Viharjárat az Adrián (Horvátország)

Horvátország

Ott-tartózkodás ideje: 2018. jún. 01.  - 2018. jún. 15. (14 nap)

0 hozzászólás I 96 látogató olvasta. Rögzítve: 2020. jan. 01. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar cobranco Beszámolója

Cimkék: abbazia  balkán  biciklitúra  cobranco  cres  crikvenica  horvát tengerpart  horvátország  kerékpártúra  kvarner-öböladria  losinj  opatija  pag  paklenica  rab  rijeka  senj  sport  túra  velebit  zadar 

Színes útifilm Európa egyik legfelkapottabb tengerpart üdülőhelyéről.
"Főétel": "Napfény,kaland,sport,gasztronómia,csobbanás", hozzá "köret-ként, a hamísítatlan mediterrán hangulatot,"desszert"-ként, a szemkápráztató látványvilágot ajánlom.
A film műfaját tekintve "roadmovie",nagyrészt mozgásban vagyunk,ezért a helyszínek részletes bemutatására nincs lehetőség,elnézést.Cserében igyekszem a hiányt verbálisan,néhol kicsit egyedi kommentárral pótolni.

Előzetes:
„Kerékpárral átvágni a fél adriai tengeren már önmagában is kihívás,hajóval meg pláne…vagy fordítva?
Utazóink nehéz döntés előtt állnak,hogy jól választanak-e,az kiderül…vagy mégse?
Na,mindegy,következik egy kicsit más,de remélem,azért élvezetes lesz…”



Útvonal:
Zadar-Ist-Olib-Silba-Premuda-Mali Losinj-Nerezine-Osor


Túrabeszámoló:
Az éjszaka szerencsére alvással telt, a focival összefüggő szurkolók által keltett zaj elcsitult és az esőt is sikerül megúszni, ami nagy fegyvertény, mert nagyon rossz lett volna esőben összepakolni. Ezzel már el is érkeztünk reggel fél héthez, amikor felkeltünk és összepakoltunk. Ekkor láttuk igazán a táborhely környéki szemétdombot, ahol építési hulladék tette ki a nagyobb részt, de volt egyéb itt nem részletezendő kidobott izé is. Nem keltett bennem bizalmat a helyiek iránt, viszont a bokrok cserjék jótékonyan takarták - az útról nézve - az igénytelenség eme megnyilvánulását. Mivel a hajó -.amire a jegyünket megvettük még előző nap este – a menetrend szerint 9 órakor indult, ezért mi is jó korán már fél 8 előtt elindultunk a 2,5 km-re lévő kikötőbe nehogy lekéssük a fedett helyet, ami terveink szerint egész nap meg fog védeni - a beígért rossz – időjárás viszontagságaitól. Persze nem a hajó lekésésétől való félelmünkben indultunk 1,5 órával a hajó indulása előtt, hanem azért mert megnéztük a műholdképet és megijedtünk a látványtól. A front felhőzete, és vele az eső, igen nagy sebességgel közeledett, emiatt jobbnak láttuk a kikötő fedett részében eltölteni az indulásig lévő időt. Az ismert úton ripsz-ropsz elértük a célt, már 7:40-kor ott lebzseltünk a terminálon, ahol meglepve láttuk, hogy a menetrenddel ellentétben nem 9 órakor, hanem 9_30-kor indul a hajónk. Az időt evéssel, evéssel és evéssel ütöttem el, miközben Cobranco fáradhatatlanul bejárta a környéket, mint egy Duracel nyuszi. Aztán eljött az idő és 8:30 körül elnyelt minket a hajó, bár jobb dolgunk volt, mint Pinocciónak a cet gyomrában. Ja, nem, Ő csak azt hazudta, hogy elnyelte, a valódi halgyomor-lakó, Jónás volt. A hajó bélrendszerében egy szigorú matróz megmondta hova tegyük a bringákat és oda is kötötte őket, hogy hánykolódás közben ne tegyenek kárt a környezetükben elhelyezkedő értékes autókban, motorokban. Elfoglaltuk a helyünket az utastérben, ahol hidegebb volt mint kint, de ennek akkor még nem tulajdonítottunk jelentőséget. Aztán 9-kor leszakadt az ég mindenki bemenekült a fedélzetről, csak Cobranco rótta a létrákat, folyosókat rendületlenül, és rendíthetetlenül dacolt az arcába csapó hullámokkal, zord széllel, mint a rendíthetetlen ólomkatona a Grimm mesében. Csak vicceltem, mert kíváncsi voltam, figyelsz-e kedves olvasó, természetesen az író: Andersen. Na, végre 9:30-kor elindultunk 6,5 órás utunkra, amit evéssel és alvással szándékoztam tölteni, ami Cobranco állandó mehetnéke miatt csak részben sikerült. A hajózás részleteit nagyvonalúan kihagyom, mégis csak egy bringatúráról van szó, de két dologra azért kitérnék. A matróz, aki kijelölte a bringák helyét és ki is kötötte őket, szerintem még mindig csuklik, annyit emlegettem, miután szembesültem azzal a ténnyel, hogy a hajó gyomrán volt egy lyuk, és a mi bringáinkat pont alá állíttatta a jóember. Emiatt a beverő eső ronggyá áztatta a csomagokat és a nem vízhatlanra tervezett napelemes töltőmet, amit szét is kellett szednem, de szerencsére túlélte az incidenst. A másik említésre érdemes dolog, az a hideg volt, ami a zárt helyen egyre zavaróbb lett, minden ruhámat magamra szedtem, de így is majd megfagytam. Valószínűleg a klímát bekapcsolva hagyták, ami 30 fokos külső hőmérséklethez állítottak be, de a mi esetünkben csak 15 volt.
Aztán 15:30-ra megérkeztünk Mali Losinjba, ahol már az eső nem esett, és észak felől már láthatóvá vált az ég zavartalan kékje. Már írtam is be Cobranco ellenőrzőjébe – a szervezésért – a csillagos ötöst. A kiszállás utáni részről nem készült videó, mert a következő napon ezen a tájon fogunk tekeregni és remélhetőleg az idő sokkal jobb lesz, legalábbis a jósok azt ígérték. Ettől függetlenül én azért írok ezt azt. A terv az volt, hogy tekerünk a Losinj sziget északi csúcsa felé, és ha találunk kempinget akkor elvackolunk, mert a következő napon már csupasz bringás tekerés lesz. Ahogy törtünk észak felé egyre több helyen láttunk intenzív esőre utaló jeleket, nagy sár formájában. Végig a Mali Losinj öblének partján hajtottunk (5,5 km), és mire a végére értünk, úgy eltűntek a felhők, mintha napközben egyáltalán nem lett volna özönvíz. A levegő hőmérsékletén azért érezhető volt a hidegfront, és nem csak a hőmérsékletén, hanem nagy sebességű – és milyen meglepő – pont szemből történő áramlásán. Kicsit egyszerűbben fogalmazva, piszok élénk szembeszélben küzdöttünk, mint az elmúlt napok nagy részén. Ez a sziget nem nagy síkságairól híres, hanem vad, hegyes-hegyes (próbáltam valami, - a helyi viszonyokat - jól kifejező szóösszetételt kreálni, mert a hegyes-völgyest nem gondoltam elegendőnek), jó hosszú emelkedőkkel, majd lejtőkkel és kezdődött újra. Az utunk elkerülte a partmenti településeket és a hegyoldalban haladt, de egy idő után le kellett mennünk, hogy a kemping felhozatalt megnézzük. Megnéztük a Rapoca kempinget, de árban, tömegben nem nyerte el a tetszésünket és mentünk tovább észak felé. A következő a Camping Lopari volt, de ez se volt jó, mi viszont ezen nem keseredtünk el, mert tudtuk, hogy a sziget északi csúcsán – ott, ahol 10 m széles kis csatorna választja el a Cres szigettől – van egy kemping, ami nekünk teljesen jó lesz. És így is lett, jól körbejártuk a nagy területet és végül a tenger felé eső oldalán - hiába próbáltunk szélvédett helyet keresni - egy fenyvesben vertük fel a sátrat. Becuccoltunk és átgurultuk Cres szigetére, ahol egy étteremben (Konobá-ban) pompás vacsorát ettünk. (grillezett sertésborda, sült krumpli, ajvár és bőséges lecsó) és az ára is elviselhető volt: 80 HK. Utána visszagurultunk a kempingbe és tisztálkodás után próbáltam aludni, de ez eleinte nem ment – nem csak Cobranco éneke akadályozott ebben, hanem – az erős szélben a fenyves susogása is. Végül a dalnak vége lett, a süvültés pedig egy idő után már nem volt zavaró.
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina