3 utazás Közép-Szibériába

Oroszország Evenkia

Ott-tartózkodás ideje: 2005. okt. 01.  - 2006. júl. 20. (292 nap)

19 hozzászólás I 25 732 látogató olvasta. Rögzítve: 2008. aug. 07. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar zozocam Beszámolója

Cimkék: evenki  evenkia  helikopter  MI8  oroszország  rénszarvas  szibéria 

Ez egy hosszú és kacifántos történet.
És még nincs vége.

I. RÉSZ, TÉLI UTAK

Szóval, történt, hogy 2005 elején lenyúlták egy brazíliai történetem, amelyen akkor már két éve dolgoztam, beleértve egy amazóniai utazást is. Mivel azonban filmeket csinálok és ebből élek, ezért nem búslakodhattam sokat: keresnem kellett egy másik témát, de iziben!

Szibéria mindig is kedvenc helyem volt, többször jártam ott előtte. Megálmodtam tehát egy történetet... izé, igen, otthon, egy budapesti lakás íróasztalánál.
(Na jó, az internet is segítségemre volt).
Azt találtam ki, hogy van egy evenki család, amely hamarosan felbomlik, mert a gyerekek iskolába mennek és a nagypapának egy éve maradt, hogy tudását átadja az unokájának, mindent, ami a tajgai élethez kell.
Párhuzamban fut egy farkascsalád élete, ahol a szitu hasonló (csak nem iskola jön, hanem a nagybetűs élet).
A két családot a világ legnagyobb vándorló rénszarvas csordája köti össze (kb. egymillió állat), ugyanis a fiatal farkasok elhagyva falkájukat követik a vad réneket, egyenesen az evenki család területére.
Na még azt érdemes tudni, hogy az evenkik háziasított rénszarvast tenyésztenek, de nem ám hogy megegyék őket, hanem mert „lovagolnak” rajtuk, így járják a tajgát, nomádok lévén.

Szép sztori, ugye?

Na, szét is küldtem a kapcsolataimnak a szinopszist. Az új-zélandi NHNZ (a világ második legnagyobb természetfilm gyártó cége a BBC után) rá is harapott. De egy idő után nem ment otthonról az írás tovább (azaz a kitalálás), el kellett mennem a helyszínre.

2005 októberében neki is indultam Igor barátommal. Először Krasznojarszkba repültünk, ez úgymond Szibéria fővárosa. Beleszerettem ebbe a városba, nagyon szép a Jenyiszejjel és van egy fura hangulata, az utcán hagszórokból állandóan szóló zenével - ez tök komoly (de hol lehet a DJ??).
Az emberek is nagyon kedvesek. Ja és biztonságos. Lehet menni bátran. (Ezért b***a fel az agyam a Frei egyik műsora, amiben badarságokat beszélt erről a városról korábban meg Manaussal jártam így, hazudós ember ne nézzétek!).

Na innét, Krasznojarszkból repültünk Turába egy isten tudja milyen öreg AN26-os repülővel. Ez Evenkia fővárosa két meseszép folyó partján, úgy ötezren lakják. Út ebbe a fővárosba bizony nem vezet, csak télen, amikor befagynak a folyók és lehet rajtuk utakat építeni (ezek a "zimnyik"-ek).
Abban az évben én voltam a 17. turista a rendőrségi regisztráció szerint, szóval elmondható, hogy a tömegturizmus még nem érintette meg igazán Evenkiát.
Egy szálloda azért akad a városban ahol kb. 80 euroért lehetett megszállni, pöpec hely egyébként, csak ajánlani tudom. Nem túl zsúfolt, az is jó benne.

Október közepe volt, már -20 alá is leakadt a hőmérő és bejárva a környéket, sok-sok emberrel beszélve egy hét után kiderült, hogy a sztori egyszerűen nem létezik. Az evenkik hülyék lennének rénszarvast tenyészteni, mikor számítógépen is lehet dolgozni a jó meleg irodában.
És pont ez volt a helyzet. Evenki srácok grasszáltak az utcákon mp3-as lejátszóval és mobillal. A világ itt is megváltozott.

Igaz, valami pletykák ugyan terjedtek hogy esetleg messze egy-egy falu mellett talán pár napra még kimennek azzal a pár rénszarvassal, ami megmaradt, de ezt senki nem tudta igazából megerősíteni.

Végül hazajöttem és a TU154-es fedélzetén valahol Moszkva felett elkezdtem megfogalmazni magamban mit is mondok majd az új-zélandiaknak.

De erre sosem került sor, mert közben történt egy és más...

A Fox Studios Los Angelesben (igen azok a nagyok, kiderült ők az új-zélandiak anyacége) ráharapott a tulajdonképpen nem is létező sztorira. Hazatértem után azon melegében elhívtak Cannes-ba ahol kiderült számomra, hogy annyira rá vannak az ötletre izgulva, hogy kitalálták legyen belőle mozifilm.
Uhhh.
Nem volt szívem letörni őket, ezért azt füllentettem (ami végül is igaz volt), hogy nem tudtam elérni az állítólag létező utolsó nomádokat, mert nem volt pénzem helikopterre Turából továbbmenni.

Sebaj, ők adnak, menjek vissza.

Na bumm.

Néztem a téli hőmérsékleteket a neten 2005/2006 telén a (link: http://www.wunderground.com/global/stations/24507.html ) és döbbentem láttam, ahogy eléri a -50C–t is! Na ez elég hivatkozási alap volt, hogy ne menjek, de márciusban, mikor már csak az enyhének tűnő -30 körül volt már nem tudtam kitérni az út elől.
Lesz ami lesz, muszáj volt kerítenem egy ilyen családot.
Az út Turába sima volt. Kellemes, éjjel -30 körüli, nappal -15 körüli hőmérséklet, napsütés. A hotel is meg volt még.
Innen irány az első potenciális falu Ekonda. Az út egy kicsit szürreálisnak indult ugyanis alig fértünk be, mert egy koporsó és utasa foglalta el a hely nagy részét az MI8-as helikopterben. Felszálláskor sajnos kicsit rádőltem, ami a körben ülő utastársak, zömmel evenki nénikék, erős rosszallását váltotta ki.

Vissza is préselődtem egy evenki bácsi mellé a kajütablakszerű nyílás mellé együtt bámulva vele az elsuhanó tájat (hó, erdő, hó, erdő).

És ekkor váratlan fordulat történt!

Elkezdtem a a kedves öregemberrel beszélgetni, ő forszírozta az üvöltő ezer decibelben. Nekem eszembe nem jutott volna a gyér orosz tudásommal ordibáló versenyt játszani egy helikopterben. Ám mire leszálltunk, berekedtem ugyan de repesni tudtam volna az örömtől!
Kiderült Vlagyimirnek hívják, kint él a családjával a tajgában (most épp orvostól jött épp Turából, a szeme miatt), van két unokája, Misa és Mása, ők is velük vannak de hamarosan iskolába mennek és akkor vége a rénszarvas terelgetésnek, ők is be kell költözzenek a faluba.

HÚHA!!!

Vlagyimir nagyon örült, hogy filmet akarunk forgatni, azt hiszem ő a nagyon kevés megmaradt elkötelezett evenki öregek egyike, akik szeretnék ha kultúrájukból valami fennmaradna. Megvolt a főhősöm!

Ekonda nem egy világváros, 1941-ben alapították, hogy a nomádok ne császkáljának csak úgy fel és alá a nagy szovjet birodalomba'. Ma már eléggé lepattant, nem tudom persze pompázott-e valaha. Az emberek költöznek innét elfele, ma már 200 alatt van a lakosok száma. Én voltam a valaha ott járt második külföldi. Előttem egy kanadai vetődött arra, biciklivel. De nem jutott túl a falu határán, mert nincs is út. Az evenkik azóta ezt mesélik, mint fő attrakciót Ekonda történetében. 15 éve volt...
Mi nem késlekedtünk tovább indulás másnap Vlagyimir családjához ki a tajgába. Este még megnéztem a hőmérőt, -37 volt az ablak alatt. Mi lesz a sátorban az erdőben?

A család akkor épp kb. két órányi motoros szán útra táborozott. Egyből a szívembe zártam őket, a gyerekeket Misát ás Mását, a szülőket, Ivánt és Marinát és a fiatal Románt, Marina testvérét.
Összesen egy hetet töltöttem velük, akkor készült ez a mellékelt videó. Kinnt laktam az erdőben az ő sátraikban (sima orosz, katonai). Belül ugyan volt tűz de az csak főzésre, fűtés az luxus.
Menü: rénszarvas leves, majd főtt rénhús, desszert: sült rénszarvas vér. Tuti kaja. Nekem bejött.

Nappal napsütés, -15 éjjel kb. -40 Celsius. Még sosem hallottam igazi fogvacogást de egyik éjjel bizony arra ébredtem, hogy Igor, a tolmácsom és szervezőm foga vacog. Ő városi ember és az akciós szentpétervári hálózsákja bizony nem volt épp idevaló. Másnap szegény olyan beteg lett, hogy vissza kellett küldeni a faluban.

De a hideggel tényleg nem lehet viccelni. Álljon itt tanulságul a történetem, kissé pikáns, de magunk vagyunk, nem? Szóval egyik éjjel éreztem, hogy ki kéne menni, de nagyon nem akarózott otthagyni a hálózsákom melegét, gondoltam reggelig oké.
De csak nem bírtam tovább (biztos a tuti menü volt az...) így végül nagyon sebtiben, hevenyészett ruházatban szaladtam ki.

HOPPPÁÁÁÁ....

Azonnal éreztem ez durva hiba volt. A hidegben levegőt sem tudtam venni, mintha tűz égette volna a torkom és a hörgőim. Ráadásul a tök sötétben jól eltávolodtam a sátraktól, és ahogy ott guggolok (bocs a részletekért) és körbejáratom a fejlámpát mindenütt csak fa, fa, fa és persze a sötétbe vesző rénszarvas ösvények labirintusa. Én is egy ilyen összevissza kacskaringózon szaladtam ide. mivel a méteres hóban nem lehet járni.
De basszus melyiken?!!
Komolyan mondom eléggé megijedtem, nem volt vicces. És higgyétek el nem akartam a következő 15 évre sztorit adni az evenkiknek, pedig jó uton haladtam felé. Ha letolt nacival megtalálnak reggel megfagyva, akkor örökké legenda leszek. Végül egy kutya ugatása igazított el, alig 10 méterre lehettem. (De a hörgőim tényleg megsérültek, tüdőgyógyász kezelte itthon, ma is látszik a röntgenképen).

Vlagyimir is és a család is nagyon lelkes lett, láttak már "gyiszkáveri csennelt" és szerintük ők sokkal jobb vadászok mint azok a busmanok Namíbiában (ezt mondta!!!).

Na mindegy is, mert a forgatott előzetes nagyon megtetszett a Fox-nak és visszaküldtek forgatni, immár profi cuccal, kb. 300 kiló felszereléssel, 2006 nyarán.

De ez már egy másik, sokkal sokkal rövidebb történet, amit majd holnap írok meg... „Terhes barátnővel Szibériában” alcímmel.

--------------------------------------------------------

II. RÉSZ, NYÁRI FORGATÁS.
(AJJAJ, HOSSZÚ LETT... BOCS)

Megküldték a felszerelést, a bolygó túlsó feléről. 2 nagy HD kamerát meg egy kicsit, öt brutál optikát, meg rettentő sok egyéb filmes cuccot, tizenakárhány láda. Kigúvadt a szemem: az ata carne-n (ideiglenes vám dokumentum), az érték rubrikában 500,000 volt írva. Dollárban.
Ezzel kell visszamennem Vlagyimirhez. Izgi lesz.

Ezúttal jött Janne barátom is, Finnországból, ketten forgatjuk a filmet. Igor is velünk tartott, úgy volt csak elkísér.
Már az orosz-finn határátkelésen fennakadtunk. De nem a plafonig felpakolt kisbusz, hanem a magyar útlevelem lett rettentő gyanús. A parancsnokhoz is fel kellett mennem, valami meccs ment a tévében nála épp.
Úgy gondolta letesztel, hogy tényleg magyar vagyok-e - focival. Pont engem.
Mint valami vetélkedő: kérdi, hogy mondjak egy híres magyar focistát. Hahaha, Puskás. Hahaha, ezt mindenki tudja. Valami mostanibbat. Mondom hallottam erről a Gera Zoliról Angliában. Azt ő nem ismeri. Na, mondom magamban azért nem jutok vissza Szibériába, mert nem olvasok Nemzeti Sportot?!
Jó, segít: Détári, de mondjam meg a meze számát. Ekkor már röhejes volt a helyzet, megkockáztattam a telefonos segítséget, mondom, ha apámat felhívhatom, ő tuti tudja, mert focibuzi. Ekkor röhögve visszaadta az útlevelem.

...A következő röhögés Vlagyimiré volt, amikor meglátta a cuccunkat, mind a 300 kilogramnyit Turában, ahova izgatottan elénk jött. Fejben már akkor kiszámolta a szükséges rénszarvasok számát, lefogadom.

Május utolsó napjaiban járunk, a hó már elolvadt Tura környékén, sőt lassan zöldbe fordult a vörösfenyő erdő. De ahogy kerepeltünk a MI8-assal Ekonda felé nem hittem a szememnek. Odalent csak hó és befagyott folyók. A család, mint Vlagyimirtől megtudtuk, kinn van valahol az erdőben, úgy nyolc órányira Ekondától. Úgy értem a folyón, motorcsónakkal.
Csak egy baj volt, jégtorlasz volt a Viljujon ameddig a szem ellátott. Ezért Igor végül ott maradt velünk, hogy segítsen szervezni. Majd a következő helikopterrel visszamegy... két hét múlva.

Vártunk.
És vártunk.
Meg vártunk.
Persze filmeztünk is egy keveset, de alapvetően:
Vártunk.
Úgy egy hetet. Nagyon frusztráltak kezdtünk lenni. De a jég nem mozdult. Olyan 0 fok környékén volt a hőmérséklet, éjjel öttel alatta, nappal öttel felette.

Aztán Jannével épp a folyó mellett sétáltunk, amikor váratlanul megmozdult az egész. Ilyet még nem láttam! Eszméletlen volt. A hangja is meg ahogy az esti fényben torlódnak a táblák. Lefilmeztük, az egész nem tartott tovább egy-két óránál! És a jég, huss, eltűnt, csak úgy a rossz idő. Mintha bekapcsolták volna a fűtést, másnap hirtelen 20 fok felett lett a hőmérséklet.

Beköszöntött a szibériai nyár.

Mi meg mentünk volna felfelé a folyón. De az evenkik nem túl sietős népek. És okosabbak, mint Dél-Amerikában, mert olyat ők nem mondanak: „mañana”, azaz holnap. Inkább „послезавтра”: holnapután! Megőszültünk mire elindultunk végre. De az út a Viljujon eszméletlen szép volt.
Az éjjeli fényben fürdő mocsár látványa egyszerűen felejthetetlen. Csakúgy mint a jeges vízzel telt gumicsizmám.

Na mindegy, a lényeg hogy megérkeztünk (még volt egy öt órás séta a rénszarvasok mellett, mert minket sajna nem bírtak el).

A filmezés egész remekül ment.
Kivéve, hogy amit Vlagyimir elmondott márciusban és a fő sztorink lett volna, azaz hogy Másának van egy kis fehér rénszarvasa, amit nevelget, az baromi nagy kamu volt.
Illetve nem, mert tényleg volt, Malishka néven futott, csak épp sosem láttuk. Mikor kérdőre voltam Vlagyimirt, csodálkozva mondta, hogy de hiszen azok a picik nagyon félősek és nem jönnek a táborba.
Azt a kutyafáját.

De megoldottuk.

Eljött az idő, Igornak vissza kellett mennie, én meg vártam a barátnőm, aki segíteni jött hangot csinálni. Jannével fogadásokat kötöttünk eljut-e idáig. 3 héttel korábban ugyanis minden reptéren hagytunk egy, a nevére szóló jegyet pl. egy kioszkban az árusnál meg ilyesmi kétes helyeken, hogy majd egyszer csak jön egy oroszul nem beszélő lány, mondja, hogy ő Anna, akkor adják már oda a jegyet neki. (Ma már lehet neten is venni egyébként).

Egy vasárnapon visszamotorcsónakoztunk Igorral Ekondába. Anna akkor indult Pestről, először Szentpétervárra, Frankfurton át. Hívott is a műholdas telcsimen, hogy gáz van.

A Lufthansa elhagyta a csomagját!

Mondtam neki semmi para, itt minden kapható (mekkora egy hazugság már, de mit mondhattam volna, hogy menjen vissza?)
Ez azért volt oltári nagy gáz, mert Péterváron van egy nemzetközi terminál meg egy belföldi, elég tekintélyes távolságra, kb. mint nálunk Ferihegy 1 és 2.
Ő a nemzetközire érkezett, de a jegye lerakva egy bódéban a másikon volt! Meg kellett várnia a csomagját, mert azt ígérték a következővel hozzák, de ezzel kockáztatta az útját tovább Krasznojarszkba.
A helyzet cinkes volt de nem reménytelen.

Azzá csak akkor vált, mikor bemondták, hogy a következő frankfurti Lutfhansa gép késik! Na mondtam neki telefonon, hogy irány a belföldi, jöjjön csak pesti ruhában Szibériába, majd megoldjuk.
Közben mi Igorral elértük a nemzetközi terminál poggyászrakodóit(!), hogy ha esetleg megjön a csomag akkor valahogy jutassák már át a belföldire. Azt mondták ez kizárt, nem lehet pl. vám miatt sem.

Anna átment a belföldire. Kezdett becsekkolni, elég elkeseredett arccal. És ekkor a krasznojarszki gép kapitánya, aki ott ment be a kapun kiszúrta és megkérdezte gyér angolsággal mi a baj.
És nem hiszitek el: mobiltelefonján intézkedett és a Krasair gép megvárta a Lufthansát, és áthozták Anna csomagját egyenesen a kezébe!
Éljenek az oroszok! Máshol ilyet nem hiszem hogy összehoztak volna.

Közben Ekondában valaki rosszul lett és hívtak egy helikoptert. Elég durva lehet az orosz TB költésgvetése: kb. másfél millió forintos kiszállás. De Igor kapva kapott az alkalmon és elrepült haza. Leplezetlen öröm volt az arcán, a nomád élet nem az ő világa.
Nekem meg másnap jön a csajom!!!!! Aki sikerrel vette az akadályokat és megérkezett Turába, a 80 eurós szállodába.

De nem jött.

Másnap reggel tízkor lemondták Turában az indulást, hogy nagy a szél, majd délben. De akkor is lemondták. Aztán kettőkor. Majd négykor. Végül aznapra teljesen törölték az ekondai járatot. Sebaj, majd másnap, szerdán. De ugyanez történt. És csütörtökön is, meg pénteken is!

Anna szegénykém ott csücsült Turában, egy szót nem beszélt oroszul. A turaiak meg angolul.
Én meg vártam, megint.
Ekondában, ahol a kurva generátor is lerobbant, csak egy tartalék dohogott max. 2 órát egy nap, szóval még a foci vb-t sem tudtam nézni. És közben állt a méreg drága forgatás!! Jannével rádióztam, ő kinn volt az erdőben, legalább ő csinált valamit, én maximum fekvőtámaszokat. Abból rengeteget.
Végül négy napos késéssel megjött a helikopter. Anna leszállt Ekondában.

És közölte, hogy terhes.

Uramisten.

De semmi para, mondtam minden van a táborban, kaja úgy értem, ami ilyen helyzetben azért jól jön.
Az eseménytelen motorcsónak út után (a sofőr nem lelte az utat a mocsáron át) Anna rögtön kapott egy rénszarvast a feneke alá és azzal mentünk tovább a táborba. Hát nem tudtam, ezt elmondjuk-e majd a terhesgondozáson...

Meg azt sem, hogy kiderült, gyakorlatilag nincs mit enni eleget. Ezt a lehető legkomolyabban mondom. A nagy meleg miatt ugyanis nem lehetett már húst tárolni, így nomád barátaink áttértek a hal menüre, és azt ettük, amit sikerült megfogni reggel.
Kárászt.
Két hétig. Főve. CSAK kárászt. Nem tudjátok elképzelni milyen volt. És én hülye még Ekondában vettem konzerveket... izé, olajoshalat. No komment.

A forgatás továbbra is flottul ment, vándoroltunk is (argish evenkiül) sikerült egy csomó jó anyagot összehoznunk. És trillió szúnyogcsípést.

De sajnos közben lefújták a forgatást, műholdas telcsin jött a hír. Eléggé lesújtott, mit mondjak.
Nem értettem, főleg, hogy egy tonna pénzt elköltöttek már az új-zélandiak erre. De kiderült, hogy közben az amcsik meggondolták magukat. Szegény új-zélandiak sem értették, mert megbíztak saját anyacégükben és nem volt szerződésük. Buktak egy csomó lóvét, én meg egy szép filmet.

Azóta eltelt két év, csináltam közben másik filmet (keress a www.indavideo.hu –n „vidrasors”), megszületett a lányunk, aki elég mókás és szórakoztató és szemmel áthatóan az "in uterus" tajgai viszontagságok sem viselték meg.

De sokat gondolunk az Udigir családra.

És amiért ezt most megírtam az az, hogy idén befejezem a filmet! Van rá pénz.
De a történet más lesz, benne lesz mindaz, amit itt fennt leírtam, azaz, az én, a mi történetünk, szerintem talán még izgisebb is, mint az eredeti. Az új-zélandiaknak legalábbis tetszik, ők is beszállnak újra.
Ugyanis az itt fent leírtakról is zömmel van anyag!

Szóval hamarosan visszatérünk Jannével Evenkiába. (Ha gondoljátok, majd megírom azt is... izé, csak pár szóban).

Mindenesetre jövőre a bemutatóról itt, az ongo-n mindenkit értesítek majd, oké?
Feltöltve: 2008. aug. 04.
Értékeld az élménybeszámolót!
7 (12 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
PBAPBA - 2009.11.11. 20:08

Hm, beszarás, hogy HDV-vel készült a promo, nyilván a kisfelbontású webes videóból nehezebb megállapítani, de nem gondoltam volna... az még esetleg érdekelne, hogy milyen HDV géppel csináltátok, melyik gyártó melyik terméke volt a kiválasztott? :)

zozocam - 2009.09.28. 14:17

Kedves PBAPBA, a nagy kamcsikkal nyáron voltunk, amikor a hideg nem volt probléma, mert 20-25 fok volt legalább. Ez a promo télen készült a kutatóút alatt, és csak egy kis HDV-vel forgattam, örülök, hogy így is tetszett.De a nagy HD anyagok szerintem eszméletlen szépek - most vágjuk. A film év végére, jövő év elejére lesz kész. Meghirdetem itt a vetítést majd!! Kösz a hozzászólást.

futestechnika - 2009.09.23. 09:01

Mi is mennénk a lányommal!!!!

PBAPBA - 2009.09.17. 23:09

Na, a fotókat végigböngészve látom, hogy Pana HD-vel forgattatok. AZ mondjuk érdekelne, hogy a nagy hidegben mivel tartottátok "életben" a kamerákat a hideggel szemben? Valami hőpatronos cuccba csomagoltátok?

PBAPBA - 2009.09.17. 23:01

Ez bizony egy korrekten összerakott kis promo video, de ami méginkább megtetszett benne, azok a gyönyörű képek. Hiába, a korrekt HD kamera és az igényes optikák tényleg sokat dobnak az anyagon! :) Érdekelne, azóta elkészült-e a mozi, és hol-merre látható, ez a kisfelbontású webes video sajna nem adja vissza azt, ami ott van az anyagban... szóval csak gratulálni tudok, kolléga! :)

bedouin - 2009.02.05. 23:41

Gratula! Az evenkikhez régen én is el akartam jutni, dehát pénz, pénz, pénz. Idén áprilisban UAZ kisbuszokkal indulunk ki Szibériába: http://www.kalandtura-blog.hu/uaz-expedicio-sziberia/

benka - 2008.08.23. 18:58

A beszámolódat olvasván - mint az előttem szólók közül többen is - lázasan azon gondolkodtam, én mit is tudnék hozzátenni egy ilyen forgatás sikeréhez... Hmmmm... Mint a májusi moszkvai-szentpétervári utunk során kiderült, vajmi kevés maradt meg az orosz tudásból, amit általános/középiskolában próbáltak belém szuszakolni - ez tehát kilőve. Egy dologban azért mégis tudok segiteni! Méghozzá tök hamar el tudlak juttatni Turába (inkább Turára), hisz mindössze 50 kmre fekszik Budapesttől!! A ciki csak az, hogy innen egy "kicsit" hosszabb helikopterúttal juthatnánk csak el Ekondába... :o)) Komolyra fordítva a szót, élveztem, nagyon - a képeket, a beszámolót, a videót meg pláne! Várom a folytatást és a filmet is! Egy lelkes néződ már tutira van! :o))

baribari - 2008.08.13. 09:37

Köszönöm a folytatást. De nekem kicsit rövid volt... :)) És várom az értesítést a filmed bemutatójáról!

orcinus - 2008.08.08. 11:30

Kedves zcam! Ha legközelebb arra jársz, szólj nyugodtan, ha még van egy fölös hely a helikopteren:)

Persepolis - 2008.08.08. 10:43

Nekem is nagyon tetszett. Nem az átlagos, untig hallgatott Ibizás, Marbellás, vagy Korfus történet. Egyedi és izgalmas!!! Remélem, még sok ilyet olvashatunk, és nem csak pár szóban. Köszi.

forest - 2008.08.07. 21:19

ezt jó volt olvasni. a vidrás történetetedet is megírhatnád :)

baribari - 2008.08.06. 15:36

Isetar, csatlakozom Hozzád... Szibéria imádatban is, reumában is, meg a bő lére eresztett folytatás sürgetésében is!Halljuk-halljuk-halljuk!!!Nagyon tetszik a beszámoló is, a képek is, a film előzetes is. Mikor lesz belőle film? És mikor/hol lehet látni?

isetar - 2008.08.06. 11:59

Gyermekkorom óta kívánt úticélom volt Szibéria, de most már nem sikerülhet. Reumás végtagokkal szerényebb célokat lehet csak kitűzni. De várom a minél bővebb lére eresztett folytatást!

zebrina - 2008.08.06. 11:10

Én is mennék! :))
És csatlakozom a bő lére eresztett folytatást sürgetőkhöz.

Dexter - 2008.08.06. 10:29

Nagyon egyetértek az előttem szólóval. Alig várom a folytatást!:)

miki177 - 2008.08.05. 20:46

Remélem, nem váltod be az ígéreted és a folytatás legalább ilyen hosszú lesz, mint ez a bevezető!Ha nem sikerülne valami miatt elkészíteni a filmet, nyugodtan fogj hozzá az íráshoz, biztos a siker.Ilyen élvezetes beszámolót itt még nem olvastam. Gratulálok!

kirinshiku - 2008.08.05. 20:26

Engem-engem nekem van olyan jójajta hálozsákom is na meg jártam arra fele vagy 2000km-re igaz ott jobb időben.Ja meg vágom a Spanyolt:Dos cerveza porfavor:)

babylon - 2008.08.04. 15:21

babylon - 2008.08.04. 15:20

Azt a hétszázát neki... Nem kerestek (ha legközelebb ilyen helyre mentek) véletlenül egy mikrofontartó embert vagy egy hordárt?


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina