A világ peremén - Preikestolen

Norvégia Stavanger

Ott-tartózkodás ideje: 2018. jún. 09.  - 2018. jún. 09. (1 nap)

3 hozzászólás I 3 490 látogató olvasta. Rögzítve: 2018. jún. 28. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar MartiSatya Beszámolója

Cimkék: Stavanger Preikestolen túra 

Stavanger egy nagyon kellemes norvég kisváros, szép parkokkal, látványos múzeumokkal, az óváros vakítóan fehér faházaival és az új városrész szuper modern, össze-vissza ablakos házaival. De világraszóló turisztikai nevezetességei a várostól több tíz kilométerre csodálhatók meg. Az utolsó jégkorszak kissé átrendezte a táját, így létrehozva olyan csodákat, mint a Lysefjord és egyik oldalán egy 604 méter magas prédikálószéket a Preikestolent, míg a mások oldalán egy hatalmas kavicsot tolt két szikla közé amit Kjeragként ismerünk. Hosszú hétvégénk programjába a három természeti csoda közül ez utóbbi megtekintése sajnos nem fért bele, részben azért mert ez a túra a legnehezebb és részben azért is, mert mindkettőnknek jelentős tériszonya van és szinte biztos, hogy nem álltunk volna fel a több mint ezer méter magasan ragadt ’kavics’ tetejére. Akkor meg minek? De amikor dél körül átlépve a nagy repedést, óvatos léptekkel felsétáltunk a Preikestolere nem volt semmilyen hiányérzetünk, hiszen ott álltunk a világ peremén.



Ahhoz, hogy megmásszuk a Preikestolent, Stavangerből komppal át kell hajóznunk Tau-ba ( 60 NOK ). Ez a 45 perces hajókázás is nagyon látványos a sok apró sziget között. A komptól 50 méterre a megállóban várakoznak a buszok, amelyek természetesen a komp menetrendhez igazodva szállítják a turistákat a parkolóig. Több társaság is indít járatokat, előre a neten is megveheted a jegyeket, de itt a buszvezetőknél is. A Tide buszok retúr ára 250 korona. Mi még Stavangerben a kompállomás melletti egyik pultnál egy kedves kint élő magyar hölgytől vettünk egy retúr jegyet ( Pulpit Rock Tours) 230 koronáért, ami itt a Kolumbus társaság buszára volt érvényes. A tükör aszfalton, a kényelmes buszon 35 perc alatt suhantunk fel az ’alaptáborba’ ahonnan kezdetét vette gyalogtúránk. A túrához ajánljuk, hogy legyen egy túrabakancsod vagy egy jó sportcipőd, és vigyél magaddal kb. 1 liter vizet, fejenként, illetve annyi élelmet, amennyit jónak látsz. Nagyon hasznos lehet egy túrabot ( nordic-walking bot) de ennek repülőn történő szállítása körülményes illetve drága. Útleírásainkban ilyenkor általában szoktunk hivatkozni valamilyen térképre, letölthető trackre. No, itt nem kell ilyesmivel bajlódni. Nyugodtan elindulhatsz térkép és GPS nélkül, nem lesz rá szükséged. Egyrészt, mert a turistaút remekül ki van jelölve – kövesd a piros T betűt, a kis cölöpökön leolvashatod, hogy eddig mennyit mentél és hány méter van még hátra – másrész a turistaút egy eső előtti hangyavonuláshoz hasonlít. Itt jelentősebb a gyalogos forgalom, mint Stavanger főutcáján. Ezen a szombati napon közel ezren mehettünk végig ezen az ösvényen. Ennyi embert mi még turistaúton életünkbe nem láttunk. Ha már a statisztikánál járunk, nem mernénk fogadni arra, hogy mi a 64 évünkkel bekerülnénk-e a túrázók legidősebb tizedébe. Nagyon sok hetven közeli hölgy és úr is nekivágott a hegynek. Az azért látszott rajtuk, hogy nem most az Erzsébet-utalványukból vették meg az első túrabakancsukat. Nem reprezentatív felmérésünk alapján ezen a napon úgy tucatnyian lehettünk magyarok az ösvényen és rengeteg náció a világ összes részéről. A Preikestolen nem egy hatalmas kihívás, de elsősorban korosztályunknak javaslom, illetve azoknak, akiknek jelentősen eltér a testtömeg indexük az ideálistól, hogy előtte még itthon tegyenek egy-két bemelegítő túrát. Mégis csak 4444 lépcső, valaki képes volt megszámolni.

Sta

Ahogy a nagyjából fél kilométerenként elhelyezett információs tábla fotójáról is látható a túra egy viszonylag meredekebb emelkedővel kezdődik, melynek tetejéről szép kilátás nyílik a parkolóra és balra egy nagyon szép tengerszemre. Majd egy egyenes szakasz után pár métert süllyedünk egy lápos területre, ahol egy fa lécekből készített járdán kelhetünk át. Ilyen vízelfolyás nélküli lápot mi is kaptunk a jégkorszaktól. Az Északi –Középhegységben Putnok mellett Kismohos és Nagymohos is így keletkezett. Az egyik fa lécet tartó szeg meglazult és vagy két centire kiált a járda síkjából, ami így - bár a fajárda szélén volt - egy picit balesetveszélyes volt. Az előttünk túrázó norvég fiatalember gyorsan szerzet egy követ és visszaverte a kiálló szeget. Jó nálunk is csinálnak ilyet, csak a kővel a pihenő padokat és információs táblákat verik szét. A tőzegmohán történő átkelés után kezdődik a legmagasabb és legmeredekebb emelkedő. Az egész túra, jellegét tekintve a Magas-Tátrai Magistraléra hasonlít. Kőről-kőre, lépcsőről lépcsőre. Nem a 330 méter szintkülönbség jelent problémát, hanem ez a lépcsőzés, amit sajnos lefelé is meg kell majd tenni. Amikor ez a természeti lépcsőház kiszélesedik, megállunk pihenni és innen már ellátunk egészen Stavangerig. Itt már szinte folyamatos a sor. Ha úgy éreztük feltartjuk a haladást, félre álltunk. Majd a minket megelőzők tartanak egy kis pihenőt és mi törünk az élre. Senki sem ideges, senki sem lök fel senkit, nem rohannak ész nélkül, pedig ekkor már lefelé is jöttek. Valószínűleg kocsival érkeztek vagy az innen néhány kilométerre lévő kempingből jöttek fel napfelkeltét nézni. Na, az lehet még fantasztikus látvány. Mi most annak is örültünk, hogy végre leküzdöttük a legnagyobb emelkedőt, ahonnan egy fennsíkra értünk, a változatosság kedvéért most lefelé megyünk. Itt két tavacska is található, és ma olyan kellemes idő volt, hogy amikor lefelé jöttünk a fiatalok úszkáltak benne. Ez a fennsík a térképen egy egyenes vonal a valóságban azonban át kell mennünk egy-két nagyobbacska kavicson, amit biztonságosan néha csak négykézláb tudunk teljesíteni. Már csak az utolsó lépcsős emelkedő majd a hegy oldalához 20-30 méter magasan rögzített nagyon biztonságos fajárda következett és máris a befutón voltunk, ami egy hatalmas ferde kőlap. A kőlap tetejére érve végre megpillantottuk a Preikestolent, vagyis először csak a rajta álló rengeteg embert.



A hegynek itt van egy kb. 3-8 méter széles pereme, amin most már tényleg sétálva el lehet jutni a nevezetes szikláig. Ennek a ’sétaútnak’ a túloldalán azért van egy párszáz méterese szakadék. Végre megérkeztünk a világ peremére! Mit tesz ilyenkor egy magyar? Természetesen előveszi a szendvicseit és megebédel. De úgy látszik, ugyanezt teszi a norvég turista is. És még a menü is hasonló volt, akár el is cserélhettük volna szendvicseinket. Az biztos, hogy ilyen lélegzetelállító panorámájú helyen nem ebédeltünk még soha. Lent a csodálatosan kéklő Lysefjord, a túloldali hegyek északi oldalán még megmaradt néhány hófolt. Itt előttünk meg a bátor fiatalok a lábukat lógatják a 604 méteres semmibe. Ebéd előtt még kiraktam az egyik kamerámat egy time-lapse készítésére, és ahogy Máté unokám mondja: ’ lőttem még egy pár 360-as fotót’.



Ebéd után aztán sétáltunk egyet ezen a kb. 25x25 méteres sziklán, ami egy nem túl bizalom gerjesztően repedésszerű nyílással kezdődik. ( A geológusok szerint néhány száz év múlva le is szakadhat a szószék. ) A szikla szírt szélére azért nem mertünk kiülni, mint ahogy a túrázók nagy többsége sem. Nekem volt egy ’ bátor’ kúszásom a kitüremkedés tövében – hát nagyon magas! Másnap lentről a Lysefjordon hajókázva még félelmetesebbnek tűnt. A tériszonnyal kapcsolatban pedig sokkal rosszabbra számítottunk. A csodálatos panoráma, a rengeteg normálisan viselkedő ember annyira megnyugtató, hogy eszünkbe sem jutott a tőlünk másfél méterre lévő hatszáz méteres mélység. Csábító lett volna a Preikestolen mögötti hegyre felkapaszkodni, de Mártinak már hetek óta fájt a bokája, így nem akartuk túlterhelni.




Bő félórás nézelődés után elindultunk lefelé, ami ilyen úton majdnem olyan nehéz, mint feljönni. Másnap pontosan tudtuk, hol vannak lábunkban azok az izomkötegek, amelyeket a hétköznapi életben kevésbé használunk, de itt a négyezer lépcső megmászásához most szükségesek voltak. Ezt leszámítva nem volt különösebben megterhelő. Az időjárással nagy szerencsénk volt, mert szép napsütésben, norvég viszonyokhoz képest szinte kánikulai melegben (23 fok) kirándulhattunk. Sajnos a levegő egy kicsit párás volt, ez látszik is a fotókon. Másnap sokkal rosszabb lett az idő, nagy szerencsék volt. Indulásunk után kb. öt órával később értünk le és pont bent állt a buszunk, így nem sokat teketóriáztunk, egyből visszamentünk Tau-ba. A norvég árakat ismerve nem volt nagyon csábító elmenni az emléktárgy boltba. Bár nagyon távoli volt még az utolsó busz indulásának az időpontja, de nem szerettük volna megtapasztalni, hogy mi van akkor, ha kétszer annyian vannak itt, mint ahányan felférnek? Az viszont biztos, hogy ha nem érsz le az utolsó busz indulásáig, akkor egyszerűen ott hagynak.

Általában a túrázás egy kicsit magányos sportág csak baktatunk, néha szótlanul egymás mellett. De itt ez a rengeteg ember mind-mind ugyanoda mászik, ugyanazt a gyönyörű tájat látja és így az egész egy kollektív élménnyé válik. Úgy jövünk le a hegyről, mint amikor győztes meccsről megyünk haza, mindenki haver, mindenki mosolyog, mindenki happy. Egy fiatal magyar pár előzött meg lefelé bennünket, és nyilván hallották, hogy magyarul beszélgetünk. Amikor elmentek mellettünk kedvesen ránk köszöntek: Sziasztok. A legalább negyven év korkülönbség ellenére egyáltalán nem éreztük sértőnek ezt, hiszen egy csapatban játszottunk, mi is épp olyan boldogok voltunk, mint ők, mert győztünk, fent voltunk a Preikestolen. Nekünk ez a Stavangeri utazás nem volt a bakancs listánkon, csak egy véletlennek köszönhetjük norvégiai túrázásunkat. Most, hogy már megmásztuk a Preikestolent, került csak rá.:-) Milyen jó lenne visszajönni még ide!

Kapcsolódó élménybeszámolók:
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (2 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
Bence75 - 2019.07.01. 21:47

Pontos és részletes beszámoló :-) Jó érzés olvasni, hogy elégedettek voltatok a szolgáltatásainkkal. (Pulpit Rock Tours) Anikó akitől a jegyet vásároltátok idén már sajnos nem dolgozik nálunk viszont aki Stavangerben jár találkozhat Natáliával a kompállomáson a jegyárusítási pultunknál. :-) MartiSatya - Lehetséges, hogy velem és a fiammal futottatok össze a Preikestolenen egy évvel ezelőtt a "hatalmas ferde kőlapnál ;-)

MartiSatya - 2018.07.03. 14:18

Köszi! Remélem Nektek is nagyon tetszeni fog.

Mikeve - 2018.07.02. 13:34

Hú de szuper lehetett! Talán egyszer mi is eljutunk ide.


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Magyar  Română  Slovenčina