Horvátországon át Montenegro-ba

Horvátország

Ott-tartózkodás ideje: 2008. júl. 10.  - 2008. júl. 19. (9 nap)

0 hozzászólás I 10 063 látogató olvasta. Rögzítve: 2008. szept. 04. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar MissJunius Beszámolója

Cimkék: Budva  Dubrovnik  Horvátország  Kotori-öböl  Makarska  Montenegro  Moraca  naturista  naturizmus  Piva-kanyon  Plitvicei-tavak  Stefan  strand  Sveti  Tara-kanyon  Zabljak  Zadar 

2008. JÚLIUS 10 – 19.
HORVÁTORSZÁG – MONTENEGRO
egyénileg, autóval
fotók: A: Atti, T: Tünde

2008. július 10. csütörtök
Irány a plitvicei tavak...! Későn induló típusok lévén a tavak körüli nemzeti park területére beérve már nézegettük a szállásokat, főút melletti panzióban 50 EUR lett volna a szállás (sajnos azzal, hogy mindenhol csak 1-2 éjszakára szállunk meg, nekünk mindig magasabb
a szállásdíj), de a kissé eldugottabb helyen lévő Poljanka nevű szép kis faluban, magánszálláson már 18,- -EUR/ főért is kaptunk egy szinte vadonatúj, nagyon tiszta szobácskát. Hűtő a szobában nem volt, légkondi sem, de itt nem is volt túl meleg. A barátságos, jóindulatú tulaj pedig felajánlotta, hogy a szomszédos üres apartman hűtőjét nyugodtan használhatjuk. Éjszaka a szomszéd kutyája iszonyúan ugatott, a kabócák éktelenül és szüntelen ciripeltek, szóval túl nagy csönd itt azért nem volt... :)
A plitvicei tavakat másfél nap alatt jártuk be a gyönyörű természeti környezetükben. Bár mások azt mondták, hogy fél nap is elég rá, mi ennél sokkal alaposabbak vagyunk. Szinte az összes tavat körbejártuk gyalog, kicsit fárasztó volt, de az itt-ott felbukkanó vízesések, na meg a fantasztikusan tisztavizű tavakban nyüzsgő halak (szivárványos pisztrángok), és a szitakötők, pillangók látványa azért némileg kárpótolt a megpróbáltatásokért. Még egy barlangot is megmásztunk… Míg a főbejáratnál nagy pénzeket elkérnek a parkolásért, a poljankai bejáratnál ingyen parkoltunk, és a tavon való hajókázás pedig a nemzeti parkba való belépőjegy árában egyébként is benne van, ami emlékeim szerint 110 kuna (3.850,-Ft)/fő volt. Ezután kellemesen és szinte hangtalanul suhanva a kis elektromos hajón át is hajóztunk, a főbejárathoz, bár az sem egy kifejezett „központi” hely, a plitvicei tavak egészét látni kell! Kisvonatok (buszok) is közlekednek a park területén, elfáradás esetén azokat is igénybe lehet venni a belépőjeggyel.

(Előző este pedig már nem is voltak a jegypénztárban, így akkor ingyen mentünk be, de persze, akkor csak sétálni.)

Fotók:
-Plitvicei tavak Poljankánál, a Vidikovac kilátóról (A)
-Plitvice, sétaút a tavakon (T)

2008. július 12. szombat
Splitből kompoztunk át Brač szigetre, merthogy katalógusok szerint ott van Horvátország legszebb strandja, Bolnál, ahol is egy aprókavicsos indaszerű nyúlvány "lóg" be a tengerbe. Mivel szombat volt, az emberek heringszerűen feküdtek egymás mellett. Atti berohant a tengerbe, mint egy kiskutya, aztán kijött, megrázta magát, és kompoztunk is át Makarskába. Mindezt összesen 15e Ft-ért (140 kuna az autó, 30 kuna/fő, kétszer. :) Hiába no, tudunk élni! Ja, és még 20 kuna volt a parkolás... De csak azért, mert 5 óra után érkeztünk. 10 perccel előtte még a duplája lett volna. Persze, mindez csak azért, mert a reggeli szöszmötölésem meg az útközbeni kávézgatásom miatt Splitben épp lekéstünk egy kompot, ami után csak elég sokára indult a következő, és bár úgy terveztük, hogy hosszabb ideig strandolunk majd Bolon, de el akartuk érni az aznapi utolsó kompot Makarskára, ami sajnos, már f7-kor indult.

Fotók:
-Split a kompról, Brač felé (A)
-Sumartin (Brač) a kompról, Makarska felé (T)

Makarska... hát az valami gyönyörű! :) Már korábban is láttam róla fotót, lenyűgözött, hogy micsoda hatalmas hegy tornyosul szinte közvetlenül a tengerparton. Ahogyan Plitvicében, itt sem volt előre foglalt szállásunk, hanem bekopogtattunk a nekünk tetsző házakba (tengerre néző terasz alapfeltétel, mert bár szinte csak az éjszakákat töltjük a szálláson, de a tenger éjjel is gyönyörű, reggel pedig hát muszáj vele ébredni), és így végül egy minihotelben (Koliba Adria Club) vettünk ki szobát, ahol nem volt légkondi, és majd megpusztultunk a forróságtól éjszaka. Ezt persze, előre nem tudhattuk, és Plitvicében még olyan hűs volt az este. Most éjjel vizes priznicet tettem a bokámra, hogy valamennyire tudjak aludni. Ablakot is nyitottunk, de olyan hangosan szólt éjszaka a parti dzsindzsirindzsi, hogy akkor meg attól nem (sem) tudtunk aludni. :)
Viszont csak 50,- EUR volt a szoba, bővített kontinentális reggelivel, ami Makarskában jó árnak számít, lévén hogy az Adria legszebb strandszakaszaként hirdetik – méltán! :) (Nem utolsósorban nagyon tiszta, jó illatú volt az egész ház, viszonylag teljesen új, nem kifeküdt ágybetétes hatalmas ággyal, és pláne hogy a főnök fia -helyes, kedves, kis szakállkás helyi amorózó- is kedvesen invitált... :).


2008. július 13. vasárnap

Másnap a tulajtól megkérdeztük, hogy -vasárnap lévén- hol érdemes strandolni. Azt javasolta, hogy menjünk át a pár km-rel odébb lévő Krvavica falucska strandjára, ott mindig kevesebben szoktak lenni. Ott aztán 20 kunáért (700,-Ft) parkoltunk a fenyők árnya alatt, és letelepedtünk a nagykavicsos strandon, ahol alig egy óra elteltével feltűnt, hogy időnként jönnek emberek, párok, akik nagyon határozott léptekkel tűnnek el a sziklaparti ösvények nyomán a sziklák mögött. Gondoltam, megnézem mi van arra.
FKK (vagyis naturista, nudista) strandot találtam, és azonnal oda akartam menni! :)

Nagyon helyes kis csipkés, védett öblök voltak mélyen lent, aprókaviccsal borítva, ahol az emberek 4-esével, 6-ával, párral, pár nélkül (még két fiú is volt együtt) nudiztak. Be is húzódtunk az egyik ilyen kis öbölbe, textilt ledobtuk, és eggyé váltunk a természettel. Fantasztikusan finom, szabad érzés volt! Itthon még sosem nudiztam, legfeljebb topless volt, de így ez azért egészen más...! :) Sokszor úgy töltöttem az időt, hogy kihasaltam közvetlen a partszegélyre, kb. a derekamig hullámzott fel a tenger a lábamat, combomat nyaldosva, és én pedig csak úgy pusztán feküdtem a hófehér kavicson. jó kis sósvizes alvázmosást kaptam! :))) (Szolgálati közlemény Kizsgyereknek: Nem, nem vedlett le a kígyó! :)

Annyira jól éreztük itt magunkat, hogy terveinkkel ellentétben még egy éjszakát maradtunk, és másnap is ugyanott FKK-ztunk :) Nem győztük inni a sejtvédőnek mondott Nestea zöldteát, ha már ennyire felelőtlenül kitettük magunkat a gyilkos uv-nak! :)

Esténként pedig bejártuk Makarskát, ahol aztán tényleg minden volt! Egyik reggel például erdőtűzre ébredtünk, légvonalban olyan 1-2 km-re tőlünk. Előző éjjel vihar volt, lehet, hogy egy száraz fenyőbe csapott bele villám. Azt láttuk, hogy nagy repülőgépek köröznek, amik a tengerből szedik fel a vizet, majd oltják a füstölgő hegyet. A napközbeni ragyogó szép idő után másnap este aztán megint vihar készülődött, a hegy teteje felhőben volt, villámok cikáztak annak túloldalán, hátulról megvilágítva a hegy csúcsait, miközben az emberek vígan pancsoltak a meleg tengerben. Félelmetes, lenyűgöző látvány és érzés volt. :)

Makarskának hangulatos kis óvárosa is van, félszigete világítótoronnyal, több templommal, és nyüzsgő tengerparti zsibvására, gombócokat dobáló fagylaltossal. Így aztán este sem unatkoztunk a naplementés mozizás után.

Fotók:
-Szívem csücske, Makarska (A)
Felhőben a Biokovo hegy
-Makarska, naplemente (A)


2008. július 15. kedd

Tovább Dubrovnikba - attól viszont nem voltam elájulva! Nagy nehezen leparkoltunk az óváros közelében, és így déli 1 óra környékén értünk a falaihoz, 37 fokban. Dubrovnik óvárosában elég magas szintkülönbségek vannak, rengeteget „lehet” lépcsőzni, ami nekem nem kedvencem, pláne nem déli kánikulában. De a város maga sem volt szimpatikus: rengeteg étterem van bent, igazi látnivaló meg alig. Csak egyszer vettem elő a fényképezőgépemet, ami nálam nagy szó, mert azért általában egésznap kattintgatok, de azt nem szeretem, ha keresni kell a témát. És itt valahogy az én objektívemnek nem kínálta magát semmi... vagy csak én voltam rossz passzban....?
Mindössze egyetlen egyszer fotóztam, egy díszkutat, az egyik lépcsősort megmászva fent, az egyik kis utcácskában. A kút egy kövér nőt ábrázol, hatalmas, álló mellekkel, aki széthúzza a lábaközét, és onnan jön ki a víz.... ;)))

Fotó:
-Dubrovnik, díszkút :) (T)

Dubrovnikból csak ennyit „láttam”, bár ami még igazán szép, az a rálátás a környező dombokról. A strandokról nincs tapasztalatom, mert mi onnan délután mentünk is tovább Montenegróba.

Ezen a szakaszon a legérdekesebb látnivaló a Neretva völgye volt. A gazdák az útmentén árulják színes portékáikat, melyeket itt termesztenek, színpompás, ínycsiklandó zöldségek és gyümölcsök mindegyik standon. A dinnyéket folyóvízzel hűtik, kilyuggatott műanyag palackok adják nekik a hűs zuhanyt.

Egy kis "határozgatás" után (hiszen át kell lépni bosnyák földre, majd ismét Horvátországba), végre(?) Montenegróban voltunk.

Eleve furcsa volt a hosszú várakozás a határnál, Schengen mostanra elkényeztetett már.
Nos, mindenki úgy tartja, tudja, leírások is azt állítják, hogy Montenegró érintetlen, szűzies vidék. Háááát... én inkább szimplán csak elmaradottnak mondanám. (A határon velünk, külföldiekkel vetettek a kocsira 10 euróért matricát a környezetvédelmért, miközben az országban iszonyú sok autó van, 5 km-ként benzinkút, és hatalmas szmog.) A határon átérve eléggé szegényes és cigányos települések jöttek sorban, arabos stílusban tülkölő, a telezöldnél mindenfelől érkező autókkal.
Átkompozhattuk volna a kotori öblöt, és akkor gyorsan Budvába értünk volna, de mi inkább körbeautókáztuk a kis hurkot a tengerparton, hogy legyen arról a részről is fogalmunk. Ennek ellenére a valóban csodálatos látványon, a hegyek találkozásainál felragyogó tengeröblök látványán túl sokat mást nem mondhatok erről a részről. :)

Fotó:
-Montenegro, Kotori öböl (A)

Lassan araszolgatva végre elértük Budva városát, az az ő Siófokuk. Ott próbáltunk szállást találni.
Már korábban más úti beszámolójában olvastam, hogy nagyon barátságtalanok a nem szláv nyelvet beszélőkkel, mert a nyaralóhelyeken egyrészt nagyon sok a saját honfitársuk vagy a szerb, de még több az orosz nemzetiségű, nagy tiszteletben tartott vendég. Volt olyan apartmanház, ahol láthatóan vonakodva adtak volna csak szállást, talán mert nem értettem egy szót sem a nyelvükből, pláne nem, amikor kimondtam, hogy ’dve nócsi’, vagyishogy csak 2 éjszakára szándékozunk maradni (köszönjük, utána inkább mennénk vissza, a civilizációba...).
Ezek után mutattak egy sötét, földszinti apartmant, egy éjszakára 50 EUR-ért, ami ugye, nem is lett volna sok, ha nem ezért az apartmanért kérik. Angolul, németül nem beszélnek, viszont folyamatosan vágják az ember arcába szerb-montenegróiul az infót, nem törődve azzal, hogy abból egy szót sem értesz (...és ebben az országban ez euró a hivatalos fizetőeszköz. Ami nagyon nem baj, mert igencsak leegyszerűsítette a hiányos kommunikációt... :).
Kicsit távolabb mentünk Budvától, mert ott nagyon szűkös utcák vannak, alig lehet autóval haladni, iszonyú zsúfolt, és valahogy nagyon barátságtalan is volt nekem. A következő településre is bekavarodtunk, ahol félelemmel vegyes csodálkozással néztem a lüktető életet: az utcákon kocsisorok, strandra menő vagy onnan jövő turisták, haladni alig lehet, parkolni egyáltalán nem, szálláskérésünkre itt is mindenhol csak ingatták a fejüket... A két-három emeletes apartmanházak teraszain mindenfelé törölközők lebegtek a nagy szélben, az is olyan nyugtalanító, hitchcocki hatást keltett, hogy bizony, már kezdtem csüggedni…

Az egyik "muszájlátnivaló" Sveti Stefan, ami egy apró város egy kis félszigeten (útközben is több helyütt láttuk kiírva ezt a 'Sveti Stefan'-t, de azok csak kis kápolnák, apró monostorok lehettek). Ide érkezve már kissé elcsigázottak voltunk, este f9 körül járt az idő, és talán már bármilyen szállást elfogadtam volna... Megálltunk néhány helyen, mivel sehol nem tudtunk jól parkolni a szűk utcácskákon, mindenhol nekem kellett kiszállni, és reménytelenül vartyogni a helyiekkel... Végül bementem az egyik családi üzemeltetésű panzióféleségbe, ahol azért notóriusan angolul kezdtem a mondandómat a pincér felé.
Azonban értelem szikráját véltem felfedezni a szemében, meg is kérdezte rögtön a Mamafőnököt, a Mama a Papát, a Papafőnök pedig a leányát. A Papa pár szót beszélt angolul, a lány pedig már egészen jól! És ami nagy szó: először mosolyogtak ránk! És láss csodát: kaptunk szobát! A szoba tengerre néző teraszos, volt hűtő, légkondi, tv, normális méretű fürdő, nagy ágy... és ugyanúgy 50,- EUR/ éj. Szuper!:)
Mellettünk persze rikácsoló, dajdajozó orosz luvnyák laktak, még éjfélkor is valami letűnt angol popslágert énekeltek. Folyó ügyeinket elintézve a part és Sveti Stefan felé vettük az irányt. Útközben vettünk vacsit: banánt és joghurtot. :) Igen, mert még az elutazás előtt ráijesztettem Attira (és magamra is), hogy azt olvastam egy hirdetésben, hogy Horvátország erősen hepatítisszel fertőzött, nem ajánlott csapvizet inni, sem gyümölcsöt mosni, pláne nem kagylót enni. Ezért szigorúan csak csomagolt ételeket ettünk. :) Pláne itt, Montenegróban...(az csak később jutott eszembe, hogy mi a helyzet a fogmosáshoz használt csapvízzel...? :)

Fotó:
-Montenegro, Sveti Stefan (A)

A tenger borzasztóan hullámzott, viharos erejű szél volt, kavicsok, tűlevelek repültek az arcunkba, a kisváros kapuja minden külön értesítés nélkül zárva...:(
Éjszaka iszonyúan csapkodott mindent a házon a szél, így ez is elég zajos éjszakára sikeredett, a csatorna bűzlött a fürdőszobában, a bojler valami gerincig hatoló idegesítő sípolást adott ki, a tv távirányítója nem működött. Azért aludtunk valamicskét, és másnap autókázni indultunk. Azt olvastuk Montenegróról, hogy két fő (természetesen csak) természeti látványosság van, amit feltétlen látni kell: az egyik a Tara folyó kanyonja, a másik pedig egy édesvízű tó, a hajózható Skadarsko, melynek csodálatos állat- és növényvilága van.

A tó felé indultunk reggel, de aztán annak egyik hídján áthaladva észrevettük, hogy sikerült azt átszelnünk, és időközben jól eltávolodtunk a tótól magától, így akkor inkább már mentünk tovább a híres Tara kanyon felé. Ehhez át kellett autóznunk Podgoricán, a fővároson. Őrült módon vezető és lavírozó autósok közt inkább kihagytuk, hogy megnézzük a belvárost.

Viszont a Morača kanyon látványa bőven kárpótolt! Külön érdekességei voltak a sziklafalba vájt kis alagutak (mint lyukak a sajtban), melyeken sokszor teljes sötétségben haladtunk át, mert nem volt bennük világítás.
Útközben mindenfelé táblák hirdetik, hogy jobbra-balra IX-XIX századi kolostorok, monostorok vannak... Egynél meg is álltunk. Ittam itt egy kávét az útmenti büfében, ahol valami iszonyúan lepusztult berendezés volt: csikkekkel szanaszét égetett, nálunk a hetvenes években használatos barna plüss ülőgarnitúra, a büfésnő turista gázpalackon melegített vizet a sűrű és zaccos kávémhoz, ami viszont csak 30 centbe került.

Besétáltunk Morača 1252-ben alapított monostorába, ahol fogalmat kaptunk a szerzetesek nyugodt kis életéről, hogyan méhészkednek, kertészkednek, megnézhettük az ikonokkal díszített templomaikat. Vicces, hogy az egyik jóképű csuhással aztán este Budva nyüzsgő óvárosában is összefutottunk. Manapság talán már mégsem annyira elvonult életet élnek...? :)

Fotók:
-Montenegro, Morača monostor (A)
-Morača monostor (T)


Haladtunk tovább Montenegró legmagasabbnak jelölt pontja felé, a 2522 m magas csúcs irányába, a Tara kanyonon át. A kanyon kissé csalódás volt, mert a Tara folyó nem volt túl bővizű, de a sziklahegyek azért méltóságteljesen vettek körbe bennünket.

Durdevica betonhídnál álltunk és döbbentünk meg, mert kiszálltunk ugyan nézelődni, de mi bizony elég tengerpartosan voltunk öltözve: Atti fürdőnaci-féleségben, izomtrikóban, én spagettipántos felsőben és farmersortban... na, és mindketten papucsban, míg körülöttünk pedig mindenki thermószerkókban, túrabakancsokban!

Fotó:
-Montenegro, Tara kanyon, Durdevica-híd (A)

Kezdtünk hirtelenjében fázni! :) És innen pedig még tovább haladtunk felfelé, a magasság nőtt, a hőmérséklet csökkent... Beértünk ®abljak nevű településre (1450 m), mely turisztikai központként üzemel - síelőknek... :) Ahol a helyiek kapucnis pulóverben meg kabátban mászkáltak július derekán. A hegyekben hófoltokat is láttunk. Folytattuk hihetetlen nyári utunkat a Durmitor nemzeti park mentén, ahol gyönyörű tavak, látnivalók és hegyi túrautak vannak, de ezeket ki kellett hagynunk részben öltözékünk hiányos volta miatt, na és mert akkora már elég messzire keveredtünk a tengerparti kis szobánktól és a kánikulától.

Kacskaringós, szerpentines utakon emelkedtünk még tovább, szabadon kószáló tehenek közt, a júliusi tavasz birodalmában, hiszen a hegyen apró tavaszi virágocskák nyiladoztak csak a gyér fűben. A pásztorkislány övvel erősen összehúzott ballonkabátban álldogált az állatkái mellett… Végül 1907 m magasan állapodtunk meg, ahol mindössze 10 fok volt! :) Kiugrottunk a kocsiból egy eszement fotózás erejéig, a "Két eltévedt őrült" címmel... :)

Fotók:
-Montengero, ®abljaktól elfelé (T)
-Szembejövő és áthaladó forgalom a ®abljaktól elfelé vezető úton (T)
-1907 m magasan, 10 fokban nyaralunk (T)

Lefelé, valahol -mert útközben semmiféle útjelzőtáblát nem találtunk-, egy hajtűkanyarban magyar autóval futottunk össze. Kérdeztük is tőlük, hogy mi van ott, ahonnan ők jönnek. "A határ" - felelték. Mi meg összenéztünk: "Milyen határ?!" Kiderült, valahol elvétettük a "rövidebbik" utat, és felkavartunk egészen a bosnyák határig... :) Nem bántuk meg, mert bár iszonyúan hosszúnak tűnő etap állt még előttünk vissza Podgoricáig, majd onnan haza, de így legalább láthattuk a Piva kanyont, ölében a duzzasztógátak által létrehozott gyönyörű tiszta és színű víztározóival...

Fotó:
-Montenegro, Piva kanyon, víztározó (A)

Nikąić városában végül nem bírtuk tovább, és megálltunk egy "májmolyos" szendóra. Finom füstölt sonkából és sajtból készült - volna, ha nem lenne minden ételük iszonyú sós a mi szájízünknek. De azért zokszó nélkül begyűrtük a finomra melegített buciba töltött szendvicset, s bár korábban azt olvastuk, hogy Montenegroban minden 1,- euróba kerül, az időközbeni inflációtól nekünk ez megvolt darabonként 10,- be is, és űztük tovább Jerry-t (a kocsinkat) hazafelé... Útközben elég sok rendőrrel találkoztunk, de mintha láthatatlanok lettünk volna a számukra, rosszhírükkel ellentétben sosem minket és/vagy más külföldieket, hanem inkább helyieket állítottak meg. Ezen annyira nem csodálkozom, mert míg mi nagyjából betartottuk a korlátozásokat, addig a helyiek nyakló nélkül száguldoztak minden „sebességtábla” ellenére... A rendőrök pedig bizony elég sűrűn traffipaxoznak!

Podgoricánál aztán nem a tengerparti utat választottuk vissza, Budva felé, hanem a Cetinjén átvezető, gyorsabbnak tűnő főutat. Hát gyors is volt, nem csak nekünk, de a helyi audis, bmw-s nagyuraknak, vagányoknak még inkább. Valami teljes eszementségben száguldoztak, és előztek beláthatatlanul kocsisorokat.

Az esti Budvára fentről láttunk le, és az igazán szép látvány volt. Beautóztunk az óvárosi parkolóba (a szabad helyre ugyanúgy várakozni kellett még este is, és éjszaka még drágább is volt a parkolás -este 10-től 1,5 EUR, míg addig 1 EUR óránként-). Az óvárost nagyon hangulatosnak találtam, sokkal barátságosabb volt számomra, mint Dubrovnik. Sétálgattunk, nézelődtünk, az egyik szuvenír üzletben felvidéki magyar lány szólt hozzánk ékes magyarsággal, aminek nagyon-nagyon megörültünk... Aztán hazaindultunk a kis szállásunkra. Aznap este nem volt üvöltő szélfújás, Atti a bojlerrel is kicseszett, mert ha picit engedte a vizet, akkor az nem sípolt, és így viszonylag jót aludtunk.

Még odafelé, az út mentén láttam egy helyi antikshopot, ahol visszafelé meg is álltunk. Szakmai és hobbista ártalom. :) De óriási csalódás volt, hiszen a nálunk a használtbútor-boltokban kapható, főként osztrák és holland lomtalanításokból származó "szemetet" árulták.. :(
"Krásznij, da?" - kérdezgette szegény boltos. Hát... inkább szomorú. :(

Herceg Novinál most már a kompot választottuk a kotori öblön való átkelésre, így gyorsan átértünk (4 euróba kerül autónként, személydíjat külön nem kellett fizetni). Elbúcsúztunk Montenegrótól - volt rá bőven időnk, mert a határnál több, mint egy órát várakoztattak minket horvát oldalról. :(

Horvátországban aztán egy helyütt megálltunk pizzázni -már mindegy volt, ha akart, előző nap már úgyis belénk jött a májmoly- és aztán szinte városonként csaltuk magunkat felfelé, határozatlankodván afelett, hogy hol is álljunk, szálljunk meg. Végül egészen Zadarig felcsorogtunk, ahol jött megint a szálláskeresés.
Az itt a Vista katalógusából kinézett hotelben már nem volt szabad szoba, így a magánszállásokat vettük sorra, és már a másodikban kaptunk is szép szobát. A szállásadónőnk beszélt németül, a barátnője angolul - tiszta felüdülés volt... :) Ana panzió, 50,- EUR/ éj/szoba.
Első kérdésem az volt hozzájuk, hogy hol a helyi FKK strand. :) Nem igazán voltak képben, de azért útbaigazítottak Sabunike felé, hogy ha valahol, akkor ott, mert ott mintha tavaly is lett volna. :)
Mivel Zadar szélén szálltunk meg, aznap este csak a parton, az ottani kiskikötőben sétáltunk egyet, mert az óváros bár légvonalban közelinek tűnt, a kanyargós parton kissé messze volt tőlünk. De még itt is nagyon hangulatos volt. Este aztán kiélveztük hatalmas apartmanunk majdnem minden kényelmét, a tv-ben Duna-tv adással. Az apartman volt vagy 60 nm, óriási tetőterasszal, ahol még grillezési lehetőség is volt. Komplett konyha, teljesen szeparált hálószoba, a nappali légkondis, a fürdőben még bidé is volt. Itt is nagyon jó illat volt az egész házban, a nappali heverőjét letakaró pléd is friss mosás utáni illatot árasztott. Akkorát aludtunk, hogy azt el sem lehet mondani! Kipihentük az összes eddigi "csonka" éjszaka fáradalmát.

2008. július 18. péntek
Reggeli után kocsiba ültünk, és a Zadar feletti lagúnák felé vettük az irányt. Itt csalinkáztunk egy keveset, mert mindenképp FKK strandot akartunk, ha már így belejöttünk, de mivel elég felhős volt az ég, így nem volt sürgős megtalálnunk. Nem is találtuk meg, pedig előző este még a fotóját is lewapoltuk. Illetve, lehet hogy megtaláltuk, mert volt egy arra hajazó sziklás, homokos partszakasz, de akkor épp senki nem volt ott. Ennek ellenére mi odatelepedtünk, és -eleinte fürdőruhában, majd én később toplessben- kagylót gyűjtöttünk, rákásztunk, csodáltuk a sekély és hihetetlenül tiszta tenger gazdag élővilágát, olvasgattunk, pihentünk. Végül a nap is kisütött, de itt már elég alattomos módon égetett, le is égtünk mindketten... :) Érdekes, kedves kis Makarskámnál nem volt ilyen probléma, ott még a napsugarak is lágyan cirógattak...! :) (Jó, igaz, ott kentünk is magunkat 15-ös faktorral... : )

Este aztán bementünk Zadarba. Nagyon szép a kikötője, tele kecses vitorlásokkal. A kikötő előtt parkoltunk le, és átsétáltunk annak belső területén. Az óvárosba érve nagyon elcsodálkoztunk... mert ott szó szerint hömpölygött a tömeg! Ennyi embert én még sehol se láttam egy helyen (nem járok „Sziget”-re). Nem tudom, mennyire játszott ebben közre, hogy péntek este volt, vagy az, hogy a tengerparton volt egy fesztivál, ahol a környező kis szigetek és városkák kínálták portékájukat pavilonokból (és köztük érdekes módon még lecsófőző székesfehérvári stand is volt... :)
A parton aztán meghallgattuk a 'sea organ' hangját, amely egy igen érdekes alkotás: a tenger vize működtet egy felszín alatti orgonát, ami vicces, leginkább a delfinekéhez hasonlatos hangokat ad ki, rögtönzött „zeneművé” összeillesztve azokat. Itt is megvártuk a naplementét, szokás szerint megtapsoltuk, aztán ettünk egy jó kis sült kukoricát, és a kocsihoz sétáltunk.
Másnap elbúcsúztunk a tengertől, és hazafelé indultunk.

Fotó:
-Zadar, kikötő
-Zadar, az óvárosba este 10-kor még befelé hömpölygő forgatag

2008. július 19. szombat

2009-ig senki ne az autópályán (Sveti Rock és Mala Kapela alagutak felé) induljon haza Zadarból szombatonként! Órákat kellett várni az egyelőre még csak egy-egy szembesávos alagutak előtt feltorlódó dugóban, a szombati turnusváltás és a még északabbra utazó dán, cseh és lengyel autósok tömegei miatt.

Végre aztán magyar földre gurultunk, ismét rácsodálkoztunk az M7-esről a Balatonra nyíló látványra, na és a völgyhíd „felesleges” szépségére…
Értékeld az élménybeszámolót!
9 (2 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina