Csodálatos Bosznia

Bosznia-Hercegovina

Ott-tartózkodás ideje: 2018. máj. 21.  - 2018. máj. 25. (4 nap)

1 hozzászólás I 972 látogató olvasta. Rögzítve: 2018. jún. 19. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar Bgabi Beszámolója
A történet úgy kezdődött, hogy összegyűlt némi pont a Wizzair betéti kártyámon, valamint kissé teleszaladt a hócipőnk a körülöttünk történő dolgoktól, ezért gondoltuk, hogy kimozdulunk kicsit. Némi gondolkodás után Milánó, Pristina, Szarajevó maradt a listán,mivel ezek voltak a legolcsóbb repülőjegyek. Milánóban már jártam 2x, és nem volt időpont az Utolsó Vacsorára, ezért rövid latolgatás után Szarajevó mellett döntöttünk.
Őszintén bevallom, hogy kicsit féltem az utazástól, azt sejtve, hogy egy háború után újjáépített, ámde retro hatású világ fog fogadni minket. Nem így történt....NAGYON NEM!!!
1 nap: Már itthon esett. Sőt, egész hétre ilyen időt jósoltak. Jó hátizsákos turistaként esernyő nem lesz nálunk, esőkabátot viszont raktunk. Délután 5 körül érkeztünk meg Szarajevóba úgy, hogy a gépet nem engedték még jó darabig leszállni, többször megkerültették a környéket, a lent uralkodó ócska időjárásra hivatkozva. Egyébként utálok repülni, úgyhogy ez nem tett jót az amúgy is tépett idegrendszeremnek. Szarajevóban szakadt az eső. Tudtam, hogy valahol a reptér közelében van busz és troli is, de valahogy nem volt kedvem megkeresni, azonnal felszálltunk a termináltól jobbra várakozó reptéri buszra , ami 10 KM, vagy 5 euró. A konvertibilis márkát (KM) mindig az euróhoz igazítják. A buszon ért az első pozitív meglepetés: a buszsofőr nagyon kedves volt, mosolygott és beszélt angolul...A szállásunkat az óvárosban foglaltam, a buszról a városházánál szálltunk le. Tömeg állt a megállóban, meg kellett kérnem egy bőszen bagózó idős urat, hogy álljon odébb egy kicsit, amit kedvesen mosolyogva meg is tett. Bőrig áztunk, mire megtaláltuk a szállást, az óváros kanyargós utcájában, de pár perc gyaloglásra a bazártól. Egy Amir nevű pasas volt a tulaj, a saját háza felső szintjén alakított ki 3 apró szobát a turistáknak. És minő meglepő: Amir is szélesen mosolygott, kedves volt és beszélt angolul. A szoba igen kicsike volt (egy mikroszkopikus kis fürdőszoba és pici konyhasarok, valamint TV és légkondi tartozott hozzá), ezt ellensúlyozta a házigazda kedvessége és segítőkészsége. Átöltözés után elindultunk élelmiszerboltot keresni, amit találtunk is, pékség több is található a környéken. Az eső továbbra is csúnyán szakadt, gondolni se lehetett további csavargásra. Egy jó nagy üveg Sarajevsko sör és kaja kíséretében visszatértünk a szállásunkra.
2 nap: Gyalog indultunk neki a városnak. Van tömegközlekedés, de nem egységes a vonaljegy, minden járműre másfélét lehet kapni. A mai programunk: Városháza, A Miljacka folyó partja, Latin híd és környéke, Katolikus katedrális, Szerb ortodox katedrális, Galerija 11/7/95, Gazi Husrev mecset, bazár, Avaz torony és környéke. A Galerija 11/7/95 a katolikus katedrális mellett található, a srebrenicai mészárlásnak és a szarajevói ostromnak állít emléket. Nem nagy az egész tárlat, de nagyon színvonalas, filmevtítés is látható benne. Megindító, sírva jöttem ki...A Gazi Husrev mecsetben éppen ima volt, turistákat nem engedtek be, csak az udvarra. Látogatási idő 9-11-ig, valamint este 16-20 óráig. Végignéztük az imát, ilyet még nem láttunk, nagyon különleges volt. A bazár egy külön világ, szakadásig pakolva helyben készített fém teás-és kávéskészletekkel, ékszerekkel, kendőkkel, jellemzően turistákra kihegyezve. Az Avaz torony egy csavart, kék üveg toronyház, irodának használják és a szarajevóiak igen büszkék rá. A pályaudvar szomszédságában található. Ide is gyalog jöttünk, de a nap végén, úgyhogy erősen érezni kezdtem a lábaimat. Nem messze onnan beültünk egy apró kis sörözőbe, csapolt Sarajevskot ittunk és megkóstoltuk a bosnyák kávét, ami szakasztott olyan, mint a törököké, zaccos-habos, erős, de mivel én kávéista vagyok, nekem nagyon ízlett. Visszafelé menet még benéztünk az ortodox katedrálisba, nagyon szép, mellette a téren férfiak sakkoznak és pörölnek egymással, sok kibic segítségével. Sok helyen van pékség "pekara", vettünk vacsorára mindenféle bureket, baklavát és hullafáradtan visszatértünk a szállásra.
3.nap: A tervben az olimpiai maradványépületek és az Alagút múzeum szerepelt. A térkép szerint a busz az Ausztria tér közeléből indul fel a hegyek közé a téli olimpia helyszínére...Csak azt nem vettük észre hogy ez a busz csak hétvégén közlekedik, mi pedig szerdán szerettünk volna odamenni. Fel lehet menni oda az újraindított Lanovkával is, de igen borsos áron, az alagút múzeum viszont a város másik felében volt, így úgy döntöttünk, hogy előbb oda megyünk, aztán majd meglátjuk, marad-e időnk. Felszálltunk a 103-as trolira, ami a negyedik megállónál megállt , leszállítottak, mert tüntetésbe futottunk, horvát zászlós tömeg ordibált egy intézmény előtt. Gyalog továbbindultunk, majd felpréselődtünk egy 107-es trolira, aminek ugyanott van a végállomása, mint a 103-asnak. Sajnos nem túl jó döntés volt trolival menni, mert az alagút múzeumhoz visz az 32-es busz is, a megállóját meg is találtuk, de busz egy szál se volt és ha van is, igen ritkán jár. A trolitól gyalog indultunk el, gyakorlatilag megkerülve a repülőtér kifutópályáját.Ez mintegy 35-40 perc gyalog egy kertvárosi környezetben, autópálya mellett gyalogolva...Az alagút múzeum egy magánházból kialakított múzeum, eredeti állapotában hagyták meg a háború után. Mindenképpen érdemes megnézni!! Az ostrom alatt álló bosnyákok egy 800 m.hosszú, 160 cm.magas alagutat ástak szinte puszta kézzel,hogy az ENSZ ellenőrzés alatt álló reptérről be tudjanak csempészni a városba mindenfélét, élelmiszert, gyógyszert, stb. Az alagútból már csak pár méter van meg, a házban is múzeumot alakítottak ki. Több filmvetítés is látogatható itt. Nagyon tetszett!! Visszagyaloglás a trolihoz, majd átutazás az egész városon következett, ami miatt úgy döntöttünk, hogy az olimpiai helyszínt kihagyjuk, helyette az Olimpiai stadion melleti temetőt tekintjük meg. Itt a horvát és bosnyák temető egymás szomszédságában található, rengeteg háborúban elesett áldozat nyugszik itt egy hatalmas alumínium emlékmű tövében.A nap végén a Sárga Bástyához sétáltunk fel. Itt egy kávézó működik, és láttunk egy letakart ágyút is, ami ( szerintünk) felelőssé tehető az este 20 óra utáni lövés-hangért. Ez egy hagyomány lehet Szarajevóban, este 8-1/4 9 körül lőnek egyet, utána egyszerre megszólal környék összes müezzinje, esti imára hívva a híveket...
4.nap: Mostar-Blagaj. Kötelező, kihagyhatatlan!!! busz és vonat is visz Mostarba. A vonat olcsóbb, de az a hátránya, hogy napi 2 járat van, egy reggel, egy este. Mi mégis vállaltuk a koránkelést ( a vonat reggel 7-kor indul a pályaudvarról). Megérte!! A szerelvény vadonatúj, légkondicionált, még filmvetítés is ment közben a kivetítőjén. Nem volt tömeg. A turistákat jellemzően egy kocsiba osztották ( helyjegy van!) az út tovább tart, mint ki van írva, mintegy 2.5 óra volt, ugyanis a vonat 80-nál nem ment többet, ki tudja, miért. Nem baj, a táj látványa kárpótolt. Végig a Neretva mellett visz az út , lenyűgöző hegyek közt.Gyünyörű!! Mostarban forróság fogadott, állítólag ez Európa egyik legmelegebb városa. A belváros gyalog kb.15 percnyire van a pályaudvartól.Mi útközben megálltunk a mostari mecsetben, be is mentünk, felmásztunk a minaretbe is. Félelmetes, nem ér derékig a minaret korlátja...A belváros pazar. A Neretva mély türkiz színű, a bazár és környéke gyönyörű. De rengeteg a turista ( többek között a színes zászlócskák mögött irányítottan vonuló, magukat vicces napellenzővel védő, ámde szemtelen, udvariatlanul lökdösődő ázsiaiak is nagyon sokan voltak).Az Öreg Hidat a háború után török és magyar katonák hozták helyre egyébként, de a régi darabok közül még néhány a parton hever. A törökök nagy barátok egyébként. Nagyon sokat mentünk, nézelődtünk, majd a pályaudvar előtt felszálltunk a 12-es buszra, ami kivitt Blagajba. Egy derviskolostor található ott a Buna folyó forrásánál. Persze az út mentén már éttermek, kávézók, árusok vannak, de maga a kolostor bámulatos. Már múzeumként működik, de még most is jönnek ide dervisek hetente 2x imádkozni. Itt is, mint minden muszlim templomban, kötelező a fejkendő viselése nők számára, itt még hosszú szoknyák is voltak kitéve. Az esti vonattal visszautaztunk Szarajevóba.
5.nap: Megkértük a szállásadónkat, hogy otthagyhassuk a csomagokat, ugyanis a gépünk csak délután indult vissza, maradt még egy kis időnk csavarogni.Persze, hogy megengedte. A Párom félt, hogy esetleg valami közbejön és nem érünk vissza időben, ezért az olimpiai helyszínt végleg lefújtuk. Helyette a Fehér erődbe sétáltunk fel, és a óváros zegzugos utcácskáin csavarogtunk, valamint a bazárban költöttük el a maradék márkánkat
( születésnapom volt, ezüstöt kaptam..) A Fehér Erőd valamikor Szarajevót volt hivatott védelmezni. Ma elhanyagolt a környéke, pedig járnak oda turisták.
A bazárban már fájt a szívem...hogy haza kell indulni..

Konklúzió: Aki mászkálós turista, aki szereti a különleges hangulatú helyeket, a kultúrák keveredését, annak Boszniában a helye!! NAGYON SZERETTÜNK OTT LENNI!!!!
Ezeket az embereket 25 éve eltaposták, meggyötörték, kivéreztették, mégis képesek újra mosolyogni és egyformán kedvesen fogadni az idegent. Ez mindenhol feltűnt, akár buszsofőrről volt szó, akár pultosnőről a sörözőben akár a mostari mecset tisztviselőjéről, akár az utcai járókelőkről, egyformán kedves és közvetlen mindenki. A háborúnak vannak még látható jelei: néhány épület, főleg a külvárosokban. Mindenhol vörösre festik a szétfröccsenő aknatalálatok helyét...Minden utcasarkon kisebb-nagyobb temető található, hófehér kopjafákkal, az ember szíve beleszakad...De túlléptek rajta és próbálnak megélni, újrakezdeni.
Aki azt mondja Boszniáról, hogy "Balkán", az NE tegye!!! Egyáltalán nem volt ilyen érzésünk, hogy "balkánon" lennénk...
Van még mit javítani: a tömegközlekedésen pl. Azt, hogy menetrend, azt el lehet felejteni. Csak a vonat indult időben, de megérkezni már nem sikerült, csak tetemes késéssel. Jegyet mindenhova váltani kell, többször futottunk ellenőrbe. A vonaljegyek 1.60 Km-be kerülnek, de nem egységesek, minden járműre mást kell váltani. Minden megállóban vannak újságosbódék, ahol árusítják ezeket. Villamost nem láttunk két egyformát. A trolibusz szebb napokat látott egykoron. A buszok talán német adományból vannak.
A közbiztonság teljesen jó, nyugodtan ki lehet menni éjszaka is a városba.
Kizárólag a katolikus katedrális volt ingyenes, máshova mindenhova jegyet kell váltani, 3-5 KM áron általában. Az Alagút múzeum 10 KM. A muszlim mecsetekben meg van határozva, mikor mehetnek be turisták, tekintettel a naponta ötször imádkozni térő muszlimokra. Mi a Gazi Husrev mecsethez laktunk közel, de nem sikerült bejutnunk, viszont a mostariban szerencsénk volt. A kerület,ahol laktunk, egy muszlim többségű terület, gyakorlatilag minden utcában található minaret és imahely. De sehonnan nem néznek ki, készségesen magyaráznak, ha kérdezel. Viszont ha bemész egy ilyen helyre, a nőknek kötelező kendővel eltakarni a hajukat,ruhájukat, férfiak nem viselhetnek rövid nadrágot. Ezt tiszteletben kell tartani.
NAGYON AJÁNLOM MINDENKINEK BOSZNIÁT!!!Nagy élmény volt!
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (1 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
szajci - 2018.06.22. 08:59

igen, a bosnyákok is imádják a turska kahva-t, vagyis a török kávét :)


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina