Tavaszi " nyaralás" Calabriában

Olaszország Calabria, Szicília bed&breakfast- Modica:DEIRUTA

Ott-tartózkodás ideje: 2003. ápr. 11.  - 2003. ápr. 25. (14 nap)

1 hozzászólás I 9 383 látogató olvasta. Rögzítve: 2008. ápr. 24. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar TundeK62 Beszámolója

Cimkék: Agrigento  Amantea  Arvo-tó  Calabria  CapoVaticano  Cosenza  csónakázás  edzés  Euroline  Jón-tenger  LeCastella  Lirosiline  misztériumjáték  MontaltoUffugo  Paola  ReggioCalabria  Rende  Rossano  Sibari  Sila-hegy  Tirrén-tenger  Tropea 

TundeK62 értékelése:

5

Az értékelések összesen:

5

Eddig 1 utazó értékelte.

Miután látom, és meg is tapasztaltam, hogy sajnos magyarok nem nagyon járnak az adott vidéken, ezért választottam ezt a helyet.
Az igazság az, hogy négy egymást követő évben is megtettem az oda-vissza 4 ezer kilométeres utat. Mindezt úgy,hogy utálok repülni, ezért az Euroline és az olasz Lirosiline buszaival utaztam. 2002-2005-ig tartottak az utazások. Egyébként csak nagyon halkan jegyzem meg, egészen más színvonalat képviselt a két cég.

2003.04.11. és 04.12. péntek és szombat
Péntek délben indultam Debrecenből, és másnap este tíz körül érkeztem meg. Ráadásul egy hatalmas trauma volt számomra a megérkezésem, mert akihez kiutaztam, nem volt ott a buszmegállóban. Ami egy egészen kihalt helyen, egy Piano-Lago nevű falucskában, az autópálya lehajtóágánál volt. Azt tudtam, hogy nekem addig szól a jegyem, és ott vége a buszozásnak.Így hát kiszálltam a világ végén,a semmi közepén, de fogalmam sem volt, hogyan tovább. Kicsit kétségbe voltam esve.Végül csak előkerült F.

04.13.vasárnap
Másnap délelőtt elmentünk a közeli kisvárosba, Roglianoba, ami csak egy pár kilométerre volt a lakástól. Sétáltunk, figyeltük a nagy nyüzsgést, és lementünk a vasárnap délelőtti heti kirakodóvásárt megnézni. Olyan érzésem volt, mintha az egész városka az utcákon lenne. Templomban, sétálni, és társadalmi életet élni voltak ott a városka lakói.
Otthon ebédkészítés, ebédelés, majd az ott kötelező szieszta, ami igazából nem is egy rossz dolog.
Délután irány a közeli nagyváros, Cosenza. Az út csak 15 km, tele alagutakkal, viaduktokkal, jó minőségben! Calabria területének mindössze 9 %-a sík vidék. Ez is főleg egy keskeny tengerparti sávot jelent. Cosenza kb. 77 ezer lakosú. Van ugyan egy Xlll.században épült fellegvár (ami manapság romos állapotú),de főleg új városrészekből áll. Errefelé igencsak gyakori a földrengés, úgyhogy nemigen maradtak meg a régi épületek. Telesio, akinek a szobra látható egy fotón, a XVl.században egy akadémiát alapított itt, ami akkoriban igen híres volt.
Egy rögbimeccset kellett végigszenvednem vasárnap délután . F. munkaadóinak gyerekei játszottak a csapatban.
A család megismerése után mi elmentünk Rendébe a Metropolis nevű bevásárlóközpontba, ami leginkább a mi Plázáinkhoz hasonlít. Csak sétáltunk és bámészkodtunk, mert az üzletek nem voltak nyitva. Egyébként egész Dél- Olaszországban nincsenek nyitva az üzletek szombat déltől hétfő reggelig. Ez nekem nagyon tetszett, mert így a családok nem a bevásárlóközpontokban töltik a hétvégét, hanem kirándulásokkal, családi programokkal.

04.14.hétfő
Délelőtt a közvetlen környezetben, Piano Lago-Mangonén nézhettem körül. Sétáltunk egyet, képeslapot, bélyeget vettünk. Délután F edzést tartott a főnökei "házi tornatermében". Utána egy hamisíthatatlan olasz vacsora a családnál. A család a szülőkből, négy fiúgyerekből, egy nagypapából, és a sűrűn váltakozó házvezetőnőből állt. A vacsorát este fél tízkor tálalták. Ott ült a legkisebb hatéves fiú is.Majdnem éjfélig beszélgetett a társaság.

04.15. kedd
Másnap autóval egy kisebb körutat tettünk meg Calabriában. Először a tengerpartra igyekeztünk. Déli irányba indultunk útnak. Az első lehajtóágnál jobbra, Marina di Nocera Terinese felé tartottunk.Itt már az előző évben is jártunk a gyerekekkel.A tengerpart és a hegyek közt itt volt egy kb. két kilométeres szakasz, ahová az üdülőváros épült. Ilyenkor még elég kihalt minden, de láttuk a tavalyi nyár nyomait. Mindenesetre zavartalanul napozni és sétálni egyet, azt lehetett.
Dél körül elindultunk a tengerparti 18-as úton Paola felé. Elegünk lett a kihalt tengerpartból, emberekre, olaszokra vágytunk. Tudtuk, hogy Paolában gyönyörűen kiepített több kilométeres tengerparti sétány van. Mindig rengeteg ember sétál ott, és egymást érik a parti éttermek. Ez most is úgy volt, ahogy vártuk.
Útközben elhaladtunk egy Amantea nevű városka mellett, amiről készítettem egy olyan, de olyan elmosódott képet... Az autó nagy sebessége miatt történt...
A Paolából Rendébe, ill. Cosenzába vezető út egy csoda!
Középiskolásként útépítést tanultam; egy csöppet még emlékszem, mi is az a hídépítés, útépítés, alagútépítés.
Nem számoltam meg, hogy mindezekből hány is volt ezen a kb. 25 kilométeres szakaszon. De gyönyörű helyeken vezetett az út! Nem csoda, hogy errefelé igen ritka az úthálózat, mert nagyon költséges dolog az útépítés.
Hazaérve alig maradt időnk hogy együnk,máris menni kellett vissza Cosenzába edzést tartani a páromnak. Vele mentem, mert új helyen volt az edzés. Egy magas ház alagsorában-pincéjében rendeztek be egy nem is akármilyen fitnesscentrumot. Fogadópult, öltözők, értékmegőrző, konditerem, tornaterem. Ott láttam életemben először spinninget. Csak tátottam a szám, és ámultam, hogy az állítólag elmaradott Dél-Olaszországban ilyen is van? Így is lehet a szabadidőt aktívan eltölteni? Ilyen körülményeket kialakítani egy pincében?

04.16. szerda
Kicsit lötyögősre vettük ezt a napot. Elmentünk a gyermekeimnek ajándékot venni. Egy olyan helyet választott F,ami a lakásától majd 50 kilométerre volt. Később kiderült, hogy miért. Szerette volna megnézni az előző lakóhelyét, ami Montalto Uffugoban volt.
Délután egy élelmiszeráruházban jártunk, mert ugye főzni is kellett. Az élelmiszerek árai csak egy kicsit magasabbak mint nálunk, kivéve a húst és az italt. A hús sokkal drágább, az ital viszont olcsóbb. A benzin, ill. gázolaj akkoriban egy euro körül volt.
Megfőztük a vacsorát, és közben jött egy telefon, hogy áramszünet van az edzőteremben.Így aztán aznap délután szabadság!

04.17. csütörtök
Reggel elmentünk a Rende és Cosenza (a két város szinte egybeépült)határán fekvő heti nagy kirakodóvásárra. Tisztára olyan a hangulat, mint a debreceni nagyvásáron! Annyi különbséggel, hogy ott zöldséget és gyümölcsöt is lehetett venni.Az egész délelőttöt ott töltöttük. Gazdagabb lettem egy Leonardo da Vinci albummal.
Ebédre jól elfáradtunk, úgyhogy örültünk a sziesztának. Aznap délután én nem mentem vissza Cosenzába, mert estére hivatalosak voltunk egy szülinapi bulira. F főnökének egyik fia töltötte be a 17.évét.
A "gyerekek", kb. 50 kamasz, lent a tavernában, a ház alagsorában szórakoztak. Fent a házban, a családi nagyebédlőben terítettek meg a felnőtteknek. Én szívesen táncoltam volna egyet, de nem lehetett elvegyülni a fiatalok között. Az ott nem szokás, nem illik. Úgyhogy maradt az unalmas vacsora fönt. Annyi hasznunk volt, hogy kifaggatta F az egyik meghívott orvost, hová is érdemes elmenni a következő napokban, mert ott mostantól volt szünidő a gyerekeknek. F is kapott egy hét szabadságot, tehát innentől utazás, utazás, és utazás.

04.18.péntek
Miután előző nap nagyon későn kerültünk ágyba, kissé nehezen ment a felkelés. Elindultunk a Sila-hegység felé, de a szerpentines úton elég rosszul voltam. Gondolom a kialvatlanság miatt. Többször meg kellett állni.
Elmentünk megint a Lago-tóhoz, de az majdnem ki volt száradva, és siralmas látványt nyújtott. Ráadásul erdőtüzek voltak a környéken, és a tűzoltórepülőket is onnan töltötték föl.
A Sila hegység két részből áll. A Sila Grande, és a Sila Piccola.Nemzeti park az egész. Télen híres síterep.A hegyek magassága 1500-2000 méterig terjed.Legfölül fenyvesekkel,lejjebb citrusfélékkel, olíva ültetvényekkel, és szőlővel a déli lejtőkön. A tó, amelynél mi voltunk, a két hegységrész között van, Cosenzától Keletre.

04.19.szombat
Reggel megint Dél felé indultunk az autópályán. Az úti célunk Tropea és Capo Vaticano volt. Sajnos előző évben a gyerekekkel nem jutottunk el idáig, mert szinte állandóan esett az eső.
Tropea a Tirrén-tenger partján fekvő gyönyörű tengerparti hely. A város maga a strand fölött, egy 60 méter magas függőleges sziklafal tetején található.Innen lépcsőn lehet lejutni a tengerpartra. Szemben a sziklafallal magasodik ki a tengerből a Chiesa di S. Maria dell'Isola. Oda szintén lépcsőn lehet feljutni. Ezen a tavaszi délelőttön a dombocska oldalán nagyon szép virágok nyíltak. Fönt a templom mögött botanikus kert is van, különleges növényekkel.
Olyan kedvező a városka időjárása, hogy következő év novemberében még csónakázni is tudtunk a tengeren. Mi nem Velencét választottuk, hanem Tropeát.Igaz ezt egy unatkozó olasznak köszönhettük, aki némi alkudozás után
beültetett bennünket a csónak egyik és másik végébe.Német turistának nézett bennünket.Ugye a szőke haj, kék szem... Nem nekem van.
A városkában megebédeltünk. Beültünk végre egy hamisítatlan olasz pizzára, ami csöppet sem hasonlított az itthon pizzának csúfolt valamire.
Ezután folytattuk utunkat Capo Vaticano felé. Leparkoltuk az autót, és elindultunk a sziklaszirt tetején sétálni. Egészen a világítótoronyig lehet menni, biztonságosnak látszó kerítés mellett. Lélegzetelállító a kilátás! Gyönyörű tiszta idő, szemben a Stromboli vulkánnal.
Később lesétáltunk a tengerpartra, és a nap további részét napozással töltöttük.Egy keskeny, kb. 20 méter széles homokos partszakasz volt, fölöttünk pedig a sziklák. Elég sokan választották a pihenésnek ezt a formáját a húsvéti ünnepek előtt.

04.20. vasárnap
Nagy útra vállalkoztunk aznap. Megint a hegyek felé, a Silához indultunk, de tanulva a múltkori esetből, másik utat választottunk.A Cosenza- Crotone SS107-en mentünk, ami autópálya, persze csak a síterepekig.
A térség legnagyobb városának kora középkori templomát ajánlották megnézni itt San Giovanni in Fiorén.A Xll. századi templomból kisiető pap 4-5 féle nyelven ajánlotta, hogy majd Ő idegenvezet bennünket. Utólag sajnálom,hogy nem voltunk vállalkozóbbak,mert valóban érdekes látvány volt belülről. Jó lett volna többet is megtudni a helyről.
A kisvárosból a Jón-tenger partjára igyekeztünk a le Castella nevű erődítményhez.A vár 1200 körül épült, majd 1500 körül felújították. Ma is látogatható, lehet egyet sátálni benne, és körülötte, azon a pár méteres szakaszon, ami a vár és a tenger között van.Egy keskeny földnyelven lehet bejutni. Érdemes megnézni a képet róla!
Utunkat a 106-os tengerparti úton folytattuk Rossano felé.Itt a X-Xl. században épült San Marco templomot akartuk látni. Elég nehezen találtuk meg, ugyanis sziesztaidőben voltunk még, és így üresek voltak az utcák, nem volt kitől érdeklődni sem. Persze ennek következtében be se tudtunk jutni. Sátáltunk egy nagyot az óvárosban. Elég különös hangulata volt a városnak, legalábbis ennek a városrésznek.
Még egy nevezetesség volt erre a napra betervezve, Sibari.Itt egy római kori romváros, és a hozzá kapcsolódó Múzeum van. Már elég fáradtak voltunk, az eső is elkezdett esni. A szabadtéri részre így nem is váltottunk jegyet, csak a múzeumba. Végül ott is csak tébláboltunk, mert ugye fordítani kellett volna,de ezt F ebben az esetben nem tette meg.
Végül elindultunk hazafelé, Cosenzán túl, Piano Lagoba.

04.21. Húsvéthétfő
A Húsvéthétfő nagy részét otthon töltöttük pihenéssel, főzéssel, meg készülődéssel. Másnap indultunk Szicíliába.
F egy ötemeletes ház harmadik emeletén lakott. Ahogy mentünk föl a lakáshoz, a lépcsőház ablakából ráláttunk egy hegytetőn álló templomra. Ott nyaggattam napokig, hogy én azt szeretném megnézni. No, ezen a délutánon megláthattam!
Gyalog indultunk el, pedig az olaszok sehova nem mennek gyalog, mert akkora távolságok vannak.
A hegytetőre lépcsősor vezetett fel. Tavasszal voltam, és tele volt avarral az egész. Ebből könnyen rájöhettem, hogy ide a kutya nem jár fel gyalog.A templom persze természetesen zárva. A mellette fekvő temetőben sétáltunk egyet, megismerve az olaszok temetkezési szokásait, ami csöppet sem hasonlít a magyarokéra.
Visszafelé nagyon meg akartam úszni a lépcsősort, kértem, menjünk másik úton. Már jó darabig elmentünk, és csak nem akart visszakanyarodni az út, egyre csak messzebb kerültünk a lakástól. Végül visszafordultunk, és, ismét a lépcsősor!
Jó pár kilométert megtettünk a kis templomért.
F-nek különös hozzáállása volt (van)mindenféle valláshoz, úgyhogy nem is forszíroztam tovább a dolgot, hogy én azt látni szeretném. Még az a csoda, hogy ottlétem alatt legalább egy pár templomba be lehetett jutni vele.
A következő nap eseményei már a " Szicíliai kirándulás" cím alatt vannak.

Még egy látnivalóról azonban feltétlenül írnom kell.2001 tavaszán láttuk. A tartomány fővárosában (Reggio Calabria: Nemzeti Múzeum) őrzik a XX. század egyik legnagyobb régészeti leletének nevezett szobrokat. Riace harcosai a nevük. 1972-ben találta őket egy könnyűbúvár Riace partjainál.Kb. 2400 évesek lehetnek. Érdemes megnézni a fotókat róla. Pár éve pedig megtaláltam a "kincseim" között egy réges régi újságcikket. A cikk a hetvenes évek vége felé jelenhetett meg, miután megtisztították a bronzszobrokat, és végre oda kerültek, ahol a helyük van. Mi nem csak a szobrokat néztük meg, hanem a múzeum többi részét is.

Várok mindenkit Szicíliában is! (04.22.-04.24.)

04.25. péntek
Az utolsó ott töltött nap.
Délelőtt elmentünk a közeli kisvárosba, Rogliánóba. Sétáltunk a belváros szűk utcáin.Betévedtünk a templomba is, ahol még ott voltak a húsvéti ünnepek nyomai. Láttuk a gyerekek által készített ajándékokat, a csokrokat.No és a falon a húsvéti misztériumjátékokról készült fotókat, amiből rendelni lehetett.Rám szinte sokkolóan hatottak a képek.Jézus keresztrefeszítését és feltámadását játszották el a résztvevők a templomkertben, április 20-án.

Megfogadtam, hogy ezt következő évben feltétlenül megnézem. Sajnos nem úgy alakult, abban az évben októberben utaztam csak.2005-ben pedig F munkahelyi dolgai nem engedték, hogy akár egy órára is elmenjünk.

04.26. és 27.
A buszom, ami Rómába vitt, csak éjfél után ért oda Piano Lagoba. Éjszaka lassabban ment, mint nappal. Reggel fél nyolc volt amikor kiszálltam. Ennek nagyon örültem, mert a Tiburtinán a hajléktalanoknak reggel nyolcig kell elhagyniuk a várótermet. Azután alapos takarítás, és úgy engedik be az utasokat a váróterembe.Ezt előző évben figyeltük meg.
Nekem még három órám volt a következő busz indulásáig.
Végre megtörtént az is. Sima út volt, nem történt semmi rendkívüli.Vasárnap délre értem haza Debrecenbe, kissé törődötten.
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (1 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
tiac1910 - 2009.06.10. 19:30

Kedves Mandarin.Berta Tibor vagyok.Olvastam beszámolóját Calabriáról. Mi a családdal a jövő héten utazunk ide, pontosabban Briaticoba.Ha tudna információval szolgálni a közbiztonságról az emberekről vagy bármiről megköszönném.Berta Tibor Tapolca.Email: tiac1910@t-online.hu


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina