Egyiptom 2004 - Hurghada

Egyiptom Hurghada

Ott-tartózkodás ideje: 2004. feb. 10.  - 2004. feb. 25. (15 nap)

2 hozzászólás I 1 520 látogató olvasta. Rögzítve: 2014. okt. 16. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar Winney Beszámolója

Cimkék: egyiptom hurghada karkadé hibiszkusz tea vízipipa shisa 

Bár sokan mennek nyaralni úgy Egyiptomba, hogy Hurghadából lényegében ki sem teszik a lábukat, bennem nem hagyott maradandó nyomot a város. Ez két okból sem csoda. A város, adottságainál fogva, leginkább a búvárkodás kedvelőit vonzza, én pedig nem csináltam itt semmi ilyesmit. Ráadásul csupán egyetlen éjszakát töltöttünk itt – megérkeztünk délután, és másnap reggel már indultunk is tovább. Ennyi idő alatt ritkán lehet megszeretni egy várost – bár az alapján, amennyit láttam belőle, nekem később se sikerült volna.

Bíztam benne, hogy végre tengerparti városba érve alkalmam nyílik egy sétára a beach-en, de csalódnom kellett, mert nem találtunk szabad partrészt. Azt tippeltem, az összes normális helyet kisajátították maguknak a hotelek, így csak a vendégeik élvezhették a tengert. Mondanom sem kell, a mi hotelünk nem ezek közé tartozott.

Mindenesetre, bár a város nem adott hozzá semmi különlegeset az úti élményekhez, a shisa (a vízipipa) és a karkadé (hibiszkusz tea) itt sem volt rosszabb, mint máshol. Ha Egyiptom ízeit kellene kiemelnem, mindenképp az édes tea és az édes, gyümölcsös dohány jutna eszembe, annak ellenére, hogy nem dohányzom, sőt. Az arab vízipipa azonban kimondottan kellemes… és mivel a füst vízen megy át, az élményért cserébe még azt az állítást is hajlamos vagyok elhinni, hogy a káros anyagok is kiszűrődnek belőle… Az azonban tény, hogy ha szívja egy ideig az ember, elbódul, és van rá esély, hogy a füst is karcolni fogja a torkát.

Az egyetlen szóra érdemes történés az volt, amikor éjjel a város központjából taxival el akartuk vitetni magunkat a szállásra, de a sofőr csak kóválygott, láthatóan fogalma sem lévén, hová is mennénk. Amikor szóltunk neki, hogy kiszállnánk, mert már unjuk, még neki állt feljebb, és pénzt követelt. Nem estünk kétségbe, és igénybe vettük a Tourist Police intézményét, mely éppen a helyiek visszaéléseinek visszaszorítására szakosodott. Végül csak eljutottunk patinátlan szállodánkba.

Reggel aztán a szabvány egyiptomi reggelink után elmentünk a kikötőbe, hogy átkeljünk a Vörös-tengeren a Sínai-félszigetre. Mivel Mózes trükktára nem állt rendelkezésünkre, hajót kellett igénybe vennünk, mely sajnos elég korán indult.

A hajón megpillantottunk egy háromfős, velünk egykorú társaságot, az elkapott szófoszlányok alapján magyaroknak tűntek. Összeismerkedtünk velük (természetesen magyarok voltak), és kiderült, hogy ugyanazt tervezték, amit mi, vagyis egy laza hetet a Sínain, egy utolsó napot Kairóban, aztán haza, ugyanazzal a repülővel, amivel mi. Gondoltuk, sok baj nem lehet abból, ha vegyülünk, különösen, hogy volt köztük egy csinos szöszi, így aztán hirtelen hét fősre nőtt a társaságunk.
Örömünkre a három holland lányba is belefutottunk. Őket elvesztettük, amikor megérkezett a busz Qenából Hurghadába. Mivel ők is fel voltak szerelkezve útikönyvvel, és eléggé önfejűek voltak, egy másik lepratelepet választottak szállásul, nem azt, amit mi, és Hurghadában már nem is találkoztunk velük. Itt viszont alkalmunk nyílt hosszasabban beszélgetni velük. Kiderült, hogy egyetemisták, akik három hónapra jöttek Egyiptomba, mégpedig azon megfontolásból, hogy ez nekik olcsóbb, mintha maradtak volna Hollandiában és ott fizetnének szállást. Fura volt belegondolni, hogy mi, dolgozó emberek, kéthétnyi nyaralás során is megfontoljuk, mire mennyit költünk, ők pedig egyetemistaként is megengedhetnek maguknak három hónapot… de hát az élet már csak ilyen igazságtalan. Látva, hogyan élnek az egyiptomiak, kelet-közép-európaiként nem lehet okunk semmi panaszra. Ha valaki úgy érzi, szegény, és az anyagiak tekintetében veri a sors, a legjobb, amit tehet, ha utolsó fillérein elutazik valamelyik fejlődő országba. Azzal az érzéssel fog hazatérni, hogy ő valójában gazdag…
Lényeg a lényeg, a lányok is Dahabot tűzték ki célnak – így lettünk négyből hirtelen tízen.

[Ez a beszámoló egy 2004-es kéthetes túra részletes beszámolójának 9. része. A túra állomásai: Kairó-Dakhla-Khargha-Luxor-Asszuán-Qena-Hurghada-Dahab-Kairó.]
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
Winney - 2015.03.12. 17:54

Kedves Fannicheck,Mint említettem, épp csak átutazóban voltunk Hurghadában, úgyhogy keveset tudtunk élvezni mindabból, amit a város nyújtani tud.Nincsenek kétségeim, hogy jól tudja ott magát érezni az ember... csak hát engem Egyiptom más települései jobban megfogtak. :)Érezd jól magad ott! :)

Fannicheck - 2015.03.12. 14:34

Sajnálom, hogy nem tetszett Hurghada, de ezt egy napi itt tartózkodás után nem is csodálom. Nekem ez az otthonom. Persze nem mindenki szereti, de nincs a világon olyan dolog, amit mindenki szeretne. Az írásod amúgy tetszik. Jól összeszedett és megfogalmazott. Azt sajnálom, hogy ennyire kritikusan látod a dolgokat. Én mondjuk szeretek mindent úgy nézni, ahogy van és úgy is elfogadni.


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina