2 hét hátizsákos kalandzodás Görögország legszebb helyein

Görögország

Ott-tartózkodás ideje: 2006. jún. 19.  - 2006. júl. 02. (13 nap)

0 hozzászólás I 14 366 látogató olvasta. Rögzítve: 2007. jún. 15. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar mona-lisa Beszámolója

Cimkék: Athén  Lefkáda  Santorini 

2006. Június 19 HÉTFŐ

Az esti indulásnál minden simán ment, a gép pontosan indult. 2.20kor szálltunk le Athénban. A reptér irtó nagy. Hosszú perceken át csak kifelé jöttünk valami alagútfélén. Futó szalagok voltak egymás után, aztán termek meg lépcsők, megint termek és útlevél checking meg megint terem, aztán táskák, tömeg……
A terminál előtt rengeteg taxi busz mindenfelé. Elég könnyen megtaláltuk a 93as expresszt. Volt jegy-
árusító bódé, ahol persze egyből brillírozni próbáltam a görög-angol tudásommal, de az istennek se akar-ta megérteni hogy „TRÍÁ tikett párákálló”. A betervezett 3.15-ös buszt simán elértük. Kb. 45 perc alatt értünk a buszpályaudvarra, sima városi busz volt, mint a 7es, semmi távolsági kényelem. Igaz nem volt hosszú út, de jó lett volna kicsit hunyni, de ehelyett végig fészkelődtem irtó kényelmetlen volt az ülés. A buszpu-nál jött az első sokk. Ekkora lepratelep buszmegállót én még nem láttam. Kosz mocsok trógerság. Minden egyes célpontnak külön megállója van. Nem 1es, 2es kocsi állás mint nálunk. A Lefkáda tábla alatt volt egy kis helyiség, amit jegyárusító helynek gondoltunk, mint később kiderült valóban az volt. Emellett a kényelmünket szolgálva volt 2 x 3db SZTK-ból kicsent fröccsöntött műanyagszék nem kicsit ragacsosan koszosan. Egyébként maga a hely egy nyitott légterű, de felülről fedett terület, és így remekül lent marad a bűzös párás levegő. A fiúk próbáltak szunyálni a székeken én meg elindultam megkeresni a visszafelé szükséges 420-as busz megállóját. Elég hamar meglett. Át kellett menni egy felüljárón és egy HUMMER szalon tövében ott volt a megálló. Útközben felfedeztem egy kb 5nm-es templomot totál beépítve a körülötte lévő épületekbe… érdekes volt.
Aztán csak vártunk és vártunk és vártunk… közben figyeltük a helyi taxis hiénákat, akik úgy odaálltak egyes buszok érkezésénél az ajtóhoz hogy az utasok szinte alig tudtak leszállni…
Kb. 6.30-kor kinyitott a pénztár. Addigra rajtunk kívül már páran összejöttek, persze ment is a tolongás a jegyvásárlásnál. Igaz helyjegyet kaptunk, de ez látszólag senkit se érdekelt. Úgy lökött félre a busz ajtajából egy 70es nénike (későbbi nevén: fekete geci) hogy csak lestem.
a jegy egyébként 26,20EUR volt. Tehát állt a költségvetés.
7-kor pontosan indultunk. Próbáltunk útközben aludni de nekem nem nagyon ment, pedig már hulla fá-radt voltam. A táj gyönyörű volt de nem tudtam figyelni. A Riós hídnál viszont eléggé felélénkültem. Próbáltam fotózni is a buszból de annyira nem lettek jó képek. A híd túloldalánál megálltunk pihenőre. Jó drága hely volt, de nem számított, be kellett nyomi az első frappét :)
Gabi mellett ült egy német szörfös srác, aki folyton azt hitte hogy már megérkeztünk. Kicsit lelohadt mikor felvilágosítottam hogy kb 5 órás út lesz.
12.30-ra érünk Lefkaszba. A menetrendem szerint épp akkor kellett indulnia egy busznak Nydribe. Kivettük a hátikat és a mellettünk lévő egyébként teljesen ugyanolyan fullos légkodis távolsági busz „kallerjától” kérdeztem hova megy? Kimondta a kulcsszót Nydri, már dobtuk is be a hátikat és indultunk is. Itt következett volna az a híres „Boríszná kánisz mi esztászi szto Hotel Philippos párákálló”, de sajnos nem volt rá szükség…. Úgy tűnt nagyon nem vágják melyik az a Hotel Philippos úgyhogy megállapod-tunk egy Nikiánai megállónál ahonnan elvileg 50m-re volt a hotel. És láss csodát valóban. Ha többet kellett volna gyalogolni valószínűleg nem is bírtam volna. kb 35 fok iszonyat pára…
A szállodában már vártak minket. Azonnal kaptuk a szobát Kakadúék mellet és egyből kaptunk egy üveg hideg vizet is. Kipakoltunk 1-2 dolgot és mentünk is a partra. Csak át kellett menni az úton, le kis ösvényen és egyből ott volt a tenger. Nagyobb kavicsok voltak, elég nehéz volt bemenni a vízbe, de nagyon szép tiszta volt. Találtunk is egyből egy nagy vörös tengeri csillagot.
Kijöttünk a vízből és továbbálltunk egy másik strandra, ami talán Nikiána „fő” strandja volt.
Picit pihiztünk az árnyékban, Gabi meg elment sörért és kenyérért. Dumcsiztam egy helyi arccal. Ott van hotelja. Azt mondta szerinte is jó választás Lefkada és Santorini, mert mindkettő gyönyörű és nagyon kontrasztos.
Visszamentünk a szállásra. Pogi lefeküdt aludni, én meg Gabival elmentem a kikötőbe kajálni.
suvlaki, kalamari, kardhal, tzadziki.. mhmmm
Aztán mi is ejtőztünk kicsit, és 7kor Kakadúék bevittek minket Nydribe mocit bérelni.
Irtó jó arc volt a kölcsönzös fickó. 5 napra 60 EUR volt egy 125ös Aprilia. Gabi moci tudását kicsit lecsekkolta a pacák aztán kapott ő is egy kis 50est 50EURért.
Egyből nekiindultunk. Bementünk Lefkaszba, meg a szélmalmokhoz naplementét fényképezni.
Sétáltunk a főutcán gyrosoztunk… ½ 1 felé szunya…


2006. Június 20 KEDD

Reggel vettünk tejet, kenyeret, jól bekajáltunk, majd irány a nyugati part híres strandjai.
A Kathismánál álltunk meg először. Útközben sikerült lőni pár jó képet a szélmalmos partról, Pefkolia bícsről stb… Nagyon szép kilátás volt az útról. Strandolgattunk egy kicsit majd továbbmentünk az Egremni illetve családi nevén „ejdámi” bícs felé. Hát nincs közel… A főútról egy „Egremni cafe 3 km”
tábla után indultunk, gondoltam majd biztos ez lesz az ahol készült az egyik kedvenc Lefkádás fotóm.
A leágazó út végig murvás földút volt irtó nagy lyukakkal. Vért izzadtunk mire leértünk az aljára. Én
persze tudtam hova megyünk, meg hát tuti biztos voltam benne hogy megéri a fáradságot, de fiúknak dunsztjuk sem volt. Ment is a hiszti rendesen….
Hát a híres ejdámi káfé nem volt más mint a görög Üvegtigris!! Egyből lepattantunk a teraszra és lőttük sorra a fotókat. Rendeltem a pultnál 2 szuvlakit meg vizet. Hát a kislány aki felvette a rendelést még tuti gyantaszűz volt…. még a homlokán is csimbókokban nőtt a fekete szőr.
A kaja remek volt. Óriási adagot kaptunk sok-sok kakukkfűvel, gondolom a „hátsókertben” szedték..
Kaja után nekiindultunk a 350 lépcsőfoknak. A legalja csak valami fa létraféle volt, szerencsére nem
sikerült lezúgnom. A part eszméletlen gyönyörű. Hihetetlen kék tenger, fehér kavicsok, fehér sziklák.
Számomra abszolút mesebeli álompart. Egy hátulütője van, mint a legtöbb lefkádai strandnak, hogy nem homok van hanem nagyobb kavicsok, és fáj járni benne. Jobb mint a homok mert legalább nem megy tele vele mindened, de mezítláb nagyon fájdalmas. Elég sokat strandoltunk majd lassan elindultunk hazafelé. Felfelé az út egy fokkal könnyebben ment már. Direkt megkérdeztük Kakadut mennyire van
eleresztve a nyugati part benzinkutakkal, hát szerinte van mindenhol… Hát persze nem volt :) Ismét jött a benzin para, de mint tavaly most is pont megúsztuk. Hazafelé megálltunk a LIDL-nél és vettünk sört, melidzano salátát.. nyammm.. még sose ettem ilyet. Gabi (Kakaduné) ajánlotta, hát tényleg szuper fi-nom. Vettünk egy 6x1,5-ös vizet is amit a mocin próbáltunk hazaegyensúlyozni. Hát ment is kisebb na-gyobb sikerrel, ugyanis az egyik kanyarban egyszer csak lerepült. Az egyik kedves autós kolléga (turista) persze át is repesztett fölötte a bérelt jariszával, de túlélték a palackok. Életemet kockáztatva felkaptam az út közepéről, és irány a hotel. Ezután már nagyon figyeltünk le ne essen :)
Kaja és zuhi után Nydri éjszakai életét csekkoltuk. Elég sok szuvenir boltvan, sok sok étterem. Hasonlít a tavalyi Tsilivire. Ritával sms hogy mikor legyen a tali. Másnap estét beszéltünk meg. A kikötőben volt 1-2 nagyon durva yacht. PL a Drumbeat is aminek később külön története kerekedett, de erről majd az epi-lógusban ;)


2006. Június 21 SZERDA

10 után keltünk fel. Reggeli után az első célpont a Nydrinél lévő vízesés volt.
Fantasztikus hely. Elég jól ki van táblázva az odavezető út. Ahol a mocikat le lehet tenni már látszik a patak. Kiépített kis ösvényen lehet feljebb menni. Közben végig kisebb nagyobb zuhatagok vannak.
Kicsit talán emlékeztet a Rám-szakadékra. Ahol már nem lehet tovább menni fölfelé ott van a magasabb zuhatag. Kb 15m magas lehet. Az aljában egy kis tó. Kristály tiszta víz… Teljesen mesebeli. Mint valami trópusi paradicsom. Egyből neki vetkőztünk és csobb. A víz elég hideg, de hamar meg lehet szokni.
Közben rengetek kabóca ciripelt, békák kuruttyoltak, és nagyon szép pillangók repdestek mindenfelé. Pogi próbált ugró helyet keresni, de ahonnan lehetett volna ott még nem volt elég mély a víz, így letett róla.
A következő állomás Vasiliki volt. A kikötőben egy víz parti tavernában ebédeltünk. Kicsit drágább hely volt, és a kaja sem volt nagy szám, de maga a hely nagyon hangulatos volt.
Pogi esküdözött hogy egy ököl méretű madárpókot látott alattunk a lépcsőn…. persze csak egy tarisznyarák volt az… :)
Kaja után a Porto Katziki felé indultunk tovább. Az ejdámi után még menni kell úgy 10 km-t, és ismét a jó kis leágazás a földútról, igaz ez nem földút volt, hanem valamiféle aszfaltozott út, bár nem lepődtem volna meg ha kiderül hogy túlélt már 1-2 bombatámadást. Teljes autónyi méretű mély kátyúk voltak az 1 sáv szélességű úton. Az út mentén pedig mindenhol fenyő és kakukkfű… kár hogy a képek nem szagosak.. :)
A part itt is eszméletlen gyönyörű, talán még szebb mint az ejdámi. A lejutás is könnyebb egy fokkal.
Elég nagy hullámok voltak, és volt egy két nagyobb sziklatömb a part mentén amiről a fiúk végre tudtak ugrálni.
Fél 7 körül indultunk el hazafelé. Ritáék vártak minket 8-ra Nydribe, háát necces volt hogy odaérünk e vagy sem. Végig 60-70-80-nal jöttünk, már szólni se mertem Poginak hogy lassítson. Iszonyatosan fájt a fenekem a térdem… Kb 60 km-re van a Porto Katziki Nikiánától… hát éreztem is rendesen a távot..
Fél 9-re érünk végül a találkahelyre. Ritáék már talpig glancban vártak minket, hogy menjünk vacsizni.
Nekünk még mindenképpen haza kellett menni átöltözni. Tök ciki, szegényeket jól megvárattuk, de hát mi se terveztük ennyire hosszúra a napot. Nem győztem bocsánatot kérni.
Végülis egy kikötőben lévő étteremnél beszéltünk meg találkozót. Mire visszaértünk ők már meg is kajáltak. Elmeséltük egymásnak pár percben mi történt velünk az általános óta :)
Rita szerintem változott, előnyére. Úgy rémlett, hogy hebrencsebb volt még a suliban, most pedig igazi felnőtt csajszi, akárcsak én :) Jó volt ilyen sok idő után, nem egy hétköznapi helyen beszélgetni.
Mesélt picit Santoriniről is mert már volt ott. Azt mondta hogy drága lesz, arra számítsunk.
Este csináltunk egy kis költségvetést. A benzinre sokkal kevesebbet kalkuláltam, amúgy teljesen rendben volt.
Eddig a 2 nap alatt kb 290 km-t motoroztunk, minden porcikám fájt. A következő napra valami sokkal nyugisabbat terveztünk.


2006. Június 22 CSÜTÖRTÖK

Mivel nem volt nagy program tervezve, csak a Pefkoliáig mentünk. Vittünk magunkkal matracokat is és strandolás ment délutánig. Hazafelé a Dia%-ban vettünk húst, krumplit és főztünk magunknak ebédet.
Kora este bementünk Nydribe ismét. Szokásos esti császkálás. Nydri után még elmentünk Lefkászba is. Próbáltunk venni/nézni ajándékokat de nem nagyon sikerült.
Helyette inkább sütiztünk meg gyrosoztunk :) Nyugis nap volt.

2006. Június 23 PÉNTEK

Reggel egyből a Porto Katzikire indultunk. Irtó messze van…. Csináltunk tök jó képeket a szikla tetejéről ahova át lehet menni egy kis lépcsőn. Tipikus képeslap fotók :)


Később Pogiék beúsztak matraccal a szikláig, felmásztak és onnan ugráltak vízbe. Gyorsan telt az idő.. nagyon meleg volt és nem nagyon bírtuk kaja nélkül, ugyhogy visszaindultunk Vasiliki felé.
Megálltunk gyrosozni meg vettünk fini sütiket. 1-2 suvenirt is sikerült beszerezni.

Este ismét a szokásos esti császkálós progi Nydriben. Vettem egy cuki kerámia halacskát az ágyunk fölé.

Eddig 515 km-t tettünk a mocikba….


2006. Június 24 SZOMBAT

Reggel elmentünk a zöldségeshez dinnyét venni, aztán reggeli után megint elmentünk a vízeséshez.
Elég sok időt töltöttünk ott. fényképeztünk pancsoltunk. Láttunk mindenféle állatkákat ismét. Imádkozó sáskát, meg a fiúk találtak egy nagy tarisznyarákot.
A vízesés után elmentünk Lefkaszba gyrosozni, sütizni.
Akartam fotót a kyteosokról a szélmalmoknál, de mire odaértünk sajna vagy túl nagy szél lett vagy túl kicsi nem tudom, de mindenki bejött a vízről és csak 1-2 ernyőt lehetett látni szálldogálni.
Szedtünk homokot, és siettünk haza a behűtött dinnyéhez :)

Mivel este le kellett adni a mocikat 7-re Nydiben kellett lennünk. Mivel még korán volt nem akartunk visszamenni a hotelba. Sétálgattunk nézelődtünk és végül busszal mentünk vissza Nikiánába.
A végeredmény 580 km lett az 5 nap alatt. Hát senki sem mondhatja hogy nem jártuk be a szigetet :)
Azért még így is azt mondom hogy nem láttunk mindent.

2006. Június 25 VASÁRNAP

Még este becsomagoltunk úgyhogy reggel nem nagyon volt már dolgunk. Kifizettem a szállást. Elbúcsúztunk és taxival bementünk Lefkaszba. 7 EUR volt a tarifa, szerintem teljesen jó ár.
Megvettem a buszjegyeket és vártunk. Teljesen tele volt a busz. A leghátsó sorban ültünk. Annyira nem volt rossz, főleg hogy az ülésre feltérdelve a hátsó ablakon keresztül tudtam fényképezni. A Rio-Antirio hídról is sikerült 1-2 jó kép.

Pontosan indultunk, érkeztünk.
Athénban iszonyatos meleg fogadott. Píreusz felé a 420-as buszra elég sokat kellett várnunk, ráadásul a sofőr nyomta mint a meszes, alig bírtunk állva maradni. Egyszer csak megállt valami felüljáró féleség elején. Kiszállt a sofőr és az út szélén várakozó motornak támaszkodó pacák meg beszállt, váltottak pár szót, és 1 perc múlva már az új sofőrrel száguldottunk tovább. Hát néztem nagyokat… :)
Píreuszban a metróállomásnál szálltunk le. Láttuk a buszról a Blue Star Ferries irodáját, így könnyen megtaláltuk. Átvettük a jegyeket, kicsit üdültünk a légkondiban, és elindultunk hotelt keresni.
Kinéztem netről hogy a Norata utcában elég sok szálloda van, úgyhogy arrafelé indultunk.
Az utca tele volt mindenféle napszemüveg meg egyéb bóvli árusokkal. Az keresett utca sarkán az utcába benézve egyből megláttunk egy hotel feliratot, úgyhogy nem is mentünk tovább. A portán egy ősz öreg bácsika fogadott minket. 2 szobát ajánlott: 50 EUR-ért egy fürdőszobásat és 42EUR-ért egy fürdőszoba nélkülit. Felmentünk és végül a fürdőszoba nélkülit választottuk a költséghatékonyság miatt.
Egy igen erősen szocreál kinézetű kolesz szobát kaptunk végül. Tisztának tiszta volt, még telefonunk is volt, igaz szerintem öregebb volt mint én :)
Lecuccoltunk és elindultunk a belváros felé. A 20-as trolival elmentünk a villamos végállomásig, onnan villamossal a Syntagmára. Eleinte a tengerparton megy az villamos, aztán bemegy a házak közé. Gondoltam jó választás lesz mert majd látunk is valamit a városból… hát nem volt jó választás. Vasárnap délután volt így tele volt a villamos a strandról hazafelé igyekvő helyi tinikkel… közel álltunk a tömegverekedés kirobbantásához mire végre megérkeztünk. Kb 1 órás út lehetett de sokkal többnek tűnt.
A Syntagma téren alig voltak emberek, az Ermoun elindultunk a Monastraki felé. Teljesen üres volt az utca, a boltok zárva, kihalt volt minden. Eléggé lehangoló volt. Nagy nehezen találtunk egy kajáldát ami nyitva volt. Quick Pitta. Jól bekajáltunk, nagyon finom volt a gyros. Kicsit currys fűszerezésű, a frappe is nagyon finom volt. Továbbsétáltunk, gondoltuk megnézzük a bolhapiacot, hát alig láttunk 1-2 árust… a központi piac is zárva volt. Az Omoniánál benyomtunk még 1-1 kávét, sütit. Leültünk a térre. Hát nem volt valami jó hangulata így első látásra a városnak. Koszos volt és a kihaltsága miatt nagyon lehangoló.
Kábé mintha a nyóckerbe sétálgattunk volna… Az Omonia környékén elindultam majd 1 hét múlvára szállást keresni. A kis utcákban egymást érik a szállodák. Több helyről is érdeklődtem árakról, szabad szobáról. 50-70 EUR közötti árakat mondtak. Végül visszametróztunk Píreuszba és kisétáltunk a nagy utasszállító hajókhoz. Épp kikötött egy hajó és Pogiéknak dobták ki a kötelet, kihúzták és felakasztották. Kicsit meglepődtünk, de később kiderült hogy itt ez a szokás. Általában civilek kötik ki a hajókat :)
Később még elsétáltunk a jachtokat megnézni. Éjfél felé még 29 fok volt…
Szinte semmit se aludtunk. A légkondi ugyanolyan hőfokú levegőt fújt mint ami alapból a szobában volt. Az ablakot ha kinyitottuk bejött a zaj… én meg persze izgultam nehogy elaludjunk, szóval elég szörnyű éjszaka volt.


2006. Június 26 HÉTFŐ

A szinte 0 alvás után jó korán keltünk a hajóhoz. Elsők között szálltunk fel. Belülről már nem tűnt annyira nagynak a hajó. Az utasok által bejárható szinteket pár perc alatt körbe lehetett sétálni. Útközben 2x is kikötöttünk. Paroson és Naxoson. Riogattak hogy az ilyen nagy kompok néha órákat is késnek, de
szerencsére elég jó időben célba értünk. A kikötőben egy buszos pacák várt minket aki több hotelba is
szállított utasokat. Kb 15-20 perc alatt a hotelunkhoz értünk. Illetve hát kitett minket egy főútról elágazó kis utcácskában és mutogatott hogy arra van a hotel. Hát semmi se látszott csak 1-2 szakadtabb helyiek által lakott házikó meg sikátorok. Elindultunk arra amerre mutogatott és tényleg ott volt a hotel bejáratra egy félreeső kis sarokban. A táblán ki volt írva hogy Mero Vigla Hotel úgy hogy úgy tűnt jó helyen
járunk. Olyan pici kis kapu volt hogy a táskákkal alig fértem be rajta. Egyből megjelent egy srác.
Mondtuk kivagyunk és honnan jöttünk, mire hamar kiderült hogy tényleg ide jöttünk és ő Alexanros
akivel leveleztem. Ahogy beértünk az udvarra már felismertem a szállodát a képekről. Fantasztikusan nézett ki. Gyönyörű növények, medence. A legfelső szintre vezetett minket. Teljesen elámultunk.
A szoba szuper, a kilátás még annál is szuperebb. Minden irányba tenger. Szóval elégedettek voltunk. Ledobtuk a
cuccokat és mentünk is medencébe :)
Később elkezdtünk gondolkodni hogy vajon ez e a szoba amit foglaltam, mert 3 féle árkategória volt, és én a legolcsóbbat választottam. Végülis megnyugtattam magunkat azzal hogy mél ki van nyomtatva amiben az árat letisztáztuk, és az utolsó napra már úgy sem lesz annyi pénzünk hogy a drágább szobát kifizessük, szóval nem firtattuk a dolgot. Nagyon nem akartunk másik szobába költözni :)
Medencézés után kisétáltunk naplementét fényképezni. Hozzátarozik hogy nem csak a szoba és maga a hotel volt szuper, hanem a hely is ahol volt. Imerovigli közepén, pont ott ahol van egy bizonyos
szikla kiszögellés egy kápolnával. Szóval el is döntöttük hogyha legközelebb Santorinire jövünk ugyan itt fogunk megszállni.


2006. Június 27 KEDD

Első Santorinii reggelünkön elindultunk motorkölcsönző keresőbe. Fíra 2 km, ami gyalog úgy fél óra a főúton. Elég sok kölcsönző van, de a legtöbb helyen 15-18 EUR-t mondtak 1 napra. Én sejtettem hogy ennyi lesz, de hát persze itt is ment hogy hú de drága meg alkudjunk. Gabi kiszúrt 1 helyet ahol 10EUR/nap áron kaptunk 80-as mocit. Pogi nem volt elájulva helytől, neki nem tetszettek a motorok, de végül kivettük. Egy kisebb próbakör után Gabi visszajött hogy rossz a gázkar meg stb és hogy másik motort kér. Mire a kölcsönzős mondta hogy jó az, jó az… Hát mi is felcuccoltunk a motorra és irány. Kb 10 m tett meg Gabi előttünk és akkorát zúgott… Azt hittem lezuhan a párkányról ami mellett elesett.
Belehuppant egy mélyedésbe és valószínűleg a zuttyanás miatt megrántódott a gáz. Hát nagyon ijesztő látvány volt. Végül azt mondta jól van, és tovább indultunk. Az említett benzinkutat próbáltuk megtalálni, de nem leltük sehol. Még egy rendőrt is megkérdeztünk de senki nem tudott érdemben segíteni. Egyébként életveszélyesnek éreztük a motorunkat. Pogi szerint jobb lett volna hintalónak mint motornak. Nem éreztem én sem jól magam rajta. Szóval tettünk egy nagyobb kört és Pogi úgy döntött hogy neki ez a motor nem jó, és különben is túlságosan veszélyesnek tartottuk a közlekedést, ezért visszamentünk a kölcsönzőshöz. Nekünk gond nélkül visszaadta a pénzünket, Gabitól viszont eleinte 60 később 50 EUR-t követelt, mondván hogy valami műanyag izé elpattant és ki kell cserélni. Tipikus turista lehúzás…
Bántam már hogy hagytuk magunkat rábeszélni erre a kölcsönzőre, mert eleve nem volt túl szimpatikus.
Szóval leadtuk a mocikat, Gabi bukott 50 EUR-t és még a lába is fájt… szóval visszabattyogtunk a
hotelba. Egyébként egy akármilyen jó állapotú motoron is féltem volna Santorinin közlekedni. Szűkek az utak, rengeteg a turista busz. Még gyalogosan is életveszély az út mentén sétálni mert járda se nagyon van. Kicsit megrémültem hogy majd 5 napig a szállodában ülünk, aztán eszembe jutott hogy hát semmi sincs veszve. Majd buszozunk mint sokan mások.
Délután én egyedül besétáltam Fírába a kis sikátorokon keresztül. Nagyon hangulatos. Pont olyan mint a képeslapokon. Megtaláltam a buszpályaudvart is. A legtöbb helyre fél óránként megy busz.
Később már együtt indultunk neki Pogival. Gyönyörű boltok vannak. Sok márkás ékszer meg óra, szép üvegek, kerámiák.. szóval van bőven választék. A boltokon is látszott hogy teljesen más turisták járnak Santorinire mint Lefkádára. Sok japán meg ausztrál volt pl. és annál kevesebb görög.
Vettünk Poginak egy fehér vászon nadrágot 17 EUR-ért.
Visszafelé már busszal mentünk. 1,10 EUR a jegy és a buszon kell megvenni a kalauztól.
Este már Gabi is bejött velünk. Vettünk nekem egy szuper bőr papucsot.
Rengeteg félét lehet kapni 15-40 EUR között és elég igényes kidolgozású tiszta bőr papucsok.
Nézegettünk étterem árakat is, és egyáltalán nem találtuk vészesnek. Sok fajta étterem van, mindenki megtalálhatja a saját pénztárcájának valót. Kisebb gyrososok is vannak és 2,20 EUR-nál többért sehol sem láttunk.
Estére már teljesen megnyugodtam hogy busszal fogunk tudni kirándulgatni, és sokkal biztonságosabb is mint a motor.

2006. Június 28 SZERDA

Reggeli után besétáltunk Fírába a buszpályaudvarra és Perissába buszoztunk. 2 fajta busz van. Az egyik közvetlenül Perisszába megy, a másik útközben érint más településeket is, pl. Pyrgost.
Mi a második változattal mentünk, ezzel kb ¾ óra az út és 1,70 EUR a jegy.
A végállomásnál a busztól nem messze találtunk egy kajáldát ahol egy magyar srác volt a pincér.
Beültünk gyrosozni, aztán lementünk a strandra. Hát elég nagy csalódás volt. A szél nagyon erősen fújt ezért pár perc alatt mindenünk telement homokkal, pedig Perissza hegy déli oldalán van… mi lehetett Kamariban?? Én a vízbe be se mentem csak tértig. A fiúk próbáltak búvárkodni, hát szeméten kívül nem sok mindent láttak a vízben. Szóval elég hamar meguntuk a strandolást és visszabuszoztunk Fírába, majd onnan tovább Oiába. Amoudiba szerettünk volna lejutni, de sajnos a hosszabbik utat választottuk.
Le lehet menni lépcsőn, és van egy autós szerpentin út is. Mi az autó utat találtuk meg először és azon mentünk le. Végig iszonyatos szél fújt. Lent az öbölben van több hangulatos hal taverna, roston sütik a halakat, és láttunk élő kifogott rákokat is ládákban. Nekem nagyon tetszett. A székek egészen a vízhez közel ki vannak téve. Tovább sétáltunk a kis szigetecske felé, amin a kápolna van, hogy majd onnan
lehet ugrálni. Hát annyira fújt a szél, és olyan hideg volt a víz, hogy bele se mentünk a tengerbe.
Visszafelé már a lépcsőn jöttünk fel. Itt is vannak csacsik. 3 EUR a tarifa. Hát mondanom se kell hogy szakadt a víz rólunk mire felértünk. Nem tudom itt hány lépcsőfok van, de több mint kéne :)
Hazabuszoztunk Imeroviglibe, vacsiztunk és a medencében hűsöltünk.


2006. Június 29 CSÜTÖRTÖK

Ma a fiúk egy nyugis pancsolós napot terveztek, tehát a medence parton barnultak, söröztek egész nap.
Én persze nem tudtam volna megbocsátani magamnak ha nem megyek el sehova, úgyhogy buszra
szálltam és elmentem Akrotiribe. Egészen a tengerpartig levisz a busz. Úgy képzeltem hogy valahol fent a hegyen lesznek az ásatások, hát nem. Először nem tudtam merre induljak, úgyhogy mentem a tömeg után. Hát nem az ásatások felé mentek az emberek hanem a Red bícs felé. Csináltam pár fotót meg szedtem köveket és elindultam visszafelé. Túl sok érdekes nincs egyébként a parton. 1-2 hal taverna.
Visszafelé megtaláltam az ásatási terület bejáratát. Tudtam hogy zárva lesz, de gondoltam azért elnézek oda mégis. Hátha.. A bejárat mellett volt még egy kapu amitől egy földút vezetett fölfelé. elindultam azon, de sajna nem tudtam belógni. Végig körbe van kerítve drótkerítéssel. Viszont legalább láttam, hogy valóban beomlott a tető és épp cserélik. Nem tudom mikorra lesz kész, de akkor épp senki sem serénykedett. Talán jövőre… Hazabuszoztam. Délután besétáltunk Fírába nézelődni fényképezni, aztán Gabi visszament a hotelba, mi pedig Pogival kettesben vacsiztunk. Vacsi közben egy cica végig ott
nyomult mellettem és koldulta a kaját :)


2006. Június 30 PÉNTEK

Erre a napra egy abszolút relaxálós napot terveztünk úgyhogy reggeli után le is dobtuk magunkat egyből a medence parti nyugágyakra. Egész nap pancsoltunk, napoztunk. Délután 5-6 körül összeszedtük
magunkat és elbuszoztunk Oiába naplementét nézni. Sétálgattunk, kajáltunk egy amolyan kilátásos
étteremben. Találkoztunk rengeteg sok cicával. Fényképeztünk jó sokat, megnéztük a naplementét,
aztán hazabuszoztunk. Megállapítottuk, hogy egyáltalán nem Oiában a legszebb a naplemente. Sőt. Imerovigliből, vagy Fírából sokkal szebb, mert ott nem simán a vízbe megy le a nap, hanem látod közbe Oiát is. Ráadásul Oiának csak az egyik részéről látható a naplemente. Azok akik a kaldera felé eső oldalon laknak semmit nem látnak a teraszukról, szóval jól meg kell azért választani hogy szállsz meg.
Egyébként nem tapsolta meg senki a naplementét és nem is volt rengeteg japcsi fotós állvánnyal.
Kicsit féltem hogy tömeg lesz de egyáltalán nem voltak sokan.


2006. Július 1 SZOMBAT

Reggel összepakoltuk az utolsó cuccokat is, és én Pogival bementem Fírába.
Ebédelni akartuk egy korábban kinézett étteremben, de nem voltunk annyira éhesek, úgyhogy csak
1-1 gyrost ettünk. A buszpályaudvartól nem messze van egy Champion nevű elég nagy supermarket.
Vettünk oliva oljat, oilva patét, meg még pár dolgot. elég jó bolt. Jó nagy és van választék. Árban kb ugyan az mint a kisebbek. Akartam venni magamnak még egy papucsot, de sajnos nem találtam olyat ami igazán testszene, úgyhogy visszamentünk a hotelba. 2-kor kellett elhagyni a szobát. Kifizettem a
fennmaradó összeget. Ami szerencsére annyi volt mint amit számoltam :) Lecuccoltunk a medencéhez és vártuk a taxit. Sajnos visszafelé nem volt transzfer. 15 EUR-t kellett fizetni a taxisnak, és ráadásul nem 3an voltunk hanem volt még egy idegen utas is :)
A kikötőben van egy klímás váróterem, úgyhogy nem kell a napon ácsorogni, viszont tömve volt
emberekkel. A hajó elég pontosan jött, még ki sem kötött már ment is a lökdösődés. Az egész út alatt folyton kiakadtunk hogy mennyire taplók az emberek. Itthon sem semmi, de ami ott megy…
simán letaposnak „szorri” nélkül.
A hajón kerekedett még egy jó kis történet. Ugyan oda szólt a jegyünk mint odafelé menet, ezért hamar megtaláltuk, le is cuccoltunk. Mivel a legelső sorba szolt a jegyünk, előttünk már nem volt semmi csak egy kis placc meg egy szekrény a tévével, ahova le volt terítve egy lepedő, és a Gabi ülésén volt egy szatyor tele párnákkal. Gondoltuk lehet valaki ottfelejtette. Mikor kihajóztunk megjelent a tulajdonos.
Egy igaz roma tésasszony. Hosszú fekete copffal, csillámos papuccsal, ahogy kell. Felháborogott hogy a megágyazott lepedőjét arrébb dobtuk, és elkezdet újból ágyazni. Kipakolta a szatyorból is a párnákat, plusz hozott még egy útitáskát, amiből elővarázsolt még vagy 2-3 lepedőt meg 2-3 párnát. Nem is volt semmi más a táskában. Gondoltam biztos Athénba viszi eladni, csak közben hasznát veszi :)
Úgy terítgette a lepedőt hogy a Gabi lábát is betakarta vele, aki persze sorra lerugdosta magáról. Na hát a nyanya persze folyton szitkozódott. Rendesen megágyazott magának mintha otthon lenne.
Egy idő után megjelent a pasija is, és az is befeküdt mellé a földre. Na ekkor megelégeltük és szóltam egy sztyuárdnak hogy zavarja el őket. Később láttuk hogy az egyik lépcsőházban fekszenek a földön, ugyanúgy megágyazva :)
Éjfél után nem sokkal értünk Píreuszba, így még metróval be tudtunk menni az Omoniáig. A korábban kinézet Hotel Almához mentünk és 60 EUR-ért kaptunk szobát reggelivel, pedig 1 hete még 70-ért
ajánlották :) Igazából 4 ágyas szoba volt 2 külön hálószobával 2 tv-vel 2 klímával. Szép tiszta szoba, szép fürdőszobával, hűtőszekrénnyel, szóval teljesen elégedettek voltunk.


2006. Július 2 VASÁRNAP


A reggeli már annyira nem volt jó. Szokásos kontinentális reggeli választék volt gagyibb kivitelben. Dzsem, vaj, sajt, valami gusztustalan macskakaja szagú felvágott, műzli. Pogi meg én jóllaktunk de
Gabinak nem nagyon tetszett. 12-kor volt csekáut, úgyhogy a fiúk még heverészhettek, én meg elmentem a Syntagma térre megnézni a 11-es őrségváltást. 11 előtt már érdemes odamenni, mert maga váltás van 11-kor és
a menetelés felvonulás már előbb kezdődik. Jópofa volt, valóban leállítják a forgalmat és jó sokan jönnek nem csak 3-an mint máskor. Nem tartott túl sokáig az egész, max 15 perc. Visszamentem a hotelba, és levittük a táskákat a recepcióra. Ott lehetett hagyni estig. Elindultunk más 3-asban a Syntgama felé.
Sétálgattunk a népkertben, megnéztük a Zappeiont, a stadiont, aztán a Plakán keresztül visszamentünk enni a Quick Pitta nevű helyre, ahol egy héttel korábban is kajáltunk. Útközben megtaláltuk a Plaka talán „főutcáját” sok-sok bolttal. Kár hogy egy héttel korábban nem arra sétálgattunk. Akkor talán nem lett volna olyan lehangoló a város.
Kaja után elindultunk fel az Akropoliszra. Megvettük a jegyeket és örömmel tapasztaltam hogy a többi helyre is érvényes a belépő (Római Agóra, Dionüsszosz színház stb) Mire felértünk a romokhoz már
nagyon közeledett a naaagy feketeség az égen. Lentről még nézegettük hogy húú mekkora eső lehet arra, hát odaért… Kevés nézelődés után az Akropolisz múzeumba menekültünk és jó másfél órán
keresztül vártuk hogy elálljon az eső. Hát nem állt el. Mivel az új Plakán vásárolt bőr papucsom és a pár napja Santorinin vásárolt bőrpapucsom között kellett döntenem, nagyon nehezen indultam neki. Végül a Santorinis fekete mellett döntöttem, jól becsomagoltam a fényképezőgépet és elindultunk visszafelé a hotelba. A márvány talaj iszonyatosan csúszott, de szerencsére nem sikerült elesnem. Mire visszaértünk, csurom vizesek voltunk. Cipőt cseréltünk és beültünk vacsizni a szálloda mellett lévő étterembe.
10 óra körül összeszedtük magunkat és cuccokkal együtt átbuszoztunk a Syntagmára. Éjfélig ott
ücsörögtünk majd kimentünk a reptérre. Lassan telt az idő… végül becsekkoltunk és pontosan
menetrend szerint 5-kor felszállt a gép……



Epilógus

Összességében véve egy hosszú kalandos utazásban volt részünk. Voltak nagyon jó és kevésbé jó
pillanatok is. Santorinin pl. Lefkádát olyan távolinak éreztem mintha tavaly lettünk volna ott. Ha újból kéne szerveznem ugyan így csinálnám, azzal a különbséggel, hogy mindkét szigeten 2-3 nappal több időt töltenék, és az Athéni napokat megpróbálnám hétköznapokra tenni.
Elég sokat utaztunk, nem csak időben, kilométerben is, de én nem éreztem tehernek. Bírom az aktív
pihenést, Pogi viszont sokallta az utazásokat, és a rengeteg motorozást.
Kicsit sajnos csalódtam a görög emberekben, kiderült hogy a vendégszeretetük korántsem korlátlan és az utca embere ott is ugyan olyan tapló mint a magyar ember sokszor. Ennek ellenére nem ez volt az utolsó görög utam. Ott van még Kréta, és a Dodekánok stb…
A szállások ár-érték arányban mindenhol rendben voltak. A kaja és egyéb megélhetési költségeket is jól számoltam ki előre úgyhogy kényelmesen kijöttünk a pénzünkből. Kettőnknek összesen kb 360 000 Ft-ból jött ki az út, ami talán első hallásra soknak tűnik, de ha visszaosztjuk az 90 000 Ft/fő/hét. Ebben minden költség benne van, kezdve a repülőtől a szállásokig, a költőpénz minden. Szerintem ez egyáltalán nem sok. Egyszer sem éreztem hogy szűkölködünk, majd minden nap étteremben kajáltunk.
Ha utazási irodánál fizettünk volna be ennyi pénzből csak a szállás és az utazás jött volna ki, a költőpénz
biztosan nem.

Mikor hazaértünk és kérték meséljek milyen volt az út, nem nagyon tudtam mit mondani. Nem lehet pár mondatban elmesélni, viszont 1-2 részlet hamar kiderült. Pl hogy Lefkádán a jachtkikötőben ott állt a Drumbeat amiről később kiderült, hogy 1 héttel később már a Kotori öbölben horgonyzott. Aztán mástól is hallottam, hogy Alexandros a Merovigla hotel főnöke tényleg milyen jófej… kicsi a világ.
Santorinire biztos vissza fogunk még menni, lehet nem is olyan sokára. Lefkádára és Athéba is lenne
miért, de majd csak akkor ha a következő egyenlőre elsőbbséget élvező úti célokat kipipálhatom mint:
Thaiföld, Korzika-Nizza-Provance…..


folyt köv…
Értékeld az élménybeszámolót!
9.7 (3 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina