Északolasz tavak és városok I.

Olaszország

Ott-tartózkodás ideje: 2017. jún. 17.  - 2017. jún. 24. (7 nap)

0 hozzászólás I 1 265 látogató olvasta. Rögzítve: 2018. feb. 24. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar signal Beszámolója

Cimkék: Milánó  Padova  Verona 

Északolasz tavak és városok

1. nap: Padova

Reggel 3-kor keltünk, hogy mielőbb indulni tudjunk, még a télen lefoglalt körútra, mert 6 órakor a Déli pályaudvar parkolójából indítják a FT buszát.
Elhagyva megszokott magyar tájakat, azt a hegyes-völgyes szlovén táj váltotta fel.(Tornyiszentmiklósnál léptük át határt) Szinte végig autópályán haladtunk, persze, ahogyan az eddigi útjaink során mindig, most is végig esett az eső. Ilyenkor mindig eszembe jut "Szlovénia az Alpok napos oldala" szlogen... Maribor – Ljubljana – Mestre útvonalon értünk Padovába. (Útközben megállunk egy szlovén Marché benzinkút komplexumnál egy flódnira hajazó sütire, bár ne tettük volna.)

A buszunk a Prato della Valle-t körülölelő csatorna külső részén tett le bennünket, onnan indultunk a Padova felfedezésére. itt van Európa egyik legnagyobb tere, tele szobrokkal. Felfedezzük Báthori Istvánét is, aki ebben a városban tanult. A hatalmas téren a padovaiak, piknikezéssel, olvasással vagy éppen sportolással múlatják időt.
Szállásunk, vacsoránk a Verona környéki kisvárosban, Vigasioban volt.

2. nap: Mantova, Verona, Mantova

Délelőtt a szép fekvésű lombardiai Mantovába kirándultunk. Mantova a Gonzaga család uralma alatt élte virágkorát. A lenyűgöző hercegi paloták és templomok a reneszánsz építészeti fantáziát dicsérik. Ám Mantova a mai napig mit sem vesztett varázslatos középkori bájából, ezért az olaszok gyakran "Csipkerózsika" városaként emlegetik. A leglátványosabb műemlékek a 15. és 16. században épültek, mint például a Dózse-palota. Meglepetésként ért bennünket, hogy csak egy része látogatható délelőtt, ezért Verona után még visszatérünk ide.

A közeli Verona utcáin sétálva azonnal, Rómeó és Júlia szomorú története jut eszünkbe. Veronát sokan Olaszország egyik legvonzóbb városának tartják, amin egyáltalán nem csodálkozom. A közös séta során bejártuk a város gyönyörű tereit, a zarándokhellyé vált Júlia házát és erkélyét, ahol persze rengeteg turista tolong. Júlia bronzszobrát 1972-ben állították fel a ház udvarán. (Az erkély alatt álló szobornak csodatévő jelleget tulajdonítanak, aki megérinti a szobor keblét az szerencsés lesz a szerelemben.) A bejárat fala, pedig mindig tele van szerelmes üzeneteket hordozó levelekkel, cédulákkal.
A szépen rendbe hozott római kori amfiteátrum, az Aréna, véres viadalok tanújaként áll a város központjában, ahol ma már római katonákkal szelfiznek a csinos lányok.
Természetesen nem maradtak ki a templomok sem. Verona belvárosában található az 1138-1398 között épült, 72 m magas tornyú San Zeno Maggiore-bazilika, amit Olaszország legszebb templomai között tartanak számon. A Sant'Anastasia domonkos-rendi templomnak épült. A gótikus bejáratot XV. századi freskók borítják, amelyek Szent Péter életének nevezetes eseményeit ábrázolják.

Visszatérve Mantovába sikerült megnézni a hercegi palota együttest. A különféle szárnyak tulajdonképpen két szabad belső tér, a Régi Udvar (Corte Vecchio) és az Új Udvar (Corte Nuove) köré csoportosulnak. A Régi Udvart körülölelő épületek reneszánsz stílusban készültek, ahol a díszítést mindössze a ma már csak töredékesen látható falfestmények és az egyszerű, kazettás famennyezetek képviselték.

Igazi főúri pompa akkor jelent meg a palotában, amikor az 1500-as évek elején Francesco Gonzaga feleségül vette Isabella d’Este hercegnőt. Isabella révén a ferrarai udvar kifinomultabb ízlése költözött Mantovába. Míg a hercegné inkább a festők pártolásában jeleskedett (Rembrandt is élt és dolgozott itt ebben az időben), addig utódai nagy építkezésekbe kezdtek az Új Udvarnak nevezett belső tér körül. A legodaadóbb palotagyarapító Guglielmo Gonzaga herceg volt az 1500-as évek végén, aki díszes barokk szárnyakkal tette gazdagabbá a család ősi fészkét. Ekkor készült el egy új lakópalota valamint egy kiállító és uralkodói helyiségeket magába foglaló épületrész. A 65 méter hosszú galéria, valaha a Gonzagák igen jelentős szobor- és festménygyűjteményének adott otthont. Ma már csak kevés műkincs van itt, ezért sokkal jobban láthatók a terem díszítései és építészeti adottságai. Hatalmas méretei miatt rendkívül impozáns helyiség, túldíszítettsége ellenére sem nyomasztó.

Késő délután tértünk vissza a szállásunkra.

3. nap: Garda-tó (Sirmione, Malcesine, Limone, Riva del Garda)

Az egész napot a Garda-tónál töltöttük. A Garda-tó Olaszország legnagyobb tava, mely az utolsó jégkorszakban képződött.

Először a Garda-tó keleti partja mentén húzódó panorámaúton a tó északi részébe utaztunk, amelyik fjordszerűen, mélyen benyúlik az Alpok hegyóriásai közé. A Monte Baldo hegylánc lábainál, közvetlenül a tóparton fekszik Malcesine, a festői kisváros. Kettesben sétáltunk a sikátoros óvárosban, ahol az utcák apró pici kövekből vannak kirakva. Ez a részletesség, precizitás, törődés látszik az egész városon, ahol a kora reggeli órákban még alig látni valakit. Elmegyünk a tó fölé magasodó Scaligeri várig, de idő hiányában csak kívülről csodáltuk meg.

Komppal keltünk át az egyedülálló fekvésű Limonéba. Megérkezve sok régi citromültetvényt csodálhatunk meg. A házak mögött meredek sziklák, a másik oldalon pedig a Malcesine feletti hegyekre nézve élvezhetjük a kilátást. A táj szépségét és romantikáját a buja vegetáció: a citromfák, leanderek teszik teljessé. Érdekesség, hogy nem az olasz limone, azaz citrom szóból kapta a nevét, hanem a latin limes, azaz határ szóból, hiszen a 20. század elején itt még Olaszország és Ausztria határa volt. Limonéban szűk, macskaköves utcákon sétálhattunk a régi kőházak között. A városka érdekessége, hogy minden házon a házszám mellett kis citromplakett díszeleg, ezzel is emlékeztetve az arra járót, hogy miről is nevezetes a város. A szűk utcák üzletei tömve vannak árukkal és turistákkal, ahol minden a citromról szól. Citrom illatú szappanok, csokoládék édességek, cserépedények. A citrom illata fuvallatként járja be a zegzugos utcákat.

Riva del Garda-ba hajóval érkeztünk. Ha nem tudnám, hogy a világháborúig a Monarchiához tartozott, akkor is rájönnék a tipikus építészeti stílus miatt, ami az egész városra rányomja a bélyegét. (Riva del Garda tartozott már az Velencei Köztársasághoz, a trentói érsekséghez, de része volt Napóleon Itáliai Királyságának és az Osztrák-Magyar Monarchiának is.) A fapalettás ablakok, a balkonokról kikönyöklő muskátlik ma is a határ közelségét szimbolizálják. A sokat látott Torre Apponale óratornya pedig egykedvűen szemléli a múló évszázadokat és vet árnyékot a főtér házainak cserepeire.

Kora délután van és már nagyon éhesek vagyunk. Beülünk az egyik elegáns, főtérre néző étterembe. Gyorsan érkezik a bolognai spagetti, a gombás tortellini és hozzájuk az elmaradhatatlan reszelt parmezán. Vagy az ízek voltak tökéletesek, vagy mi voltunk már igencsak éhesek, de nagyon finom volt.

Sajnos kevés az időnk, mert indulunk tovább Sirmionéba. A félszigetet és a Scaligeri várat kis hajóval jártuk körbe úgy, hogy átkeltünk a vár gyaloghídja alatt, majd a kis öblön keresztül átmentünk a másik oldalra és onnan indulva kerültük körbe a félszigetet. A bárkáról láttuk Maria Callas villáját, Catullus grottáit is.
Késő délutáni órákban tértünk vissza a szállodába.

4. nap: Milánó, Comói-tó, Como

Reggeli után indultunk Milánóba, Olaszország második legnagyobb városába. Az autópályán már kora reggel is óriási a forgalom. A busz néhány perc sétára tett ki a Dómtól, ami az előtte található térrel maga Milánó szíve. Itt mindig nagy a tömeg, zajlik az élet, tele van fegyveres katonákkal. Maga a katedrális biztonsági ellenőrzés után ingyenesen látogatható, Belülről hatalmas terek, de szerintem, kívülről szebb.

Közvetlen erről a térről nyílik a Galleria Vittorio Emanuele II, ami a világhírű divatmárkák fedett „sétánya”. Milánó a divat fővárosa, így aki a divatért rajong, az itt otthon van. A Prada, Armani, Gucci üzletekből magabiztosan lépnek ki az elegáns hölgyek és urak. A Galéria közepén, ott, ahol én is megállok, egy bika látható a padlón. A hagyomány szerint a rá kell állni a bika legnemesebbik szervére, és háromszor meg kell fordulni a sarkunkon, ez állítólag szerencsét hoz. Követtem a hagyományt, és most már csak a szerencsémre várok.

Kis sétával elértük a Milánói Scala csalódást okozó egyszerű épületét, ami, mellett, ha nem tudom, hogy ott van, simán elmentem volna. Belülről viszont megelevenedik a Sissy filmbéli jelenet, a színpaddal és a császári páhollyal.

A délutáni órákban továbbutaztunk a Comói-tóhoz, Közösen elsétáltunk a dómhoz, majd indultunk a Maggiore-tónál levő bavenoi szállásunkra (3 éj).
signal kapcsolódó élménybeszámolói:
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina