Egyiptom 2004 - A kezdetek

Egyiptom

Ott-tartózkodás ideje: 2004. feb. 10.  - 2004. feb. 25. (15 nap)

0 hozzászólás I 1 183 látogató olvasta. Rögzítve: 2014. szept. 29. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar Winney Beszámolója

Cimkék: egyiptom kairó busz kharga oázis repülőtér 

Ha az ember Egyiptomra gondol, jó eséllyel piramisok, szfinxek, fáraók, múmiák és ősi, állatfejű istenek jutnak az eszébe. Ám aki hozzám hasonlóan ilyesmire ácsingózva szívja magába a levegőt Kairó repterén, fel kell, hogy ébredjen. Az ókor óta ugyanis Egyiptomban is megváltozott a világ.

Érkezésünk hajnali négyes időpontja ellenére rögtön a reptéren lekapcsoltak minket a helyi erők, öltönyben, udvariasan, ahogy kell. Kérdezték, mit akarunk, elmondták, hogy ők milyen egyhetes túrát kínálnak és mennyiért – illőn meghallgattuk őket, és mivel nem tudtuk a felére alkudni az árat, továbbálltunk. Aki úgy gondolja, hogy innentől kezdve a derék arabok folyamatos rohamának voltunk kitéve, akik szállást, ételt, túrát, és egyéb szolgáltatásokat kínálnak, akik úton-útfélen azzal a kérdéssel köszöntek oda nekünk, honnan jöttünk, az igencsak közel jár a valósághoz.

A repteret elhagyva őrjöngő tömeg várt, akiket fegyveresek és korlátok tartottak távol tőlünk. Kicsit tartottunk tőle, hogy amint a kordonon kívülre érünk, ízekre szaggatnak, vagy legalábbis egy rakás autogramot ki kell osztanunk, de szerencsére nem minket vártak. Így csak egy nagy csapat taxis csapott le ránk, akiket, sokallva az árat, amit mondtak, el is hessegettünk.

Kéthetes körutazásunk első momentumaként a sivatagba vágytunk. Túraszervezőnk, Bukhisz, egészen konkrétan a Kharga-oázisba vágyott.

Na jó, valójában nem Bukhisznak hívták, mint ahogy senki másnak sem az igazi nevét fogom megemlíteni, személyiségvédelmi okokból. De ha már itt tartunk, lássuk, milyen csapattal is utaztam életemben először Afrikába. Kollégám, Bukhisz, elhívta egy főiskolai évfolyamtársát is, Anubiszt, így hárman képviseltük a férfinemet. Az útitárs.hu-n próbáltunk újabb társakat szerezni, két lány jelentkezett is. Csaptunk egy előzetes egyeztetést arról, ki mit szeretne látni a két hét alatt, amíg az országban bolyongunk, míg végül összeállt a túraterv. Az egyik lány azonban apróbb meglepetést okozott a repülőn a bejelentésével, miszerint mégse jönne velünk, hanem van inkább egy egyiptomi pasija, és inkább vele töltené ezt a két hetet Alexandriában. Hát, egészségére. Így maradtunk négyen: Szelket, az egyetlen lány, Bukhisz, a szevező, Anubisz, az évfolyamtársa, valamint jómagam.

Tegyük még hozzá, a teljesség kedvéért, hogy mindez 2004-ben történt, amikor minden utcasarkon és boltban Mubarak mosolygott ránk kedélyesen.

No de lássuk, mire jutottunk sivatagvágyunkkal a reptéren.

– Sivatagot találni könnyű, hisz az ország 95%-a sivatag – tájékozatott bennünket a kairói reptér melletti buszállomáson egy öltönyös sötétbőrű, név szerint Mohamed, aki, miután egy busz felől érdeklődtünk tőle, barátságosan kitért a válasz elől, és inkább megkérdezte, milyen terveink vannak Egyiptomban. – De nem mindegy, hogy hova mentek a sivatagban. Sivatagot találsz mindenhol, de nem mindenhol van… panoráma. Érted, mi az a panoráma? Az az a hely, ahol szép a sivatag – tódította. Ráhagytuk.
– A nagybátyám beduin, rendszeresen szokott sivatagi túrákat vezetni, pont olyanokat, amilyenre ti is mennétek – folytatta Mohamed. – Ő aztán igazán ismeri a sivatagot, és fejenként csupán 70 dollárért el is kalauzol benneteket 2 napig. 70 dollár, gúd brájz. 2 éjszaka alvás a sivatagban, élelem, túra, mind benne van az árban, és csak 70 dollár. Van amúgy egy utazási irodám…

Idővel rájöttünk, hogy Egyiptomban minden második embernek mellékesen utazási irodája is van. Nem fogadtuk el Mohamed ajánlatát, mert ilyen iramban fogyasztva a pénzünket a második hetet koldulással kellett volna töltenünk. Vártuk a buszt, amivel bemehetünk a távolsági buszpályaudvarra, ahonnan reményeink szerint a délre fekvő Kharga-oázisba indultunk volna tovább.

Hosszas várakozás – és meglepetésemre (hisz mégiscsak Afrikában voltunk!), hosszas fagyoskodás – után be is gördült egy busz. Ekkor szembesültünk először azzal a problémával, hogy az arabok nem csak a betűket, de a számokat is máshogy írják. A 400-as buszra vártunk, a beérkező buszon pedig egy krikszkraksz mellett két másik, egyforma krikszkraksz (kicsi rombuszka) szerepelt, így éltünk a feltételezéssel, hogy ez lehet a 400-as.

Felpattantunk, és kezdetét vette az ámokfutás.

[Ez a beszámoló egy 2004-es kéthetes túra részletes beszámolójának 1. része. A túra állomásai: Kairó-Dakhla-Khargha-Luxor-Asszuán-Qena-Hurghada-Dahab-Kairó.]
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (1 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Magyar  Română  Slovenčina