Svájci Kantonok és Taljánföld 2001 VIDEÓ4

Svájc

Ott-tartózkodás ideje: 2001. júl. 14.  - 2001. júl. 27. (13 nap)

0 hozzászólás I 3 946 látogató olvasta. Rögzítve: 2008. ápr. 16. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar tantras Beszámolója

Cimkék: Aareschlucht  Bovec  Brescia  Brig  Chioggia  Como  Grimsel-pass  Júlia-Alpok  Locarno  Lugano  Matterhorn  Simplon-pass  Triglav  Velence  Verona  Zermatt 

A 2001-es "Kantonok meghódítása" túra folytatása.

6. nap A „szokásos” biciklizés Brienz szívében már szinte jólesett kipihent testemnek s kalandra éhes lelkemnek. Én ébresztettem a várost. A kempinghez érve biccentettem a tulajnak, elismerően köszönt ő is (azt hitte versenyre készülök), a vasúti átjáró alatt Lukréciát riasztotta meg sebességem ma is (és tegnap is!). A nagy elágazásnál vigyázni kellett, mert jött jobbról a kenyérszállító s a friss, lágy, meleg kenyérillat a gyengém. A parkolónál éppen kinyitó újságos ékszerdoboz látványa a brienzi expressz befutása miatt még csábítóbb volt (s a „kicsilány” is benne) , de inkább robogtam vissza a fiúkhoz. Hosszú út állt még előttünk. Megreggelizünk a hihetetlen panoráma étvágygerjesztő hatását kihasználva. Majd búcsút vettünk imádott városkánktól és elindultunk dél felé. Sokáig azonban nem haladtunk, mert Meiringen után nem sokkal ismét összefutottunk az Aareschlucht ámulatbaejtő vadságával.
Később a Grimsel-pass következett néhány mormota fényképezgetése kíséretében, majd lefelé eszeveszett száguldás vette kezdetét egészen Gletsch falucskáig. Na itt Balu kitalálta, hogy nézzük meg a Gleccsert. Miért ne?!- jött a válasz, így felkapaszkodtunk a Furkán a Rhone-grleccser nyúlványához. Ők itt bementek a folyamatosan mozgó jégfolyam belsejébe én pedig megebédeltem, mert már nagyon gyötört az éhség. Lefelé ismét felpattantam a „Svájci Hágók Legyőzőjére”, „Királyára”, s vad kéjjel indultunk mi ketten újult erővel csatába. 70-80 km/h sebességgel gurultam Ulricherig. (Félelmetes, eufórikus, felejthetetlen, leírhatatlan száguldás volt!!!) Később Fiesch-nél az Aletch-gleccsert kihagytuk, de csak azért, hogy 2 év múlva legyen miért erre járni…

7. nap Attermensen-ben, Zermatt alatt találtunk tegnap egy igényes kempingben szálláshelyet. Az éjszaka jól telt, a reggelt kolbászos tojásrántotta nyitotta, majd összepakoltuk 2 napos hegymászóculánkat s nagy várakozással indultunk a Matterhorn irányába. (Sátrainkat ott hagytuk a kempingben felállítva!) Miután megérkeztünk Tasch-ba, megkerestük a nagy parkolót s mivel innen tovább autóval nem lehet menni, „lehorgonyoztunk”! Ekkorra azonban számomra egyértelművé vált, hogy a bicóm nélkül nem megyek sehová, így a srácok felültek a Zermatt-Bahn-ra, én pedig feltekertem Zermatt-ig. Bent a városban találkoztunk s egy rövid keresgélés után megérkeztünk a templomnál lévő Web kamerához. Meg volt beszélve az idő, mosolyogtunk is szépen az otthoniaknak s miután jelezték, hogy hitelesítik itt tartózkodásunkat elindultunk felfelé. Igaz, itt megint szétváltunk s már csak a felvonó 1 állomásánál találkoztunk ezen a napon. Mivel nagyon nehéznek bizonyult hátizsákom, olyan nagyon sokat már nem mentem felfelé. Az első (és egyetlen) viaduktnál még lefényképeztettem magam s tartalékolva holnapra az erőmet leszáguldottam Zermattba. (Idegenforgalmi látványosság lehettem megrakott bicómmal egyetemben, mert tátott szájjal néztek, mint aki még nem látott fehér embert.) Ezután Tasch-ig gurultam, befizettem magam a kempingbe, kajáltam s könnyített felszereléssel visszatekertem a Szentélybe. Egész este bóklásztam, szívtam magamba a jót. Miután teljesen megteltem az esti Zermatt hangulatával visszagurultam (koromsötétben-lámpám nem volt..) szálláshelyemre. S hogy barátaimmal eközben mi történt? Mászták a nagy hegyet…

8. nap Félve és mégis várakozással telve dugtam ki fejem a sátorból, bízva abban, hogy - mint mindig (kivéve ha nem) – most is szerencsénk lesz s jó napos időnk lévén gyönyörködhetünk a Matterhorn szépségében. Nagy örömmel vettem tudomásul, hogy minden OK! Gyorsan összepakoltam a túracuccot s feltekertem Zermattba. Kameráztam, nézelődtem, a térképeken pontosítottam útvonalamat, majd sűrű megállásokkal (fénykép, kamera) megindultam felfelé. Azon az útvonalon haladtam, amelyiken tegnap is. Találkoztam Gregory Pech-hel is, mert pont amikor felértem 3000 méteres magasságba a Schwarzersee-hez s kitárulkozott a táj, akkor fogyott ki kamerámból a szufla. Így csak a „hardverbe” tudtam elraktározni a felejthetetlen látványt. Na meg a fényképező is nálam leledzett…S mikor egy meleg tea kíséretében jól kicsodálkoztam magam kezdődött csak el az igazi buli: Észvesztő, frenetikus száguldás kezdődött 3000 méterről 1700-ra. Az élmény leírhatatlan. (Igaz, egy helyen (2100 körül) meg kellett állnom pár percre, mert a szívem ki akart esni a helyéről.) Valamikor 6 és 7 óra között Taschban találkoztam a Breithorn meghódítóival. Nagy élményekkel gazdagodtak ők is. Sokat meséltek a 3000 méternél kezdődő sípályákról, a drága vacsiról, a csodálatos matterhorni panorámáról és a csúcsmászásról. Aztán a tegnap előtt felállított sátrakban, a Wiess-horn és a Dóm vakító hósipkáinak vigyázó tekintetében álomra hajtottuk fejünket.

9. nap Most nem fájt a búcsú. Mosolygós szívvel indultunk tovább tudva, hogy még visszatérünk. Brignél rákanyarodtunk a Simplon hágóra. Fent gyönyörködtünk kicsit, majd innen Tamással felnyergelt paripáinkon hatalmas vágtába kezdtünk s így a bicókon csodáltuk meg a Gondo-schlucht meredek sziklaszirtjeit s számtalan fél-alagútját! Kuriózumként az olasz határon biciklivel mentünk át és még gurultunk kb. 20 percet. Aztán dél lévén egy gyönyörű helyen asztalt bontottunk! Mi hiányozhatott volna még egy jó ebédhez? Volt étvágy, kristálytiszta vizű folyócska, mesébe illő panoráma, verőfényes napsütés, madárfütty és semmi civilizáció…Leparkoltunk, majd átcuccoltunk a folyó másik oldalára, mert ott árnyék és homokos part várta a kiéhezett vendégeket. A mai menüt a kamera bemutatta, s azt is, hogy tele hassal, jókedvűen pózoltunk kissé. Ezek után Lugánóig már csak az S.Maria bazilikát vettük szemügyre. A hír igaz, kedves Barátaim! Lugano gyönyörű! Bejártuk zegét-zugát, de kivetnivalót nem véltünk felfedezni. Az idő is elszaladt így kelletlenül bár, de tovább kellett állnunk. A mai és majd a holnapi este is valahogy nem akart „összejönni”! Csak mentünk-mentünk és a jobbnál-jobb helyek nem akartak találkozni velünk. Zug esete kísértett, de ötletet is adott. Bergamóba beérve egy bevásárlóközpont parkolójának sarkában letáboroztunk. Jó helynek tűnt, igaz –bivakolni kellett. But, no problem!!!

10. nap Reggel beugrottunk a belvárosba, de a videózáson kívül sokra nem nagyon mentünk. Korán volt még ugyanis…Brescia-ba már jókor érkeztünk, így pénz került a pénztárcába. Mehettünk tehát „hancúrozni”! A Garda-tó minden szempontból megfelel ennek, csak a hatalmas forgalmat sérelmeztük kissé. Bár hamar vígasztalásra találtunk, mert voltak ott kérem szépen olyan mutatós fehérnépek, hogy csuda! A nagy nyálcsorgatásban annyira megéheztünk, hogy indulás előtt speckó olasz pizzát vertünk be bambánkba. Persze még lencsevégre kaptuk álmaink popóját, aztán irány Verona. Valahogy –talán naivan?... - vártam a nagy találkozást, de Júliával nem sikerült összefutnunk…Kissé duzzogtam is emiatt. Jöttünk erre, mentünk arra, bevásároltunk, majd dél felé vettük az irányt. Estébe tényleg este érkeztünk s már Chioggiától 150 km-re megéreztük a só illatát, így sötétedés ide, sötétedés oda, úgy döntöttünk: irány a Móre! Nagyon későn érkeztünk, sehol egy talpalatnyi hely, már azt hittük elvesztünk. Végső megoldásként egy Tomato Nevű szórakozóhely parkolójába rontottunk be elég nagy sebességgel…Igaz, a biztonsági személyzet is hasonló bravúrral szegődött nyomunkba és természetesen a kérdőre vonás sem maradhatott el! Egy adunk volt csupán, ja nem! Módosítok: egy aszunk volt csupán! A Jó öreg Tokai minden gondot levett a vállunkról!!! Még majdnem kispárnát is kaptunk…

11. nap Hamar és gyorsan kellett ébredni és összeszedni magunkat, hiszen reggeli nem járt a szálláshoz s mert ezt ígértük az Öregnek tegnap! Búcsúzkodni nem volt idő, igaz nem is lett volna értelme! De ennyire ne menjünk előre…Végre belevethettük magunkat a Tengerbe. Lubickoltunk vadul, úszkáltunk ide-oda s mikor már elviselhetetlenné vált a meleg, a homok izzott, forrt a víz, sziesztáztunk mi is egy jó nagyot ebéd után! 4 óra körül eszméltünk s valami megmagyarázhatatlan erő húzott mindhármunkat a Mesés Végtelen Óceánok gyöngyöző habjai közé! S mi nem ellenkeztünk. Ismét lubickoltunk. Este kicsíptük magunkat és elindultunk hódítani. Sajnos számottevő sikerről egyikőnk sem tudott beszámolni, így sértődötten kerestünk egy pizzériát. Pontosan 50000 lírát fizettünk, de már fogalmam sincs mennyi forintot ért az akkor. Persze szokás szerint nagyon finomra sikerült Őolivabogyósága. Szálláshelykereséssel már nem is bajlódtunk. Kifeküdtünk a tengerpartra laticelestől, hálózsákostól, kispárnástól… Reggel jött a homoklazító, de sikeresen arrébb araszoltunk előle. Aztán a Napfelkelte következett s az aranyút bearanyozta reggelünket…

12. nap Szóval ott álltunk a tengerparton - tulajdonképpen – pizsamában. A traktor már messze járt. Az aranyút is. Sebaj, a délig tartó fürdés most sem maradhatott el. Aztán biciklire pattantunk és betekertünk kajabeszerző körútra a városba. Az itteni körforgalmak elég érdekesek. Teljesen mindegy melyik irányban haladsz, a lényeg az, hogy te legyél a gyorsabb és a bátrabb. Mindenesetre balesetet nem szenvedtünk – volt aki igen - , s megrakott kosárral ment a padlásra, ment serényen…Ja nem! Csak az autóhoz és országos hírű sütés-főzés vette kezdetét KNDK-s kis kemping-gázas főzőnkön. Aztán lubick, fénykép taking, búcsúzkodás és irány Velence. Mit lehetne itt újat mondani? Gyönyörű, felejthetetlen mint mindig…Amit lehetett felderítettünk, hajókáztunk, vásároltunk és hullafáradtan de tele élményekkel valamikor éjfél tájban elhagytuk Őszentségét!

13. nap Reggel meglepő módon frissen és vidáman ébredt a banda. Fogalmam sincs már hol reggeliztünk, de hogy sokáig nem bírtam éhen, azt hót ziher. A mai úti célunk és programunk attól függetlenül, hogy az utolsó előtti napon jártunk tartalmasnak mutatkozott! Vissza a Természetbe! - hangzott a jelszó! Visszatértünk tehát a hegyek birodalmába. Már délelőtt Szlovéniába léptünk s vidáman gurultunk a Júlia – Alpok kecsesen a felhők fölé emelkedő csúcsai felé. Az egyik kinyír-kanyar után lementünk a térképről és lencsevégre vettünk néhány raftingos kicsilányt, de a vadvízi kajakosok is küzdöttek szépen a gyors sodrású folyóval. Mindenesetre jó volt kicsit frissülni egy szál semmiben s pózolni a kamerába habtestünkkel…Bovecben valahogy kétszer mentünk át… Ma sem értem, hogy sikerült, mindenesetre miután rátaláltunk a helyes „ösvényre” azt vettük észre, hogy elképesztő magasságokba visz fel bennünket az út. Leesett az állunk…nagyon szép volt! A Triglav mellett persze bicóval szeltem a macskaköves kanyarokat!!! Kissé tele volt a gatya a lassítások alatt, mert nem nagyon tudtam egyformán koncentrálni a gyönyörű hegyekre és a csúszós hajtűkanyarokra 70 km/h-s sebességnél… Meg kell említeni még a szlovén – osztrák határ mindkét oldalán lévő 28% lejtésű, emelkedésű útszakasz. 1-ben fel és le! Hihetetlenül félelmetes volt. Innen a ’98-as szálláshelyünkig gurultunk. Nem csalódhattunk. A tó most is olyan gyönyörű volt, mint annak idején. Csobbantunk egy nagyot, kajáltunk és végül - mikor már csak magunkba maradtunk – a szabad ég alatt bevágtuk a szunyát.

14. nap Grazban hirtelen megállt az autó… Hát ilyen már elég régen történt velünk! Félre álltunk egy kaptató tetején és széttettük a kezünket… Aztán arra gondoltunk, hogy… Miért?! Benzin nélkül már nem is akar menni?! Levettük a bicikliket és visszagurultunk 2 km-t a legközelebbi kúthoz. A „főnök” kissé meglepődött a kannát látva, de a pénzt ő is szerette… Aztán vissza a kocsihoz, aztán vissza a kocsival, aztán megint előre! Most felment a kaptatón. Vajon miért?!
Egyébként érdekes erről a napról írni. Általában semmi nem történik, mégis egyből 2 dolog miatt vagy boldog: 1 hogy gyönyörű túrán vagy túl, 2 hogy hazatérsz…
És hidd el, Kedves Olvasó ez így történt most is.
Feltöltve: 2008. ápr. 12.
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (1 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina