Stromboli vulkántúra

Olaszország Stromboli

Ott-tartózkodás ideje: 2017. okt. 01.  - 2017. okt. 04. (3 nap)

0 hozzászólás I 999 látogató olvasta. Rögzítve: 2018. jún. 27. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar Bgabi Beszámolója
Van egy bakancslistám, csupa utazásokból... Tudom, hogy a legtöbb helyre nem fogok eljutni, de némelyik tervem már sikerült.
Stromboli is szerepelt a listán.
Megint összegyűlt egy csomó Wizzair pontom, gondoltam, leutazzuk. Mi teljesen átlagos, munkából élő magyar honpolgárok vagyunk, hátizsákos turisták, de nagyon érdekes helyekre eljutottunk már. Bizvást állíthatom, hogy a Stromboli túra mind a mai napig a Nr.1 nálam és még egy jó darabig nem fogja semmi letaszítani a trónról!
Nagyon szeretnék visszamenni oda, de akkor nem fogom elkövetni azt a hibát, mint most, hogy csak 2 éjszakát töltök el ott, feltétlen tovább maradunk.
Szóval: megvettem a jegyet Lameziába, az volt az olcsóbb, de lehet Catania felől is Strombolira jutni.
Hárman utaztunk a Párommal és a fiammal.
A Wizzair azóta megszüntette ezt a járatot, ki tudja, miért. Még az utazás szervezése közben döntöttem, hogy-lévén esti járat-nem Lameziában alszunk, hanem levonatozunk Villa San Giovanniba és ott szállunk meg, a komp úgyis onnan indul Szicíliába.
Szeptember 15-ig a szárazföldről is indulnak kompok Strombolira ( Vibo Valentiából) , de októberben már csak Milazzoból lehet oda eljutni.
Villa San Giovanni egy tipikus kikötővároska az olasz csizma orrában, szinte összeér a szárazföld Szicíliával, Messina városával. A vonatjegy automata Lameziában nem működött, így bekopogtunk a forgalmi irodába és kézzel-lábbal elmagyaráztuk, hogy jegyet szeretnénk. Nagyon kedvesek, segítőkészek voltak, de jegyet adni nem tudtak, viszont telefonon elérték a vonatot, ahol szóltak, hogy 3 külfödi lesz a szerelvényen jegy nélkül... Késő éjszaka érkeztünk Villa San Giovanniba, a Grand Hotel De La Ville-be. A szálloda környéke borzasztó, túl közel van a kikötő, az utcák szemetesek. A szálloda maga olyan, mintha egy ötvenes évek beli szállodába lépnénk, ahol megállt az idő, de nekünk nagyon tetszett ez a hangulat. A bicegő éjjeli portás ritka rendes volt, mosolygott, azonnal segített. Reggeli is járt a szobához, majd kisétáltunk a kikötőbe. A komp hamar átér Messinába, az ottani kikötőtől pár perc gyalog a pályaudvar, onnan indulnak a vonatok Milazzoba. Az út alig 20 perc.
Milazzoban elvileg van buszjárat a pályaudvartól a belvárosba, de nagyon sokat kellett volna várni rá, a kompunk viszont délután kettőkor indult, muszáj volt odaérni. Elindultunk gyalog. Meglehetősen messze van a milazzoi kikötő, nagyon meleg is volt, elég nyűgös lettem, mire odaértünk.
Még otthon online megvettem a kompjegyet, ami az utazásunk legdrágább része lett, 140 euró volt hármunknak a retúrjegy.
Az út szárnyashajóval mintegy 2 óra, csak néhány helyen kötött ki, Vulcano és Lipari szigeteken.
Délután 4 óra körül érkeztünk meg Strombolira. Már ahogy messziről kezdett a sziget körvonala sejleni, alig bírtunk magunkkal, a közelébe érve tátott szájjal bámultuk: gyakorlatilag egy működő vulkán a Tirrén tenger közepén, nagyrészt kopár, bozótos, vékony füstcsík kúszott az égre belőle, a lábánál két apró falucska bújuk meg: Stromboli és Ginostra. Fehér kockaházacskák szétszórva a tengerparton...
Szállást a Case Vacanza Gia.no vendégházban foglaltunk, ez a központtól pár lépésre, az étterem alatti utcácskában, egy hamisítatlan stromboli házban található. Apró kis apartman, galériaággyal, mindennel felszerelt főzősarokkal, picike fürdőszobával.TV nincs, nem is kell. A szigeten található víz NEM iható, erre a házigazda nyomatékosan felhívta a figyelmünket, valamint arra is, hogy a WC papírt szigorúan tilos a WC-be dobni. Strombolira tankerek viszik a vizet Nápolyból, ezzel lehet fürödni,mosni, de inni nem. A szennyvizet gondos tisztítás után visszaengedik a tengerbe. Az áramot egy dízelolajjal működő (!) mini erőmű fejleszti, láttuk, nagyon takaros, az olajat bazi nagy tankerekből fejtik és egy vastag csövön juttatják az erőmű tartályaiba.
A szállásunk teraszáról pazar kilátás nyílt a tengerre.
Első este becsavarogtuk a környéket, a Főtéren voltunk, a katolikus katedrálisban és a környező zegzugos utcácskákban, ahol üzletek sorakoznak egymás mellett, ahol az emberek előre köszönnek, ahol semmihez nem fogható hangulat van a világtól szeparáltan, egy működő vulkán tetején. A homok koromfekete, tipikusan vulkanikus, köves. A cicákat, kutyákat nyugodtan elengedik otthonról, úgyse tudnak hova szökni.
A két falu közt szárazföldi út nincs, csak hajóval, csónakkal tudnak átmenni a másikba.
A szűk utcákon vicces 3 kerekű járgányokkal járnak, kissé olyanok, mintha dobozos robogók lennének, de esetenként száguldozva.
Roskadásig volt virággal minden udvar, virágláda, az út mellet minden színben pompázó leanderek, és kaktuszok nőnek.
Boltot csak kettőt találtunk a faluban, azok is drágák, mi előrelátóak voltunk és inkább még Milazzoban bevásároltunk két napi élelmiszert és innivalót és inkább cipeltük.
Másnap délelőtt a falu másik felét barangoltuk be, ahol találhatő a régi katedrális,a Chiesa San Bartolomeo, ami a 30-as években elpusztult egy kitörés alkalmával, akkor idáig folyt a láva, szőlőket, házakat semmisített meg, néhány emberi áldozat is volt. A templom most zárva volt, de szemmel láthatóan sérült és erősen felújításra vár.
Találtunk egy néptelen kis öblöt, ahol a délelőtt hátralévő részét eltöltöttük ( Grotta d.Eolo). Október elején 32 fok volt.
Délben visszatértünk a szállásra, ahol főztem tésztát, tettünk rá szószt és sajtot, majd pihentünk, mert délután komoly feladat várt ránk: a Stromboli vulkántúra.
Több cég is foglalkozik a szigeten túravezetéssel, ugyanis kizárólag 500 méteres magasságig lehet kísérő nélkül felmenni, onnan csakis vezetett túrával engedik az embereket, mivel egy aktív vulkánról van szó. Mi a legrégebbi céget választottuk erre, a Magmatrek-et,még az utazás előtt be kell jelentkezni online , amire pár órán belül válaszolnak is.A túra 30 euró/fő, a helyszínen kell fizetni. A túrához adnak sisakot, de túra előtt küldtek egy emailt, amiben leírták, mit kérnek a túrázóktól: Zárt, bejáratott túrabakancsot, kényelmes túraruházatot, cserepólót és pulóvert, homloklámpát, valamint kabátot és némi élelmiszert, innivalót. Fenntartják a jogotm hogyha valakit nem tartanak alkalmasnak a túrázásra, nem viszik fel!
Azt hittem, hogy októberben nem lesznek sokan, hát nagyot tévedtem. A túra fél négykor indult, de legalább 5-6 csoportot indítottak, annyi turista érkezett hajóval még aznap. Minden csoportnak más színű sisakja volt.
A mi túravezetőnek Danielnek hívták, egy szicíliai fiatalember, aki profi túravezető volt és akcentussal ugyan, de több nyelven beszélt.
Aki azt hiszi, hogy fogja hátizsákját és egyszerűen csak felsétál a hegyre, az hatalmasat téved: ez egy kifejezetten nehéz túra, embert próbáló, extrém terepen. De megéri kínlódni, izzadni, mert páratlan élmény fogad fent!
Nem véletlen kérték a kabátot, fent kifejezetten hideg volt. Többször megálltunk, rövid pihenőt tartva, ilyenkor Daniel mindig a sziget történetéről beszélt, régi és jelenlegi lakosairól mesélt, valamint a vulkánt jellemezte nagyon részletesen.( őle tudjuk a Chiesa San Bartolomeo pusztulását, meg hogy a nagyon elnéptelenedett szigetre mostanában kezdenek fiatalok visszaköltözni és szőlőtermesztéssel foglalkozni.)
Nagyon kemény túra felfelé, sötétedés után értünk a csúcsra, kráter közelébe. Ott már füst volt, és egyforma időközönként semmihez nem hasonlító robaj hallatszott, ahogy a kitörések követték egymást. Daniel szerint a mai egy kifejezetten nyugodt napja volt a hegynek, semmi érdemleges nem történt.
Kb.1 óra hosszát hagytak bámészkodni , fotózni, filmezni fönt minket. Ott volt a többi csoport is, néhány gyerek is volt köztünk, akik határozott tapsot kaptak, mert ez egy nagy megpróbáltatás lehetett nekik.
Három kráter működik: a bal szélsőből szabályos időközökben gáz lövell ki, fülsértően hangosan, a középső csak fortyogott, a jobb szélsőből jöttek a látványos szikrák, a láva. A talaj meleg volt alattunk, és kis hajszálrepedéseken füst szivárgott.
Elmondhatatlanul nagy élmény volt!! Páratlan, kietlen, halott világ, a pokol kapuja....Szenzációs!!
Lefelé menet már végig sisakban kellett lenni, felkapcsolva homloklámpákat. Szigorúan azon a nyomvonalon kellett haladni, ahol Daniel. Másfelé indultunk le, mint a felfelé vezető út, itt szinte térdig érő hamuban kellett menni, ami rövid időn belül teletöltötte és nehézzé tette annak a bakancsát, akinek nem volt megfelelő a túrához..hihetetlenül nehéz haladni ilyen terepen és veszélyes is, hiszen vaksötét van, itt fent nincsenek útjelző lámpák, itt kizárólag a túrázók lámpái világítanak. Itt össze kell fogni és segíteni egymást, figyelni a másikra.
Hullafáradtan értünk le, alig bírtam már menni a végére.
A falu azonban pezsgett, tele voltak az éttermek, az utcákon rengeteg ember mászkált, pedig majdnem éjfél volt már.
Mi nem ültünk be sehova, mentünk aludni, ami szinte ruhástól sikerült, hiszen tudtuk, hogy korán kell kelni, mert a hajónk reggel 7 órakor indul vissza.
Sajnos nem tudtam máshogy összehozni, muszáj volt a reggeli szárnyashajóval elmennünk, mert délután indult a gépünk Lameziából és oda kellett érni....
Másnap hajnalban szorongatta a sírás a torkomat, annyira nem volt kedvem elutazni innen, annyira jól éreztük magunkat itt.
Mérges voltam magamra, mert több éjszakát kellett volna maradnunk, egyrészt, hogy ezt a nehéz túrát kipihenjük, másrészt, hogy csobbanjunk néhányat a tengerben, mert még alkalmas volt erre októberben is...
Mindenképpen ajánlom mindenkinek ezt az utazást, állíthatom, hogy a magunkfajta átlagembernek is elérhető, ha ügyesen szervezünk.
Legközelebb egy hetet megyünk, kifekszek a tengerpartra és pihenek ezen a különös, semmihez nem hasonlítható hangulatú szép szigeten!!!
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina