentését jól ismerik. Buddha kéztartásainak külön jelentése van, érinti a földet, vagy épp a félelmeinktől óv meg vagy tanít minket. Láttunk családokat kirándulni és imádkozni vagy magányos szerzeteseket, akik szabadidejükben látogatnak el egy-egy szentélybe. Igaz a mobil telefon 2013 óta már az őkezükben is ott van. Így ismerkedtünk meg Ashinnal, aki a könyvünkben is szerepel. Kedvesen elbeszélgetett velünk a lemenő nap sugarainál.
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina