Marokkó körút 2018

Marokkó

Ott-tartózkodás ideje: 2018. okt. 28.  - 2018. nov. 04. (7 nap)

0 hozzászólás I 744 látogató olvasta. Rögzítve: 2019. ápr. 06. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar dorav Beszámolója

Cimkék: Marokkó Volubilis Fes Marrakesh 

Marokkóval már régebb óta szemeztem, most eljutottam a döntésig, hogy meg is látogatom az országot. Ismét csoporttal utaztam és sokat gondolkodtam, hogy kérjek-e társítást. De úgy voltam vele, hogy egyszer ezt is ki kell próbálni, be lehet vállalni. Utólag elmondhatom, hogy nem bántam meg. Akkora szerencsénk volt, hogy egy hasonló korú csajszival keveredtünk össze. Az irodának köszönthetően az út előtt leveleztünk és a reptéren már úgy találkoztunk, beszélgettünk, mintha régóta ismernénk egymást.

Közvetlen fapados járattal utaztunk el Agadirba. A be- és kilépésnél is ki kell tölteni egy regisztrációs nyomtatványt, ezt az útlevéllel együtt oda kell adni. A belépéskor a pecsét mellé egy egyedi számot kapunk, ezt beírják az útlevélbe, ezzel lesz legális az ottlétünk. Mi rögtön a reptéren váltottunk valamennyi dirhamot, hogy tudjunk ásványvizet vásárolni (5-10 dh). Az idővel akadt némi problémánk, pont az őszi óraállítás idején utaztunk. A marokkóiak viszont épp most döntöttek úgy, hogy beszüntetik az állítgatást. Minden óra mást mutatott, a reptéren, a szállodákban, a mobil átállt, miközben már nem kellett volna. Az első két napban okozott ez némi káoszt az ébresztéseknél.
Első este helyben volt a szállásunk, vacsora után tudtunk lesétálni az óceánpartig, de sajnos addigra már sötét volt, így keveset láttunk belőle. A hegy oldalán, melyen a kasbah áll, viszont kivilágítva hirdeti a felirat: ’Isten, ország, király’, mely így messziről is jól látszott.

Másnap reggel egy hosszú útra indultunk. Nagy részen az óceán mellett haladtunk, érdekes volt a táj. Vöröses a föld és ezen a részen teremnek az argánfák, melyek az utat szegélyezik. Néhol a fákon legelésző kecséket is látni, állítólag finomabb lesz a húsuk tőle. Megálltunk egy kis helyi gazdaságnál is, ahol bemutatták, hogy hagyományos módon hogyan nyerik ki az argánolajat, ami nagyon értékes termékük. Az első város, amit megtekintettünk, Essaouira volt, mely egy kisebb halászfalu. Sétáltunk a bazárban és a citadellát sem hagytuk ki. Nem véletlenül hívják szeles városnak, itt-ott hatalmas hullámok csaptak fel, a szörfösök ennek biztos örültek. A nap végén Casablancába utaztunk, ott volt a szállásunk. Vacsora után itt is tettünk egy rövidke sétát, a közeli V. Mohammed térnél megnéztük a kivilágított szökőkutat és épületeket.

Reggelre megérkezett az eső. Sajnos az általam egyik legjobban várt nevezetességet, a II. Hasszán mecsetet hatalmas szélben, esővel kísérve tudtuk megtekinteni. Be nem mentünk, bár ez az egyetlen mecset az országban, amit megadott időben a turisták is látogathatnak. Kívülről viszont pár kép erejéig lehetett csak elviselni a körülményeket, mert az épület az óceán partján áll és semmi sem védett a széltől, drasztikusan lehűlt az idő. Busszal körbementünk kicsit, a régi bádogvárosból például már csak egy kisebb rész van meg. Az idegenvezetőnk által elmondottak szerint a király sokat dolgozik azért, hogy jobb lakhatási körülményeket tudjanak biztosítani.
Tovább utaztunk a fővárosba, Rabatba, mely szintén az Atlanti-óceán partján, a Bou Regreg (gólya) folyó torkolatánál fekszik. Felkerestük a királyi palotát, aminek tulajdonképpen a kapujáig lehet eljutni és itt szabad fotózni az őröket is, illetve a környező tér és mecset is nagyon szép. Ami nekem nagyon tetszett a városban, az a félbemaradt Hasszán torony és a szomszédos V. Mohammed király mauzóleuma. Az Oudayas kasbah épületét már ismét esőben tudtuk csak bejárni, ami miatt kicsit szaporáznunk kellett lépteinket. Az építészetük abszolút kínálja a szuper fotótémákat, de az eső azért keresztülhúzza a számításokat.
Estére Fes-be érkeztünk és végre 3 éjszaka egy helyen volt a szállásunk. Szeretem a körutakat, mert egy ország több arcát is megláthatjuk, ugyanakkor elég fárasztó minden nap összecsomagolni a bőröndöt és útra kelni. A szállodák, amikben laktunk átlagosak voltak, első este egy csótány lepett meg bennünket, másnap nem működött jól a kártyánk, de ezeken inkább csak jót mulattunk. Amit tuti javasolnék a királynak, hogy vezesse be ő is a nemdohányzó helyiségeket, mert sajnos a vendéglők és szállodaszobák is elég büdösek voltak.

A negyedik nap Meknes felé indultunk. Itt más a táj, hegyes-dombos, több a zöld szín. Az óváros, mint a legtöbb helyen, hatalmas fallal van körülvéve, az egyik nevezetes kapu a Bab el-Mansour. Az építtető szultán Versailles mintájára képzelte el a várost. Mulej-Izmail mauzóleumát kívülről tekintettük meg és a Dar el-Ma (víz palotája) is egy rövidebb program volt.
Ezután Volubilisbe mentünk (belépő: 70 dh), mely az I. században virágkorát élt római kori település, amit az olívaolajnak köszönhetett. Ez egy rejtett kis gyöngyszem, mikor már ott vagy, még akkor is annyira beleolvad a tájba, hogy nehezen lehet észrevenni. Ami hihetetlen, hogy több mozaik is fantasztikus állapotban fennmaradt és eddig a turisták sem tettek bennük kárt. Unesco örökség. Innen szépen rálátni a tőle nem messze fekvő Moulay Idriss Zerhoun-ra, ahol I. Moulay Idris mauzóleuma található és a muszlimok egyik kedvelt zarándokhelye. A településen csak áthaladtunk, pedig nagyon kis hangulatos hely. Valószínű erre kevesebb turista járhat, mert kicsit furcsán néztek ránk.
A vacsora után még egy fakultatív folklór programon vettünk részt, ami több szempontból sem varázsolt el. A hely ahol voltunk egy gyönyörű felújított épület, elrejtve Fes óvárosának szélén, kívülről sosem gondolná az ember, hogy mi van belül. Viszont a profit reményében túlzsúfolták, a hastáncos hölgyek pedig inkább a német turistákat táncoltatták, mint hogy ők adtak volna műsort.

Fes óvárosának megtekintése is félig esőben zajlott le. A város a Középső-Atlasznál fekszik, régen itt vezetett a karavánút, így gyorsan fejlődött. Óvárosa, Fes el-Bali szintén világörökség. Elsőként a királyi palota hatalmas rézkapuit tekintettük meg, majd sétáltunk a zsidó negyedben. Ezután a Kék kapun léptünk be a labirintusszerű medinába, mely állítólag közel 9000 sikátorral rendelkezik. Ide este egyáltalán nem ajánlott bejönni (drogosok tanyáznak), de nappal is inkább vezetővel érdemes, mert vannak ugyan jelzőtáblácskák, de nem olyan könnyű rajtuk eligazodni. Itt a szamarak ki vannak tiltva, kézikocsikkal közlekednek a helyiek. A híres iskolák közül a Bou-Anania Medreszét kerestük fel, a mór építészet egy szép példája. (belépő: 20 dh). A séta során felkerestük a rézműveseket, a szövőket, nagyon ízlésesen rendezik el az áruikat a ruhakereskedők is. Számomra a legnagyobb csoda, amit szerintem mindenki, aki ide ellátogat, nagyon vár, a bőrfestők műhelye. Ez is annyira eldugott, a sikátorból szűk kis lépcsőn feljutsz először egy bőrboltba, majd az ott kialakított teraszokról nyílik a kilátás a bőrfestők medencéire. Varázslatos. Az épületek tetején pedig a mindenhol jelen lévő antenna-erdő.
Délutánra szabad programot kaptunk, ekkorra nagyjából elállt az eső és napsütésben sétálgattunk egyet a II. Hasszán sugárútnál, ahol gépfegyveres rendőrökbe is botlottunk. Furcsa volt, mert mindenhol annyira helyesek voltak az emberek. Olvastam sok rosszat is, de én abszolút pozitívan csalódtam az országban. Főként vidéken, de a városokban is a helyi berber djellaba nevű ruházatot viselik, a nők kendőt is. De vannak fiatalok, akik farmerban mászkálnak, vagy rövid szoknyában és nem szólnak meg, ha nő létedre fedetlen a vállad vagy rövidnadrágban vagy. Sőt, a kabátjuk alatt ők is átlagos ruhát, akár sportcipőt hordanak. Nyilván itt is érdemes tekintettel lenni, hogy ahol szükséges, adjuk meg a tiszteletet és alkalmazkodjunk.
A helyiek, ha nem szeretnék, hogy fotózd őket, jelzik és ezt ilyenkor tiszteletben kell tartani. A másik opció, hogy pénzt kér érte, mert ebből él, akkor mi dönthetünk, hogy fizetünk-e vagy nem fotózunk. A kereskedők sok helyen megszólítanak és kínálják a portékájukat, de én ebben sem tapasztaltam semmi tolakodót. Így reklámozza magát, amikor határozottan nemet mondtunk, mindenhol megértették. Csak a nagyvárosokban vannak hirdetőtáblák, az utak mentén a tájat láthatod, nem az óriásplakát rengeteget.
Az pedig egyértelműen látszik, hogy nem ismerik a stressz szót. Mindent lassan, nyugodtan csinálnak. Lassan ügetnek a csacsifogaton, a fa alatt ülve vigyáznak a legelésző kecskékre, vagy beülnek a kávéházakba és az utca felé fordított székeken bámészkodnak kifelé. Ez utóbbi mondjuk kicsit furcsa, hogy nem egymás felé fordulnak, és még akkor is kifelé néznek, ha ott tuti nem történik semmi. Mégis ez valami nyitottságot sugall szerintem. Az egyik helyen beültünk így melléjük és átadtuk magunkat a nyugalomnak.

Következő reggel ismét egy hosszú útra indultunk. A Középső-Atlaszon keresztül indultunk Marrakesh felé. Érintettük Ifran-t, a helyi síterepet is. Ez kb. 1600 m magasan fekszik, foltokban már megjelent a hó. A települést európai mintára építették, alpesi házakat látni, a helyi egyetemen pedig a tehetős szülők gyermekei tanulnak. Megálltunk egy pillanatra az utolsó berber oroszlán emlékére állított szobornál is. Pihentünk még egyet Beni Mellalban is, melynek jellegzetes épülete az Ain Asserdoun ’kastély’, illetve alatta húzódik egy park. Marrakesh-hez közeledve ismét más a táj. A Magas-Atlasz hegyei futnak párhuzamosan az úttal, a csúcsok hóval borítottak, mellettünk viszont pálmafák és néhol tevék bukkannak fel, furcsa kettősség. Már sötétben érkeztünk meg, a szállodánk a város szélén volt, hatalmas a forgalom, óriási a város, ez már az első pillanatban látszott. Itt a robogósok uralják az utcákat, állítólag a lányok sokkal vadabbul közlekednek, mint a fiúk.

Marrakesh-ben a Menara Kertben kezdtük a másnapot, ez ingyenesen látogatható, végre ragyogóan sütött a nap. Sok helyen vannak akár kisebb víztározók, amikből a helyi ültetvényeket öntözik, ha szükséges. Ezután a Szadida sírokat tekintettük meg. Ide és a Bahia palotába is érdemes nyitásra menni (9:00- mindkettőnél van belépő, 70 dirham), hogy elkerüljük a tömeget és legyen esélyünk egy-két szép fotóra.
Délelőtt még egy fakultatív kirándulást iktattunk be, ez pedig az Ourika völgybe vezetett, ahol meglátogattunk egy berber lakóházat is. A családfő elhunyt, így a nők, hogy jövedelmük legyen, vendégeket fogadnak. Mi például mentateát ittunk, de van lehetőség ebédet is kérni és megkóstolni a tadzsin-ban készült ételeket.
Délután visszamentünk Marrakesh-be, elsétáltunk a Koutoubia mecset előtt, át a Jemaa el-Fna főtérre. Elvegyültünk a bazárban, ahol eleinte kevesebben voltak, megtekintettünk egy berber patikát is, ahol a kencéken kívül fűszereket is árusítanak. Ahogy közeledett az este, egyre nagyobb lett a tömeg. Megjelentek a kígyóbűvölők, majmosok, ételárusok. Idegenvezetőnk mondjuk óva intett bennünket, hogy itt fogyasszunk, de körbenézni érdekes volt. Nem csak a turisták, rengeteg helyi is jön a családdal vacsorázni, számukra az itteni összejövetel a szórakozás. Az érzésem a végén az volt, hogy a város és környéke összlakossága, ami kb. 2 millió fő, mind a téren van. A forgatagot valamelyik kávézó teraszáról is megtekinthetjük, egy ital a ’belépő’.

Utolsó reggel a Bahia palotában kezdtünk, majd még egy rövid időre visszatértünk a Jemaa el-Fna térre. Páran elmentek vásárolgatni a bazárba, mi többiek még sétáltunk egyet a téren, ami most szinte üres volt. Az egyik gyümölcsös pultnál gránátalma levet facsartattunk, nagyon ízlett (15-30 dh). Van amelyik gránátalma szinte fehéres és édes, nem pedig pirosas és fanyar, mint amit itthon ismerek.
Ezután ismét egy hosszabb út volt, hogy visszatérjünk Agadirba. A táj viszont mindenért kárpótolt. Gyönyörűek voltak a hegyek, hihetetlenek a színek, a vörös és sárga keverékei, végül elértük ismét az óceánt, felmentünk a kasbah-hoz, megnéztük felülről is Agadirt. Majd irány a reptér és utazás haza. A repülőn egy riporter hölgy mellé keveredtem, aki rövid ideig élt már Marokkóban. Mesélt kicsit az élményeiről és megállapítottam, hogy átérzem a lelkesedését, nekem is megtetszett ez az ország.
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Magyar  Română  Slovenčina