Jordánia egyénileg – gyakorlati útmutató

Jordánia Aqaba

Ott-tartózkodás ideje: 2017. nov. 22.  (1 nap)

0 hozzászólás I 1 317 látogató olvasta. Rögzítve: 2018. márc. 03. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar Anziano Beszámolója
Közel-kelet nagy kedvelőiként egy pillanatig sem volt kérdéses számunkra, hogy egyszer nekivágunk Jordániának. A wiccer ugyan pár éve bedobta egy jordániai járat megnyitásának lehetőségét, ami a jól teljesítő közel-keleti járatok fényében reális lehetőségnek látszott, azonban mindezek ellenére úgy tűnik, hogy továbbra is csak a szentföldi utat tervező, valamint a dubajozó magyar polgárok igényeit tervezik kiszolgálni. Persze ők is repülnek a dél-izraeli Eilat közelében fekvő Ovda repülőterére, de nem Budapestről… Jordánia felfedezéséhez pedig ideális desztináció Eilat, ugyanis a közlekedés remek, a határ közel van, szóval könnyen és gyorsan át lehet jutni a túloldalra (ráadásul maga Eilat is megér egy külön beszámolót). A könnyű átjutás és a viszonylagos közelség miatt sokan csak egy napra ugranak át Petra romjait megnézni, de Jordánia azért ennél jóval több élményt és látnivalót tartogat.
Az egynapos petrai utak ára egyébként meglehetősen borsos, megítélésem szerint a gazdag orosz turisták pénztárájához szabott, ezért ha magánszervezésben vágunk neki, akkor egy ilyen út árán akár több napot is el lehet tölteni Jordániában.

1.) Utazás

A legegyszerűbb és legolcsóbb megoldás jelenleg a ryanair eiltai (pontosabban ovdai) járata. Kézipoggyásszal 16-26.000,- Ft/fő áron lehet menettérti repjegyet foglalni. A heti kétszeri gépindulás mellett ez a desztináció alkalmas akár egy hosszú hétvégi kiruccanásra is. A legnagyobb problémát inkább az jelenti, hogy csak az október végétől március végéig terjedő főszezonban van ez a járat, pedig április-május még bőven jó lehetne a kirándulásokhoz. A kedvünket egy kicsit beárnyékolta az októberi járat-törlési hullám okozta idegeskedés, de szerencsére a járatunkat nem törölték, így a november végi, hóeséssel tarkított télies idő elől minden további nélkül el tudtunk menekülni melegebb éghajlatra.
Az „eilati” fapados reptér pont olyan, mint a „brüsszeli”. Sem Ovda, sem Charleroi nincs túl közel (60 km) a városhoz, ezért szükségképpen kalkulálni kell a városba való bejutás lehetőségével. A költői megnevezésű, ovdai „Red Sea Airport” neve mellé ugyan hozzáteszik a „civilian” jelzőt is, azonban a váróteremben ülve itthon ritkán látható katonai „légiparádét” is volt alkalmunk megnézni. Noha sem a reptér, sem a civil légiforgalom nem túl nagy, a kettő beszállókapun a wiccer és a ryanair osztozkodik testvériesen, ennek ellenére jól felszerelt üzletek várják az utasokat. Mivel Izraelbe magyar állampolgároknak nem kell vízum, a szokásos kikérdezős beléptetési procedúrát követően máris Mózes földjén voltunk. Korábban ezen a repülőtéren az útlevélbe kapták az utasok a be- és kiléptető pecséteket, azonban ma már nem kell ezen aggódni, itt is a tel-avivi reptéren megszokott kártyás megoldás működik.

2.) Bejutás Eilatba

Igénybe lehet venni shuttle szervizt, sőt több olyan szolgáltató is van, akik közvetlenül a jordániai Aqabába is átviszik az utasokat. (Eilat 20 EUR, Aqaba 40 EUR/fő/út.) Ennél lényegesen olcsóbb és nem sokkal lassabb megoldás a 282-es busz. A jegyeket a terminál épületében is meg lehet venni, vagy a buszsofőrnél. Mint utóbb kiderült, a terminálbéli jegyárusító maga a sofőr volt, aki az indulási időpont előtt pár perccel bezárta a pultot, majd beült a buszba… Ennek pusztán annyi értelme volt, hogy a terminálban bankkártyával is meg lehetett venni a buszjegyet, pénzváltás nélkül. A buszjegy ára egy útra, fejenként 21,5 sékel (5 EUR). A menetrend befelé és kifelé is a repülőjáratokhoz igazodik. A buszok kényelmesek, légkondicionáltak, USB csatlakozó és ingyenes wifi van, a menetidő a városi buszpályaudvarig (tahana merkazit) cca. 45 perc. Az út egy része közvetlenül az egyiptomi határ mellett vezet, 20-30 méterre suhantunk el a drótkerítés mellett, lőállások, kaszárnyák mindkét oldalon… ennek ellenére egyáltalán nem nyomasztó a látvány. A busz az eilati buszpályaudvarig megy, majd onnan folytatja az útját az egyiptomi határig (Taba Border Crossing).

3.) Eilatból a határig

Az eilati buszpályaudvarról vannak ugyan buszok a jordán határig is, de ha haladni akar valaki, akkor érdemesebb taxival menni. (A buszpályaudvarnál található pénzváltóknál tisztességes árfolyamon lehet sékelt venni, de itthonról is vihetünk magunkkal, az ismert pénzváltóknál kapható.) Egyébként a határállomás cca. 2,5 km a buszpályaudvartól (meg kell kerülni az eilati városi repülőteret), tehát a vállalkozó szellemű időmilliomosok akár le is gyalogolhatják a távot. A taxi esetében cca. 40 sékel (2.800,- Ft) a viteldíj, ami 4 főre szétosztva igencsak versenyképes a városi buszok fejenként 4,20 sékeles jegyárával.
4.) Átkelés a határon, belépés Jordániába, vízum.
A határ izraeli oldala tiszta, rendezett, high tech eszközöket használnak, szépséghibája a dolognak, hogy határátkelő-használati díjat kell fizetni (26,5 EUR/fő). Itt is a kártyás rendszer működik, tehát itt sincs pecsételés az útlevélbe, tehát nem kell aggódni a vízum-összeférhetetlenség miatt. A jordániai határállomás már első ránézésre is elhanyagoltabb. Unatkozó, idegen nyelvet nem nagyon beszélő és meglehetősen motiválatlan határőrök (egy dolgozik, a többi beszélget és cigizik/kávézik) kezelik az egyébként meglepően kicsi forgalmat. Kopott bútorok, elavult eszközök, dohányfüstös csehót idéző hangulat. A képen sokat javít, hogy a beosztott sorkatonák kedvesek, segítőkészek.
Pár éve megszűnt a vízum határon történő felvételének lehetősége (VOA), így turista célú beutazás esetén alapvetően kettő megoldás közül választhatunk. Egyik esetben hagyományos módon (formanyomtatvány, fénykép, vízumdíj megfizetése) benyújthatjuk az vízumigénylésünket a budapesti nagykövetségen is, ez esetben akár már másnap mehetünk a vízumért. A másik lehetőség, hogy ún. Jordanpass-t igényelünk. Az igénylés a www.jordanpass.jo oldalon történik. A JP ára jelenleg 70-75-80 jordán dínár (99-106-113 USD), attól függően, hogy 1-2-3 napos petrai látogatást szeretnénk tenni. Ugyanis a JP nem csak 40 turista-látványosságba - beleértve Petrát, Wadi Rumot és Dzserasht is - történő belépti díjat tartalmazza, hanem birtokosa mentesül a vízumdíj megfizetése alól is. Az igénylés feltétele, hogy legalább 3 éjszakát (4 napot) el kell tölteni Jordániában. Az internetes adatlap kitöltését és a vízumdíj megfizetését követően percek alatt elkészül az „útiokmány”. Meg kell jegyezni, hogy általában a jordániai belépők az Európában megszokotthoz képest jelképesnek mondhatóak, kivéve a Petrába, Wadi Rumba és Dzserashba szóló belépőket. Tehát turista célú utazás esetén a JP megváltásával rengeteget lehet spórolni. (A követség tájékoztatása szerint a JP csak 5-6.000,- forinttal drágább, mint a követségen igényelt vízum díja (21.600,- Ft), ugyanakkor a Petrába szóló belépő önmagában 50 jordán dínárnál kezdődik.

5.) Határtól Akabáig

Bár Petra a világ egyik ókori csodája, turisták özönére nem kell számítani, ezért a határtól nem jár busz a városba, így marad a taxi. Közvetlenül a határállomás kerítésénél található a taxiállomás. A viták elkerülésére hatalmas táblán vannak feltüntetve a tarifák. A hotel-negyedig 10 jordán dínár (JOD) a fuvar, azaz cca. 3.600,- Ft, ami négyfelé osztva elfogadható költség, pláne, hogy más lehetőség nem nagyon van. Tekintve, hogy a taxis-kartell fixálta a tarifákat, a sorfőrök más módon próbálnak trükközni. Jó eséllyel nincs nálatok 10 JOD a fuvarra, tehát ha megtudják, hogy pénzt kell váltanotok (a határon nincs pénzváltó), akkor rögtön plusz pénzt (további 5 JOD) kérnek, hogy elvigyenek a pénzváltóhoz, ami jó esetben kettő sarokra van a szállodától.

6.) Pénzváltás

A JOD árfolyama hozzávetőlegesen az angol fonttal egyezik meg, azaz cca. 360 Ft. A pénzváltók jellemzően nem számolnak fel kezelési költséget, azonban érdemes legalább három helyen is megnézni az árfolyamot, mert viszonylag nagy eltérések lehetnek. Ott létünkkor 0,77 és 0,85 JOD-ot adtak egy euróért.

7.) Utazás Jordánián belül

A vasúthálózat fejletlensége miatt marad a közúti közlekedés. A közlekedési morál nem sokban tér el a hazaitól. Legfontosabb szabály, hogy a zebra csak egy absztrakt műalkotás az úton, viszont bárhol jó eséllyel át lehet jutni az úton, ha kellő határozottsággal indul neki valaki. Akkor lassítanak. Egyébként az első pillanatra agresszívnek tűnő, nyomulós vezetési stílus nem annyira problémás, mint nálunk. Ennek hátterében nem valamiféle belülről fakadó udvariasság áll, hanem valószínűsíthetően az a gazdasági racionalitás, hogy nem akarják összetörni a nehezen megszerzett és a kenyérkeresethez nélkülözhetetlen autójukat. Jordánia nem kifejezetten mondható olaj-országban, ezért a járműpark hazai szemmel nézve is elavult.
Egy-két gépkocsi-kölcsönző létezik ugyan, de nem éri meg kocsit bérelni. Nem a hazaitól veszélyesebbnek tűnő közlekedési morál és a rosszabb utak miatt mondom ezt (jómagam több ezer kilométert vezettem más arab országokban, valamint Izraelben, tehát van tapasztalatom a közel-keleti vezetési stílust illetően), hanem egyszerűen nem éri meg. A 95-ös benzin ára alig alacsonyabb, mint nálunk. A helyiek pedig jellemzően 90(!!!!!)-es oktánszámú benzint tankolnak, ami lényegesen olcsóbb és persze sokkal rosszabb a motor teljesítménye, magasabb fogyasztás. Egy bérautó napi bérleti díjából, valamint az üzemanyag költségéből nagyjából ki lehet egy napra bérelni egy taxit is… Akaba – Petra – Ammán viszonylatban ugyan lehet kisebb-nagyobb buszokat is találni, azonban azok csak a célállomásokon fognak megállni, így rengeteg látnivalóról lecsúszik az, aki ezen akar spórolni.
Ha sikerül négy főnek egy „teletaxit” csinálni, akkor a viteldíj már egészen barátságos. A ez egyes taxisok tarifái között nagy eltérésre nem lehet számítani, a kartell ez esetben is működik… Gyakran előfordul, hogy az alacsonyabb díjat mondó taxis rövidebb tartózkodással kalkulál, ezért ezt mindig előre tisztázni kell. Pl. Aqabából Petrába 50 JOD – 60 JOD a menettérti viteldíj, attól függően, hogy 3 vagy 5 órás tartózkodással számol a sofőr. Wadi Rum esetében 35-40 JOD, Holt-tenger 90-100 JOD, a Holt-tenger a Karak várában teendő látogatással 120 JOD. A taxisokkal érdemes hosszasan alkudni, ha másért nem azért, hogy kiderüljön a taxis nyelvtudása… ugyanis kellemetlen helyzetet okozhat, ha később kiderül, hogy alkudni tud ugyan a taxis angolul, de egyébként nem képes az érdemi kommunikációra.

8.) Wadi Rum

Aqabához a legközelebbi attrakció a rómaiakról elnevezett völgy, Wadi Rum, amit csak mi ejtünk rumnak, egyébként helyesen „ram”. A terület egy törzs kezelésében van, így a turizmusból származó bevételek a jordániai viszonyok között jelentős jólétet biztosít a helyieknek. Jordán Pass-szal nem kell kifizetni a belépőt, azonban – hacsak nem akarunk egyedül kóborolni a sivatagban – a fogadott vezetőt meg kell fizetni. A vezetés ára attól függ, hogy a kisebb vagy a nagyobb túrát választja valaki, illetve netán marad egy éjszakát a sivatagban. Viszonylag komfortos sátrak állnak a vállalkozó szellemű vendégek számára, és gyönyörű csillagos égboltot lehet nézni, azonban azzal kalkulálni kell, hogy november végén akár 10 fok alá is süllyedhet az éjszakai hőmérséklet. A kis és a nagy túra ára között nincs nagy különbség, megítélésem szerint csak a nagy túrát érdemes kérni. A túrákat terepjárókkal bonyolítják, de azzal kalkulálni kell, hogy a menetszél miatt nagyon hideg lehet a platón ülve utazni. Az egyes látnivalók közötti távolságot teveháton is meg lehet tenni, aminek az ára fejenként 10-20 JOD között mozog.

9.) Petra

A világ egyik ókori csodájának kikiáltott látnivalóról szinte mindenki hallott. A turista-csalogató reklámokon általában a kincstár, illetve a hegytetőn álló „kolostor” képét szokták szerepeltetni, azonban a kettő látnivaló meglehetősen távol fekszik egymástól, ugyanis Petra meglepően nagy területen terül el. A bejárattól a kolostorig cca. 4-5 km-t kell megtenni, aminek egy része meredek, lépcsős kaptató. Most egy napra mentünk, de megítélésünk szerint legalább kettő napos látogatás (lehetőleg ott alvással) szükséges ahhoz, hogy igazán alaposan bejárhassa az ember a területet. Nekünk oda-vissza 5-6 óra alatt sikerült a bejárattól a kolostorig terjedő utat megtennünk, de elég feszített tempóban sikerült abszolválni. Persze lehet gyorsítani, ha az ember hajlandó lóháton, teveháton, illetve szamár és öszvérháton utazni. A bejárattól a kanyon bejáratáig kiépített lovas út is van. A kanyon kincstárig terjedő szakaszát lóvontatású kordékon is megtehetik a sietősök. A kincstártól a városkapuig terjedő szakaszon lehet tevegelni, majd a templomtól a kolostorig terjedő szakaszon szamarat, illetve öszvért lehet igénybe venni. A tarifa az óriási túlkínálat ellenére is egységes: 10 JOD/fő. Leginkább a kanyonban végigszáguldó kordék idegesítően és balesetveszélyesek. Hasonlóképpen zavaróak a kolostorhoz vezető szűk és meredek hegyi úton közlekedő szamarak és öszvérek.

10.) Karak vára

Ez a látnivaló igazából már a fővároshoz, Ammánhoz van közelebb, de egynapos túra keretében Aqabából is elérhető… Talán ez volt az a műemlék, ami nem igazán érte meg a fáradságot. Igazából egy funkcionális építmény, ami még így romjaiban is lenyűgöző az impozáns méreteivel, egyébként nyugodtan kihagyható. Ha valaki nem a hadtörténet megszállottja, annak az egri vár nagyobb élményt nyújthat…

11.) Holt-tenger

Igazából erős vállalkozó szellem kell ahhoz, hogy valaki Aqabából felkeresse a Holt-tengert. Ugyanis a határövezet, illetve a háborús aknamezők maradványai miatt igazából az északi részén lehet fürdeni, de az már 30-50 km távolságra van a fővárostól, Aqabától pedig cca. 200 km-re. Egyébként kizárólag a kijelölt partszakaszokon lehet megmártózni a vízben, azonban az izraeliektől eltérőek a jordán oldalon belépti díjat szednek a strandolóktól. A külföldieknek fenntartott komplexumban 20 JOD a belépő, ami magában foglalja az édesvizű medencében való fürdés lehetőségét is. A helyiek által látogatott strandra 12 JOD a belépő, viszont a part kiábrándítóan koszos. A helyiek a parton piknikeznek és a szemetesekig kevesen jutnak el, számokra egyszerűbb a csirkecsontokat ott a parton eldobálni. Összességében elmondható, hogy a Holt-tenger jordániai oldala sokkal, de sokkal szebb, mint az izraeli oldal, azonban sokkal elhanyagoltabb. Aqabából indulva a holt-tengeri túrát érdemes összekapcsolni a „föld legmélyebb pontja” múzeum meglátogatásával.

12.) Szállások

A szolgáltatások színvonalát és az árakat tekintve óriási a szórás. Megnyugtatásul elmondom, hogy a szállások árai viszonylag kedvezőek, a magyar pénztárcához képest is lehet megfelelő szállást találni. Magam részéről – a hiányosságai ellenére is – bátran merem ajánlani a remek elhelyezkedésű, kellemes Al Qidra nevezetű hotelt, a róla készült videót a következő linken tekinthetitek meg:
https://youtu.be/c9ZqovM3qqs
Ha ebben a szállodában történő foglalásban gondolkodtok, akkor feltétlenül érdemes megnézni a videót, nehogy túlzó elvárással érkezzetek.

13.) Vásárlás, étkezés, árak

Az arab bazárok hangulatát kedvelők számára jó hír, hogy a kötelező alkudozást követően meglehetősen olcsón lehet vásárolni, csak győzzétek haza hozni a zsákmányt. Minden datolya közül a jordán a legjobb, hatalmas, húsos, szaftos, ajándéknak is megteszi… Ruhafélék, kiegészítők lényegesen olcsóbbak, mint itthon a kínai piacon, viszont a minőség több fokkal jobb. A bolti árak, az étkezés sokkal olcsóbb, mint itthon. Még színvonalas étteremben is a hazai áraknál kedvezőbb lehet étkezni, azonban akit nem zavar, hogy a helyiekkel együtt egyen a piacon vagy kisebb éttermekben, kifőzdékben, akkor 500-600 forintból jól lehet lakni a helyi finomságokkal. Jó hír, hogy Tunéziától, Marokkótól és Egyiptomtól eltérően az árusok sokkal kevésbé nyomulósak, illetve szeretik a magyarokat. A Jordan Travel csődjéig hetente 5-10 charter érkezett a városba Budapestről, ezért sok árus megtanult valamilyen szinten magyarul. Bár most az oroszok özönlötték el az országot, de őket nem igazán szeretik, így még mindig őszintén tudnak örülni a magyaroknak.

14.) Fürdés

Ha már ott a Vörös-tenger, adott az igény, hogy kipróbáljuk… A part menti sétányon van ugyan strand, de a közeli kikötő miatt nem túl tiszta, sok a kavics között az üvegszilánk. Elviekben lehet bikiniben fürdeni, de őszintén szólva mindössze egy nyugati párt láttunk a fejkendős helyiek között. A muszlim hagyományok miatt igazából az ún. beach clubokban érdemes strandolni. (Az igazság az, hogy egy hús-vér bikinis nő látványa még a netpornó korábban is átviszi a helyi férfilakosság ingerküszöbét és ha valaki nem szeretné, hogy nyálukat csorgatva bámulják a helyiek, nem érdemes a közstrandokon kifeküdni.) Jó hír, hogy a szállodák többségében lehetőség van befizetni egy beach clubba. A jegy ára 10 JOD, ami nem kevés pénz, azonban tartalmazza a szálloda és a club közötti transzfert oda-vissza, a clubba szóló belépőt, napágy, napernyő, strandtörölköző és az édesvizű medencék, zuhanyzók, wc-k használatát. Tapasztalataink alapján a Berenice

15.) Aqaba

Kellemes hangulatú, Kecskemét méretű város, azonban túl sok látnivalóval nem rendelkezik. A kikötőben van ugyan egy romos középkori erőd múzeummal, de azon kívül más látnivalót nem tartogat a város, ugyanakkor a dél-jordániai látnivalók felfedezéséhez kitűnő bázis. (Wadi Rum cca. 35 km, Petra 80 km.)

Összefoglalva Jordánia egy rendkívül kellemes, óriási kulturális örökséggel rendelkező ország, biztonságos arab ország, mondhatni kihagyhatatlan úticél, ugyanakkor óriási előnye, hogy saját szervezésben meglehetősen olcsón fel lehet fedezni. Mi is tervezzük, hogy a közeljövőben visszatérünk, ezért magam részéről csak biztatni tudok mindenkit, hogy menjen és fedezze fel ezt a varázslatos országot.
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina