Szarajevó, ami megvalósult :

Bosznia-Hercegovina Szarajevó

Ott-tartózkodás ideje: 2018. máj. 25.  - 2018. máj. 28. (3 nap)

1 hozzászólás I 1 125 látogató olvasta. Rögzítve: 2018. jún. 01. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar llaci10 Beszámolója
A mi utunk, egy kicsit bő lére eresztve, hátha valaki tud profitálni belőle :



Szarajevó, ami megvalósult :

1. nap : 2018. 05. 25.

A 15.35-ös géphez kicsit korábban mentem ki, hogy egyszer már én is kipróbáljam a sokak szerint lezüllött longuet, ahova a magamfajta WIZZ kártyás pórnépet is beeresztik már. Én tiszta kulturált helynek találtam, 3-4 ember lézengett bent. Rá is vetettem magam az ételekre, négyféléből is tettem a tányéromra egy fél evőkanálnyit. (Nem voltam éhes, pedig tudtam, hogy ide majd bemegyek.) Viszont elismerem, a 0.33-as sörből kettőt is behabzsoltam, mert 1 ebből nekem nem egy elfogadható mértékegység. El kell ismernem viszont, hogy kenyér, vagy zsemle éppen nem volt. Akik erre nagyon húzzák az orrukat, szerintem azoknak nagyon túlzóak az elvárásaik (persze csak a maguk irányába).

A gép nagyon pontosan indult a délutáni időpont ellenére. Buszos kiszállítás volt, amiről egy illetőt leszedtek a rendőrök. Erről többet nem tudok. Rövid repülés után már le is szálltunk Szarajevóban. Az útlevél (személyi) ellenőrzésnél volt egy kis sor, de gyorsan haladt. A taxi miatt aggódtam egy kicsit, meg a nyelvtudás nélküli alkudozás miatt. Kérdeztem az árat Bistrikbe, Mondta, hogy 15 euro, vagy 30 KM. Mikor sokalltam, hozott egy táblázatot, miszerint ez a legolcsóbb ár, mert távolsági körzeteket számolnak, ez a 30km-en belüli az első, és legkisebb. Tudom, hogy ilyen táblázatot én is tudok gyártani, de ő mutogatott a taxiállomás nagy táblájára, hogy oda is ki van írva. Bevallom ahhoz már lusta voltam, hogy azt is megnézzem. Végül is négyünkre elosztva ez az összeg se vág földhöz. A taxi egy nagy, jó állapotú Audi volt. Viszont, ha már 30 km, mondtam, hogy tegyünk egy kis kitérőt a Fahd király mecset felé, ami ellen nem volt kifogása.

A szállásunkat a Bistrik utcában foglaltam, nagyon jutányos áron az Airbnb-n keresztül. Az épület látványa, elég lerobbantnak látszott, nem dobott fel. 4. emelet, lift nincs, és a lakás is kétszintes. Ezt előre tudható volt. De a bejárattól is volt egy komplett szint.

Maga a lakás egy új állapotú komplett ráépítés volt, nagyon ötletes kialakítással, és nagyon jó felszereltséggel. A közölt fényképeknek teljesen megfelelt. Talán a zuhanykabin egy kicsit szűkös, vagy én vagyok bő, és néhol a fejre kell vigyázni a ferde falak miatt. De nem véletlenül kap szinte minden vendégtől maximális értékelést.

A hátralévő időre elindultunk vacsorázni. Benéztünk a közeli Szultán mecsetbe, amit nyitva találtunk. Udvariasan bár, de a hölgytagunkat kérték, hogy vállát és fejét takarja el. Ő nem vállalta a nem saját leplet, inkább kint maradt. Mi bementünk, én figyelmetlenségből az imaterületre mentem a lezárást nem észre véve, meglátva ott egy széket (egy derékprobléma miatt nagyon gyakran le kell ülnöm néhány másodpercre). Szavak nélkül, integetve megkértek, hogy jöjjek ki, és mindjárt hoztak oda is nekem egy széket. Amikor kimentünk egy asszony adott nekünk egy-egy frissen sült fonott kalácsot. Mákkal megszórtnak gondoltuk elsőre, de kiderült, hogy nem mák volt, hanem szezámmag nagyságú, fekete, markáns ízű valami. Aki tudja írja meg. Csak néztünk meglepetésünkben, mint Rozi a moziban.

A vacsorát végül a Ćevabdľinica ®eljo 2 –ben fogyasztottuk el az utcai asztalok egyikénél /ehhez a szokásunkhoz nemdohányzókként lehetőleg végig ragaszkodtunk, meg meleg is volt/, kb. 10 méterre az 1-től. Első vacsora lévén a helyi csevapcsicsi, pljeskavica került terítékre, plusz joghurt, mert sajnos itt sör nem volt. Bár mögöttünk két méterre itták a csapolt sört, és láttunk olyat, aki ott sörözött és innen vitték neki a kaját. Lehet, hogy fordítva is működött volna? De amikorra befejeztük, már ott telt ház volt, így tán 30 m-t is meg kellet tennünk a Heineken napernyős intézményig. De nem Heinekent csapoltak, hanem Zlatkot. Már csak a Sebiljig tartó kemény sétára tudtam rábeszélni a társaságot Onnan visszafordulva még a Bosnian House-ban ittunk egy korsóval, aztán hazatértünk, mert a többiek a tyúkokkal kelő-fekvő típusúak.
2. nap : 2018.05.26.

Az éjszaka a kényelmes ágyon jól telt /volna/: Mert hát ugye a meleg miatt nyitott ablaktól 30 m.-re volt egy minaret… Szerencsére a hangereje visszafogottabb, mint Isztambulban, így az ágyról nem estem le miatta.:-) Reggel a tyúkokkal kelők lementek reggelinek valóért. Burek, joghurt, péksütemény, vaj, lekvár volt a fővonal. Én minden reggelre más töltelékes „bureket” kértem. Mert hát a burek Boszniában csak a húsos, a sajtos az pita- sirnica, a spenótos az zeljanica, a burgonyás az krompiruąa. A többiek nagyon szeretik a reggelit elnyújtani, de ezt az utat eleve elég tötyörgősre terveztem. Így a reggeli indulás már nem is igazán reggel volt a kétszeri kávéfőzés (törökösen, mert pressofőző nem volt). és a percenkénti 3 rágómozdulatuk után :-) Átmentünk a Latin hídon, megnéztük a szarajevói merénylet emléktábláját a múzeum oldalában. Itt mindjárt két turistainfo is van az utca két oldalán, szereztünk turista térképeket a városról, de mondjuk éppen semmit sem érnek. Végigmentünk a Gazi Husrev-begov bezistan (fedett bazár)-on. A másik végéhez nagyon közel van a Sarajevo Meeting of Cultures /keleti és nyugati kultúra találkozási vonala/. Innen már a bazár jelleg helyett a monarchia hatása dominál. Bárhol lehetne közép Európában. A katedrális sem egy egyedi látványosság. Előtte van egy II. János Pál szobor. A templombelsőben sincs semmi extra, de azért szép. Engem csak az oltár mögötti színes üvegablakok égboltjának csillag ábrázolásai fogtak meg, máshol ilyet nem láttam, vagy nem figyeltem fel rá.

A templom mellett van a Chipas étterem, gondoltam majd egyszer talán, ha ráuntuk a grillekre itt ebédelünk. Csirke és tészta a fő profiljuk. Ebből nem lett semmi, mert az ebédek igény híján kimaradtak. A templom hátuljától pár lépés a terménypiac. Mindenfélét lehetett kapni, jó áron. Például erdei szamócát is. Jó munka lehetett kereskedelmi mennyiséget leszedni belőle. Eper /3KM/, málna, és egyéb gyümölcsök sorakoztak. Itt szétváltunk, mert hölgytagunknak levált a cipőtalpa, ezért kísérettel hazaugrott, miután megbeszéltük a találkozóhelyet. Mi addig megnéztük a vásárcsarnokot, mert a haverom nagy híve az ilyen helyeknek. Én leültem a sarkában, amíg ő körbejárta. Nem is tudott ellenállni a kecskesajtnak, ami az ízével is és az árával is nagy megelégedésére szolgált. Megnéztük a Vječna vatra emléklángot. Már csak a találkahelynek megbeszélt Celtic pubig kellett eljutnunk, ami nagyon közel volt. Az utcai bejáratnál volt egy „sarajevo rózsája” amit máshol már nem láttam. Itt kellett bemenni egy belső udvarra a jó hideg, világos és barna csapolt sörért, amit a kecskesajttal alapoztunk meg. Hamarosan csatlakoztak hozzánk a többiek is.

A következő látnivaló a Saborna Crkva Rođenja Presvete Bogorodice szépen felújított ortodox templom volt. Modernebb kiadás, és az ikonok is modernebbnek tűnnek, no persze azért nem Picasso stílusában.

Innen mentünk a Gazi Husrev-begova dľamija –hoz. A saját honlapjukról vettem ezt a nyitva tartást: reggel: 09.00-12.00 Délután: 14.30 - 16.00 és 17.30 - 19.00 óra között. A délutáni nyitva tartás zárva tartás lett, csak a 17.30-at mutogatták. Itt a belépő a múzeummal együtt 5KM. Tovább sétáltunk a Morića han- hoz és –ba. Az udvarán szép szőnnyeg, lámpa és egyéb bolt.

Következett a Stara pravoslavna crkva :

A szarajevói ókori ortodox egyház, mely Mikhail és Gavril Szent érsekének szentelt, az egyik legrégebbi szarajevói templom.

Feltételezhető, hogy a 16. század közepén épült fel, azon a helyen, ahol korábban egy régebbi templom állt.

Története során az egyház többször leégett, de megújult minden alkalommal, így megőrizte hiteles megjelenését. A múzeumot 1889-ben alapították, és az ikonok miatt tartják az egyik legfontosabb ortodox múzeumnak a világon.

Nagyon értékes kéziratokat tartanak a múzeumban, köztük a 1307-es leghíresebb szabikón (zakonik) Sarajevski krmčija, valamint a régi érmék, ruházat, fegyverek gyűjteményt.

Elballagtunk a Városházához, de csak kívülről néztük meg /10KM/

Mivel elég korán volt szétválást javasoltam a többieknek. Ők még sokkal jobban mozognak, mint én, ezért nem akartam feltartani őket. Először adtam nekik térképet, bejelölve, hogy merre menjenek először a Sárga bástyához /ahová én is felmászok lassan/, majd a Fehér erődhöz. A Sárga bástyától nagyon jó kilátás van a városra. Büfé is van, de sör nincs. Pedig jólesett volna a melegben, mire felmásztam. Lefelé az itteni temetőn mentem keresztül. Vigyázat! A bástyához közeli legfelső kapu zárva van! Odáig az út elég meredek. Láttam egy fiatal párt, akinek nem filigrán lánytagja eléggé kétségbeesett, hogy vissza kell menni. Végül a fiú kemény munkával átsegítette a nem sportos lányt a kapu felett. Nem semmi volt. Kicsit lejjebb a legfelső sírnál lévő másik kapu szerencsére nyitva volt. Szomorú, de érdekes látvány volt, az összes sírkőn 92 – 95 szerepelt.

A Sebiljnél találkoztam a többiekkel. Elmondták, hogy a várat egészen megközelíti az 51-es busz. Kár hogy nem tudtam róla, fentről lejönni nekem sem lett volna lehetetlen vállalkozás. Még mindig csak 16 óra körül járt az idő. Mivel azért kitikkadtak, javasoltam a sörgyár sörözőjét. Nagyon hangulatos hely lenne, igazi századfordulós miliő. A sör is jó. Csak hát kerthelysége nincs, bent meg nagyon bagószag van. Ezután megkerestük a Trebevićka ľičara (lanovka) épületét. Mire én is odaértem, balról nagyon sötét felhőket láttam. Hiába kiabáltam nekik, ők csak nyomatták befelé, és megvették a jegyeket. Félúton jártunk, mikor leszakadt az ég. Mire felértünk, változékonnyá vált. Hol csak ömlött, hol jég is volt benne. Ilyen szempontból nem értem az állomás kialakítását. Az utolsó 20 m-ből 15 fedett, aztán jön öt méter fedetlen, ahol ki kell szállni, majd a megállt tócsa vízben átrohanhattunk az épületig. Vártunk egy fél órát az épületben állva (pad, szék nincs), az egész egy kicsit befejezetlen hatást kelt. Viszont nekem tetszettek a kényelmes gondolák. Visszaindultunk, mire leértünk, elállt. Vacsorára a Steak House Bosnian House-hoz ragaszkodtam, ami egy hozzám hasonlóan "húst hússal" egészségtelen szemléletet vallónak igazi mennyország. Pláne, hogy a végén leöblíthettük jóféle csapolttal.
3. nap : 2018.05.27.

A reggeli „ceremónia” után azért ma is csak sikerült egyszercsak elindulni. Mára „külsős” programokat terveztem. Első célunk a Vrelo Bosne volt. A 3-as villamossal a Sebiljtől elzötyögtünk Ilidľaig. A parkon átsétálva eljutottunk a fiakkerekhez. 15 KM volt egy irányba, retúrról nem volt szó, nem is tudom, hogy lenne megoldható. A belépő 2 KM. Kellemes séta a csobogó patakok szövevényében, bővizű forrás, hattyúk, stb. És természetesen egy sör az étterem patakparti teraszán tespedve. Visszafelé a park szélénél egyikünk állítólag látott egy kerékpárkölcsönzőt is. A villamos végállomásnál ettünk a Buregdľinica Zvrk ban, amiről jó véleményeket olvastam, négyen 2 „bureket”. Tényleg jó volt, kissé kevésbé olajos, mint a többi. A 4-es villamossal akartunk az Avaz Twist Towerhez menni, aminek ott a másik végállomása. Szarajevó villamoshálózata gyakorlatilag a 3-as vonal, ez lerövidítve, esetleg kis kitérővel adja a többi vonalat. 4-est jó sokáig nem láttunk, aztán jött egy, kirakta a remíz táblát, és elment. Hosszasan megint semmi. Érdeklődtünk, mondták, hogy az csak 200 méter a sűrűn járó 3-astól. Tényleg nem sok, enyhe emelkedőn, majd a végén meredek lépcső, és már ott is voltunk. Átlagos mozgásképességű embernek meg se kottyan. Írtak mások panorámás gyorsliftről, a mienk csak gyors volt. Egy emelettel feljebb kiléptető kapu, 2 KM, elfogad 0.50-es, és 1-es érmét is. A kilátást sokan leszólták, én azért nem mondanám olyan rossznak. Kinéztük fentről a következő célpont /Pivnica Sarajevo/ felé az utat. A többieknek mondtam, menjenek előre, és inkább egy sör mellett várjanak rám, mint menet közben. Valamiért nem tiltakoztak. J Azért én is odaértem. Kicsit csalódtam, mert elsősorban külföldi sörök voltak, a csapolt is Lasko volt. Javasoltam ismét egy kis szétválást, mert bár nem nagy távolság a már ismert Celtic sörözőig, inkább egy kicsit villamosra ültem. Így láttam közben a Festina Lente hidat, ami egy érdekes mérnöki megoldás, és a mögötte lévő épület se ronda. A Celticben még mindig jó volt a sör /a haver kecskesajtért is beugrott/. Iszogatás közben egyszercsak hoztak egy újabb kört, a ház ajándékaként. Újabb szétválás, hogy ők is megnézzék a hidat, és a találkozó helye az At Mejdan park, ahol az árnyas fák alatt mégiscsak kellemesebb körülmények között várhattam rájuk. Ismét kísérletet tettünk a Gazi Husrev-begova dľamija-val sikertelenül. Több nevezetesség nem volt(betervezve), így a közeli Barhanaba mentünk egy korai vacsorára. Jó hely többféle étel, sör.

4. nap : 2018.05.28.

Reggeli, összecsomagolás. egyeztettünk a tulaj fiával, hogy a csomagok maradhatnak az indulásig. Mivel a többiek nagy kávézók, reggelire többször javasoltam nekik az At Mejdan kávézót. Eddig hiába, most beültünk. A szép berendezésű emeleti részt ajánlottam, de nem tetszett nekik az ottani illat /szag/, ami szerintem talán vízipipából származhatott, és szerintem nem volt rossz. Végül kint kértek kávét, kaptak pressókávét. Én nem vagyok kávés, de azért kipróbáltam a helyi változatot. Tettünk egy utolsó kísérletet a mecsettel. Most az ELZÁRÓ KÖTÉLEN olyan nyitvatartási tábla lengett, ami szeri épp nyitva kéne lennie. Ezek után ez kimaradt az életünkből, pedig a hölgytag még első nap vett egy sálat is, hogy legyen saját. Kis séta után a hazautazás következett. A Latin híd előtt van egy taximegálló, innen a reptérig 15 KM volt az út borravalóval együtt. Minimális késéssel indultunk haza.

Szarajevó kellemes és viszonylag olcsó helynek bizonyult, még úgy is, hogy a viszonylag új beszámolók olcsóbb belépőkről szóltak.

Vége /végre?/
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (1 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
szajci - 2018.06.01. 14:11

köszönöm, jó lett a beszámoló :)


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!
Magyar  Română  Slovenčina