Egyiptom 2004 - A homoksikló

Egyiptom

Ott-tartózkodás ideje: 2004. feb. 10.  - 2004. feb. 25. (15 nap)

0 hozzászólás I 1 163 látogató olvasta. Rögzítve: 2014. okt. 03. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar Winney Beszámolója

Cimkék: egyiptom 2004 kharga sivatag oázis vonat homok 

A kényelmetlen ágyak hajnali 4 körül szinte kidobtak magunkból, noha még nem sütött a hasunkra a nap. A napkelte a khargai vasútállomáson ért minket.

Hallomásból tudtuk, hogy sok jóra nem számíthatunk, ha harmadosztályú vonattal utazunk Egyiptomban. Az viszont a legvadabb képzeletünkben sem szerepelt, hogy a kocsik belsejében mindent vastag homokréteg fed majd.
Mind az ablakok, mind a padló, mind az igénytelen műbőr ülések roskadoztak a rajtuk éktelenkedő homokmennyiség alatt, de még a felső csomagtartókra sem tudtuk úgy feltenni a csomagokat, hogy ne koszoljuk őket azonnal össze.

Mivel az út 7 órásnak ígérkezett, ráadásul nem tudtuk kialudni magunkat, arról szó sem lehetett, hogy nem ülünk le. (Ráadásul a vonat 1 órával később is indult, mint azt a menetrend sejttette.)
Elővettem hát egy használt alsógatyámat, és amennyire tőlem tellett, letöröltem vele a port onnan, ahova ülni szándékoztunk. Ez sajnos csak tovatűnő komfortérzetet adott, mert amint elindult a vonat és kiért a sivatagba, a külső világ homokszemcséi, mintha globális tudat vezérelné őket, elkezdtek beszivárogni a kocsiba, és beleptek bennünket. Pár óra utazás elég volt ahhoz, hogy annyi homok kerüljön ránk, hogy felállva az ülésről élesen látszódjon a sziluettünk. Nem tette kellemesebbé az utazást, hogy a homok ekkorra minden fedetlenül hagyott testnyílásunkban is gazdagon burjánzott.
Viszontagságainkat a koszos, le nem húzható ablakon átszűrődő látvány sem enyhítette. Az út végig sivatagon keresztül vezetett, mely még csak nem is szép homokdűnékkel volt tele, hanem kevésbé izgalmas kövekkel és sziklákkal. Az egyetlen vizuális élménynek a velünk egy kocsiban utazó kedves arcú, enyhén hobbit-jellegű francia lány bizonyult.

Az út, mely végül, az egyiptomi pontosságnak megfelelően, nem 7, hanem 10 órán át tartott, nem volt izgalmas, ám nem is volt teljesen eseménytelen. Az első megállásnál még meglepődtünk, amikor néhány utas lepattant, lapátot markolt, és elhányta a sínekről a homokot, de később egész jól hozzászoktunk ehhez a hangulati elemhez is.
Természetesen ezen út során sem úsztam meg, hogy valami barátkozó egyiptomi ki ne szúrjon magának. Ezúttal egy, a multikulturális eszmecsere lehetőségétől felvillanyozódott, csillogó szemű bétékás fiatal volt a delikvens, akinek tarisznyája ugyan nem volt, hülye kérdései annál inkább.
Mikor mondtam neki, hogy programozó vagyok, megkérdezte például, hogy tudom-e, mi az e-mail és a chat, meg hogy van-e e-mail címem. Mikor mondtam neki, hogy rendelkezem némi tudással a témakörben, és bizony van e-mail címem, nem is egy, úgy nézett rám, mint egy istenre.
Miután elmagyaráztam neki, merre is van Magyarország, megállapította, hogy a vonatok nálunk “bonyolultak” lehetnek.
Ennyiben maradtunk.
Az út utolsó szakaszát, mely Qenából Luxorig tartott, már a Nílus mentén tettük meg, ami üdítő színfolt volt a sivatag kopársága után. Még útközben lement a nap, s ezzel keretes szerkezetet adott elvesztegetett napunknak.

[Ez a beszámoló egy 2004-es kéthetes túra részletes beszámolójának 5. része. A túra állomásai: Kairó-Dakhla-Khargha-Luxor-Asszuán-Qena-Hurghada-Dahab-Kairó.]
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina