Cinque Terre 60 6.nap

Olaszország Cinque Terre

Ott-tartózkodás ideje: 2013. júl. 03.  - 2013. júl. 03. (1 nap)

2 hozzászólás I 5 434 látogató olvasta. Rögzítve: 2013. szept. 26. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar MartiSatya Beszámolója
Első öt túranapunkat még otthon a lehetőségekhez képest precízen megterveztük. A hatodik nap amolyan ’esőnap’ szerepet kapott. Ha valamelyik napon valami kimaradna, akkor majd most pótoljuk. De nem maradt el semmi a 2d kivételével. Az meg ugye nem pótolható, hiszen péntekig felújítási munkálatok folynak rajta. Így előző este összeraktunk még egy túratervet az utolsó napra.

Hazai pályán Manarola-ban kezdtünk. Lakásunktól alig ötven méterre a 6P jelzésű úton indultunk el felfelé. A P betű a panoráma szóból ered. Ez egy remek új út, ami a térképeken még nem is szerepel és valóban nevéhez méltóan csodálatos kilátás nyílik róla Manarola-ra. Csak az a rengeteg lépcső ne lenne még előttünk, a lábunkban meg az előző öt nap lépcsőinek emlékei… De ilyenkor már a lendület is viszi az embert. Már jócskán a házak fölött jártunk mintha egy óriási, láthatatlan lassú lifttel emelkednénk a kisváros fölé.

Manarola

Majd elmegyünk a világ legnagyobb betleheme mellett. Ez Manarola látványossága decemberben. Az út visszafordult Volastra irányába. Végig szőlőültetvények között haladtunk, aztán elértük a 6-os számú utat majdnem ott ahol az első napon a hatosról letértünk a 02-esre. A 6p itt becsatlakozik a 6-os útba, amin tovább mentünk fel Volastra-ba. Rengeteg helyen használnak a helyi gazdák egysínű vonatocskát a trenino-t. Sajnos működésközben nem láttunk egyet sem.

Manarola

A falucska utcáin a templom mellett elértük egyik kedvenc utunkat a 6d-t. Túránk során ez az egyetlen út, amelyiken kétszer is mentünk, de most sem győztünk csodálkozni a látványban. Itt a teraszos szőlőültetvények között nézhetjük fentről Manarola, Corniglia házait. Most azért változtattunk egy picit az útvonalon.
Itt ahol az a bizonyos ház van, melynek teraszán áthalad a turistaút, egy rövid lépcsősoron kimentünk a Cinque Terre fölött haladó műútra. Ez ugyan nem annyira romantikus, de így megtakarítottuk a 6d és a 7a hullámvasútjait. A műút is enyhén, folyamatosan emelkedett, de nem kellett fel-le kapaszkodnunk. A terv bevált, a gépkocsiforgalom nem volt túlságosan nagy, és itt-ott még a panorámában is gyönyörködhettünk. Így gyalogoltunk el a 7-es ösvény és a műút kereszteződéséig.Itt elindultunk lefelé Vernazza felé. Az ösvényen teljes átépítés folyt, új lépcsők kialakítását láttuk félig kész állapotban. Már ekkor kezdett gyanús lenni, hogy nem lesz könnyű feladat lemenni a 7-es úton. San Berdarnino-ig azért gond nélkül eljutottunk és leültünk a templom melletti padra ahonnan fenséges látvány tárul elénk Corniglia irányába.

Manarola

Majd érdeklődésünkre egy helyi lakó elmondta a 7-es úton bizony mi nem fogunk lemenni Vernazza-ba, mert az le van zárva. Na, ezzel a Vernazza-val ma sincs szerencsénk! Kezdtünk egy picit megharagudni erre a talán legjobban felkapott ötföldi falura. Elindultunk lefelé a műúton, de már az út elején elég kemény útmegfolyásokat, szakadásokat láttunk. Tudtuk, hogy 2011-ben itt egy trópusi eső hatására egy sárlavina öntötte el a Cinque Terre falvait, és a nagy vízgyűjtőterülete miatt Vernazza volt a leginkább sújtott. De tegnapelőtt a városkában ennek nyomát sem láttuk. Aztán ahogy közeledtünk lefelé egyre borzalmasabb látványban volt részünk. A műút fele a patakban, a patakmederben hatalmas elsodort betonlépcsők, beton villanyoszlopok. Akaratunk ellenére katasztrófa turisták lettünk. A látvány egyre hátborzongatóbb. Egy ház belebillenve a patakmederbe. Az építők azért büszkék lehetnek, mert egyben maradt az épület.

Manarola

A Google Maps-en még a 2011 júliusi képek vannak fent, így látható a különbség pl. ebből a szép kis házból ez maradt:

Manarola

A falu végén meghagyták ezt az épületet mementónak, amely pont a sodrásban lehetett. Elképzelni is borzalmas micsoda erővel zúdult itt le a víz és verte szét a ház falait. Természetesen azonnal mindent megbocsájtottunk Vernazza-nak!
Kész csoda, hogy ezt az iszonyú pusztítást észre sem lehet venni bent a városban. A Cinque Terre falvai Corniglia kivételével egy patakmeder két oldalára épültek. Első reggel, amikor kiléptem a Manarola-i szállásunkról az utcára hangos vízcsobogást hallottam. Valaki nyitva hagyott egy nagy vízcsapot? Nem, a főutca alatt futó Groppo patak hangját hallottam. Amikor extrém mennyiségű víz esik, nos akkor van a nagy baj. Nemcsak az Északi-sark jégsapkája olvad. Itt a Cinque Terre-n is látszik a globális felmelegedés. Persze minden relatív, mert a mai napon bizony ránk fért volna egy kis felmelegedés. Kimentünk a kikötőbe és próbáltunk fürödni a gyönyörű környezetben nem kifejezetten standidőben. Márti egyből feladta. Én egy darabig játszottam még a balatoni németet, de egy idő után már a fantasztikus környezet sem tudta kompenzálni a víz hőmérsékletét. Mintha rétestésztából lett volna hajtogatva a szemközti bazalthegy oldala, vele szemben pedig ez a tündéri város, az öbölben a színes csónakok ringatóztak és mellettük én vacogtam a vízben.

Itt Vernazza-ban ért véget ötföldi barangolásunk. Már megvettük a jegyet vissza Manarola-ba, vártuk a vonatot. Képzeletünkben lepörgött a Cinque Terre 60 c. film stáblistája. Szereplők: Márti és Satya . Köszönetnyilvánítások: Anyánknak, Apánknak és annak a bizonyos Ratkó Annának . Gyermekeinknek, hogy elviselik nem teljesen szabványos szüleiket. Közben az állomáson egy tangóharmonikás bácsi ( nem én, egy másik bácsi :-)) játssza a filmünk zenei alapjait, amikor Márti észrevette, hogy Cinque Terre Point ablakáról hiányzik a felírat, amely szerint a 2d ösvény zárva van. Biztos csak leesett a papír. Megkérdeztük a fiatalembert és nagyon meglepődtünk. Az ösvény valóban le van zárva karbantartási munkák miatt, de 6 órától lehet rajta menni. Kérdésünkre azt is elmondta, hogy most nem kell ezért Cinque Terre Kártyát vásárolni. Mindketten tudtuk, hogy ez a happy end! Azonnal szolgálatba helyeztük magunkat és elindultunk a sok lépcsőn felfelé a 2d bejáratához. Szerencsére a vonatjegyet még nem kezeltük így az érvényes lesz Monterosso-ból is. Mivel még csak pár perccel négy előtt jártunk, majd azt mondjuk mi 16 órát értettünk, hátha hamarabb beengednek. De nem kellett semmilyen turpisság a bódéban most nem volt senki, így elindultunk Monterosso felé. Ha tényleg nagyon dolgoznak, akkor majd várunk egy kicsit azon a szakaszon. Mondanom sem kell egyetlen útépítőmunkással sem találkoztunk, igaz az út közepe táján látszott, hogy egy kőfalat megerősítettek és ott marad egy talicska is. Az ösvény meredeken emelkedett Vernazza fölé, ahonnan remek kilátás nyílik a kis városra és az öbölre ahol épp az előbb úszkáltam.

Manarola


Mintha csak ma érkeztünk volna, úgy mentünk felfelé pedig már túl voltunk a hetven kilométeren. Az ösvényen nem volt nagy forgalom, de azért páron mentek előttünk is és utánunk is. Az előttünk haladó fiatalok geoládát kerestek az egyik patakmederben. Mi sajnos otthon hagytuk a szerelésünket, de ez most a legkevésbé sem érdekelt bennünket. A 2d egy nagyon szép látványos ösvény igaz, mindkét vége elég meredeken emelkedik. Fent viszont fantasztikusa a panoráma. Az ösvény közepe táján van egy pad és egy asztal elhelyezve. Ez a legszebb panorámájú pihenőhely az egész Cinque Terre-n. Érdemes ide felcipelni egy kis piknik csomagot. Már Monterosso-ba ereszkedtünk lefelé a sok száz lépcsőn, amikor elértük a kibontott kerítésén át áruló, internetről, útifilmekből ismert bácsit. Minden, ami citrom: citrom, citromlé, limonádé és limoncello kapható nála.

Manarola

Jól mehet az üzlet, mert aki Monterosso felől jön fel a rengeteg lépcsőn, épp itt akar szomjan halni. Hat óra előtt tíz perccel értünk az ösvény másik végére. Itt a szolgálatot teljesítő ellenőr épp akkor zárta be bódéját, és láttuk elindult haza. Ekkortájt heten közelítettünk az ösvény végéhez és nekünk olyan érzésünk volt, mintha előlünk sietett volna el. Nem nagyon akart kérdezősködni, hogy a csodába kerültünk mi ide. Végig nagy-nagy örömmel mentünk, de amikor megérkeztünk Monterosso-ba elmondhattuk minden túránk, amit otthon elképzeltünk teljesült. Kb. 75km-t gyalogoltunk és bónuszként Levanto-ban még 12km-t kerékpároztunk is az alagútban. Tudjuk egy pár ösvény kimaradt, és tikon azt is, hogy mi már azokat soha nem fogjuk bejárni. Annyi szép hely van még a világon, amit meg kellenie még nézni és az aktív élet évei vészesen gyorsan fogynak. Kis túlzással azért elmondhatjuk, hogy bejártuk a Cinque Terre-t.

Manarola

A hetedik napon Pisa-ba utaztunk. Egy éjszakára foglaltunk szállást az állomás mellett, amiről jobb nem beszélni. Egyetlen pozitívuma volt csak, hogy tényleg 50 méterre volt a vasútállomástól, ahonnan a hajnali reptéri busz indult. Két kört sétáltunk ebben a szép kisvárosban, kora délután és este. Természetesen mindkétszer a Csodák-tere volt a célpont.
Korán reggel hazarepültünk Budapestre. Legkisebb unokánkkal Blankával, (4/4) aki nemsokára három éves lesz új szót tanulunk. Mit kell mondani, ha valamire rácsodálkozunk, ha valami meglepően szép? Manarooola. Hosszú hangsúlyos ó-val. Manarooola. A kicsi érti a humort és elmanarolázunk még vagy fél óráig. Én meg közben arra gondolok mit fog majd látni a Cinque Terre-ből ha esetleg 57 év múlva elindul nagyszülei nyomdokán?

Manarola

Képek a Cinque Terre 60 fotóalbumban.
Feltöltve: 2013. szept. 26.
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (2 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
MartiSatya - 2013.08.16. 11:54

Kedves Éva! Köszönjük, hogy figyelemmel kísérted útleírásunkat. Kicsit bosszant bennünket, hogy nem tudunk olyan szép, összeszedett, gördülékeny beszámolókat írni mint pl. Te és még egy páran itt az Ongo-n. De talán a lényeg kiolvasható belőlük. Természetesen minden írásodat mi is elolvassuk és különösen most a portugál sorozatot. Remélem Madeirára is eljutunk még túrázni! Nagyon várjuk az élménybeszámoló folytatását!

Mikeve - 2013.08.15. 14:48

Szuperek voltak a beszámolók, minden egyes mondatát élveztem és így, hogy nemrég mi is arra jártunk, még nagyobb élmény volt! Mi ugyan ennyit nem túráztunk, de a 2d nekünk is megvolt!Majd lassan összeszedem én is a gondolataimat és nekigyűrkőzöm a beszámolóknak és a képeknek. Ha még nincs terv a jövőt illetően, Madeirát szívből ajánlom, csodálatos hely! Rakom föl a túrahelyeket, majd figyeljétek és meglátjátok!


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Magyar  Română  Slovenčina