Ausztria 2019

Ausztria

Ott-tartózkodás ideje: 2019. szept. 18.  - 2019. szept. 22. (4 nap)

0 hozzászólás I 181 látogató olvasta. Rögzítve: 2020. jún. 01. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar dorav Beszámolója

Cimkék: Ausztria Krippenstein Hallein Lammerklamm 

2019-ben szülinapomra utazásokat kaptam ajándékba. Az egyik a tavaszi Benelux út volt, a másikra édesanyámmal utaztam ősszel, Ausztriába. Csoporttal, busszal utaztunk, odafelé az első megállónk Steyr városa volt. Itt rövid sétát tettünk, kellemes volt az idő, szépen sütött a nap. Útba ejtettük a Lamberg-kastélyt, az Enns és Steyr folyók összefolyását, a főutcán a rokokó városházát, de az összes épület gyönyörűen rendben van tartva. Innen Bad Ischl-be mentünk, mely gyógyfürdőjéről ismert és Ferenc József császár kedvelt tartózkodási helye volt. A séta itt sem maradt el, megtekintettük a hatalmas parkkal körülvett konferenciaközpontot, a Hotel Austriát (ma múzeum, itt ismerkedett meg Ferenc József Sissivel), a Lehár-villát, az egykori ivócsarnokot, a Zauner cukrászdát. Itt megkóstoltuk a híres terméküket az ischlert, eredeti csokikrémes változatban. Ahogy közeledtünk a Salzkammergut-nak nevezett tájegység felé, egyre gyarapodtak és magasodtak a hegyek. Estefelé érkeztünk a szállásunkra Abtenau városkába. A hotel pont a városközpontban helyezkedett el, este egy zenekar koncertezett, több helybéli népviseletbe öltözve táncolt, jó volt a hangulat.

A kirándulásokat ezután csillagtúraszerűen oldottuk meg, minden estére visszatértünk, így szerencsére nem kellett állandóan csomagolni. Második nap a Dachstein hegységben kezdtünk a Krippensteinre mentünk fel. (https://dachstein-salzkammergut.com/ a jegyárak attól függnek, hogy mit szeretnénk megtekinteni, igénybe venni) A felvonóval innen 2 szintet lehet menni, mi rögtön a tetejére indultunk. Az időjárás csalóka, lentről minden tiszta felhő volt, de fent ragyogóan sütött a nap és mire elsétáltunk az 5 ujj kilátóhoz már a felhők is oszladoztak. Így gyönyörű kilátás nyílt a Hallstatti-tóra és a városra. Siklóernyősök rugaszkodtak neki a mélységnek és visszafelé még a gleccser is megmutatta magát. Ezután visszamentünk egy szintet, ahonnan a jégbarlangba lehet feltúrázni (15 perc meredeken fel). A barlangban hűvös van, -2 fok körül, így érdemes melegebben öltözni. Az első részében nincs jég, de ha leküzdöttünk néhány lépcsőt, a második szakaszon már találkozhatunk vele. A formák némileg változnak a csapadék mennyiségétől függően. Viszonylag új attrakció a túra végén a mélység fölött átívelő függőhíd, melyhez fényjáték társul. A kevésbé bátraknak azért egy hagyományos út is rendelkezésre áll a szabaduláshoz. Innen a már fentről megcsodált Hallstatt városába mentünk, mely a tó melletti vékony sávon félig a hegyre épült rá, illetve cölöpökön a tóra. Szomszédainknál mindig lenyűgöznek a rendezett épületek, a sok-sok virág az ablakokban, a tisztaság. Megtekintettük a Szűz Mária templomot és a mellette található temetőben álló Csontkápolnát (2 euro) is. A szűkös temető miatt exhumálták korábban a halottakat, csontjaikat kifehérítették, ráírták a nevüket, születési és halálozási dátumukat. Napunkat a gollingi vízesésnél (3 euro) zártuk. Idő hiányában mi az alsó részhez sétáltunk csak fel, mely 15-20 perc alatt elérhető, a terep sem túl nehéz.

Másnap reggel a határt átlépve Németországba mentünk, hogy meglátogassuk a híres Sasfészket (16 euro). A lenti parkolóból helyi buszokkal viszik fel az utasokat a szerpentines, egysávos úton. Emiatt mindig csak egy irányban tudnak közlekedni. A fenti parkolóból a hegybe vájt alagút vezet az aranyborítású lifthez. Ezzel juthatunk fel a tetőre 1834 méter magasra. Az elénk táruló látvány fantasztikus, ismét csodaszép időnk volt, nagyon messze el lehetett látni. Egyik irányban alattunk a Königsee, a másik irányban már Ausztria, talán még Salzburg is látszott. Felsétáltunk a keresztig, majd visszatérve benéztünk az épületbe, mely jelenleg vendéglátóegységként működik. Néhány korabeli fotó mellett megtekintettük a márványkandallót, ami Mussolini ajándéka volt Hitlernek, aki szívesen tartózkodott itt. Utunk innen egy enciánkészítő üzembe vezetett (Enzianbrennerei Grassl). A tárnics növény gyökeréből készítenek pálinkához hasonlatos párlatot. Rövid bemutató és kóstolás után lehetőség volt a likőrvásárlásra is. Ezután visszabuszoztunk Ausztriába és Salzburg felé haladtunk. A hellbrunni kastélynál álltunk meg először, ahol megnéztük a kastélyt, majd a szórakoztató vízijátékokat is (12 euro). Szerencsére még sütött a nap, mert a csoport egy része nem úszta meg szárazon. Ehhez a programhoz minden képpen kell a vállalkozó szellem. A derültség garantált és jó, ha akkor is tudunk nevetni, ha mi járunk pórul. A délután másik felét Salzburg belvárosában töltöttük, ahol éppen valamilyen ünnepség volt. Mindenki díszesen felöltözve, árusok mindenfele. Kicsit gyors ütemben, de végigsétáltunk a városon, megnéztük a Szt. Péter kolostort, a dómot, Mozart szülőházát. Elsétáltunk a Salzach folyóhoz, majd át a túlparton a Mirabell kerthez is. Édesanyámmal azért felemlegettük, hogy 30 éve jártunk itt utoljára, akkor a várba is felmentünk, most az nem fért volna bele az időnkbe.

Következő reggel egy izgalmas programmal kezdtünk, a Hallein-i sóbányába mentünk (20 euro). Rögtön az elején védőruházatot kaptunk, amit a saját ruhánk fölé kellett felhúzni. Ezután kalandos a bejutás a barlangba. Akár szimpi a társaság, akár nem, fel kell ülni egymáshoz jó szorosan egy ’vasúti szerelvényre’ az visz be a belső részbe. Maga az előadás és a vetített történet szerintem kevésbé izgalmas. Na de a kalandok! Kétszer is van lehetőség facsúszdán lecsúszni, ami iszonyú jó buli, lehetnének hosszabbak a csúszdák. Az út vége felé pedig egy kis földalatti tavon is ’hajókázhatunk’. Nem beszélve arról, hogy a túra során oda-vissza közlekedünk Ausztria és Németország között, merthogy átnyúlik a bánya a határon túlra. Ezekkel az élményekkel indultunk tovább Hohenwerfen vára felé. Fogaskerekűvel lehet feljutni a 155 méter magasan a sziklára épült várba (14,5 euro). Az egyes termeit vezetéssel lehet megtekinteni, amihez adnak magyar nyelvű audioguide-ot. Eredetileg védelmi funkciója volt, de szolgált már vadász pihenőként, börtönként is. A harangtoronyból szép kilátás nyílik a Salzach folyóra és Werfen településre. A nap végére még egy túrázós program maradt, a Lammerklamm (5 euro). A szurdok 1 km hosszú, a legszebbnek tartott része mindjárt a bejárat közelében van, az ún. sötét szurdok. Mi viszonylag lassan haladtunk, fotóztunk, nézelődtünk, így kb. 1 óra alatt értünk el a másik végéhez. Az út amin végigsétálunk csak bizonyos részeken van pallókkal kiépítve, nagyrészt köves, érdemes odafigyelni. Ha nem fordulunk vissza, a kijárat máshova esik, így aki egyénileg jön, annak erre érdemes figyelnie. Értünk átjött a busz az alsó kijárathoz.

Elérkezett az utolsó napunk, reggel a Wolfgangsee-hez mentünk, ahol egy rövid hajókázás várt ránk (7,4 euro). Sankt Wolfgang településen megnéztük a gótikus templomot, melynek érdekes kettős oltára van. Innen hajóztunk át Sankt Gilgen településre, közben gyönyörködtünk a tájban, a hegyekben, a siklóernyősökben. Hazafelé megálltunk még Mondsee településen és itt is a bazilikát tekintettük meg, melynek belső tere a Muzsika hangja című filmben is megjelent. Lesétáltunk a tó partjára is, hogy búcsút intsünk Ausztriának, bár hazáig még hosszabb út várt ránk.

Csodás időben csodálatos tájakat fedeztünk fel. És bár itthon is remek kirándulóhelyeink, gyönyörű látnivalóink vannak, néha a szomszéd kertje mégis zöldebbnek tűnik. Amúgy a környéket szerintem egyéniben is könnyű felfedezni, akinek van autója bátran vágjon neki!
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina