Toszkána ősszel 4.

Olaszország

Ott-tartózkodás ideje: 2007. szept. 01.  (1 nap)

0 hozzászólás I 5 372 látogató olvasta. Rögzítve: 2007. okt. 17. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar kavics74 Beszámolója

Cimkék: Gimignano  Monteriggioni  San  Toszkána  Volterra 

Volterra volt az első úticél. Kanyargós utakon, kissé sivatagos hangulatban közeledtünk egy távoli domb tetején ücsörgő város felé. A földek a nálunk szokásos homokszínűnél is fehérebbek, kissé vakítóak. A környező ciprusokon és cédrusokon finom por ült, a színüket szürkés-zöldre vátoztatva, zöld füvet is alig lehetett látni, az út menti kórók is kiszáradtak. A környező kis (és nagy) házak tökéletesen illeszkedtek a környezetbe, a napsütötte falakkal és a kopott terrakotta színű tetőkkel. Muszáj volt megállni és a széllel küzdve tucatnyi képet csinálni, ahol a táj is látszik és az ember lányának lehetőleg csak a fele haja van a szájában… :) Egy autónyi olasz tuista is megállt az út szélén és kezdődött a „mi csinálunk rólatok képet, ha csináltok ti is rólunk” mai első felvonása. Kézjelek segítségével megbeszéltük, hogy mindannyian Volterrába tartunk, így mondták menjünk utánuk. A parkolóig tartott ismeretségünk.

Magunkra szedtük a kocsiban található kisebb és nagyobb pulóvereket, kabátokat és megküzdöttünk a cudar időben meleget adó hátizsák cipelési jogáért is, majd felfelé vettük az utunkat. A nap első (harang)tornya, dómja és főtere (Piazza del Priori) várt bennünket. A főtéren álló Palazzo edel Priori mintájára tervezték a firenzei Palazzo Vecchio-t. És tényleg! Úgy nézett ki! Megörökítettem a Porcellino-toronynak nevet adó malacot is – fentről bámul le a poca, ránk, unalmas kétlábúakra.

Figyelünk a kultúránkra, így megnéztük a Palazzo Viti – egyébként a mai napig vendégházként is funkcionáló rettentőenszörnyenborzalmasan giccses szobáit. Hogy itt emberek hogy tudnak aludni, az egy rejtély számomra. A világ minden részéről felhalmoztak tányérokat, levesescsészéket, gyertyatartókat, lámpaernyőket és egyéb csecsebecséket. Az egyes darabok külön-külön gyönyörűek, ízlésesek és a megfelelő környezetben nagyon tetszetősek lehetnek. De egy rakáson mintás a mintás hegyén…? Oh, jajj… Egyet mondok én nektek olaszok: van olyan, hogy túl sok csecsebecse.

A borkóstoló a pincében viszont nagyon hangulatos volt, hozzá a világ legapróbb sajt- és szalámikockáit lehetett ízlelgetni. Már, ha az ember eltalálta a fogpiszkálóval a miniatűr darabkákat. Ah, de félre a gonoszsággal: remek hangulatú bár volt ott a pincerészben.

Kultúrától megviselt szervezetünket a napi kötelező fagyi-adaggal frissítettük fel. :)

Ízléses kis üzletek, éttermek és borozók váltogatták egymást az utcákon. És persze alabástrom gyertyatartók, lámpák, szalvétagyűrűk, ékszerek, szoborutánzatok, absztrakt formák… gyakorlatilag a síremléken kívül mindent lehetett alabástromból kapni. Mivel a kocsi alaposan le volt terhelve a napi szükséges apróságainkkal, így kénytelenek voltunk lemondani az alabástrom virágláda szettről és Móni a Dávid-másolatot se engedte elhozni. Oh, mily kár!

Az utunkat San Gimignano, a Toszkánát már be- és megjártak közül mindig megemlített „sok tornyú város” felé vettük. Az út szokás szerint kanyargósan, de inkább szőlők, mint olivafák között vezetett fel, a persze, hogy dombon épült város felé. A sok (eredetileg 76) toronyból ma már csak 14 áll, de ezek is… Hömm… nem is tudom, azt mondani, hogy szépek nem lehet, mert végül is magas, vastag, lőrésekkel ellátott négyszögletű tornyokról van szó. Mondjuk azt, hogy szokatlan látványt nyújtanak. A védelmi célokon kívül megépítésükkor státusz-szimbólumok voltak, ugyanis a városka gazdagabb lakói a ki-többre ill. ki-magasabbra verseny aktív résztvevőiként váltak a középkorban ismertté.

A városka remek állapotban van – a turisták romboló jelenlététől függetlenül. Rájöttünk az olaszok cseljére is: a felújított házakról direkt leverik félig a vakolatot és mindenképpen addig újítják fel, amíg a lehető legkopottabb a végeredmény. Amolyan romantikusan lerobbant.

Nem művelődtünk többet, helyette felmásztunk a vár tetejére és élveztük a kilátást és az utunk során számosszor érezhető friss olivaolaj illatot.

Még maradt bennünk szusz, így elautóztunk Siena északi védelmi pontjához, Monteriggioni várához is. Esőfelhők gyülekeztek, morcos lett a hangulat és ez nagyon illett a sienai fekete-fehér zászlót lengető, 14 vaskos bástyával ellátott várhoz. Móni kissé elkedvetlenedett a várhoz vezető lépcsősor láttán – lépcsőmászó izmaink alaposan igénybe voltak így a nap végére véve –, de nem futamodtunk meg! A vár a nap közben látottakkal ellentétben szinte aprónak számított. A közepén egy kis térrel és a Santa Maria templommal, borozóval és finom fokhagymaillatot árasztó éttermekkel.

Mire visszaértünk az autóhoz eleredt az eső, így a napi toronyadagunk után és egyébként is fáradtan megkerestük a hotelt. Annyit tudtunk, hogy a hotelnél ugyan csak a papírmunkát kell elintézni, mert a „tanya” amit kinéztem a semmi közepén áll. A hotelke láttán nem nagyon reménykedtem egy szép tanyában, mert a hotel maga inkább lepukkant volt, mintsem barátságos. Viszont a tulaj??!?! Ilyen pozitív emberrel régen találkoztam már. Csak beszélt és beszélt és beszélt és nevetett és nevetetett, majd mikor már mindent kitöltöttünk még zongorázott is nekünk egyet. :) Aprócska autóján ezerrel teperve a zuhogó esőben követtük, majd tényleg megérkeztünk a semmi közepére, körben olívafák, majd a tanya.

Oh, a tanya. A ház egyes része 1000 éves, a másik fele „csak” 700. Gyönyörűen felújítva, belülről a toszkán narancssárga és bordós színek, tégla padló és hatalmas sötétszínű gerendák. Persze teljes komfort – és hála az ölnyi széles falaknak horkolhatott a szomszéd, mi nem hallottuk!

Ha tudtam volna, hogy ilyen ez a hely, akkor egy hétre itt maradtunk volna az biztos. Egy pillanat alatt otthon éreztük magunkat és nekem az itt töltött két nap volt a legtoszkánább. :) Az ablakból láttuk a távolban San Gimignanot, egy kicsit közelebb a medencét – ami szakadó esőben sajnos nem volt túl vonzó látvány. Maradtunk a négy fal között és ismét megcsapoltunk egy üveg helyi bort és végigkóstoltuk a kötelező helyi ízeket sajtok, olíva és kenyér formátumban.
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina