Szerelem első látásra II.

Olaszország Cinque Terre

Ott-tartózkodás ideje: 2013. máj. 08.  - 2013. máj. 15. (7 nap)

1 hozzászólás I 2 341 látogató olvasta. Rögzítve: 2013. júl. 24. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar vamosy Beszámolója
CORNIGLIA, A MI KIS FALUNK II.

2013. MÁJUS 8-15

Egy idézettel ill. ígéretemmel kezdeném beszámolómat. Kezdem az ígérettel: 2010-ben 3 napot töltöttünk el a Cinque Terre csodálatos vidékén. Akkor megígértem (megfogadtam), hogy ismét eljövök ide. Hát, betartottam. És a fogadalmamat prolongálom, ismét megyek!!
Az idézet sokkal régebbi: „..vedi Napoli, e poi mori…” azaz „…Nápolyt látni és meghalni…” Ezt egy kicsit átalakítottam, bár tavaly láttam Nápolyt és igaz volt. „…a Cinque Terrét látni és meghalni…” Nagyon igaz.

Régi barátommal beszélgetve, említettem, hogy hová készülünk utazni a tavasszal, igencsak bogarat ültettem a fülükbe. Áradoztam, könnyes szemmel ecseteltem a 3 évvel ezelőtt látottakat. Sikerült egy további csodálót verbuválnom. Egyedüli feltételük volt, hogy mindent nekem kell megszerveznem. Boldogan tettem.
Repülővel akartunk utazni, majd bérautóval. Mivel a barátom is szívesen autózik, úgy döntöttünk, hogy autóval kelünk útra.

7-én este indultunk, 2 házaspár, nem tinik, a nyugdíj korhatárt bőven meghaladó házaspárok. Az út kellemes volt, hárman felváltva vezettünk. Egy kis malőr azonban becsúszott. Szlovéniában megálltunk egy parkolóban, kinyújtózkodni, egy kis erősítőt magunkhoz venni. Sötét volt. Az autó mellett állva az autóból kiemelték a barátom feleségének kézitáskáját, az én fényképező gépemet. Ezt a mi egyéni felelőtlenségünknek (hülyeségének) kellet, hogy elkönyveljünk. Itt szeretném utazó társaim figyelmét felhívni : soha sem szabad sötét helyen megállni, az autót nyitva tartani-akár percekre is- és az autóban ne tartsunk érték tárgyakat, iratokat. Bejártam a fél világot, mégis hülyék –sajnos igaz- voltunk. Mindezek ellenére, bár egy kicsit fáradtan, de jó kedvűen megérkeztünk Cornigliába.

A visszaigazolásban ill. a voucherben a „szokásos”: „…jelentkezzenek a Fő térre érve signora Donatellánál, megmutatja a szállást….stb….” Ugyanúgy, mint 3 éve, azzal a különbséggel, hogy most már nem csodálkoztunk ezen a közvetlenségen. A szállást megmutatva sokkal szebb és jobb volt, amire számítottunk. Egy appartemonto ház, két lakással. Az egyik az első emeleten egy lakás, a másodikon a másik, amelyhez erkély is tartozott. Plusz egy közös terasz. Berendezés „pico bello”, egymáshoz illő új IKEA bútorok, konyha szuper felszerelve. A kilátás egyszerűen lenyűgöző volt. Egyszerre láttuk a tengert és a kis falucskát. Szóval az első benyomás pozitív volt és ez a legfontosabb. Ugyanúgy, mint 3 éve, vásároltunk útközben reggelire valót. Ahogy „illik”, olasz specialitásokat. Reggeli közösen lett elköltve, aztán együtt indultunk a túráinkra, leginkább vonattal, busszal.

Részletesen leírom a „nettó” 1 hetet, amit itt eltöltöttünk, hogy tudjunk jó tanácsokat adni, hogy milyen sokat lehet látni 1 hét alatt. Le kell szögeznem, hogy 10 óra előtt sosem indultunk útra. Az is fontos, hogy előre megtervezzük a programokat, persze a betartása nem olyan szigorú, mint egy szervezett útnál. A menetrendeket (vonat, buszok, hajó) előre az interneten letöltve, kinyomtatva vittük magunkkal. Nagy segítség volt.

Az első napon, amikor megérkeztünk, a „beszállásolás” és egy kis „pihi” után Corniglia utcáit jártuk be. Csak ismétlésekbe tudok bocsátkozni. Maga a báj, kedvesség, amit itt látsz és érzel. Az ódon utcácskák, a szivárvány színeiben pompázó házak, a májusi buja növényzet a csodaszínű virágokkal. Az az illat!!! A tavaszi friss, az agy legbelsőbb lebenyéig hatoló illatok. A boltocskák, vendéglők, a templom, szóval, minden, amit itt láttunk (megéltünk) maga volt a tökély. Nem volt (még) millió turista, csak módjával. Szerencsések voltunk, mert a lakástól kb. 5 percnyi járásra volt egy kert a tulajdonostól, ahová az autót le tudtuk tenni. Ez is tökéletes volt. Szóval bejártuk Cornigliát és élveztük a napot elfelejtve a hátunk mögött lévő 1.100 km-t. (és az incidenst Szlovéniában). Vacsora Matteonál, vörösborral.

Másnap felültünk a vonatra (Egy nagy előny, hogy le tudtunk menni a vasútállomásra gyalog 386 lépcsőt, de busszal is le lehetett menni) és elmentünk Manaroléba Ahol kifizettük a szállást és nagy sétát tettünk a faluba. Szintén egy gyöngyszem, de már sokkal több turistával . Bejártuk zeg-zugos utcáit, lementünk a tengerhez, megcsodáltuk a hegyoldalban a teraszos szőlőültetvényeket és elindultunk gyalog vissza Cornigliába. Mivel csak a hegyen át tudtunk volna menni Volastrán keresztül, feladtuk, visszafordultunk és vonattal mentünk haza. Meleg volt, fáradtak voltunk.

Harmadnap, mivel péntek volt és signora Donatella ajánlotta, hogy a la speziai piac milyen érdekes és meg kell nézni. Tehát force La Specia! Egy sok-sok zölddel megáldott város. Rendezett utcákkal, viszonylag jó állapotban lévő házakkal. Egy nagyon érdekes kikötővel (nagy részben hadi). Megnéztük a piacot, na ja! Egy kirakodó vásár rengeteg kínai áruval. Több utca hosszában. Csalódás volt. A zöldség-gyümölcs-virág piac az viszont nagyon szép volt.

Negyedik nap egy „kivétel nap” volt, mert autóval voltunk kirándulni. Esőre álló idő volt, ezért döntöttünk így. Elmentünk Pisába a ferde tornyot megnézni (tényleg ferde!), már láttuk, de augusztusban. Most sem voltunk kevesen, de akkor….! Aztán Toscana egyik gyöngyszemét néztük meg, Luccát. Ezekről nem írok részletesen, ez egy másik téma.

Ötödik nap Cornigliából gyalog mentünk Vernazzába. 4,5 km-es gyalogtúra. Nem volt „sétagalopp”. Fel-le, keskeny ösvényeken át. Nagyon érdekes volt, egy kicsit fárasztó, de megérte. Amit láttunk útközben, az felejthetetlen volt. Hegyeket az egyik oldalon, a tengert a másik oldalon. Maga volt a gyönyör. De, amikor megláttuk Vernazzát, bizony örömmel vettük tudomásul, hogy nemsokára leülhetünk egy igazi pizza mellé hideg sörrel. Ez is hozzátartozik a gyönyörhöz. Utána bejártuk ezt a tündéri kis falut. Sok turista, rengeteg kacskaringós utcácska majd a tengerpart, a kikötő. Lefelé menet csodálkozással vettük tudomásul, hogy 3 évvel ezelőtt nem láttuk innen a tengert, most egy barlang-szerű átjáró és a másik oldalon a tenger. Fürdőzőkkel. Amikor a nagy sárlavina 2011-ben tombolt, akkor alakította át a környéket. Láttam képeket, videókat a sárlavináról. Amit itt újjáépítettek, az maga a csoda. Vernazza is lenyűgöző a sokszínű házaival, sikátoraival, kikötőjével.

Innen vonattal mentünk Monterossóba. Kétszínű város. Egy gyönyörűen kiépített tengerparttal, szép szállodákkal (egyedül itt vannak szállodák az egész Cinque Terrén). És az óváros. Mi elsősorban az óvárost jártuk be. Jóval nagyobb, mint az előzőek, de szintén gyönyörű. A házak kiváló állapotban, szintúgy szivárvány színűek és a sikátoraikat, utcáit bejárva megerősödött bennünk, hogy ez a kis csücske a világnak elragadóan bájos.

Hatodik nap vonattal mentünk Riomaggioréba. Egy falu, melynek a tengerparti, óvárosi része ugyanolyan rendezett, mint az előzőek a maga bájával magával ragadó. Itt is bejártuk a városkát (falu?). Már nem sok újdonságot nem láttunk. Ugyan olyan, mint a többi. Rendezett, bájos, tündéri.

Innen vonattal mentünk Levantoba. Ezt nevezik a genovai oldalról a „Cinque Terre” kapujának, de nem tartozik hozzá. A tengerpart a sétánnyal nagyon szép, rendezett és tiszta. Ebben a városban szívtunk egy kis történelmet magunkba. A levantói kereskedelem egyik központja volt. Gyönyörű parkja, utcái kellemes látvány.

Utolsó nap vonattal és busszal mentünk Portovenerébe, ahol ismét egy lenyűgöző látvány tárult elénk, bár ez sem tartozik szervesen a Cinque Terréhez. Egy igazi tengerparti város. Egy komoly kis kikötővel. A tengerparti sétány egyik oldalán a tengeröböl, mögötte a hegyek, a másik oldalán a sokszínű házak, mögötte az óváros. Csodálatos látvány! Bejártuk az óvárost, csalódást nem okozott. Tüneményes sikátorok, szép kis rendezett üzletek (mint mindenütt). És tisztaság, rendezettség, ez, amit mindenütt láttunk és csodáltunk. Voltunk fent a „hegyen”és láttuk azt a helyet, ahonnan Byron átúszott az öböl másik oldalára.

Meg akartuk koronázni utazásunkat, és hajóval körbejárni a Cinque Terrét. Minden beszámoló ezt a hajóutat tartja a legszebbnek. Portoveneréből indultunk, Levantóig akartunk hajózni. Az út valóban csodás volt, a Cinque Terre a tenger felől egy másik arcát mutatta. Ez is gyönyörű volt. De egy sajnálatos dolog áthúzta számításainkat. Párom az út kétharmadánál úgy érezte, hogy a „tengeren” van és azonnal ki kell szállni. És nyomban megfogta a „róka rudit”. Természetesen Vernazzánál kiszálltunk és némi regeneráció után vonattal hazamentünk kis falunkba. De ez sem rontotta el a az egész egy hét totál hangulatát.

Másnap reggel „sátrat vertünk” és indultunk haza. És szerencsésen sok-sok szép, életre szóló emlékkel érkeztünk meg.

Összegezve, amit láttunk és megéltünk, minden várakozást felülmúlt. (én már belekóstoltam ebbe). Minden nagyon jól sikerült (kivéve a szlovéniai kalandot). Az utazás, a szállás különösen klassz volt. Az idővel nagy szerencsénk volt, végig jó időnk volt. A kirándulások érdekesek voltak és jól sikerültek. A kulináris élvezeteket is kihasználtuk. A kávé, akárhol voltunk kiváló volt. A fagylalt maga a csoda.

Remélem ezzel a beszámolóval segíteni tudtam, és kedvet csináltam azoknak, akik még nem voltak a Földnek ennek a szegletében, ahol az ember elfelejt minden gondját, baját és át tudja adni magát a „szép”-nek.

Kedves Tamara ! Ezúton is köszönöm Neked, hogy ismét segítettél egy felejthetetlen utazás megszervezésében. És plusz két embert sikerült beszervezni a Cinque Terre szerelmesei közé. Én már törzstag vagyok.

Hogy is kezdtem beszámolómat? „ …Vedi Cinque Terre (Corniglia) , e poi mori…”

András
vamosy kapcsolódó élménybeszámolói:
Értékeld az élménybeszámolót!
9.7 (3 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
MartiSatya - 2013.07.26. 13:22

Kedves András! Nagyon tetszett a beszámolód, mi is el voltunk ragadtatva Cinque Terre szépségétől. A Corniglia - Vernazza út valóban nem a legkönnyebb ösvény, ezért gratulálunk hozzá. Ha megalapítod a magyar Cinque Terre Fan Klubot akkor számíthatsz ránk.:-)


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina