Újra Írországban 6. nap, Connemara és Mayo

Írország

Ott-tartózkodás ideje: 2008. máj. 17.  - 2008. máj. 25. (8 nap)

0 hozzászólás I 4 983 látogató olvasta. Rögzítve: 2008. jún. 15. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar zebrina Beszámolója

Cimkék: Clifden  Connemara  Croagh  fjord  Galway  Killary-fjord  Kylemore  Louisburgh  Mayo  Patrick  Westport 

Galwayban ébredünk, a B&B szálláson. Amíg N tollászkodik a szobában, mi Zs-val teszünk egy kört a környéken. Salthill a Galway-i öböl parján van. A mi szállásunk rögtön a part menti út elején található, az út másik oldala már az öbölmenti sétány. Ahogy előző este is, sokan kutyát sétáltatnak, sokan gyorsgyaloglást végeznek, néhányan pedig összekötik a kettőt. Viszonylag szürke az idő, de legalább nem esik.
A nap első programpontja a "full Irish breakfast", vagyis a hagyományos ír reggeli. A háziaknak 4-5 kiadó szobájuk van az emeleten, a reggelit pedig egy földszinti nappaliban szolgáltatják, amelynek egy része étkezőhelynek van kialakítva. Ez valóban egy ír család otthona. Az összes szabad falfelület tele van a mama festményeivel (hm, szép szinesek... :), jócskán vannak nippek is és családi fotók, szép igényes bútorok. Az összbenyomás nagyon komfortos és otthonos. A nappali végében van egy nagyablakos, kényelmes, nagy konyha, amit, ha úgy adódik, egy vastag függönnyel lehet leválasztani. Ez a konyha nekem nagyon tetszik! Az ablakok egy belső kertre nyílnak.
Máris kínálják nekünk a narancslevet, teát, kávét, tejet, ki mit kér, akár többfélét is. Hozzák a full Irish-t nagy tányéron, minden van rajta, ami egy hagyományos ír reggelinél kötelező: sült baconszeletek, tükörtojás, kis kolbászkák, egy darab sült krumplipogácsa (potato cakes), paradicsom. Kapunk friss pirítóst is hozzá, aki azt nem szereti, sűrű barnakenyeret is ehet. Vaj, ketchup, majonéz kis egyszemélyes csomagolásban az asztalon, ahogy egyébként minden étteremben is. Még el sem fogy az ital, a pirítós, máris hozzák az utánpótlást. Többször érdeklődnek, hogy van-e szükségünk még valamire, nem tolakodóak, kedvesek. Hm, ez a nap jól kezdődik, kibírnám máskor is!
Rajtunk kívül még két asztalnál ülnek vendégek. Egész jó forgalmuk van a háziaknak, ahhoz képest, hogy az összes szomszéd ház is kínál szobákat. Időközben előkerül a nagylány is, akivel előző este az üzletet megkötöttük. Jó reklám egy kedves fiatal lány, egy másik szállástól például azért tántorodtunk el este, mert az idősebb férfin foltos házinadrág volt, amikor ajtót nyitott. Valami alapján el kellett döntenünk, melyik szállást akarjuk kivenni, milyen kis dolgokon múlnak a dolgok, nem igaz?
Nincs kedvünk visszamenni a városközpontba, meg egyébként is jobban kedveljük a kisebb forgalmú utakat, ezért hát úgy döntünk, hogy a part mentén megyünk tovább és egy alkalmas úton indulunk el majd északnak Connemarába. Így is teszünk, persze megint belefutunk saját csapdánkba, mert még mindig nem jöttünk rá, mi különböztet meg egy viszonylag forgalmas összekötő utat észak felé egy sehová nem vezető dűlőúttól. Hát a szélte biztos, hogy nem. És a kitáblázottsága sem. Úgyhogy persze, hogy megint rossz útra térünk le, be is jutunk valami földútra, ahol még megfordulni sem lehet. Ezzel valószínűleg az írek is így vannak, mert előttünk botladozik egy fehér kocsi is. N kiugrik a kocsiból, hogy segítsen a fehér kocsis hölgyvezetőnek a visszafordulásban, aki köszöni szépen, de megoldja maga is a problémát, viszont egyúttal hasznos tanácsot ad a mi keservünkre: már csak egy viszonylag jól használható út megy észak felé, azon menjünk, mert a többin megszívjuk. És elmagyarázza, honnan ismerszik meg ez a bizonyos út. Köszönjük szépen, ennek alapján meg is találjuk gyorsan a szóbanforgót.
Nagyon különös tájon haladunk. Előttünk a keskeny, kanyargós aszfaltút, jobbra-balra az út mellett drótkerítés, ami azt sugallja, hogy ezen a tájon csak áthaladni lehet. A táj maga leginkább egy kősivatagra emlékeztet, sehol egy fa, csak egy csomó kő, közte esetleg valami barnás-zöldes fűféle. Nem értjük, minek a kerítés, hacsak nem egy nagy legelőféle az egész, habár állatot semerre sem látunk és legelni való zöldnövény sincs sok.
Mi azért félreállunk, részben, mert a szükség nagy úr, részben, mert ezt az utat le kell fotózni. Örök vidámságunk tárgyának, az ír úthálózatnak újabb sajátosságát akarjuk megörökíteni. Az út úgy hullámzik, mint a tenger. Véleményem szerint az írek nem nagyon fárasztják magukat az utak kiegyenlítésével, ahogy jönnek a buckák, úgy jelennek meg a felületben. Legalábbis ezek a mindenhol jellemző hullámzások erre utalnak.
Lassan átérünk a Galwayt Clifdennel összekötő főútra. Na nem kell túl nagy és forgalmas útra gondolni, azért valamivel forgalmasabb annál, amin eddig jöttünk. Megállunk egy visitor centre-nél, hozzászoktunk már az audiovizuális ismertetőkhöz és most tényleg szívesen megnéznénk egyet Connemaráról, de a túristaközpont tulajdonképpen csak egy szuveníráruda, az is zárva. Nem húzzuk az időt, továbbindulunk. Egyre több a tó, a zord külsejű hegyvonulat, a sötét esőfelhő és a rózsaszín virágoktól roskadozó rododendronbokor. A rododendron úgy burjánzik mindenfelé az út mellett, mint nálunk a bodza. Máshol a már megszokott sülzanót a maga napsárga virágaival. Ezek a dús növények jól megférnek az amúgy kopár, köves, zsombékos tájjal, az itt-ott felbukkanó tóparti tanyákkal és a mindenhol legelésző birkákkal.
Megállunk egy útszéli templomnál, ismét ugye, a szükség. Bemegyünk a bokrok közé, jól a talpunk alá kell nézni, mert a zsombék között áll a víz, ha nem figyelsz, bokáig süllyedsz benne fura mód akár egy dombocska tetején is.
Valahol félúton Clifden felé ismét megállunk. Furcsa szobor áll az út mentén, még furcsább felirattal:
"Ez Connemara (Conn, a tenger fia), állította a Joyces Craft Shop minden különösebb ok nélkül".
Megérkezünk Clifden aprócska városába. Megállunk egy templom parkolójában, hogy néhány felvételt készítsünk. Tulajdonképpen a parkoló a legérdekesebb, mert iszonyú meredek. Zs javaslatára innen az óceán partjára megyünk ki, az ún. Sky Roadra, amely magasan a part fölött vezet és így rendkívül szép a kilátás a sűrűn szabdalt partvidékre. Időközben kisüt a nap és mi kétpercenként állunk meg fotózni, hol egy birkát vagy kettőt-hármat, hol a panorámát, igazságosan felváltva. Az egyik földnyelven furcsa világítótorony, sem ajtaja, sem ablaka, N szerint leginkább egy nagy álló tamponra emlékeztet, vihogunk. Itt már elég sok legelészó ló is akad, újabb indok a megállásra-fotózásra.
Ideje visszamenni a főútra. A tavak, hegyek, tanyaházak, birkák látványa miatt lassan haladunk, pedig még sokmindent szeretnénk látni ezen a napon. Legközelebbi úticélunk a Kylemore Abbey. Itt nem tudjuk használni a Heritage Cardunkat, tudjuk viszont az egyet fizet - kettőt kap címűt. Zs pedig a diákigazolványával kap kedvezményes jegyet. Először pihizünk a parkhoz tartozó büfé teraszán, kávészünet. A tóparti kastély nagyon romantikus látvány. Ma is leánynevelő intézetként működik, egyházi tulajdonban van. Ennek megfelelően a túristák számára megnyitott szárnyban sok-sok apácaképet is láthatunk.
Nagyon szép a parkja és bizonyára az a botanikus kertje is, ami engem különösen érdekelne, de azt legfeljebb legközelebb láthatom, mert kilövünk, mint a nyíl a Killary-fjord, Írország egyetlen fjordja felé. Abban reménykedünk, hogy odaérünk a fjordot végigjáró hajó indulására. A hajó a fjord szárazföldbe nyúló csücskéből indul. Csodálatosan szép, letisztult a táj, izgulunk, hogy odaérjünk időben, klassz lesz rajta végighajókázni. Hurrá, pár perccel indulás előtt meg is érkezünk, a hajó is ott van, egy fehér katamarán, a személyzet is ott van, a jegyárusító bódé is nyitva... ámde a hajó nem indul! Hárman vagyunk csak utasok, nem elegendő a létszám, nem éri meg nekik! A rosseb...! Jócskán lelombozódunk.
Nincs mit tenni, indulunk tovább. Megkerüljük a csodálatos Killary-fjordot, mert északra indulunk Louisburgh felé. Ez már nem Connemara, hanem Mayo. "Take me home to Mayo..." - dúdolgatom (magamban, mert nem vagyok egy nagy énekes) a szomorú rebellis ír dalt. Mondjam mégeygszer, milyen csodálatos a táj? Nem mondom, de továbbra is az. Újabb tavak, patakok, zord hegyek, rododendron, sülzanót és csatlakozik hozzájuk egy nagy lapulevélszerű növény is, érdekes, bordós összetett virágzattal.
Louisburgh-ban kései ebédet tartunk, mert megérdemeljük! Kipróbálom a híres Irish stew-t, az ír ürügulyást, nekem nagyon ízlik, isteni omlós a hús, finomak a vele együtt párolt zöldségek és krumpli. N valamilyen csirkemellet kér krumplipürével, pároltkáposztával és zöldségekkel, az is finom, megkóstolom. Zs a szokásos sültkrumplis szendvicseit. Meg kell hagyni, eddig még rosszat nem ettünk Írországban.
Indulunk tovább Mayo-ban az írek szent hegye, a Croagh Patrick felé. Szent Patrick annakidején 40 napot böjtölt a hegy tetején, jelenleg minden évben egyszer, július végén az írek nagy mezítlábas zarándoklatot tartanak ugyanide. A legelszántabbak 40 km-es utat járnak végig. A mi napunkba semmi ilyesmi nem fér bele, de érdekes látni a parttól nem messze magasodó hegyet és a tetején kivehető a kápolna is. Újabb kocsiból való kiugrálásunk oka a Croagh Patrick tövéből induló szivárvány, majd még egy másik átellenben.
És ha már errefelé járunk, bemegyünk Westportba is, hogy megnézzük a kastélyt, de perszehogy zárva. Kívülről azért tudunk rá vetni egy pillantást a park felől, hát, nem egy nagy durranás. Az LP elég negatívan nyilatkozik róla.
Hosszú út áll még előttünk hazafelé, az eső is elered. Egyetlen esemény az út során egy őrült autós, aki ide-odacikázik az autók között és a szemünk láttára majdnem óriási balesetet okoz. Egész el vagyunk már szokva az ilyesmitől, az írek elég nyugodtan és udvariasan vezetnek, mondhatni, sehova sem rohannak. Kellőképpen felcukkoljuk magunkat ezen az ámokfutón. Nem fogjátok kitalálni, milyen rendszámú kocsi volt! Magyar.
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina 
Kedves Látogatónk!

Az ongo.hu oldal jelen formájában már nem frissül, ezért az oldalon megjelenő információk elavultak lehetnek.
Jelenleg azon dolgozunk a háttérben, hogy megújult formában és új funkciókkal ismét a felhasználók rendelkezésére álljon az ongo.hu.
Hamarosan jelentkezünk!

Az ongo.hu csapata
ongo