Gardám, Gardám, Te mindenem! VIDEÓ

Olaszország

Ott-tartózkodás ideje: 2011. júl. 22.  - 2011. júl. 31. (9 nap)

1 hozzászólás I 3 450 látogató olvasta. Rögzítve: 2011. dec. 10. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar tantras Beszámolója

Cimkék: Garda Riva Verona Gardaland 

FIGYELEM! A videó olyan kép és hanganyagot tartalmaz, mely megzavarhatja egyesek nyugalmát! Kettesek tehát nyugodtan nézhetik.

A leérkezés kissé kalandos. Alig találunk helyet, illetve egyáltalán nem. Legalábbis itt északon, mert az alagutak után, a 35%-os meredély alatt végre szabad a hely nekünk. Gargnano előtt, és a kivi fák között vagyunk. Később fedetlen kebellel a hullámokba vetjük magunkat. A kikeléshez sem állunk messze, mert Pityu habozik. Lúdbőrözik a lába… Ilyet se láttam még, de gyorsan túlteszem rajta magam. Az üldözésen már nehezebben…Hajós üldözést nem láttam még ugyanis! Mikor „lánykoromban” bicóm nyergében engem üldözött egy 5 személlyel megterhelt rendőrautó s vágtak elém csikorgó kerékkel, nyílt a 4 ajtó egyszerre - mint a filmeken -, s felajzott lőfegyvereket szegeztek 4 felől homlokomhoz nem cidriztem így. „Csak úszni indultam!” – védekezett később Pisti bilincsbe verve. Na de a bójákon túl a cápáktól hemzsegő Garda-tó veszélyes! Tábla is figyelmeztet rá! Mondjuk ezt később tudtuk meg mi is.

A nagy izgalmak után elindulunk vissza az alagutakon át Riva felé, de az első sötét lukban dugóba kerülünk, így a hegyek felé rövidítünk (?!#&@;>*) A kilátásra nem lehet panasz, s mivel önbizalmunk is itt éri el aznapi maximumát – valahol már Kurityánhoz nagyon közel – lekerülnek a biciklik is. Egy ideig béke honol. Döngetünk lefelé, élvezzük a szabadságot. Aztán az egyik kanyar után hirtelen megindul felfelé az út. Nem várt fordulat ez, mint derült égből a villámcsapás. Mintha falnak mennénk. Újratervezés, rászámolás. Pityu szemei forognak is, mint a félkarú rabló szimbólumai egy jól sikerült pörgetés után. Nem nagyon tudja a helyzetet kezelni, zihálni kezd, nézeget hátrafelé egyre sűrűbben, mert ekkor még ő halad a mezőny előtt! Persze hátul mi is bajban vagyunk, mókuskeréken pörgetünk, s bár vicsorítunk, élvezzük a szép látványt, mi itt minket fogad. Aztán végre – a cérnaszál szakadása előtt - ismét gurulunk…

De megint nem sokáig.

És ekkor az első felfelé induló kanyarhoz érve majdnem eldobom a gépet alólam! Pityut látom a fákon át vezetni paripáját maga mellett, s mikor meglát, nyeregbe pattanva hajlítja a fémet kétségbeesve… 10 méter múlva már én megyek elől. Látom rajta, hogy syntax error, kék halál, teljes motorcsere. Igaz, már én se bírom sokáig. Amikor 2 kanyar múlva feltűnik egy 17%-os tábla mintha hátba szúrnának, de a büszkeségem nem engedi összeakasztani lábaimat. Még 1 kilométert teszek meg a gépen élet és halál között, mikor feltűnnek a többiek (persze már mindenki az autóban zihál).

Rivából vissza már csak Attila nyomja. A tó körbebiciklizése lebeg lelki szemei előtt. Mi addig pótoljuk a kalóriát hatalmas pizzákkal, majd ráeszünk néhány gombóc olasz fagyit. Este nagy hahota és tanulva mai hibáinkból eldöntjük, holnap be kell szedni az EPO-t , nincs mese…

Tutti, frutti, karamello! Kicsiny pillantás, száj becsuk, szem kinyit. Hol is vagyok? Mennyi az idő? Hát még a szúnyog! És egyáltalán! Gondolkozom, aztán zipzár felhúz, orrom kidug. Alszik még a táj, de legalább wunderschön wetter fogad. Örülök és már tiszta arccal paripámra pattanok. Gargnano a Garda-tó Ny-i oldalának geometriai középpontjában helyezkedik el. A kemping hangulatos, közel a víz és az apró kavicsos part kifejezetten kedvez kissé elkényelmesedett lelkületünknek. Csupa jó dolog, és most pont erre a kényeztetésre vágyunk. Szóval paripámra pattanok. Hálás teste dorombol alattam s mintha rá öntöttek volna olvadok szempillantás alatt eggyé a fémmel. Az országúton sehol senki, így angolosra véve a figurát egy ideig a baloldalon halad a gép. De itt ezen a kicsiny zeg-zugon jobb lesz talán lemenni, be egyenesen a falucska szívébe. A főtér gyönyörű, de kihalt még. A mély csendet csupán fényképezőm kattogása töri meg egyre sűrűsödő periódusokban. Mert a Napocska sugarai éppen törik át a horizonton bukdácsoló fátyolfelhők tucatjait. Sokáig időzöm itt tehát. Aztán ahogy az árnyék nőni kezd, húzok haza, a fiúk rám meg ne orroljanak.

Már finom kenyérrel tarsolyomban állok ismét a kivi fák előtt. A skacok éppen a sátrakból kászálódnak ki, elgyötört ábrázatuk elriaszt kissé, de a mai programra gondolva lelkem gyorsan megnyugvást talál. A gyomrom viszont éppen ellenkezőleg. Egész éjszaka nem ettem semmit! Ráadásul ez a reggeli félmaraton felzabálta a tegnapi pizza jelentős hányadát. Pótolom tehát. Kicsivel később a fiúk bicóval balra el, mi Janival ketten maradunk és fedetlen felsőtesttel a parton órákon át hódítunk vadul. Később egyszer, de akkor biztosan végre mi is elindulunk. Sirmionéba hajszálpontosan 1 órakor pm érkezünk. Nem mondanám gyönyörűnek. Szép és érdekes, de most legkevésbé ez a téma. Baj van. Ati egyedül érkezik. És a többiek? Néma csend, majd mennydörgés hallható mindenütt. Aztán 1000 évnek tűnő néhány perc után hirtelen, kiket halálnak halálával hittünk hitehagyottan haldokolni, ím ép testtel megjelennek. Szemünkbe könny szökik és némi ütésváltás után már ismét ”kéz a kézben” isszuk a Garda-tó partján megérdemelt söradagjaink. Vizes gatyával asztalunknál egyedül Attila ül, okát Pityu a videón bravúrosan fejti meg, de hamar szárad a gönc a meleg miatt.

Később a Gardaland köszön.

Vissza már én is gurulok megint, felderítve egy régi várromot, és bejárva DNy-i szegletét imádott tavunknak. Este ismét tóparty, csevej következik. Tulajdonképpen az egész kemping minket figyel, de mi örömmel halmozzuk el holland barátainkat mindenféle földi jóval itt.

Másnap, másik part. A vonatról szerencsére lekésünk, így felfelé indulunk a szamarakkal. Hatalmas forgalom. Fogjuk fejünket. Az álló kocsisorokat vagyunk kénytelenek előzni balról, jobbról. Őrület mi itt fogad. Olyan káosz kerít hatalmába, hogy Pityu megfejel egy szélesebb visszapillantó tükröt. Szétrepült darabjait félve adogatná vissza, de erre aztán végképp nincs időnk…Mennünk kell tovább. A Lazisei vár zsúfolt, nem időzünk sokat, és innen már a forgalom is elül. Kajálni is tudok, így visszatérhet belém a lélek. Gardánál fürdés, majd innen már az Édenben gurulunk tovább fölfelé. Szebbnél szebb részek másznak bele technikáimba. Tátott szánkba a sült galambok csak úgy repülnek. Kajával innen már nincs gond tehát. Fent északon Ati elszavalja ünnepi monológját. Ő az egyetlen, aki körbetekerte a tavat, ezért úgy döntünk - hosszú huzavona után -, hogy jutalmul áttekerhet velünk a nagy hágóúton egészen Rovereto-ig. Pityu itt is bedobja a törölközőt, de a tetőn már az én térdeim is leamortizálódnak. Még szerencse, hogy innen felfelé tovább már út nem vezet. A hazafelé vonatozás egészen élvezetes…lenne, amennyiben…de mi „A”-ból „B”-be utazunk, a jegyünk viszont pont fordítva szól. Szerintem nem nagy baj, ám kalauz bácsink 10 perc alatt pokoli mélységekbe tornázza magát emiatt. Veronában már megőszült fejtetővel terelget bennünket a vonatról lefelé. Az amphiteatrumot körbetekerjük a vihar előtt, s gladiátorokként szállunk ismét vonatra.

„Otthon” víg dudaszó és a szerelem hírnöke fogad.

(Aznapi álmaimban a Garda-tó lassú, halk hullámait, Tengerünk vad morajlása váltotta fel. S mintha megéreztem volna, mert alig 2 nap múlva a vad morajlás, a káosz, a világvége nemcsak alulról, de fölülről is megérkezik majd…)
Feltöltve: 2011. nov. 19.
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (2 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
rallymax - 2011.11.20. 08:30

Nagyon vártam már ezt a beszámolót is. Grat uram, élvezetes volt, mint mindig :)


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina