Egy hét Hurghadán

Egyiptom Hurghada The Three Corners Sunny Beach

Ott-tartózkodás ideje: 2010. aug. 01.  - 2010. aug. 08. (7 nap)

0 hozzászólás I 4 337 látogató olvasta. Rögzítve: 2010. aug. 14. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar dilikutya Beszámolója
dilikutya értékelése:

4.4

Az értékelések összesen:

4.4

Eddig 1 utazó értékelte.

Hurghadán voltunk a Best Reisen utazási irodától a The Three Corners Sunny Beach szállodában.
Az odautazásnál csak a görög forgalomirányítók sztrájkja miatt indultunk ¾ órás késéssel, amúgy minden rendben volt. Így este ¾ 8-kor szállhattunk fel, egyiptomi idő szerint majdnem 2 órakor értünk Hurghadára, ahol 37 fok fogadott minket. Hát, ez kicsit mellbe vágott!  Minden szállóhoz külön busz ment, így a transzfer gyorsan zajlott. 20 perc alatt a szállónál voltunk, ahol hibiszkuszteával fogadtak minket. A csomagokat hordárok pakolták ki a buszból és cipelték mindenkinek a szobájához. 3-kor már aludhattunk is.
Másnap reggeli után 10 órakor tartott Bíborka egy kis eligazítást. Ott mindjárt be is fizethettük a választott fakultatívok árát. Mi már előre eldöntöttük, hogy hová szeretnénk menni, ezért gyorsan ment.
A szálló új, még nincs teljesen befejezve, a főépület hiányzik. Minden szoba tengerre és kertre néző, a rézsútos elhelyezésnek köszönhetően. A szobák légkondicionáltak, mindenki beállíthatja magának, és egész nap mehet, nincs a szobában tartózkodáshoz kötve. Ingyenes széf van, amibe a pénztárca, útlevél, pár apróság elfér. Bár a személyzet nem lop, de érdemes használni. A hideg víz ott nem hideg, arra ne számítsatok. De inni úgysem lehet csapvizet, fürdésnél meg kifejezetten kellemes a hőmérséklete. A matracok kicsit hepe-hupásak, de rossz alvó létemre ez nem volt zavaró. Minden nap takarítanak, hajtogatnak különféle figurákat. (virág, szívecske, hattyú, elefánt, gengszter ) A személyzet nagyon kedves, a gyerekeket különösen szeretik, barátkoznak velük. Napközben animátorok szórakoztatnak, este mini disco a gyerekeknek és egyéb szórakoztató programok felnőtteknek.
Az ételek nagyon gusztusosan vannak tálalva. Sokféléből lehet válogatni. Mi nagyon vigyáztunk, hogy nehogy elkapjunk valamit. Az Unicum és a megfelelő óvatosság hatásosnak bizonyult, egyikőnknek sem lett baja. (2 felnőtt és egy 8 éves gyerek) Antinált azért vettünk a recepción, biztos, ami biztos.
A szállóhoz két nagy medence tartozik, egy gyermekmedence, és egy csúszdás medence. A csúszda szakaszosan működik, egyszer délelőtt, egyszer délután, a gyermekmedence élmény elemei egész nap.
A tengerpart eleje korallos. Cipő kell, de anélkül is be lehet jutni a mélyebb részbe egy mólón keresztül. Szép tiszta a víz, sokféle halat lehet látni, a szerencsésebbek (mint mi ) még teknőst is láttak, ami kb. másfél méteres lehetett fejtől páncél végéig. A partot estére lezárják és őrzik.
Fakultatívok közül az üvegfenekű hajót és Kairót választottuk.
Az üvegfenekű hajó elvitt minket egy korallzátonyhoz és ott körözött kb. 1 órán keresztül. Szép volt. A legénység végig szórakoztatott bennünket. Lufit hajtogattak, fotóztak és videóztak. Persze mindez nem ingyen történt. A fotót elkértük, mert papiruszra jellegzetes „egyiptomiasra” készítették el. A videót a nyaralás végéig, távozásunkig többen nem kapták meg, annak ellenére, hogy ki lett fizetve a helyszínen. Tehát azt nem ajánlom, hogy kérjétek.
Kairó. Hát, nagy menet volt! De úgy voltunk vele, hogy ha Egyiptom, akkor a piramisokat meg kell nézni! Fel voltunk készülve a nehézségekre, ezért nem is tűnt annyira vészesnek.
Éjjel 2,25-kor indultunk. Odafelé gyorsan eltelt az idő, mert aludtunk szinte végig. A busz légkondícionált volt, de nem fagyasztottak le bennünket. Egyszer megálltunk tankolni, pisilni. Ez utóbbit érdemes ott elintézni, mert utána már nemigen van rá lehetőség. Itt 1 LE-be került a WC. A piramisokhoz 9 óra körül értünk. Kiss Tamás volt az idegenvezetőnk, ő próbált még a buszon sok hasznos dolgot mesélni nekünk.
Legyetek résen! MINDENÉRT fizetni kell! Az ottani helyiek nagyon erőszakosak. Észre sem veszed, a táskádban van egy-két apróság, ami persze „szuvenír”, de mellé vegyél még egy-két kendőt, ami szintén észrevétlenül már a fejeden is van. A fotózáshoz szívesen pózol, aztán már az ő kezében van a gép, hogy lefotóz együtt a családdal. Utána tartja is a markát.  Hihetetlen, ahogy ezt csinálják, pár másodperc alatt történik, csak kapkodod a fejed, azt sem tudod mi történik, aztán fizethetsz is. A nagy melegben ez kicsit bosszantó, de túl léptünk rajta, tanultunk belőle, utána már nem jártak át az eszünkön! Határozottan el kell utasítani, vagy tudomást sem szerezni róluk. Az egyik piramisba be lehet menni. Mi nem tettük. Drága is és állítólag nagyon szűk, levegőtlen, úgyhogy klausztrofóbiás létemre meg sem próbáltam.
Ezután felmentünk egy magaslatra (panoráma „terasz”), ahonnan a három piramist egyben lehetett látni, na meg a sivatagot! Az engem teljesen lenyűgözött! Ahogy a filmekben látni. Tevegelnek, lovagolnak a bebugyolált emberek a végeláthatatlan homoktengerben… Nagy élmény volt!
Következő látványosság a szfinx volt, a völgytemplomon keresztül. Sajnos a közvetlen közelébe nem lehet menni, mert el van kerítve, de így is gyönyörű. A tömeg hatalmas, és nagyon nagy a meleg. Erre mindenki készüljön fel. Innivaló mindig legyen bőven, de venni is mindenhol lehet. Persze drága, de ennél az egy dolognál azt mondom, megéri, mert a hideg ital kincset ér ott
Utána a papirusz múzeum következett (kellemeset a hasznossal) Ez nem múzeum, inkább kereskedés. Ott rövid bemutatót tartott Tamás, hogy készül a papirusz. Kaptunk egy kis hibiszkusz teát, lehetett nézelődni, vásárolni.
Ezt követte az ebéd, ami egy nem túl bizalomgerjesztő étteremben volt, de az ablakok a piramisokra néztek! Kétféle menü közül lehetett választani, csirke, vagy hal. No comment…
Ezután irány a Kairói Múzeum. Egy órás körbevezetés az idegenvezetővel, hatalmas tömeg, levegőtlen, fülledt, meleg termek. Ennek ellenére ezt is látni kell. (Víz…, sok víz itt is nélkülözhetetlen)
A programban még bazározás volt, de (vajon miért?) senkinek sem volt kedve ehhez, úgyhogy leszavaztuk. Irány vissza!
Útközben megint egyszer álltunk meg. Aztán elég időben, már fél 10-kor a szállóban voltunk. Fárasztó napunk volt, de megérte!
A fakultatívon kívül még egy este elmentünk Hurghadába. A szállótól egy külön busz vitt illetve hozott minket. Huh! Néha halálfélelmünk volt a vezetési stílusuktól, de nekik ez nagyon megy. Villogni, dudálni, előzni bármely oldalról, sávok nincsenek, két sávból néha négy lett, de nem gond! Este voltunk a városban, két órát, de elég is volt. Az utca egyik oldaláról átmenni a másikra, szinte lehetetlen nekünk turistáknak. A helyieknek persze ez sem okoz gondot. Elindulnak, aztán majd megáll az az autó! Rendőr mindenhol van, de semmit nem csinál. Integet, meg terel, jelez, de hogy kinek és mit, azt nem sikerült megfejteni.  Persze ott is a tukmálás. Nem tudsz lépni szinte anélkül, hogy ne akarnának rád sózni valamit. És persze valahogy kötődik hozzád az árus. Pl. az egyik, pont a mi szállónkban recepciós. Gyerekek kéregetnek nagyon érdekesen. Jött mellettünk, nem szólt egy szót sem, néha megütögette a karunkat, tartotta a markát. Aztán amikor a „területe” végére ért, szó nélkül visszament a kiindulási pontra.
Hurghadára és Kairóra is jellemző, hogy úgy néz ki, mint egy háború sújtotta övezet. Romhalmazok mindenhol, házak felépítve, de csak a szerkezetük kész. Egy-egy lakásba beköltözve az emberek, de úgy, hogy semmi nincs, se ablak, semmi, csak a pusztán felállított falak. Utcán plédek leterítve, ott teáznak, esznek. Út mellett alszanak csak úgy a semmin. Az, hogy a motoron utazik a család, az már csak apróság. Elöl a gyerek, aztán apuka, hátul anyuka vagy apuka elöl, karon ülő csecsemő anyuka ölében bukósisak nélkül persze. Kairóban pénteken voltunk, ami náluk az imanap (ez számunkra szokatlan).
Az emberek csoportokban, máshol rendezett sorokban vártak az imára, vagy kis szőnyegeket leterítve, térdelve készülődtek. Kicsit később a mecsetekből felhangzott a jellegzetes imára hívó ének: Allahu akbar..
Az utcákon az autók mellett szamaras kordék, emberek szamárháton, kosz, por, piszok. Egyszóval teljesen más világ, mégis ez ami csodálatos a számomra. Ide mindenképpen vissza szeretnék jönni, a Vörös-tenger, a Nílus, a sivatag visszavárnak, tudom.
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina