Vonattal Velencébe - 1. nap

Olaszország Velence Hotel Antico Panada

Ott-tartózkodás ideje: 2009. márc. 09.  - 2009. márc. 11. (2 nap)

0 hozzászólás I 14 268 látogató olvasta. Rögzítve: 2009. márc. 26. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar zebrina Beszámolója

Cimkék: Velence  Venezia  Venice 

Hotel Antico Panada értékelése
zebrina értékelése:

5

Az értékelések összesen:

5

Eddig 2 utazó értékelte.

Először az utazásról.

A vonat március 8-án (vagyis a nulladik napon) 16:35-kor indult a Keletiből, másnap reggel 7:16-kor érkezett Velencébe. Visszafelé a harmadik napon este 21:20 indulás Velencéből, érkezés a Keletibe másnap délelőtt 11 körül. Így 3 teljes napunk volt Velencére 2 éjszaka szállodai tartózkodással.

3 személyes hálófülkében utaztunk.
Nap közben a fekvőhelyek vissza vannak hajtva, ekkor a fülke 3 ülőhelyes, kényelmes. Van benne felhajtható asztal, alatta kis mosdó, fölötte kis szekrény. A vasút törölközőről, szappanról is gondoskodik és 1-1 üveg ásványvizet is kaptunk, visszafelé ezen felül egy darab csomagolt sütit és 2 dl narancslevet/Kopf.
Mindhárom ágy egymás fölött, azonos oldalon van, a hálókocsikalauz rendezi át a fülkét este. A fekvőhelyeken felülni nem lehet, ahhoz nincs elég hely, de amikor már fekszel, akkor nagyon kényelmes. Van kispárna, lepedő, takaró huzatban. A vonat menet közben kellemesen ringat. Odafelé mégsem volt jó éjszakánk, mert a fűtést fülkénként nem lehet szabályozni és így iszonyatos hőség volt. Visszafelé már észnél voltunk, előre szóltunk a kalauznak, hogy vegye le a fűtést, amit meg is tett, így hatalmasat aludtunk. Tettük ezt annak ellenére, hogy a magyar-horvát és a horvát-szlovén határon egymást érték a hatóságok (útlevél-ellenőrzés, vámosok, még "políciá" is volt), akik kérlelhetetlenül dörömbölnek a fülkeajtón az éjszaka közepén is, de hát ez a dolguk.
A jegy árában meleg reggeli is benne foglaltatik, amit a büfékocsiban lehet kényelmes körülmények között elfogyasztani. Ha egyebet is szeretnél rendelni, akkor azért persze fizetsz, nem is keveset. 1 kávé kb. 450-500 Ft.


Velence 1. nap

Kora reggel pontosan érkeztünk a Santa Luciára, Velence pályaudvarára. Csomagmegőrző (email-emre a szálloda nem válaszolt, hogy lerakhatjuk-e a poggyászt, habókra pedig nem akartunk odamenni), vaporettobérlet-vásárlás (33 €), ami nekünk nagyon megérte, mert elég sokat hajókáztunk a 3 nap alatt. Az új hídon átsétáltunk a P.le Romához, ATM-ből a pénzkivét kártyával jobban megérte, mintha Budapesten vásároltam volna €-t. Itt van egy nagy COOP üzlet is.
Első vaporetto-utunk a Rialtóhoz vezetett. Már útközben felismertük a Fontego dei Turchi-t és a Ca' Pesaro-t (nem volt nehéz, utóbbira ki volt írva), majd a Ca'd'Oro-t is és elhaladtunk a piac mellett. A halcsarnok egyelőre üresen tátongott, keddenként (másnap) van halpiac.
Nekem nagyon emlékezetes volt, ahogy egy kanyar után hirtelen előbukkant a Rialto. A piacon keresztül indultunk a S. Polo/S. Croce városrészek felfedezésére a szűk kis utcákon és kanálisokon keresztül.
Ekkor még reggel 9 óra sem volt...
A Campo San Polo hangulatos kis tér, egyik sarkában a névadó templom. Mi azonban a Frarit kerestük, így a S. Polo egyelőre kimaradt. A kitáblázást követve a Scuola di San Rocco-t találtuk meg előbb, kicsit filóztunk, hogy a közvetlenül mellette álló kis fehér templom a Frari-e, de gyorsan eldöntöttük, hogy nem. Nem volt még rutinunk Velencében. Mint kiderült, a Frari ott hatalmasodott a hátunk mögött.
No, de előbb a Scuola di San Rocco, hát, az döbbenetes volt. Már a földszint is, de amikor felmentünk az emeletre, csak hápogni tudtunk. Hihetetlen látvány az a mozgalmasság, ami a falakon és a mennyezeten van. Ez a Tintoretto tényleg egy megszállott lehetett. Ide vissza kell jönni, ennyi mindent nem lehet befogadni elsőre. Tetszettek még a falakon levő jópofa faragványok is, amelyek közül a Velence útikönyv csak azt az egyet említi, amely magát Tintorettót ábrázolja, holott a többi is érdekes.
Bevallom, gyorsan kattintottam kettőt a fotóapparáttal, pedig ahol nem szabad, ott nem szokásom.
WC van, a kulcsot el kell kérni.

Jöjjön hát a Frari. Chorus Pass megvesz (bérlet 16 megnevezett templomra, általában a kisebbekre, 9 €). Erről saját különbejáratú véleményem, hogy nem nagyon éri meg. Nem mondom, egy-egy kisebb templomot lehet, hogy megnéztünk volna még (pl. S. Sebastiano), de egyáltalán nem biztos. Velence olyan gazdag, annyi a látnivaló, a kisebb nevezetességek valóban háttérbe szorulnak. Szerintem mézesmadzag a Frari, hogy a többit is felkeressék a népek. (Utólagos megjegyzés: felülbírálom önmagamat, mert a 16 Chorus Pass-os templom között van 3, amelyeket nem szabad kihagyni. Ezek: Frari, San Sebastiano, Miracoli. Így a bérlet már megéri az árát, a további 13 templomba ingyenes lesz a belépés.)
Viszont a Frari hatalmas! Leültünk és elég rendesen végigolvastuk a könyvet (nem voltunk mindenhol ilyen szorgalmasak), közben néhány kattintást ismét megejtettem. Örülök, hogy láttam a Foscari síremléket, a története meghatott, ott volt Monteverdi sírja is, Tiziano, Pesaro a néger kariatidákkal, Canova, Bellini Madonnája és még mennyi minden. Nekem furcsa a templom közepén a barátok kórusának fallal elkerített tömbje, de nem vagyok hozzáértő a témában, lehet, hogy csak ezért. Ide is visszajövünk, hogy újabb adagot fogjunk fel a látnivalókból.

Lassan a vasútállomás felé vettük az irányt. Érintettük még az Operát* (az sem lenne semmi, itt végignézni egy előadást), kis trattoriákat tartalmazó hangulatos terecskéket. Megkapott a bájuk, középen kúttal, száradó ruhákkal és a málladozó vakolattal. Meg a magánkertecskék és tetőteraszok is. És a sikátorok szövevénye... erre nem is számítottam. Tudtam, hogy szűk utcák vannak, de Velencével kapcsolatban annyi minden egyéb információ éri az embert, hogy bennem legalábbis nem tudatosult előre, hogy ilyen sok sikátorra számítsak. Persze, ha belegondolok és jobban odafigyelek, akkor észreveszem, hogy a szűkös építkezéssel a szűk utcák is együtt járnak, de másra koncentráltam.
*megjegyzés az oldal alján

Rácsodálkozás sok csicsa gondolára.

Ebéd a Brekben (Lista di Spagna) nagyon finom tonhalas tészta hatalmas adag salátával. Utána poggyászkiváltás és irány a vaporetto, ezúttal egészen a Szent Márk térig, ahol a szállásunk volt. Ekkor a nap már ezerrel tűzött, mi pedig régi ismerősként üdvözöltük a Canal Grande első szakaszának látnivalóit. :)

Csodálatosan szépek voltak a paloták a Canal Grandén a napsütésben. Jobbra a Foscari palota a kovácsoltvas lámpával, amit az öreg Foscari a fia emlékére készíttetett, majd az Accademia és hídja. Hamarosan kiértünk a nagyobb vízre, szintén jobbra a Santa Maria della Salute, majd még arrébb a San Giorgio sziget, balra pedig a Szent Márk téri megálló, ahol kiszálltunk. A szemem rögtön a kis parkot kereste, amit egy netes ismerősöm emlegetett.
Rémlett, hogy M (útitárs és egyben rokon) valamit emlegetett a két gránitoszlop közéről a Piazettán, gyorsan útirányt változtattam és a két oszlop között mentem át. Utólag kiderült, ezt nem kellett volna, a velenceiek babonából állítólag még ma is kerülik a két oszlop közét. Régen itt akasztották ki a kivégzettek holttestét.
A Piazzettán és a Szent Márk téren elég nagy volt a tömeg. A pallók fel vannak állítva (éjszakánként lehetett rájuk szükség az előrejelzés szerint, mert a laguna vize időnként eléri a kritikus szintet - acqua alta), az emberek jó része azokon sütkérezik vagy éppen falatozik. Tiszta haszon, mert úgy láttam, Velencében nem nagyon kényeztetik el padokkal a fáradt túristát.
Tekergettük a nyakunkat, de nem álltunk le bámészkodni, előbb a csomagoktól szabadultunk volna. A szálloda kb. 2 perc járásra volt egy szűk sikátorban. A szobát még nem lehetett elfoglalni, habár éppen délután 2-re értünk oda. A recepción még egy óra türelmet kértek. És persze, hogy volt csomagszoba.
Vissza hát a San Marcóhoz. Egyelőre csak kívülről csodáltuk, mert nekünk elsősorban a Campanilére fájt a fogunk. Az nagyon jó volt, hogy sehol nem kellett sorban állni, itt sem. Pillanatok alatt 100 méterrel a tér fölött találtuk magunkat (lifttel) és a toronyban is kedvünkre nézelődhettünk tülekedés nélkül.
A Campanile után nem volt sürgős visszamenni a szállodába, inkább körülnéztünk a környéken. Végül egy kis chiantival ünnepeltük meg a sikeres megérkezést és a szép időt egy közeli kis tér kis trattoriájában a Campiello San Zulian-on.

A szállás

Mire visszaértünk a szállóba (Hotel ANTICO PANADA), a szobánk is elkészült a legfelső (negyedik) emeleten. Az ablakból háztetőkre, és ha jobbra néztünk, a San Marco hátsó kupolájára láttunk rá. A szoba barátságos, cirádás ágy, nagyon selyem, nagyon velencei, amire különösebben nem volt szükségünk, de persze nem is zavart. A fürdőszoba szép tiszta, rendezett, kicsit szoros, de hát milyen legyen Velence közepén, ahol minden szűkös. Az ajtót kártya nyitja és elektromosság is csak akkor van, ha a kártya bent van a kütyüben (ilyesmivel tavaly találkoztam először Írországban). Ezzel vigyázni kell, ha az ember akksit vagy telefont akar tölteni, akkor tegye, amikor otthon van. A recepción kérésre további kártyát is a rendelkezésünkre bocsátottak, így lehetőségünk nyílt külön mászkálni.
A reggeli 7 és 11 óra között fogyasztható a földszinti reggeliző helyiségben. Nem számítottunk nagy reggelire, a szálloda honlapján több beírás (főleg amerikaiak) szerint itt a reggeli igen szegényes, amolyan európai, egy kis édes süti teával vagy kávéval. Ehhez képest mi bőséges svédasztalos reggeliben részesültünk. Most vagy azóta változtatott a szálloda a szemléletén vagy a vendég nem vette észre, hogy az asztalra tett habkönnyű lekváros kiflin és apró zsömlécskén kívül mást is kínálnak, csak oda kell menni érte. Ez utóbbit azért nehezen tudom elképzelni, valószínűbbnek tartom az első feltételezést.
Nagyon izgalmas volt Velence sűrűjében lakni, közvetlen közelében a legismertebb látványosságoknak. Hallani az ősi harangok hangját és hogy minden egyes alkalommal a Szent Márk téren keresztül visz az út a szálláshelyre. Jó volt kipróbálni ezt is, ennek ellenére én legközelebb mégsem itt vennék ki szobát, hanem valami eldugottabb helyen, pl. Dorsodurón vagy a S. Polo negyedben. A Szent Márk tér környéke nekem túristásabb volt egy fokkal a kelleténél.

A nap hátralévő részében már csak egy kis céltalan kóborlásra maradt erő a San Marco környékén. A lemenő nap bearanyozta a várost, még mindig nagyon szép idő volt. Elsétáltunk a Santa Maria del Giglio felé, amiről csak most, amikor írom e sorokat, vettem észre, hogy szintén Chorus Pass templom, bár úgysem tudtunk volna már bemenni, mert ahhoz késő volt. Vacsorára nagyon finom pizzát ettünk (egyszer élünk! felkiáltással) egy közeli trattoriában, aztán a csapat kétharmada eltette magát másnapra. Én még kimentem fotózni a térre. Most láttam először a Sóhajok hídját a rettenetes világoskék környezetében. Ezután olyat tettem, amit életemben talán még soha: este 8-kor lefeküdtem aludni. Ennek az lett a következménye, hogy éjfélkor kipattant a szemem és azon gondolkodtam, hogy most mit csináljak. Ha eszembe jut, még a San Marcóra is kimentem volna egy kis acqua altát nézni. Végül a Velence útikönyv sietett segítségemre. Jó sokat elolvastam, mire újra kerülgetni kezdett az álmosság.

* Utólag módosítok: az a Scuola Grande di S. Giovanni Evangelista volt, nem az Opera, amit érintettünk. Ami megtévesztett, az egy operaelőadás plakátja volt (Traviata), amit itt adnak elő és éppen ma este (2009.03.26)
További kapcsolódó élménybeszámolók:
Értékeld az élménybeszámolót!
7.5 (4 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Az itthon.blog.hu ajánlásával
somló Somlói borvarázs
 ?A bor férfidolog, csendesen kell beszélni róla. Leghelyesebb egy pohár bor mellett.? ?...
mór Borozzunk Móron!
Ha MÓR, akkor BOR! Ha október, akkor Móri Bornapok! Nem is lehet ez másképp, mint sok éve már. Az...

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina