Barangolás a Garda-tó körül

Olaszország Limone

Ott-tartózkodás ideje: 2009. jún. 27.  - 2009. júl. 02. (5 nap)

7 hozzászólás I 33 878 látogató olvasta. Rögzítve: 2009. júl. 18. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar clarki Beszámolója

Cimkék: Garda-tó  Olaszország 

Június 27-én reggel 5 órakor indultunk Innsbruck felé, végig autópályán, többszöri megállással 10 óra alatt értünk a szállodába.
Pár szót írnék a szállodáról. Limone Sul Gardán a Hotel Cristina***-t választottuk a netről. Sajnos rossz választásnak bizonyult. Szolgáltatásai, szobái, tisztasága messze elmaradtak az ár és a csillagok száma szerint elvárhatótól. Egyetlen előnye a gyönyörű kilátás a szobákból, de ez egyben hátrány is, mivel elég magasan, a központtól távol helyezkedik el. Bizony sokszor lógott a nyelvünk mire este fáradtan felkutyagoltunk a szállásra. A másik hiba amit elkövettem, hogy páromra hallgatva félpanziót foglaltunk. A kaja meglehetősen gyenge, és kár is a programot megszakítani holmi vacsoráért. Egyszerűbb ott és akkor enni ahol az ember megéhezik.
Szerencsére ennyi volt a negatívum, és ezt is hamar feledtette a rengeteg gyönyörű élmény ami ezután következett.
Első nap, lecuccolás után lesétáltunk Limone központjába. Nehéz bármit is írni róla, látni kell! Talán a képek visszaadnak belőle valamit.
Sajnos eleredt az eső, így első ismerkedésünk Limonéval rövidebbre sikerült a tervezettnél.
Második nap reggel kocsiba ültünk, irány a Tenno-tó. Könnyen megtaláltuk az oda vezető utat. Hála a jó kitáblázottságnak és a googli-mapson töltött időnek. Már maga az út is gyönyörű, többször megálltunk gyönyörködni a kilátásban. Nekem az út nem jelentett problémát. Jó minőségű, igaz hajtűkanyarokkal tűzdelt, de nem vészes. Igaz én szeretek hegyi utakon vezetni. Nagyon sok bringással találkoztunk. Le a kalappal előttük, biciklivel azért elég meredek az emelkedő.
A tó festői környezetben fekszik, vizének színe fényes zöldeskék. Lépcső vezet le a tóhoz, mely teljesen körbejárható lenne, ha elég időnk lett volna rá. Kb a tó körüli út negyedénél van egy büfé, mi ott visszafordultunk, így is közel két órát töltöttünk a tóparton. Azt nagyon sajnáltuk, hogy fürdőruhát nem vittünk magunkkal, a víz fürdőzésre csábító. Sokan strandoltak.
Visszafelé Rívába másik utat választottunk, Arcon keresztül. Arcoban nem álltunk meg, mondván tervezve volt meglátogatása az utolsó napra, de aztán nem jött össze.
Rivában sétáltunk egyet, ebédeltünk. Nekünk az általunk látott strandok közül a rivai tetszett legjobban.
Ebéd után a Cascate Varone következett. Rám nagyon mély benyomást tett. Hihetetlen munkát végzett a víz a hegy belsejében. Sajnos a vízesés nem fotózható a szertefröcsögő vízpermettől. Nehéz elszakadni a látványtól annak ellenére, hogy a barlangban meglehetősen hideg van, és az ember rövid idő alatt bőrig ázik. /Esőkabát, pulóver ajánlott/ A barlang különböző szintjeihez kényelmes, de lépcsős út vezet gyönyörű virágok között. /Babakocsival csak nehezen járható/
A Cascate Varonétól a Ledró-tóhoz indultunk. A tóhoz vezető út a két hosszú alagút után élvezhető szerpentin. Érdemes néha megállni, gyönyörű hegyek közt vezet. A Ledró-tó környezete is megkapó látványt nyújt, bár nekünk a Tennó-tó jobban tetszett /lehet, hogy már fáradtunk?/. Ez a tó elég nagy ahhoz, hogy az ember gyalogosan körbejárja. Mi autóval megtettük. Ide tényleg csak az induljon el autóval aki biztoskézzel jól vezet. Keskeny és kanyargós az út. Többször csak úgy fértünk el a szembejövővel, hogy a tükröket be kellett hajtani és kb 20 cm-re volt a jobboldali kerék az út szélétől.
Egész nap gyönyörű napsütéses időnk volt, de estére mikor visszaértünk Limonéba megjött a menetrenszerű esti eső.


A 3. napon korán szerettünk volna indulni, de ellustiztuk. Így csak a 10 órakor induló hajóval mentünk át Malcesinébe. Arról nem volt infóm, hogy a hajóállomástól hogyan találjuk meg és milyen messze van a funivia állomása. Az aggodalom felesleges volt, mert már a hajóról láttuk közel van a központhoz. Malcesinébe érkezve egy sör ill. coctail után elindultunk a funiviához. Sajnos mire odaértünk hosszú sor várt a feljutásra.
Több mint egy órát álltunk sorban, mire végül sorrakerültünk.
Nem kalkuláltam a sorbanállással, így aztán végképp elcsusztunk a tervezett programtól. Úgy terveztem a Monte-Baldoról visszatérve Malcesinében ebédelünk, de mivel elmúlt dél mire felértünk, úgy döntöttünk először megebédelünk a funivia felső állomásánál lévő étteremben, aztán nyugodtan nézelődhetünk, sétálgathatunk a hegytetőn. Kellemes meglepetés az étterem szép tiszta, bőséges választékkal, gyors kiszolgálással, és ráadásul nem drágább mint a tópartiak.
Az időjárás meglehetősen változékony volt ezen a napon. Felhők jöttek, mentek, közben ki-kisütött a nap. Egy jótanács: érdemes napolajat csomagolni a monte-baldoi kirándulásra, ha süt a nap, akkor nagyon hamar le lehet égni. Fa, és így árnyék nincs a hegyen. Érdekes volt ahogy a felhő beburkolta a hegytetőt egyik pillanatról a másikra akár 15-20 fokot is esett a hőmérséklet, aztán ahogy kiderült ugyanilyen hirtelen lett újra kánikulai meleg. A felhők ugyan nagyban korlátozták a panoráma élvezetét, de leírni így is lehetetlen, lélegzetelállító, egyik oldalon a tó, a másikon a magas hegycsúcsok, lábunk alatt pedig mindenütt vadvirágok. A hangulatot csak fokozta a legelésző tehéncsorda kolompolása. Ilyen környezetben észrevétlenül szaladt el az idő. El kellett indulnunk lefelé, szintén kb egyórás sorbanállás után 18 óra tájban értünk le. Ezután már csak rövid sétára maradt időnk Malcesinében, na meg egy fagylaltkehelyre. A városka és a Castello megismerése kimaradt.
Reggel nagyon gyakran indultak a hajók, este annál ritkábban. Visszaérve Limonéba, egy rövid esti séta után felvonszoltuk magunkat a szállodába. Fárasztó, de gyönyörű nap volt.


A negyedik napról nehéz lesz beszámolót írni, ugyanis ezen a napon megkerültük a tavat. Sokszor megálltunk rövidebb-hosszabb időre. Minden megállónkról még felsorolás szintjén is terjedelmes lenne.
Első hosszabb megállónk Torboléban volt. A szörfösöket szerettük volna közelebbről megnézni, de amilyen a szerencsénk, ez volt ott-tartózkodásunk egyetlen szélcsendes napja. Erőlködtek ugyan páran, de szinte álltak a vízen. Rövid idő múltán tovább is álltunk. Hosszabb időre Gardán szakítottuk meg az utat. Sétágattunk szűk kis utcáin és a parti sétányon. Megnéztük a Villa Albertinit, igaz csak kívülről /nem látogatható/.
Továbbhaladva rövid pihenőként megnéztük Lazise kikötőjét és várfallal körülvett óvárosát. Igazán bájos kisváros, megérdemelne egy hosszabb látogatást. Peschierát sajnos idő hiányában ki kellett hagynunk, egyenesen Sirmionéba mentünk tovább. Sirmionéba csak külön behajtási engedéllyel lehet bemenni autóval, de a lezárt rész előtt nagy, fizetős parkolók vannak a turistáknak. Amikor mi ottjártunk bőven volt hely, még a várhoz legközelebb eső részen is. Sirmione varázsát elsősorban a megközelítése és fekvése adja. Elméletileg a Scaliger-kastély gyaloghídján közelíthető meg, de mégis meglepően sok autóval találkoztunk a szűk utcákon. A kastély előtt a külső oldalon van egy gyümölcsárus, feltétlenül meg kell kóstolni nála a gyümölcssalátáját, amelyikben ananász is van. Nem is hasonlítható az ott vásárolthoz az az ananász amit mi ismerünk. Hosszan sétáltunk, nézelődtünk az óvárosban, bár szinte lépni sem lehetett a tömegtől. A Grotte di Catullo-hoz elektromos kisvonat közlekedik, érdemes igénybevenni, mert az út elég hosszú, nem túl látványos. A Grotte di Catullo egy római kori villa maradványa, mely romjaiban is monumentális, lenyűgöző. Itt található egy múzeum is, mely a Garda-tó történetét mutatja be. Érdemes lenne több időt száni rá, mint ami nekünk jutott /kb 30 perc alatt futottuk végig/. Szerettünk volna a Marco-Polo utikönyvből választott Piccolo-Castello pizzériában vacsorázni, de kedden zárva volt, nem mint az útikönyvben hétfőn.
Sirmione után már csak Saloban álltunk meg hosszabb időre, a híres promenádon tett séta kedvéért. Ez volt az egyetlen csalódás utunk során. Szinte kihalt volt a sétány, és nem hasonlítható a többi városka sok-sok virággal pompázó zegzugos óvárosához. Salo mentségére legyen mondva, hogy itt ettem életem eddigi legjobb prosciuttos pizzáját.
Salo után már nem álltunk meg sehol, elfáradtunk és az idő is későre járt. Azért nem bírtuk ki, hogy ne sétáljunk még egy kicsit a limonei éjszakában.
Élményekkel teli, hosszú nap volt, de nagyon sok hiányérzettel. Ha újraélhetném ezt a napot másképp szervezném. Egy nap alatt képtelenség úgy megkerülni a tavat, hogy meg is ismerjük amit látunk, ami mellett elmegyünk. Egy napba max 2-3 kisváros vagy természeti szépség megismerése férhet bele. /Na majd legközelebb. :-))) /

Ötödik nap, ez volt hazautazásunk előtti utolsó délelőtt a limonei üzletek felderítésével, az Olaszországban kötelezően beszerzendő pasták, különböző paradicsom készítmények, capribogyó, oliva, borok és sörök valamint az itthonmaradt családtagoknak ajándék vásárlásával telt.
Délben indultunk Pievebe ebédelni. Pieve egy kisváros, nem messze limonétól, a tó fölé magasodó hegyek tetején. Van egy éttereme a Ristorante Miralago amelyet a többszáz méter magas, szinte függőleges sziklafal tetejére építettek erkélyszerűen.
Ha Limonébol megyünk rögtön a második hosszú alagút után kell jobbra lekanyarodni, az útjelző tábla szerint Termisone felé. Az út eleinte szűk kétsávos, több kisebb és egy hosszabb alagut után szűkül le egy szélesebb egysávos szerpentinné. Az út jó minőségű, helyenként komoly emelkedőkkel és sok kis, max egy-két autónak való, parkoló "öböllel". Nem lehet gyorsan haladni, de nem is érdemes a csodás panoráma miatt. Érdemes figyelni, felfelé menet balkézfelől van egy kis vízesés, az út fölött kb 30 méterről zuhog a víz az út alatti mélységbe. Mi elmentünk a parkolója mellett és már nem is tudtunk megállni, mert utána tovább szükűl az út egy szűk szurdokba érve. Az út itt a szélességkorlátozó tábla szerint 2,20 méter széles, a szurdok fölfelé mégjobban beszükűl és talán 100 méter magas /vagy mély?/ is lehet. Kiérve a szurdokból kis hegyi patak partján találtuk magunkat. Itt van egy nagyobb, legalább 5 kocsinak való parkoló. Természetesen megálltun mosakodtunk a patakban és fényképeztünk. Innen tovább jó minőségű kanyargós, helyenként szerpentines út vezetett Pievebe. Felérve tábla mutatja a parkolót /ez volt egyetlen ingyenes parkoló a tó melletti barangolásaink során/.
Volt egy másik tábla ami panorámát igért, mi először elindultunk arra, de az út egyre szűkebb, meredekebb és rosszabb lett. Elunva a zötykölődést, a kocsi kinzását megálltunk ahol egy kicsit szélesebb volt az út, csiáltunk pár fotót, aztán nagynehezen megfordultunk /az út kb félméterrel volt szélesebb az autó hosszánál/. Letettük az autót a parkolóban és elindultunk megkeresni a Hotel Miralagót amelynek éttermét szemeltem ki ebédhez. Pievét érdemes felkeresni akkor is ha csak nyugalomra vágyunk, gyönyörű kis település, rengeteg virággal, ódon házakkal, barátságos emberekkel, kevés turistával. Könnyen megtaláltuk az éttermet. lélegzetelállító a panoráma, az embernek az az érzése, hogy a tó fölé nyúlik ki, alattunk a tó kékje, szemben a Monte Baldó, jobbról, balról függőleges sziklák szakadnak a mélybe, a parti úton közlekedő autók gyufásskatulyányiak. Nem lehet betelni a látvánnyal. Mindehhez járult a finom és bőséges ebéd. /Kétszemélyes grilltálat rendeltünk, két tányéron hozták, de annyit, hogy azt hittük félreértésből 2x2 adagot hoztak. Azért elfogyott, a fizetésnél kiderült nem volt tévedés./ Remek a konyhájuk, figyelmes gyors a kiszolgálás, az árak 30%-al a tóparti vendéglők árai alatt.
Ebéd után felderítettük Pieve addig még nem látott részeit, aztán visszatértünk a Miralagóhoz, mert feleségem olvasta az útikönyvben, hogy szemben a fagyizóban saját főzésű fagylaltot árulnak. Érdemes volt megkóstolni. Sok fagylaltot ettünk, de ez volt messze a legjobb, látványosan, pizzának szervírozva. Elfogyasztása után elindultunk lefelé. Ez az út még lefelé is tartogatott új és újabb szépségeket. Aki erre jár feltétlenül keresse meg.
Limonéba visszaérve még lötyögtünk egyet a már ismerős szűk limonei utcákon, azért mindig találtunk új és új szépségeket. Jól esett sörözni egyet a Gemma bár teraszán.
Elrepült ez a lényegében négy nap. Örülök, hogy Limonét választottuk szállásunknak. Pici kis település, de annyi szépséget tartogat amit egyetlen látogatással nem ismerhettünk volna meg.

A hatodik nap lényegében a hazautazással telt. Reggel még megálltunk Riván. Vásárolgattunk ajándékozási céllal. Sajnáltuk magunkat, hogy ilyen hamar itt kell hagynunk a tavat és környékét, aztán délben elindultunk az autópályára a Brenner felé. Ebédelni a Brennernél álltunk meg. Este 10 órára értünk haza. Kétszer lassította a haladást felhőszakadás, Salzburg mellett és St-Pöltentől Bécsig.
Értékeld az élménybeszámolót!
8.3 (6 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
Kasu - 2010.05.06. 14:34

Elfelejtettétek, hogy a természet szépségéről van szó, meg az úticélról és beleestek egy ronda személyeskedésbe. Ebben az éveben tervezem a Garda tói kirándulást, körbejárást. Már voltam és tudom, hogy gyönyörű:-))) azért mennénk...

clarki - 2010.05.06. 12:53

Amiről beszélsz az az A2, de mi az A1-n mentünk. Irtam is, hogy Innsbruck felé. Nem hajtott senki, ráértünk meg-megállni, így jött ki a 10 óra. Olvass figyelmesen mielőtt ilyen sommás véleményre ragadtatod magad!

user - 2010.05.06. 10:49

Az A3-as autópálya természeti adottságainál fogva nehezen járható, a sok alagút főleg szikrázó napsütésben nagyon fárasztó. Nagy a forgalom, és átmegy az alpokon.Győrből indulva valszeg ez a legjobb választás, de 10 óra út azért nagyon soknak tűnik.10 óra alatt (kibusszal, 1.9 trafic 6 fő) eljutottunk Riminibe, és Firenzéből 9.5 óra volt az út bpestig... Megállva, ebédelve, stb.

clarki - 2010.05.06. 10:11

User!Nem értem erre mi szükség volt!Azt elárulhatnád merre kell menni Itáliába Ausztria kihagyásával, feltételezve, hogy Győrből indulunk a Garda tóhoz, és nem akarunk többszáz kilométeres kerülőt tenni.

user - 2010.05.05. 16:00

Szerintem sikeres ember nem lehet, aki Itáliát Ausztrián keresztül közelíti meg.....No meg, ha redvás a szoba, akkor abban a pillanatban jövök ki, ahogy betettem oda a lábam. Verona (ami azért közel van) környékén vannak igencsak jó szállodák, tiszták, rendesek.Ez pl, nem valami csodálatos helyen van, de maga a szálloda sok helyen 4-5 csillagot kapna. A fürdőszoba No1.http://book.bestwestern.it/IT/hotel_a_San-Bonifacio-Verona_98264.aspx

pepe12 - 2009.11.17. 09:47

Szerinted csónakkal körbejárni milyen lehet?

anikoneni - 2009.09.25. 20:47

Igazán részletes beszámoló.Jó segítség a látogatónak.


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina