London mankóval

Egyesült Királyság

Ott-tartózkodás ideje: 2004. máj. 12.  - 2004. máj. 19. (7 nap)

0 hozzászólás I 2 467 látogató olvasta. Rögzítve: 2008. márc. 18. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar gyurry Beszámolója

Cimkék: Cambridge  London  mankó  Stansted  stoppolás  világörökség 

A terepgyakorlaton beszedett térdficam miatt a már februárban megvásárolt repjegyet nem mondhattuk le, s a doki is engedélyezte az utat, így bár két mankóval, de nekiindultam. 2004. május 12-én kora hajnalban, 4 órás kelés után Janival útra keltünk, s irány a Ferihegyi 1-es repülőtér, hogy elrepüljünk a ködös Albionba. Ám már reggel adódtak a gondok. Nem fértünk fel a reptéri buszra, de ez még semmi nem volt ahhoz képest, hogy a reggel 7 órás indulás helyett – a londoni rossz idő miatt – végül csak 9-kor szálltunk fel, ugye én másodszor, Janinak viszont ez volt a premier. Sajna nem ablaknál ültünk, mert ott egy angol gyerek aludt. A két és fél órás út nem volt rövid, de hamar túl lettünk rajta. Aztán megérkeztünk Stanstedre. Ahhoz képest, hogy ez a negyedik londoni reptér, elég nagy volt. A kissé hűvös angol idő ellenére kiültünk kajálni a reptér elé, majd összecsomagoltunk, hogy elinduljunk megfelelő stoppos helyet keresni. Hát találtunk egy körforgalmat, ami mögé odaálltunk, és álltunk egy ideig. Aztán egy ír úr, egy traktor-kereskedő vett fel, s életünkben először egy jobbkormányos kocsiban, egy Mercedesben találtuk magunkat. A fickó érdekesen vezetett, s még annál is különösebben beszélt angolul, így csak nagy nehezen értettük meg, hogy az általa emlegetett Newmarket az ő célállomása, és nem az új piacgazdaság. S mivel az Cambridge-hez közel volt, így hát majdnem a célig vitt. S végül egy autópálya-lehajtónál kirakott, ahonnan felmankóztam egy biztonságosabb mellékútra. Mivel itt nem vett fel senki, s egy buszmegállóig elmenvén épp jött egy busz, így hát felszálltunk, mégha két fontunkba is került. De legalább beértünk a citybe. Itt a Tourinform irodában rádöbbentünk, hogy a camping a város szélén van, így úgy döntöttünk, hogy málhával a hátunkon néztük végig az egyetemi várost. Ami a terhek ellenére hihetetlen élmény volt, nagyon lenyűgözött. Előbb bementünk a St. Mary’s templomba, majd a templom előtt lévő maketten beazonosítottuk, mit kell végigjárnunk. A Szenátus házától elindultunk dél felé a King’s College lenyűgöző tömbje felé. A több mint 500 éves college-ok talán legszebbike elég drága volt, így egy oldalsó prájvit ajtón jutottunk be a kertbe, s sétálgattunk anélkül, hogy valaki ránk szólt volna. Kisétálva a Cam partjára nézegettük a csónakázókat, majd egy kisebb kerülővel átmentünk a Queen’s College-hoz, ahol egy uzsonna-szünet után körbesétáltunk az ódon falak alatt. Csodaszép volt. S mivel nagyon tetszett nekünk a csónakos csapat, utánajártunk, hogy mennyibe kerül, de a 12 font elkedvetlenített. Inkább mentünk a Pembroke College-ba, amelynek a kertjében szintén körbesétáltunk. Aztán átmentünk a Peterhouse College kápolnájába, ahol beleolvasgattam az angol Bibliába, majd tovább mentünk a Fitzwilliam Múzeumig, s onnan visszafordultunk a belváros felé. Útközben besétáltunk az Emmanuel College-ba, megnéztünk néhány madarat a parkban a tóparton, majd irány a város főtere, amely már ekkor nem volt piac. Utolsó állomásunk a St. John’s College volt a Sóhajok hídjával, itt pihengettünk és néztük a folyón lehajózókat. Innen visszasétáltunk a buszpályaudvarra, ahol egy órát vártunk buszunkra, mely a kempinghez vitt minket. Illetve kicsit tovább, mert nem szólt időben, így egy mérfölddel továbbmentünk, s onnan bicebócáztam a kempingbe, ahol felvertük sátrunkat a párás éjszakába. Rövid vacsi és mosdás után lepihentünk. Reggel nem volt nagy kedvünk kikelni a meleg ágyból, mert iszonyat ideg volt, de csak összepakoltunk, s kimentünk stoppos helyet keresni. Találtunk is egyet vagy két mérföldre a szállástól, de sajna két órán keresztül hiába próbálkoztunk senki nem vett fel. De legalább kisütött a nap, és úgy is maradt.
Úgyhogy buszra szálltunk s bementünk Londonba, ahol a Banknegyed kellős közepén szálltunk le. Itt picit körbenéztünk, felhívtuk Ujj Misit, aki szállást adott volna, de végül a Jani által kinézett szálláslehetőségeket vettük sorra, miután elmetróztunk a Hyde park északi sarkáig. A metróból lifttel jöttünk fel, 6 emelet mélységből. Másodikra találtunk egy szállást 13 fontért, ahol a negyedikre kellett gyalog felcaplatni, és egy beteg marokkóival és az öt pár cipővel rendelkező olasz barátunkkal laktunk egy lepukkant szobában, ráadásul a felső ágyra kellett felmásznom egyenes lábaimmal. Cuccainkat leraktuk és elindultunk új, olcsóbb és jobb szállást keresni. Amit iszonyú messze meg is találtunk, de ez csak 10 font volt, első emeleti temető panorámával, 6 ágyas szobával (egy ír, egy kanadai, egy izom és még egy fickóval), de én már az alsó ágyon. Este még elsétáltunk Little Venice-be, majd hazatértünk, s kora reggeli összecuccolás után kijöttünk világvégi szállásunkhoz. Aztán innen átbuszoztunk London keleti végébe a Towerhez, s megkezdődött a londoni visit. Elsőként elsétáltunk a Tower Bridge-hez, de épp nem tudtunk felmenni, mert nyitották fel a hidat, így hát bementünk a várba. Ez egy jó hosszú túra volt, de rengeteg mindent láttunk a 10 fontos diákjegyért. Előbb a Szt.Tamás toronyba sétáltunk fel, ahol a korabeli vakolat és falfestmények máig megmaradtak, akárcsak egy kandalló, és néhány szobabútor, majd átmentünk a Wakefield toronyba, ahol egy trónszéket és egy nagy lámpatartót láthattunk. Innen kisétáltunk a belső vár falára, ahonnan szép kilátás volt a belső részekre és a White Towerre. Kis pisiszünet után folytattuk utunkat a keleti várfalon, egészen a koronaékszereket bemutató kiállításig, majd utána a valóságban is megnéztük a sokfajta kincset, ékszert, koronát és jogart, valamint a koronázási ünnepséget. Ezután kiültünk ebédelni, és összehaverkodtam egy seregéllyel. Aztán megnéztünk egy kiállítást az angol „kommandó” fejlődéséről, majd végre bementünk a White Towerbe, ahol megnéztük a 12. századi kápolnát, majd a fegyverkiállítást. Aztán még sétálgattunk kicsit a várban, megnéztük az őrségváltást, a Beauchamps-tornyot és Raleigh szobáját, ahol 13 évig írta a Világtörténelmét, majd búcsút vettünk a vártól. Irány a Bridge. Felmentünk a híd felső szintjére, ahonnan nagyon jó volt a kilátás, s találkoztunk azzal a bácsival, akivel még reggel elbeszélgettünk és természetesen megismert a mankóimról. Aztán a panorámaséta után lementünk az engine roomba, ahol beszélő és mozgó bábokkal mutatták be, hogyan működtették régen a hídfelvonót. Kicsit leültünk a túlparton, majd már az alsó szinten visszatértünk. Egy kis séta következett a Temze parton a Monument felé haladva, ahonnan továbbsétáltunk a Banknegyedbe, bementünk a tőzsdeépületbe, majd tovább a Guildhall felé. A polgármesteri hivatalt is láttuk a Mansion House, a pm lakóhelye után, s ezelőtt végre láttunk egy igazi Rolls-Royce-t is. Innen a Szt. Pál katedrálishoz mentünk, de bejutni nem sikerült az épp renoválás előtt lévő székesegyházba. Mivel még mindig világos volt ezért még mászkáltunk kicsit, döntően busszal. De leszálltunk a The George pubnál a Bírósággal szemben, majd innen elmentünk a Piccadillyre. S mivel időközben besötétedett, visszamentünk megnézni a Towert és a Bridge-t by night. Lenyűgöző volt. Hazafelé parkunkban meglocsoltuk a FÁNKAT, majd nyugovóra tértünk, már jóval éjfél után
Következő nap várt ránk az igazi őrségváltás a Buckinghamnél. Reggel a Hyde Park Cornerig mentünk busszal, ahol megnéztük a Wellington Arch-ot és a környékét, majd elsétáltunk a királynő rezidenciájáig. Itt már hömpölygött a tömeg a Viktória szobor környékén. Én megálltam egy jó helyen a kerítésnél, Jani meg mindig az események közelébe sietett. 45 perc lenyűgöző élmény következett. Nagyon sok pulikutya érkezett katonazenekar, lovasok, gyalogosok. Elton Johntól játszottak számokat faarcal (pl. Crocodile Rock) meg néhány indulót is. Kicserélték a két csapatot, s a több tucat katonából csak néhány maradt a palotánál. Nagyon nagy emlék marad. Utána a Green parkban leültünk egy kicsit, mert nehezen bírtam végigállva a hosszú műsort, de csakhamar regenerálódtam. A St. James parkba is benéztünk egy körtúra erejéig, telve volt virágokkal, madarakkal és piknikező üzletemberekkel, akik öltönyben feküdtek, ültek ki. Kicsit eltévedve, de rátaláltunk a Westminster katedrálisra, mely erős görögkeleti beütéssel az isztambuli Hagia Sophiára hasonlított. Bementünk a legnagyobb londoni katolikus templomba, és megnéztük a törökországi márvánnyal és mozaikokkal fedett belsőt. A következő megállónk a Westminster apátság volt, amely ugye a koronázási templom, s mindenki itt van eltemetve (vagy legalább egy emléktáblája van) aki számít az angol történelemben. Gyönyörű kápolnák, különösen a VII. Henrik kápolna és az azt körbevevő kisebb kápolnák (pl. Royal Air Force). És hát természetesen a koronázási trón, a költők sarka, a nyolcszögletű kápolna, a kerengő, a szentély és még számos szép részlet. Mivel bezárt a templom is ezért mi is megpihentünk annak keleti oldalán a Parlament tövében, meguzsonnáztunk, és a fűben feküdtünk. Aztán körbesétáltuk a csodaszép Parlament épületét, megnéztük a Viktória tornyot, a Big Bent, Cromwell ill. Baodicea királynő szobrát, majd a Westminster hídról a Temze parton a London eye-t. Ide nem mentünk fel, mert iszonyú drága volt, és lent fotókon bemutatták, hogy mit lehet fentről látni, s annyira nem csigázott fel. De legalább ingyen volt a WC a jegypénztárnál. Aztán visszamentünk a túlpartra, ahol elcsíptük amint a Big Bent egy repülőgép támadja oldalról, majd egy jó tízperces előkészület után rekonstruáltuk az eseményeket egy papírrepülő segítségével. Egy rövid kenyérvásárlás után elindultunk a Whitehall-on a Trafalgar irányába. A Downing streetnél természetesen benéztünk a rácson túlra, de Tony Blair épp nem sétált a ház előtt, így hát mentünk tovább észak felé. Aztán a Horse Guard Parade épületénél elhatároztuk, hogy vacsorázunk egyet a St. James’s Parkban, így átvágtunk az átjárónál. De előtte még csináltunk egy őrségváltási ceremóniát, ahol a mankós katona vette át a műszakot a turisták nagy derültségére. Ő természetesen én voltam. Aztán végre jött a szalámiskenyér-evés a vadkacsák, galambok és fekete ludak társaságában, ahol különösen előbbiek hajtottak morzsáinkra. Evés után a Mallra mentünk, ahonnan az Admirality Arch alatt átsétálva a Trafalgar térre jutottunk Nelson bácsi szobrához. Itt leültünk a Nemzeti Galéria előtti lépcsőre nézni a mozgalmas londoni estét és a Big Ben fényeit. Bementünk a St. Martin-in-the-fields templomba, ahol épp egy koncert volt, de mi csak az alagsori szuvenírboltba jutottunk, ahol viszont gazdagabbak lettünk azzal a legrövidebb kifejezéssel, melyben az összes magánhangzó szerepel: árvíztűrő tükörfúrógép.
Mivel teljesen besötétedett, így visszaindultunk a Temze partra, hogy megnézzük a kivilágított Parlamentet, ami gyönyörű volt, a jobb parton le is ültünk egy háromnegyed órára csodálni a fényeit. Éjfél körül átmentünk a balpartra, s körbesétáltuk a Westminster apátságot is, amely szintén díszkivilágításban pompázott. Aztán hazabuszoztunk, s fél kettő körül haza is értünk.
Eljött a szombat reggel, amikor Zsófival volt találkánk a Picadillynél 11-kor. Így hát nem kellett korán kelnünk, s még előtte volt egy kis időnk, így hát szétnéztünk a Mme Tussaud múzeumnál, de a nyolcezer forintos jegyár kicsit megdöbbentett minket, így inkább mentünk a Trafalgar térre, hogy nappal is megnézzük. Itt egy bobbyval is lefényképezkedtem, hogy meglegyen a negyedik egyenruhás is a gyűjteménybe. Aztán átmentünk a Picadilly-re, ahol már Zsófi várt minket, s mivel épp Zsófia nap volt, így hát egy cserép muskátlival ajándékoztuk meg, s szegény kis virág még nagyon nehéz nap elé nézett a mediterrán londoni időjárásban. Elindultunk a Covent Garden felé, útközben nagyon sok mozdulatművész között sétáltunk be az épületbe, ahol egy rögtönzött színi előadásnál le is ragadtunk egy jó félórára. Egy fickó egy nagy mutatványt adott elő, kötélen járva késeket dobálva bűvészkedett, de a produkciót jó nagy körítéssel vezette fel, ami nagyon lenyűgözte a közel száz fős közönségét. Még engem is megszólított, hogy az első sorban felszabaduló ülőhelyre üljek le, hisz láthatóan nyomi vagyok. Legalább jó helyről láthattam a produkciót.
Továbbsétálva elmentünk a British Museumhoz, útközben megnézve a királyi operát és több jó kis pubot, majd lefényképeztük a múzeumot kívülről (így már jól illik a Louvre-Prado-Uffizi stb. vonulatba: mindet láttuk kívülről). Azért ide be is mentünk, na jó csak az előterébe, de az is valami. Legközelebbre is kell valamit hagyni. Inkább elmentünk a Sohoba. A múzeum előtti hot-dog árusnál olyan finom sült hagymaillatot éreztünk, hogy menten megéheztünk, s a Soho terén májkrémes kenyerünket meg is ettük, legalább egy fél kilót, miközben Zsófi megitatta a muskátliját a locsoló alatt. Azután elindultunk megkeresni a Chinatown-t, ami nem volt egyszerű, de végül meglett. A The George pubnál Jani csinált rólam egy fényképet, de olyan lassan, hogy addig egy jó nagy csapat gyűlt össze a balomon, akik nem akartak belemenni a képbe, és mosolyogva nyugtázták, mikor Jani végre elkattintotta.
Visszasétáltunk a Trafalgarra, ahol épp egy Tüntetés zajlott a szabad Palesztínáért, majd a Charing Crossnál buszra szálltunk, s a Hyde Parkig mentünk, ahol rengetegen pikniketek. Mi is csatlakoztunk hozzájuk, uzsonnáztunk, beszélgettünk egy magyar házaspárral, majd átsétáltunk a Kensington parkba, ahol rengeteg hattyú várt minket a Kensington palota melletti tó partján. Megnéztük a Royal Albert Hall-t és az Albert Memorialt, majd elbúcsúztunk Zsófitól, mert szegényt teljesen lefárasztottuk, de mi egy rövid kajálás után folytattuk utunkat. Még sok minden volt programon, de már csak kívülről tudtuk megnézni a Royal Geographical Society, a Victoria ás Albert múzeum, valamint a Natural Historical Museum épületét. Majd már sötétedés után a kivilágított Harrod’s áruháznál zártuk aznapi programunkat, és buszra szálltunk.
Reggel elindultunk a Temze partra, hogy találkozzunk Zsófival, aki befizetett minket egy hajókázásra, illetve hát ketten egy jeggyel mehettünk Greenwichig. Mivel hamarabb odaértünk a Waterloo pályaudvarhoz, ezért még nappal is megnéztük a Parlament épületét a túlpartról, majd elmentünk megkeresni, hogy hol van a kikötő, ahol felszállhatunk a hajóra, de ez nem ment könnyen. Zsófi meg is kérdezte egy rendőrtől, hogy merre van, addig Jani egy futóversenyről ottmaradt ásványvízhegyet pakolt be a táskánkba, mire a másik rendőr megkérdezte tőle, hogy mit csinál, és mennyit rakott el, ő azt mondta, hogy talán négyet, s ekkor valóban négy volt nála, de az én táskámba már hatot beletuszkolt, így hát két napig ezt ittuk, még haza is hoztunk a jó belga vízből. No de, irány a hajó. Felszálltunk, Zsófitól búcsút vettünk, ő busszal jött Greenwichbe, s ott már várt is minket mire megérkeztünk. Az egy órás hajóút csodaszép volt, útközben rengeteg mindent láttunk (pl. Alexandra obeliszkjét, Shakespeare színházát, Drake kapitány hajóját, a HMS Belfastot, a Southwerk katedrálist, a Monumentet, a Towert, a Tower Bridget és a felújított Docklands-et). Csak kicsit meleg volt, mert nem gondoltam, hogy ilyen meleg lesz, s így depeche mode-os felszerelésben, azaz tetőtől talpig feketében utaztam. Amikor megérkeztünk, találtunk egy órát, melyet szerencsés tulajdonosának sikerült is visszaszolgáltatni a kapitány segítségével. Zsófi már ott várt minket a Cutty Sark hajónál, majd együtt megmásztuk a greenwichi hegyet, melynek tetején ott van a királyi obszervatórium, a 0°-os meridiánnal. Itt természetesen lefényképezkedtünk a keleti és a nyugati féltekén egyaránt, majd megnéztük az órák, távcsövek, földgömbök kiállítását, köztük pl. a céziumos atomórát, a gigatávcsövet és még sok más érdekességet. A kilátás is gyönyörű, a Canary Wharf és a Millenium Dome, valamint a greenwichi egyetem és a Tengerészeti múzeum emelkedik ki a zöldből és a Temze parti épületrengetegből. Aztán még mászkáltunk a hegyen, egy kis napozás és ebéd után megnéztük az őzeket, a rózsakertet, láttunk mókust és krikettmeccset is. Lesétálva a hegyről múzeumlátogatással zártuk a greenwichi kalandot, a Tengerészeti Múzeumban néztünk széjjel, mely nagyon lenyűgözött minket, kár hogy alig egy-két órát tudtunk ott tölteni a zárás előtt. Főleg az tetszett, hogy rengeteg mindenhez hozzá lehetett nyúlni, ki lehetett próbálni. Itt azonban Zsófitól is elbúcsúztunk, mert kicsit megint lefárasztottuk, de azért nagyon élvezte az együtt töltött két napot. Mielőtt a hajónk elindult volna, még uzsonnáztunk egyet, majd visszahajóztunk a már jól ismert útvonalon a Westminsterhez. Aztán egy szép nagy sétával zártuk a napot: a lezárt Mall-on elmentünk a St. James palotáig, majd onnan a Hyde parkba mentünk a Speaker’s cornerhez. Útközben nagy nehézségek árán találtunk egy postaládát, majd láttunk Rolls-Royce, Mini és Porsche szalont, mire eljutottunk a Marble Archoz, de az épp ponyvával volt lefedve, így azt nem láthattuk. A Hyde parkban időközben ránk sötétedett, így elindultunk hazafelé. Kis Velencénél még sétáltunk és kajáltunk egyet, majd hazabuszoztunk, hogy gyors összepakolás után aludjunk pár órát. Ami igazán nem volt sok, mert 3 órakor már kelnünk is kellett, hogy a 4.30-ig érvényes buszjegyünket kihasználva, a Victoria Station-höz siessünk, ahonnan reptéri transzferünk indult. Útközben jártunk még a Picadilly-n, Trafalgaron és meghallgattuk a Big Ben hangját 4.15-kor. A buszjegy kicsit drága volt (10 font), pedig ha a buszra valahol Északon szállunk fel, amerre laktunk megspóroltunk volna 2 fontot is, de hát ennyi már belefért.
Amikor megérkeztünk Stanstedre csatlakozott hozzánk Évi, egy au-pair lány akinek ez volt az első repülése. Mivel a felszállás csak 9-kor lett volna, de még az is késett fél órát, így sokat tudtunk beszélgetni a gazdag néger családoknál való nehéz au-pair létről. Aztán megismerkedtünk egy másik magyarral is, akikkel hazáig végigdumáltuk az utat, miközben csodáltuk a tiszta, felhőmentes időjárás miatt gyönyörűen látható vidéket, egész Németország közepéig. Például kiszúrtam a Maastricht melletti Cement plant-ot, ahol tavaly novemberben jártunk. Aztán hazaértünk, s végre kialudhattuk magunkat a hosszú, de tényleg fantasztikus utazás után. És még a lábam is megmaradt…
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!
Magyar  Română  Slovenčina