Toszkána ősszel 1.

Olaszország Verona Hotel Antares

Ott-tartózkodás ideje: 2007. szept. 01.  (1 nap)

0 hozzászólás I 5 194 látogató olvasta. Rögzítve: 2007. okt. 17. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar kavics74 Beszámolója

Cimkék: Észak-Olaszország  Garda    Toszkána  Verona 

Hotel Antares értékelése
kavics74 értékelése:

3.6

Az értékelések összesen:

3.6

Eddig 1 utazó értékelte.

Hát megjártuk Toszkánát. Jelentjük el ritkán tévedtünk, össze alig vesztünk, viszont rengeteg lépcsőt megmásztunk, bejártunk várost és vidéket és rengeteg élménnyel tértünk haza. Hát, ez nem kifejezetten egy pihenős nyaralásnak volt mondható (reggel fél 7-7 táján volt ébresztő!), de nekem tetszett.

A kérdés, hogy melyik autóval is menjünk gyorsan eldőlt: elég volt a folyosóra kipakolt bőrönd-táska-szatyor-hűtőtáska halomra pillantani, hogy a lehető legnagyobb gépjármű mellett döntsünk. Mivel nem volt teherautónk maradt Móni csodagépe, ami már sok szép helyre elvitt bennünket. Igen rövid éjszaka után valami szörnyű hajnali időpontban Móni kiűzött az ágyból, majd kezdődött a cuccolás ami egy hétig minden nap lezajlott: több fordulós menetben, vállról, kézről lógó táskák, hátizsákok és bőröndök kíséretében, az összes szomszédot felébresztve a csörgésünkkel betuszakolódtunk a liftbe, majd levonultunk a kocsihoz és megpróbáltunk bepakolni. Első reggel lévén szükség volt minden puzzle-rakó tapasztalatunkra, de néhány próbálkozás után sikerült rácsukni a csomagtartót a cuccainkra – ahogy teltek a napok úgy lettünk egyre profibbak pakolásban -, időben elindultunk.

Vittük magunkkal Moha bát (többen úgy ismerik a szerkentyűt, hogy navi, de nekünk már csak Moha bá’ marad) is, igen nagy mázlinkra, mert szerintem nélküle még mindig valahol az olasz autóutakon tévelyegnénk… Az előjelző táblák és egyáltalán a közlekedési táblák ésszerű elhelyezése nem éppen az olaszok erőssége.
Az első nehézségek után (a használati utasítás elolvasása esetleg segített volna, de erre már végképp nem volt idő) azért összeállt gép és útirány és célba vettük a Garda tavat. Terv szerint délre leértünk és megkerestük a legközelebbi partszakaszt, ahol kissé kavicsos körülmények között, de már nagyon nyaralós hangulatban megebédeltünk a’ la piknik a pléden.

Majd Verona következett mint első napi fő látványosság. Amire legelőször rácsodálkoztunk az a közlekedési fejetlenség netovábbja volt. Mindenki ment amerre látott, időnként arra is amerre nem… Forgalommal szembe haladó mopedosok teljesen mindennapinak számítanak. Moha bá hiába mondta, hogy „forduljon enyhén balra”, ha nem volt előjelző tábla, se felfestés, se semmi, még bal se mindig… Móni is hiába kérdezte, most pontosan melyik is aza bal? Sacc per kábé becéloztuk az irányt aztán csukott szemmel, nagy gázzal csak sikerült. :)

Az utcán való parkolás nem egyszerű - trafikban kell venni (Szegedhez hasonlóan) parkolójegyeket, majd kapirgálni-bejegyezni az érkezést, kihelyezni a szélvédő mögé. Eddig nem is lett volna bonyolult a dolog, ha találunk akár EGY parkolócetli-áruldát is... Így eltároltuk az autót egy parkolóházban (egérkamionoknál nagyobb gépjárművel közlekedők, valamint mazsola sofőrök figyelem: nem biztos, hogy autójuk egyben és karcmentesen le- ill. feljut a parkolóház hihetetlenül keskeny és nagyon meredek kanyargókkal ellátott fel-lehajtóján!), térkép híján lefényképeztük a parkolóházat is, mert igen nagyon szerettünk volna visszatalálni… Hát igen, térkép híján – és városi úticél és leírás és minden híján. Mert hogy arra már nem gondoltam, hogy Verona még nem Toszkána így nincs az amúgy nagyon okos útikönyvben egy szó se róla… Hömm… Erre mondanák egyesek, hogy no comment, én azt hiszem most inkább mélyen hallgatok…

Vállalkozó kedvű lányok lévén nekivágtunk az ismeretlennek. És egy hét elteltével is azt mondom, hogy az egész nyaralás egyik legnagyobb élménye Verona volt. Gyönyörű régi házak, szűk utcák, ezer ember, dizájner butikok halomra, (jóképű :)) biztonsági őr a kirakat mellett, kávézók, freskók és templomok merre a szem ellát. Összefoglalva: kultúra és shoppinglehetőség fagylalltal. A női álmok netovábbja. :D A borfesztivál keretein belül volt csinnadratta, hangos zenekar, kancsika csattogtató parasztlegény és ősi játékot bemutató csoportok. Csatangoltunk az utcákon, ezer képet csináltunk és összességében végig vigyorogtunk. Közben dudolásztam a Rómeó és Júlia musical változatának zenéjét, ez gondolom Móni Verona élményét kissé rontotta, de egyszerűen nem bírtam abbahagyni.

Persze a főtérre és a dómhoz is eltaláltunk, egy turistakacatos bolt előtt a kirakott képeslapokról és könyvekből tájékozódtunk, hogy mit is kellene valójában megnézni… Időnként odafüleltünk turistacsoportok idegenvezetői felé, így aztán minden szükséges információt begyűjtöttük a városról. Imígyen kell várost nézni ingyé és előzetes energiabefektetés nélkül. Majd ha rettentően sok időm lesz írok erről egy kis könyvet és ha nem vigyázok a végén még milliomos is leszek! Nah, de addig folyt. Toszkánát.

Nem lehet persze eljönni a városból Júlia házának (Casa di Giulietta) megtekintése nélkül – jártunk bent a múzeumban is, még levelet is írtunk Júliának. Álltunk AZ erkélyen, bár Rómeó helyett csak turistatömeg lődörgött alatta és nem lettünk hirtelen és nagyon szerelmesek.

Az első hotelünket (Hotel Antares) nagyon könnyen megtaláltunk (hála Moha bának!), felcuccoltunk (többfelvonásos technikával), majd a cigiszagú szoba csak nem tetszett, így kezdődött a szobacsere-akció. Recepció, cuccolás, recepció, cuccolás, káromkodás, vihogás, a világ legszűkebb hotelliftjébe való be- majd kigyömöszölődés… Csak remélni tudtam, hogy nem kell minden este eljátszani ezt az akciót. De végre volt szoba és nem volt füst. Kinéztünk az ablakon, konstatáltuk, hogy szép a medence (szomszédos egy lovardával, így nyáron érzékenyebb orrúak inkább kerüljék a hotelt :)), de este lévén hideg lehetett, így a fáradtságot se vettük, hogy közelebbről megtekintsük. Tévé is volt, 9 sipákoló-kiabáló olasz csatornák között lehetett válogatni, de mit számított ez nekünk? Hullák voltunk. Bealudtunk.
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!
Magyar  Română  Slovenčina