Cinque Terre 60 5.nap

Olaszország Cinque Terre

Ott-tartózkodás ideje: 2013. júl. 02.  - 2013. júl. 02. (1 nap)

0 hozzászólás I 2 917 látogató olvasta. Rögzítve: 2013. szept. 14. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar MartiSatya Beszámolója
Az elmúlt négy nap alatt bejártuk a Cinque Terre ösvényeinek egy jelentős részét, és már közel voltunk ahhoz a kitűzött bizonyos 60km-hez. A tegnapi bakikat kialudtuk. Ilyenkor megszűnik az a pici félelem, izgalom, ami egy új helyen, egy, ha még nem is olyan nagy kihívás során azért, mi tagadás, bennünk van. Mi lesz, ha az első nap kibicsaklik a bokánk, ha vacak, esős idő lesz stb.? Az újabb és újabb utazásokat a világ megismerésén túl, talán éppen ez a felfedezéssel járó parányi izgalom is motiválja. Olvasgattam El Camino-s leírásokat, és a zarándoklatoknak ezen időszakán – amikor kezdenek megszabadulni a rájuk nehezedő nyomástól – szoktak bekövetkezni a ’csodák’. Mi ugyan nem hiszünk a csodákban, de abban igen, hogy így működik az emberi psziché. Vannak napok az ember életében, amikor csak pozitív, jó dolgok történhetnek velünk. De ha valami mégsem úgy történne, ahogy előre elterveztük, az akkor is éppen úgy jó, ahogyan megtörtént. Egy ilyen abszolút kiegyensúlyozott lelkiállapotban pedig jobbnál-jobb döntéséket hozunk, és ahogy ez ilyenkor lenni szokott, még a szerencse is mellénk szegődik. Röviden erről szólt utolsó két túranapunk.

Manarola

Most a 8:24-es vonattal indulunk Manarola-ból Monterosso-ba, hogy meghódítsuk a terület északi részét és eljussunk Levanto-ba ami szigorúbban véve nem tartozik a Cinque Terre-hez , de nagyon szépeket olvastunk róla. A vonat pontosan érkezett így volt még 20 percünk a zöld busz indulásáig. Belefért egy nagyon finom kapucsínó és kroászan. Az autóbusz felvitt bennünket a Biassa nevű megállóig, amit tegnap már megnéztünk. A járműről szinte a 12-es ösvényre léptünk le ami Levanto-ba vezet. Egy enyhe lejtésű földút volt a hegy nyugati oldalán árnyékban, kellemesen hűvös reggeli hőmérséklettel. Napunk a lehető legideálisabban kezdődött. Ez az a bizonyos pillanat, amit át kell élni egy utazás során, amikor megáll az idő. Nagyon boldogan, sétálgattunk lefelé mindaddig, míg az út el nem fogyott. Szerencsére itt volt egy ház és egy férfitól megkérdeztük merre kellene tovább mennünk Levanto-ba. Ő pont ellenkezőleg mutatott, mint ahogyan mi gondoltuk. A nagy ’happy’ érzésben elnéztünk egy letérőt, és tovább mentünk vagy ötszáz méterrel ezen a kellemes földúton. Aztán még bolyongtunk egy kicsit egy patak jobb és bal partján keresve a 12-es utat míg Márti felvetette, hogy talán a patakban folyó víz tudja, merre van a tenger. Elindultunk a folyás irányába és rövidesen vissza is keveredtünk a 12-es ösvényre. Természetesen egy cseppet sem bánkódtunk eltévedésünk miatt, nagyon szép helyeken bóklásztunk. Rövidesen az ösvény egy műúton vezetett tovább, majd beértünk a kisvárosba és a Della Guardia templom árnyékában megpihentünk és tízóraiztunk. Levanto egy cseppet sem hasonlít az 5 falura, sík területen fekszik, tágas. Nem lett volna rossz ötlet, ha Levanto-t választjuk ötföldi barangolásunk bázisának, igaz amikor ’ hazamegyünk’ Manarola-ba azért annak megvan a hangulata. ( A kisváros körül a prospektus szerint 70km turistaösvény van. Na, majd 10 év múlva :-)) Egyik árnyas, rendezett utcáján gyalogoltunk el a tengerpartig. Útközben és különösen a tengerparton rengeteg kerékpárost láttunk. Utazásunk előtt vagy fél évvel megnéztünk egy videót ahol egy srác egy alagútban bicajozik Levanto-ban. Nagyon tetszett, de igazán nem terveztünk semmit, hiszen túrázni jöttünk. De most itt vagyunk! A tengerparton az információs irodában megkérdeztük, hol van kerékpárkölcsönző. A hölgy nagyon készségesen négyet is berajzolt a Levanto térképre. Kettő úgy száz méterre volt az irodától. De itt csak egy napra és fél napra kölcsönöztek (10 illetve 7 EUR ). A harmadik kölcsönző kicsit távolabb volt, és itt kapásból ki volt írva 1 óra 2 EUR.
Ki is vettünk két bicajt 2 órára, mert ez bőven elég az alagúttúrára. Fél 12 volt, nekünk a bringát fél kettőre kellett volna visszahozni, ám egytől négyig szieszta van. A hölgy megkért, hogy ha visszahozzuk a kerékpárokat azokat zárjuk le a kerékpárzárral a bolt előtt és a kulcsokat dobjuk be a postaládába. Mint két kölyök tekertünk az alagút bejárata felé kicsit fura felszerelésben, lábunkon túrabakancsokkal.

Manarola

Levento és Framura között a régi vasúti alagutat kerékpár és sétaúttá alakították. Az út minősége kiváló két felfestetett kerékpár és egy gyalogos sáv, a világítás éppen elegendő. Természetesen bent kellemesen hűvös a levegő. Az alagút tenger felőli oldalán vannak nyílások ahol remek kilátóteraszokat építettek, de mi most nem álltunk meg ezeknél. Majd visszafelé. Szemmel láthatóan nemcsak mi kerültünk vissza gyermeki állapotunkba, hanem nagyon sokan élvezték ezt a különleges kerékpárutat, sőt még a gyalogos forgalom is jelentős volt. Bonassola-nál jöttünk ki először a hegyből. Szétnéztünk egy kicsit, mentünk egy kört a faluban majd tovább indultunk Framura felé. Egy hosszú oldalsó nyílások nélküli szakasz következett, majd az út vége a Framura-i vasútállomás. Itt ér véget ez a különleges kerékpárút. Lifttel vagy lépcsőn le lehet menni egy átjáróba, ha a faluba be szeretnénk menni, vagy strandolhatunk itt lent a tengerparton. Nagyon csábító volt ez a kis öböl, de túrázás közben, kerékpározás, és közben még úszás is, ez már túl összetett feladat lett volna a mi korunkban. Az út végén a korláthoz rengeteg kerékpár volt kikötve, úgy gondoljuk a helyiek nem hurcolják át bringáikat, vagy csak lent strandolnak. Egyszeriben több Guinnes-rekordot is megdöntöttünk. Mi vagyunk a leghosszabb alagútkerékpározás, a leggyorsabb alagútkerékpározás, a túrabakancsban alagútkerékpározás szenior magyar bajnokai, de ha ilyen buta rekordok nincsenek is, valószínűleg ebben a két órában mi voltunk a legboldogabb hatvanhoz közeli gyerekek.

Manarola

Visszafelé szinte minden alagútnyílásnál megálltunk csodálni a szikla falához csapódó tenger hullámait. Bonassola -nál áthajtottunk a strand mellett és a Levanto felőli oldalon leültünk egy kicsit bámészkodni egy pihenőpadnál. Sajnos a nagy nézelődésben nagyon elrohant az idő, így 15 perc késéssel értünk csak vissza. Ebből persze nem lett nagy problémánk, hiszen senki sem volt a kölcsönzőben. A bicajokat a megbeszéltek szerint lelakatoltuk, a kulcsokat a postaládába dobtuk. Fantasztikus élmény volt! Kár lett volna kihagyni. A táv megtételéhez oda-vissza elég egy óra is, kis nézelődéssel véletlen nagyon optimálisan választottuk a két órát, strandolással egybekötve a fél nap még nagyszerűbb élmény lehet.

Rövid pihenő után folytattuk gyalogtúránkat az 1-es úton vissza Monterosso-ba. Az út meredeken emelkedett fel a Castello San Giorgio mellett, majd tovább felfelé a hegyre, ahonnan a kisváros nagyon szép panorámájában gyönyörködhettünk. Végül elértük utazómagasságunkat ezen a csodaszép tengerparti úton. Alattunk lent a kék Ligur-tenger mi pedig a hegyoldalban haladunk a Mesco fok felé.

Manarola

Amikor már kezdett egy picit melegünk lenni a koradélutáni napsütésben, az út egy kellemesen hűvös erdőben folytatódott. Sőt itt egy asztalt és padokat is elhelyeztek. Ez az ösvény legalább olyan szép, mint a Cinque Terre 2c vagy 2d fizetős útjai. Az út az utolsó kilométeren ismét enyhén emelkedett, ezért örültünk, amikor végre kiértünk Monterosso fölé. Innen csodálatos panoráma nyílik a Cinque Terre-re.

Manarola


Párszáz méterrel előrébb található a Sant’ Antonio templom romja és egy sziklaszirt ahonnan ismét gyönyörködhetünk az egész Cinque Terre-ben. Egész túrázásunk soron azt tapasztaltuk, hogy a túraútvonalak mellett nagyon nagy tisztaság van, nincs eldobált szemét. Egyedül itt a Sant’ Antonio környéke volt szemetes, sőt mintha egy nagy nyilvános WC is lenne ezen a részen. Egy geoládát próbáltunk itt megkeresni, de a körülményekre tekintettel feladtuk a kutatást. Ennek ellenére nagyon is érdemes ide feljönni, de ne térj le az útról!
Pár éve két nagyobb unokánk Dorka (1/4) és testvére Zsófi (2/4) kitalálták, hogy vesznek nekünk a svéd-asztalostól egy leginkább kisegérre emlékeztető rongybabát, aminek a kezében egy táska vagy bőrönd van. Ez a picinyke baba Potyautas néven nagy népszerűségnek örvend a családban, mert azóta minden utazásunkra elvisszük magunkkal. De most sajnos otthon maradt. A két lány Pesten gyorsan kitalálta, hogy most a Potyautas helyett hozzuk el magunkkal az Azúr-teknőst. Az Azúr-teknős bejárta velünk a Cinque Terre-t és így jutott most el a Mesco fokra is.

Manarola


Már csak le kellett sétálnunk a 10-es úton. Ez egy elég meredek ösvény gyönyörű kilátással. Az utat nemrég újították fel, egy-két pad is van mellette. Összességében sokkal kellemesebbnek tűnt, mint a vasárnapi 9-es út de lehet, hogy csak a mai csodálatos napunk után éreztük ezt így. Monterosso-ban azért ismét akklimatizálódni kellett a tengerszinti légnyomáshoz, amit köztudottan egy nagyobb adag fagyi elfogyasztásával lehet felgyorsítani. Vonattal visszautaztunk Manarola-ba. Egy fantasztikus nap volt, de még nem ez volt a happy end…

Manarola

Képek a Cinque Terre 60 fotóalbumban.
Feltöltve: 2013. szept. 14.
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (2 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina