A cárok újjászületõ fõvárosa, Szentpétervár

Oroszország Szentpétervár

Ott-tartózkodás ideje: 2012. jún. 24.  - 2012. júl. 03. (9 nap)

3 hozzászólás I 10 395 látogató olvasta. Rögzítve: 2012. júl. 10. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar Petitboy Beszámolója

Cimkék: Novgorod  Petrodvorec  Puskin (Carszkoje Szelo)  Szentpétervár  Vyborg 

Hét évvel ezelőtt egy már visszagondolva kicsit gyerekes oldalon „levelező” társba botlottam, készülvén az angol nyelvvizsgámra. Akkor mindketten 16 évesek voltunk. Telt-múlt az idő, a kapcsolatot folyamatosan tartottuk. Így esett, hogy a két fél végül idén június végén élőben is találkozott egymással… Szentpétervári, oroszországi élményeimet szeretném megosztani a Nagyérdeművel! Útinapló helyett következzen egy-egy csokorba szedve a legfontosabb információk azoknak, akik szeretnék felfedezni azt a helyet a fehér éjszakák idején, ahol Nagy Péter ablakot nyitott Európára, és ahol nagyhatalommá emelkedett Oroszország. Tények, élmények, hasznos tanácsok – szigorúan szubjektíven.


Hogyan vágjunk neki?


Az Oroszországba való belépéshez vízum szükséges, aminek alapja egy meghívó levél, mely vagy egy regisztrált, legális szálláshelytől, vagy pedig magánszemélytől érkezhet az egyszerű turista számára. Valamint, egy egyszerű utazásszervező cég is küldhet meghívólevelet. Jómagam ilyet kaptam. A kitöltött vízumigénylő-lapot a biztosítással, és egy fényképpel együtt le kell adnunk egy utazási irodánál, vagy a nagykövetségnél az útlevelünkkel egyetemben. Én moszkvai átszállással utaztam Szentpétervárra. Oroszországba érkezésünk előtt, a repülőgépen egy kis két oldalas cetlit töltetnek ki velünk, melyen kijelentjük, hogy turistaként érkezünk az országba (ez egy bevándorlási okirat tulajdonképpen). Ennek a cetlinek az egyik felét elveszik tőlünk az országba belépéskor a vízumellenőrzés során. A másik felével, valamint az útlevelünkben szereplő vízummal három munkanapon belül be kell jelentkeznünk szálláshelyünk legközelebbi regisztrációs irodájában. Szervezett utakon, valamint vendéglátó ipari helyen ez automatikusan megtörténik. Fontos, hogy a regisztrációkor kapott kis szelvény a repülőgépi nyilatkozat nálunk maradt példányával együtt az útlevéllel mindig legyen nálunk! Kilépéskor a nyilatkozatot elveszik.


Hol hajtjuk álomra fejünket?


E tekintetben kevésbé vagyok kompetens. Mivel a már említett ismerős barátnőjénél kaptam szállást, nem tudok nyilatkozni az orosz vendéglátásról nagyban. Annyit azonban elmondhatok, hogy azt hiszem bárhova is menjen az illető Szentpéterváron, számomra pozitív csalódás volt a tisztaság mindenféle értelemben. Az orosz vendégszeretetről csak hallomásból értesültem eddig itthon, de most már bátran állíthatom én is, hogy a vendég szinte tényleg szentként tisztelt náluk.


Metró, busz, vagy gyalogszer?


Szentpéterváron számos busz-, trolibusz-, valamint a külsőbb kerületekben villamosjárat szolgálja ki az utasokat. 27rubel egy menetdíj. Az öt metróvonalon ebbe beletartozik természetesen az átszállás is. Léteznek még ún. kereskedelmi buszjáratok; ezek tkp. furgonok, rendes járatszámmal, a menetdíj rajtuk 30rubel. A felszíni közlekedés nincs időponthoz kötve, a buszok rendszeresen járnak. Figyeljük a busz oldalán (cirill) betűkkel kiírt menetirányt! Azt gondolom a leghatékonyabb eszköz a metró; gyors, gyakran jár, és tiszta.

Ha valaki különlegességre vágyik, mindenképpen keresse fel a világ legmélyebben fekvő metróállomását, az ötös vonalon nemrég megnyílt „Admiraltejszkaja”- állomást, ami 86méterrel (más infók szerint 105-el) fekszik a föld alatt. Élmény leutazni, vagy feljönni a mozgólépcsőn! A reptérről egyébként autóbusz visz a Moszkovszkaja-térig, ahol metróra szállhatunk (érdekes módon hazafelé a buszon még egy plusz jegyet felszámoltak a poggyászomra). A pályaudvarok mindegyike összekötetésben áll a földalattival. A tömegközlekedésen való utazás – nem meglepő módon -, fejlettebb, mint nálunk. Minden felszíni eszközön van kalauz, nála lehet jegyet venni. Azonban vagy nála, vagy a járműveken kihelyezett leolvasókon, egy mágneskártyát is le lehet húzni. A metrón szintén ezen keresztül, vagy egy menetjegyet jelentő apró zsetonnal/érmével juthatunk le. A kártyát bárki megvásárolhatja, és tölthet rá adott összeget egy-egy metróállomáson. Azonban a belváros könnyen bejárható, átlátható, úgyhogy bármilyen hosszú is a Nyevszki proszpekt, egyszer mindenképp vegyük a fáradtságot, hogy a legelejétől elsétáljunk a Palota-hídig, ahonnét talán a legszebb kilátás tárul a városra. . .


Mi az, ami kihagyhatatlan?


Mindenekelőtt el kell mondanom, hogy nem tudok kellő tájékoztatást adni a belépőkkel kapcsolatban. Egész egyszerűen azért, mert volt, ahova diákkedvezménnyel mentem be, volt, ahol külföldiként (mert egy árban volt az orosszal a belépő), s volt, ahol oroszként – köszönhetően a helyi segítségnek. Arra azonban felhívnám a figyelmet, hogy senki se lepődjön meg azon, hogy az angolul feltüntetett belépő árak eltérhetnek az orosztól! Ahogy azon se akadjunk ki, hogyha egy-egy múzeumban külön kell fizetni a fényképezésért és a videózásért – azt hiszem, ez valahogy még a régi rendszer öröksége lehet. Itthon és Nyugat-Európában erre már nem nagyon láttam példát. A ruhatár használata azonban mindenütt díjmentes. A különböző tárlatok szünnapja nem egységes.

A műemlékekkel kapcsolatban egy külön novellát érdemelnének a teremőr-nénik, akik mindenhol ott vannak, és mindenütt árgus tekintettel és kellemesnek nem nevezhető stílusban tartják fenn a rendet (kivéve az Orosz Múzeumot, ahol valami miatt mindenki nagyon kedves volt).

A Nyevszki proszpekt mentén, ha az elején indulunk, mindenképp érdemes megtekinteni az Alexander Nyevszkij-kolostort, megállni a Felkelés-téren, ahol a Moszkvai-pályaudvar is található. Továbbhaladva a Kazany-székesegyházban látni kell a csodálatos Kazanyi Máriát, ami kegytárgyként számos ikonon megjelenik az ortodox világban. A székesegyház a római Szent Pétert idézi árkádsoraival. Ezzel szemben, a sugárút túloldalán, a Gribojedova-csatorna partján található az újjáépített Vérző Megváltó temploma. A szovjet időkben a Kazany-székesegyházat Ateista Múzeumként, a Vérző Megváltó templomát pedig fegyverraktárként is használták. Még mielőtt a templomhoz érnénk, a csatorna jobb partján beléphetünk az Orosz Múzeumba. Noha a gyűjtemény nem nemzetközi művészekből áll, a múzeum felépítése, anyaga jobban tetszett, mint amilyen az Ermitázsé volt. A Nyevszki proszpekten tovább haladva az Admiralitásba ütközünk, ez azonban jelenleg renoválás alatt áll (nem messze innét a rakparton áll Nagy Péter híres lovas szobra). Innen jobbra fordulva érhetünk el a Palota-térre, ahol a világ legnagyobb szabadon álló oszlopáról egy angyal tekint le ránk, s a Téli-palotára, melyben az egyik leghíresebb múzeum található. Az Ermitázs 10h30-kor nyit, érdemes korábban érkezni, nagy a sor! A kertben kószáló macskák „tartozékok”, több mint egy tucat cirmos ügyel a múzeum rágcsáló-mentességére. A belső nekem csalódást okozott: kicsit megkopott festés, régi címkék a tárlatokon, valamint nem megfelelő fény-árnyékszabályozás a termekben. Az is meglepő volt, bár nem csak az Ermitázsban, hanem másutt is, hogy mintha nem lennének felkészülve az idegenből érkezőkre: vagy teljesen hiányzik, vagy töredéke egy angol nyelvű felirat, tájékoztató egy-egy kiállított darabról a múzeumokban.

A Téli-palotából átsétálva a Palota-hídon a Vaszijlevszkij-sziget keleti csücskén találjuk magunkat, a két kikötői oszloppal, melyek világítótornyokként funkcionáltak egykor, s a tőzsde épületével, mely idáig tengerészeti múzeum volt, most pedig ismét eredeti funkciójában szeretnék látni. A kikötői oszlopokon a két férfi és két nő allegorikus alakja Oroszország nagy folyóit, a Dnyepert, a Volhovot, a Névát és a Volgát testesítik meg. Innen a panoráma bámulatos. Itt található a gyors folyam legszélesebb pontja a torkolata előtt: majdnem egy kilométer választja el a Téli-palotát és az átellenben lévő Péter-Pál – erődöt. A Vaszijleveszkij-szigeten meglátogathatjuk az Etnográfiai Gyűjteményt, vagy a Mensikov-palotát. Utóbbi az első szentpétervári kormányzó rezidenciája volt. Belsejében néhány szoba és terem gyönyörű holland festett csempékkel van kirakva.

A szigetet a tőzsde épületétől elhagyva, Észak felé sétálva találjuk a Péter-Pál – erődöt. Templomának harangjátéka nagyon kellemes. Az erődben minden délben ágyú dörren, a börtönmúzeumot érdemes felkeresni; politikai rabok lakták a 19-20. század fordulójából. A csónakházban Nagy Péter hajóját nézhetjük meg. A templomban a cárok sírjait, köztük az utolsó cári család síremlékét kereshetjük fel. Az erődből kiérve, a Petrogradszkaja-rakparton Kelet felé haladva találjuk Nagy Péter házát, valamint kicsit távolabb az Aurorát. A ház fából van, a körülötte lévő téglaépület védi a környezeti erőktől. Az Aurora nem látogatható.

Az Admiralitástól egy sarkonyira, Nagy Péter lovas szobra mögött tör az égbe az Izsák-katedrális. Monumentális tömbje magán viseli a német ostrom jeleit; márvány oszlopain mementóként megmaradtak a gránát-és lövegnyomok. Leningrád 900napig volt blokád alatt, és számos emlékmű adja tudtunkra az egy millió ember Életébe kerülő hőstettet. A katedrális egyébként egyfajta párizsi mintára a Foucault-inga épületeként szolgált a szovjet évtizedekben. Belseje káprázatos, a kupolából a kilátás pedig igazán megkapó.

A Nyevszki proszpektől nem messze található még az Admiralitás közelében a Vodkamúzeum. Két termében minden oroszul van kiírva, de a látogatás némi falatozással egybekötött három fajta vodka kóstolásával végződik.

Az irodalmat kedvelők felkereshetik Dosztojevszkij házát is, ami szintén gyalogos távolságra van a sugárúttól.

Érdekességként kívülről megtekinthető még a Vaszijlevszkij-szigeten a tőzsde épületétől Nyugatra, a folyóparton álló fehér kupolás épület, melyben Puskin is élt, valamint Pavlov is lakott itt, és folytatta le híres kísérletét… Van még egy ház, amit Puskin-házként definiálnak, az egyik csatorna partján, de az csak előre bejelentett csoportokkal látogatható.

Aki kedveli a parkokat, látogassa meg a Mars-mezőt és a Nyári-kertet. Utóbbi az írók, költők, művészek kedvenc helye volt, előbbi pedig a blokád idején veteményesként szolgált. A Nyári-kert gyönyörű, szintén nemrég adták át ebben a formájában a nagyközönségnek. Néva-parti sarkában áll Nagy Péter nyári rezidenciája, amit jelenleg átalakítanak, így zárva volt. A két park egymással szomszédos, a Téli-palotától a Néva-parton haladva folyásirányban felfelé haladva érjük el.

Két igen kedves szobrot említenék még Szentpétervárról: egyikük egyik kapzsi nyúl (pénzt dobva a lábához, szerencsénk lesz…), ez egy cölöpön áll a Péter-Pál – erődből Ioannovszkij-híd keleti oldalán. A másik a város legkisebb műemlékeként számon tartott kis madár, ami a Nyári-kert sarkában áll a rakpart oldalán pihenve, leginkább az Inzsenyernij-hídról lehet észrevenni.

Emellett van még számtalan templom és katedrális, amit meg lehet tekinteni, pazar belsővel. Helyhiány miatt ezekről most nem szólok.


Rendben, de mégis mit együnk, ha megéheztünk?


Ismerkedésem az orosz konyhával a városban kezdődött. Az árak szerintem egészen korrektek. Amit tudni kell; szinte mindenbe raknak kaprot (főleg nyáron, hisz szezonális fűszer), kevésbé csípősek az ételek, mint nálunk. A hozzávalók között leginkább a tipikusan erdei, északi dolgok lelhetők fel: gomba, bogyós gyümölcsök, különböző halak. Ajánlom mindenkinek a pirogot, ami a legfinomabb a város több pontján fellelhető „Pirogov Dvorik” – nevű helyen. A Kazany-székesegyház mellett, a Gribojedova partján is van egy. 30-50 rubel között ehetünk egy szeleletet. A pirog egyfajta lepény, melyet krumplitól elkezdve a sajton, gombán, csirkén, tőkehalon keresztül bármivel megtölthetnek. Édességeik pompásak, szintén jó áron kaphatók. Az édesszájúaknak ajánlom még az utcai árusoknál a jégkrémet, egytől egyig Oroszhonban készülnek. 30-60 rubel tartományából válogathatunk.

Aki nemzetközi ízekre vágyik, Szentpéterváron jó helyen jár. A városban lépten-nyomon étterembe botlik az ember, és nemcsak a központi kerületekben. Több helyi étteremlánc is kiszolgálja ízlelőbimbóinkat: van abház étteremlánc, üzbég étterem, grúz fogadó, s más olasz, francia, és a többi posztszovjet ország specialitásait felvonultató vendéglátó-ipari egység. Aki a gyorséttermek „biztos” ízeivel szeretne jóllakni, ők is jelen vannak latin és cirill betűs cégérekkel.

Ha azonban hamisítatlan orosz ízekre vágyunk, próbáljuk ki a mézsört, amit néhány helyen szintén vehetünk utcán! Ennél több helyütt árulnak kvaszt, mely a barna kenyérből készült erjesztett ital, a sörhöz hasonló. Szerintem remek szomjoltó (főleg annak, aki szereti a barna kenyeret szilárd állapotában is). Elmondható, hogy az országban készült alkoholok ára igen alacsony, így a „szomjas” utazónak nem kell a pénztárca mélyébe nyúlnia ilyen jellegű élvezetekért. Egyébként egy országban nem láttam még annyi alkohol – és sörreklámot, mint itt…

Ha pedig orosz és étterem: Joli Palki! Ez egy kifejezetten oroszos specialitásokat felvonultató étteremlánc. Csak a Nyevszki proszpekten kettő található belőle. Népviseletbe öltözött hölgyek és urak táncolnak óránként minden este, autentikusnak nevezhető fa belső, szintén népviseletbe öltözött pincérhölgyek kortárs orosz popzene kíséretében ehetünk itt egy jót. Egy látogatást megér a hely, kicsit magasabb árakkal dolgoznak. Azonban 0-24 órás a fő sugárúton lévő két egysége, ahol 385 rubelért ehetünk egy viszonylag bő választékú büfé kocsiról annyit, amennyi csak belénk fér: saláta, hal, felvágott, zöldség, gyümölcs. A saslikjuk pedig kiváló.
Ha valaki egyénileg szeretne főzni: mivel alig terem valami, egy kisebb üzletben egy kiló paradicsom ára a 100 rubelt súrolja, és a többi gyümölcs és zöldség is kifejezetten drágább, mint hazánkban.


És ha már mindent láttunk a városban?


Belülről ugyan egyik kastélyt se látogattam meg, egész egyszerűen mert nem érdekelnek a barokk belső terek a túldíszítettségük miatt – no és a sor sem volt bizalomgerjesztő, ami kígyózott előttük, de: ha Szentpéterváron vagyunk „must visit” – monumentumok Petrodvorec (Peterhof) és Carszkoje Szelo (Puskin) lélegzetelállító nyári rezidenciái. Zárójelben a települések mostani neve szerepel (azt hiszem Peterhof esetében is…).

Petrodvorecbe a Téli-palota elől induló szárnyashajóval is kijuthatunk, a várostól Nyugatra található, a Finn-öböl déli partján. A hajóút ára egy irányba 500 rubel és kevesebb, mint félórába telik. De kijuthatunk busszal is a kastélyba, 46 rubelért. Visszafelé a buszból balra tekintve, kb. 5 perc menetidő után egy nagy sárga épület hatalmas kerttel Vlagyimir Putyin egyik nyári lakja. A városba tartó út péntek estefelé kb. egy óra. A hajó esetében a park északi végében, a kastély nagy szökőkútjával szembeni kikötőbe jutunk. Minden esetben a parkba külön belépőt kell fizetnünk. A park hatalmas, leírhatatlanul szép. Ha módunk van rá, látogassuk meg a nagy szökőkutat, a vízlépcsőt belülről is. A kastélyban a park felől két sort láthatunk. A jobb oldali embertömeg bentre vágyik, míg a többi 4 ember a jegyszedő-terem bal oldalán egy félórás (oroszul) vezetett túra keretében megtekintheti a szökőkutak működését, láthatja a vízlépcsőt lentről, bejárhatja a járatokat – no meg szó szerint testközelből fotózhatja a figurákat és a vízköpőket. A palota kertje határos a tengerparttal, rendezett, tiszta vizű, piknikezésre csábító szakasz.

A Szentpétervártól délre eső Puskinba legegyszerűbben vonattal juthatunk el: a Vityebszki-pályaudvarról indul a szerelvény, 32 rubel egy menetdíj, kb. 25 perces menetidővel. A parkba a belépő olcsóbb, mint Petrodvorecbe. A pályaudvartól egyébként kereskedelmi busszal és ritkábban járó önkormányzatival 10 perc után érünk el a palotáig. Az egész nekem kevésbé nyerte el a tetszésemet, de tény, hogy ez a kastély is tükrözi a cárok egykori gazdagságát.

Kissé távolabb Pétervártól, kb. 140km-re vonattal elérjük Vyborgot. A finn határhoz közel eső hajdan Karélia legnagyobb városa ma már csak önmaga kissé groteszk tükörképe. A várost a szovjetek a második világháborúban foglalták el a finnektől. Állagmegőrzésével nem sokat törődtek, utcái a szó szoros értelmében kissé romosak. Az erődítménybe viszont érdemes ellátogatunk. A nagyrészt finn turistákkal teli attrakció bemutatja a város és Karélia egyfajta aranykorát még mielőtt Oroszországhoz került volna (illetőleg a SZU-hoz). Egyik termében felpróbálhatunk korhű harci vértet, pajzsokat és kardokat vehetünk kezünkbe. Az erőd tornyából pazar kilátás tárul a Finn-öböl északi nyúlványában elterülő városra, a tóvidékre, s még a nem is oly távoli Suomi-ba is átnézhetünk. A város központjától a hatos számú buszon juthatunk el a Monrepo-parkig. Kissé rendezetlen volta ne tévessze meg minket, sétáljunk bátra befelé, s a fenyvesek túl a sziklás-köves tenger partján találjuk magunkat, itt tehetünk egy nagyobb sétát. A táj megkapó: fenyvesek mindenütt, a tenger kékje megcsillan a napfényben, hűs levegőt adva a látogatóknak. Oda-vissza Vyborgba 436 rubel a vonatjegy. A menetidő a megállóktól függően másfél és három és fél óra között változik.
Az orosz vasúthálózatról: vonalkódos jegyünkkel léphetünk be és ki a peronokhoz/peronoktól. A vonatok tiszták, újszerűek, pontosak, nem zakatolnak. Hármasával a kalauzok ellenőrzik jegyünket – ami kissé értelmetlen, tekintve, hogy a plexifalon ugyebár csak jeggyel lehet átjutni.

Ha időnk és pénzünk megengedi a Nyevszki proszpekten álló utazási hirdető nénik és bácsik által ajánlott kirándulások közül bátran befizethetünk egy novgorodi útra. Mi 1200 rubelért mentünk egy napra egy főre a 180 km-re fekvő városba, ahol több tucatnyi kolostor és templom, egy Kreml, valamint a Volhov-folyó és az Ilmeny-tó található. Ebben az árban benne volt egy belépő is egy orosz falu-skanzenben, ahol az látható, milyen volt hajdanán az orosz vidék fából épült házaival, templomaival. A város mellett található az a kolostor, ahonnét rálátni egy erőd romjaira: Oroszország itt született, itt egyesültek a környéki törzsek egy közös fejedelemségbe, s jött létre az első, novgorodi Rusz. Novgorod szívében pedig további kolostorokat látogathatunk meg. Belsejük változó állapotban maradt meg: a kommunisták nem háborgatták az orosz történelmi emlékezet számára oly becses várost – de nem is voltak érdekeltek az állagmegóvásban. Egyébként szuvenírként számtalan fafaragvány közül választhatunk. Ezekről a népi motívumokkal készített alkotásairól is híres a város.


Ha nem diszkóba megyünk, mit lehet csinálni?


Szintén szubjektív vélemény: akit érdekel az ilyen jellegű attrakció, látogasson el a „Divo Osztrov” nevezetű vidámparkba. A nyár folyamán a hét minden napján este 9 és éjfél között mindenre 30% kedvezménnyel ülhetünk fel. Ha csak sétálni szeretnénk, akkor is érdemes kilátogatni: egy fás ligetben található a vidámpark, a Kresztovszkij Osztrov-megállónál.

Nyáron, a fehér éjszakák idején amúgy is nehezen hajtja álomra a fejét a Délről érkezett utazó. Még mindig furcsán gondolok vissza arra, hogy éjjel fél12-kor szó szerint alkonyati fények világították meg a várost. Fél2 környékén már-már úgy tűnik, alábukik a Nap, de ez az állapot csak látszólagos, s két órán keresztül kimerevedik, majd fél4-kor ismét túl vagyunk a szürkületen, kezdődik a nappal. A sötét két órában azonban érdemes egy hajókázás vagy Néva-parti séta keretében megtekinteni a felnyíló hidakat. Sorban nyitják fel őket a folyam irányával felfelé. A híresztelésekkel ellentétben ez nem turisztikai attrakció: két órán keresztül a Ladoga-tó felé vonul a hajóforgalom, azt követően a Finn-öböl irányába haladnak. Kihagyhatatlan, felemelő élmény!


Honnét hozzunk szuvenírt az otthoniaknak?


Matrojskababa, mágnes, képeslap, stb… Sorolhatnám tovább. Árusoktól bármit vehetünk. Képslapot jó áron viszont az egykori Singer-varrógép üzemépületében, a Nyevszki proszpekten álló 24órás könyvesboltban vásárolhatunk (Dom Knigi – Könyház). Az épület igen jellegzetes, saroktornyát glóbusz díszíti, s a sugárút és a csatorna partján áll, a Kazany-székesegyházzal szemben. Idegen nyelvű könyvválasztéka kiváló. Ebben az üzletben, valamint a város több pontján, a fő sugárúton szintén duplán jelenlévő „Bookvoed” cirillváltozatú ákom-bákom felirattal ellátott áruházában remek mágneseket, szovjet poszterek több méretben kiadott reprintjei közül válogathatunk. A szovjet korszakra rájátszva találhatunk igen „vicces” mágneseket is…


Milyen az orosz lét?


Amit elmondtak nekem, az alapján bátran állíthatom, hogy Oroszország fejlődik, de alig termelnek valamit az országon belül. Példának okáért: a boltok polcain több belorusz, finn tejes doboz is helyet kap. A legolcsóbb a belorusz, vélemény szerint a legfinomabb a finn. Zöldség és gyümölcs nagyrésze sajnos szintén import. A nyersanyagra épülő gazdaság bevétele Moszkvában, s az európai oldalon oszlik el, noha a forráshely Szibéria számos problémával küzd és nemcsak az etnikai kisebbségek emlegetik egyre gyakrabban az Urálon túli területek leszakadását a Föderációtól. Paradox, hogy a világ legnagyobb országában nincsen elég lakhely az embereknek. Az ingatlan árak a nagy városokban az egekben vannak, miközben az elvtársak társbérleti rendszere a mai napig nyomasztó valóságként nehezedik az egyszerű állampolgárra.

Amit tapasztaltam, azzal azonban ledőlt néhány sztereotípia az oroszokkal kapcsolatban: nagyon vendégszeretők, tiszták. A tisztaságot úgy értem, hogy az olcsóbb, nem éppen turisztikailag kiemelt körzetben fekvő étteremben, de még a gyorsétteremben is egy pillanaton belül letörlik az asztalt – s nem csak a turistáét -, feltakarítják a környékét, amint elmegy onnan a vendég. A mellékhelyiségek szintén tiszták, még a nyilvánosak is – kivétel talán a puskini vasútállomás.
Azt gondolom az orosz átlagemberek is normálisan, igényesen öltöznek fel, s messze nincs „Krasznaja Moszkva”-szaga az embereknek.

S álljon itt néhány furcsaság:

•feltűnt, hogy sokan járnak nejlonzacskóval
•rengetegen olvasnak a tömegközlekedési utazás közben, s az utcán is, sokaknál e-könyv olvasó van
•tényleg furcsa, hogy a többségében állami fenntartású múzeumok szünnapjai nem egységesek, s 10h00-nál korábban alig valami nyit ki, 17h00-kor kiadják az utolsó jegyet, 18h00-ra pedig bezárnak, vagy egy órával korábban már…
•a Túró Rudi nem magyar csemege, sajnálom: ott közvetlenül a Nagy Honvédő Háború (értsd II. Vh.) után kezdték el a túrós csemege gyártását, melyet azóta belül a miénkhez hasonlóan is ízesítenek. Egyedül különbség, hogy a miénknél kicsit vastagabb és hosszabb az ő kiszerelésük
•miért is ne: a 95-ös benzin a július 1-i általános áremelést követően literenként 26-7, a gázolaj 30 rubelbe kerül
•a mellékhelységek nagyrészt koedukáltak
•érthetetlen, de az ajtók többsége kifelé nyílik
•a köpködés társadalmilag teljesen elfogadott jelenség (persze nem egymásra)
•elsőre a repülőn tartó 45 perces kényszerpihenőn tűnt fel az oroszok emberek tűrőképességének nagysága, s türelme a várakozás perceiben
•kissé zárkózottak, nálunk is jobban: abszolút nem keresik a szemkontaktust a másikkal nyilvános helyeken, s ugyanolyan lehorgasztott fejjel mennek végig a városon, mintha meghalt volna valaki, mint mi.
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
szajci - 2016.02.22. 18:44

köszönöm a hasznos infókat, remélem idén eljutok ide

Petitboy - 2012.07.09. 10:34

Köszönöm. Remélem 1-2 éven belül lesz több is tőlem, Oroszországból, megfogott a hely.

jevgenyi - 2012.07.09. 07:19

Nagyon jó beszámoló,gratulálok!


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina 
Kedves Látogatónk!

Az ongo.hu oldal jelen formájában már nem frissül, ezért az oldalon megjelenő információk elavultak lehetnek.
Jelenleg azon dolgozunk a háttérben, hogy megújult formában és új funkciókkal ismét a felhasználók rendelkezésére álljon az ongo.hu.
Hamarosan jelentkezünk!

Az ongo.hu csapata
ongo