Korfu maga a Paradicsom!!!

Görögország Korfu

Ott-tartózkodás ideje: 2007. jún. 30.  - 2007. júl. 07. (7 nap)

4 hozzászólás I 15 975 látogató olvasta. Rögzítve: 2010. jún. 06. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar tinakrisz Beszámolója

Cimkék: adriaonline_játék  Görögország  Korfu  Moraitika 

Korfuról csakis szuperlatívuszokban lehet beszélni!
Ez a kis sziget maga a Paradicsom, ahol életem legszebb és legboldogabb napjait éltem át!
Hosszú-hosszú oldalakat tudnék megölteni élményeim leírásával, de a hosszú részletezés helyett inkább megpróbálom a számomra legszebb és legfontosabb dolgokat kiemelni…
Repülőgépünk laza másfél órás késés és kicsivel több mint 1 óra 15 perces utazási idő után késő éjszaka szállt le Korfu repterén. Sajnos az éjszakai utazás miatt nem sokat láttunk a szigetből a lassan ereszkedő gép ablakából, de a fények pompája felülről szemlélve is káprázatos volt. A reptéri terminálból kilépve szinte fejbe vágott bennünket a meleg, párás levegő, ami még tovább fokozta fáradságérzetünket. Ezt követően elfoglaltuk helyünket a transzferbuszokon, amelyek mindenkit elszállítottak az egyes üdülőtelepekre.
A mi szálláshelyünk a fővárostól alig 20 km-re fekvő Moraitikán volt a Marini apartamanházban. Egyszerűen berendezett, mindenféle luxust nélkülöző szoba, apró konyha és fürdőszoba – ez volt a mi kis birodalmunk, ahol az első perctől kezdve nagyon otthonosan éreztem magam. Az apartman alsó szintjén egy motorkölcsönző működik, ahol zömében magyar fiatalok dolgoznak. Az erkélyünk éppen erre a kölcsönzőre és egy kis vegyesboltra nézett, de a szépnek nem kifejezetten nevezhető kilátás miatt kárpótolt bennünket az épület másik oldalán fekvő gyönyörű kis park látványa.
Megérkezésünk másnapjának reggelén az első dolgunk az volt, hogy lesétáljunk a tengerhez. A part homokos és apró kavicsos volt, a víz pedig hihetetlenül tiszta és minden napszakban más és más színű. Délelőtt a levegő magas páratartalma miatt szinte alig látszódtak a szembe lévő hegyvonulatok, de délutánra már simán át lehetett látni Görögország túlsó partjaira. Én csaknem minden reggel futással kezdtem a napot, mert a kora reggeli órákban lassan éledező tengerparton való kocogás igazi gyönyörűséget jelentett számomra. Reggelizni a közeli Prassino Nissi hotel éttermébe jártunk, ami – őszintén szólva - nagy csalódást jelentett számunkra, mert az utazási katalógusban kontinentális reggeliként feltüntetett reggeli minden volt, csak kiadós nem. Az, amit kaptunk egy főnek is kevés volt, nemhogy kettőnknek…
Délelőttönként 10-től 12-ig a tengerparton töltöttük az időt, nagyokat úsztunk és napoztunk, de délben a napszúrás és a leégés miatti óvatosságból inkább bevonultunk szobánk hűvösébe. Néhány órás szieszta után ismét a tengerpartra vettük az irányt, mert egyszerűen nem bírtunk betelni a tenger és a környező táj látványával.
Természetesen nem csak fürdőzésben és napozásban merült ki az 1 hetes nyaralásunk, hiszen igyekeztünk minél többet felfedezni a sziget természeti szépségéből és építészeti nevezetességeiből. A legelső ilyen alkalommal jó kis vacsora előtti gyalogtúrát tettünk a párommal Moraitika környező hegyeiben. Kirándulásunk megérte a fáradságot, mert az olajfa erdőkön átjutva a hegyoldalról csodálatos panoráma tárult elénk. A szigeten amúgy rengeteg olajfa liget található. Az olajfák jellegzetes illatot árasztanak magukból, törzseik és leveleik alkonyat előtt szürkés-ezüstös fényben játszanak és mesebeli erdők hangulatát keltik. Termésüket, az olajbogyót csak november-december körül gyűjtik be, mégpedig úgy hogy hatalmas hálókat fektetnek ki alájuk a földe, és ezekre potyog rá az érett bogyó.
Második kirándulásunk szintén egy gyalogtúra volt. Nekivágtunk, hogy a főút mentén haladva eljussunk a sziget másik oldalán fekvő Korission-tó partjára, ami valójában nem is igazi tó, inkább valami beltenger-féle, hiszen összeköttetésben áll a tengerrel. Körülbelül jó 8-10 kilométeres, izzasztó hőségben megtett gyaloglás után végre elértük sziget túlsó partját. A homokdűnékkel tarkított táj Korfu új arcát tárta elénk. A homok forró volt és lisztszerűen finom, a tenger pedig sokkal nagyobb hullámokat vetett itt, mint a sziget túloldalán. Érdekes volt a partot szegélyező homokdűnék látványa is. Miután a felfrissítettük magunkat, a visszafelé vezető utat, vagyis a tűző napon való menetelést már jobban viseltem, de még soha életemben nem éreztem akkora fáradságot, mint aznap este, amikor végre ágyba estem.
Másnap a Nagy Sziget Túra nevet viselő fakultatív autóbuszos kiránduláson vettünk részt. Bármilyen feszített is a program, ezt az élményt senkinek nem szabad kihagynia, mert egy életre szól. Kirándulásunk legelső állomása a főváros elővárosának nevezett Perama volt, ahol a buszról leszállva egy keskeny gáton sétáltunk át Kanoniba. Az említett gát nagyon közel van Korfu repteréhez, illetve annak kifutópályájához, amely szinte a tengerben végződik. Ha szerencsések vagyunk, a gáton állva abban az élményben lehet részünk, hogy a hatalmas gépek a fejünk felett alig 40-50 méternyire szállnak fel illetve le. További érdekesség, hogy Kréta után ez Európa második legrövidebb kifutópályája!
Kanónit rövid kis földnyelv köti össze a szemközti pici szigettel, ahol a csodaszép Vlaherna kolostor áll. Itt egy pici kápolna és egy szuvenírbolt található. (Zárójelben jegyzem meg, hogy állítólag Sylvester Stallone is ebben a kis kápolnában kötött házasságot második feleségével.) Innen megcsodálhatjuk a kicsit távolabb fekvő Pondikonissi-t, másnéven az Egér-szigetet is, amely egérfej formájú alakjáról kapta a nevét. Idegenvezetőnk elmondása szerint régen erre a szigetre száműzték a rosszul viselkedő apácákat… Tapasztalatból mondhatom, hogy az említett két kis szigetről valamint a peramai öbölről a legszebb fényképek Kanóni panorámás kávézójának teraszáról készíthetők.
Pár percnyi pihenés és fényképezkedés után utunk a Gastouri közelében lévő Achilleionba, vagyis Erzsébet császárné palotájába vezetett. A hófehér, neoklasszicista stílusú épület igazán fenséges látványt nyúlt, annál is inkább mert hatalmas, lépcsőzetes park veszi körül, bár ennek – a turisták nagy bánatára - sajnos csak egy kis része látogatható. A palota kertje telis-tele van érdekes szobrokkal. Nekem legjobban a Maratoni futó, a sebzett Achilleus, a ledér Frinie, valamint Sziszi királyné életnagyságú szobra tetszett, de kétségtelenül Achilleusz 11,5 méter magas monumentális szobra a legimpozánsabb mindközül. Meg kell, hogy említsem azt az emeleti teraszt is, amelynek ion stílusú oszlopsora mellett múzsák életnagyságú szobrai és görög filozófusok fejszobrai ejtik ámulatba a látogatókat. A palotában és annak kertjében akár órákat is el lehetett volna tölteni, de a fakultatív program feszített tempója miatt erre sajnos nem volt lehetőségünk, mivel várt minket kirándulásunk következő állomása: a főváros.
Korfu fővárosa, ami szintén a Korfu nevet viseli a görög szigetvilág egyik leghangulatosabb és legfestőibb települése, melynek felfedezése és alapos megismerése önmagában is több napot venne igénybe. Sajnos mi csak turistabuszunk ablakából csodálhattuk meg a város nevezetességeit, mivel a részletes városlátogatást egy másik fakultatív program foglalta magába. Természetesen a párommal ezt nem hagytuk annyiba, így néhány nap múlva robogót béreltünk és visszatértünk a Korfuba, hogy több időt szentelhessünk a főváros felfedezésének. Első utunk az Ázsiai Művészetek Múzeumába vezetett, ahol megcsodáltuk a méltán híres japán és kínai gyűjteményt. A múzeummal szemben egy hatalmas park terül el, tele virágokkal, szobrokkal és szökőkutakkal. Ez a Spiniada, a város legnagyobb parkja, ami a városlakók és az idelátogató turisták egyik legkedveltebb találkahelye is egyben. A Spiniada-t a város legszebb középületei fogják közre. Itt található a helybeliek egyik leghíresebb büszkesége, a Liston épületegyüttese, amelynek árkádjai alatt számos étterem, kávézó és cukrászda csalogatja az arra járó vendégeket. Az óváros szűk kis utcáin és sikátoraiban sétálgatva úgy éreztük, mintha Velencébe járnánk, ami nem véletlen, hiszen a város építészetére a francián kívül leginkább a velenceiek hatása nyomta rá a bélyegét. A zöldre vagy kékre festett zsalugáteres ablakot, a virágos balkonok, a magasba nyúló lakóházak, a macskakővel kirakott zegzugos utcácskák megkapó bája magával ragadott bennünket is. Az ódon falak között megbúvó hangulatos kis tavernák, ajándékboltok, és kézműves termékeket árusító apró üzletek izgalmas szórakozási és költekezési lehetőséget nyújtanak mindenki számára.
Visszatérve a fakultatív kirándulás eredetileg tervezett programjához a főváros után Paleokastritsa felé vettük az irányt. Itt először is egy zöldellő szikla csúcsán pompázó ortodox monostort látogattunk meg, majd üvegfenekű hajón egy alig háromnegyedórás tengeri hajókázásra vittek bennünket a paleokastritsai partok mentén. Ez a lenyűgöző partszakasz, egy nagy és hat kisebb öblöt foglal magába. Az azúrkék víz és a tenger felett magasodó hatalmas kősziklák vad és leírhatatlan szépsége egy életre szóló emlék, amelyre igazán a Bella Vista kilátóból elénk táruló látvány teszi fel a koronát. Az ember csak áll, áll és szinte megrészegül a látványtól. Az biztos, hogy ez a táj méltán érdemelte ki „a világ egyik legszebb panorámája” elnevezést.
Miután alaposan kigyönyörködtük magunkat, egy pici hegyi falucskában, Makrades-ben ebédeltünk. (A görög ételeket vétek kihagyni! A moussaka, a souvlaki, a tatziki, a gyros, a dolmades a görög nemzeti konyha legfenségesebb fogásai. Az édességeik és süteményeik is nagyon finomak, bár túlságosan is édesek és mézesek a mi gyomrunknak.)
Körülbelül másfél órás pihenő után buszunk ismét továbbindult, hiszen még hátra volt körutunk utolsó állomása - a sziget lakóinak egyik büszkesége: a Kumquat Likőrgyár. Itt egy 7 perces kisfilmet vetítettek le nekünk, amiből megtudhattuk, hogy mi is az a kumquat és mi minden készíthető belőle. A kumquat egy apró narancsfajta, amelynek a héjjából narancssárga, a húsából pedig átlátszó színű likőrt készítenek, de befőtt, lekvár és cukorka előállítására is kiválóan alkalmas. A kisfilm után bevezettek minket a bemutatóterembe, ahol szinte roskadoztak a polcok az említett termékektől. Természetesen kóstolót is kaptunk, így mi magunk is meggyőződhettünk arról, hogy milyen finom is ez a sokat emlegetett ital. Bár lehetőségünk nyílt a bevásárlásra, de rájöttünk, hogy ugyanezek a termékek sokkal olcsóbban megvásárolhatók az egyszerű kis sarki közértekben. (S ha már az italoknál tartunk, megemlíteném, hogy a görögök nemzeti italának nevezett ouzo hihetetlenül olcsó a magyar árakhoz képest, és rengeteg fajtája kapható különböző méretű kiszerelésekben, egyszerű és díszüvegekben egyaránt.)
Ha a szigetet - szervezett kirándulásoktól függetlenül - mi magunk akarjuk bejárni, akkor mindenképpen érdemes autót, motort vagy quad-ot bérelni. (A kerékpárt nem javasolnám, mert az egész sziget tele van hegyekkel és meredek emelkedőkkel…) A görögök vezetési stílusa kicsit eltér a miénktől, de azért hamar alkalmazkodni lehet hozzá. Az utak – a legforgalmasabb főutakat leszámítva – hihetetlenül keskenyek, sokszor két autó se nagyon fér el egymás mellett, s ilyenkor mindig a „kisebbnek” kell visszatolatni. Rengeteg a hajtűkanyar, a szerpentin, a kis hegyi falvakon átvezető szűk utakról nem is beszélve, ahol az autóbuszok oldala szinte súrolja az útmenti házak falát. Ha az buszsöfőr ügyesen manőverez, és nem viszi le a vakolatot a ház faláról, akkor az utasok nagy tapssal jutalmazzák vezetési teljesítményét… Az utak állapota és a sokszor nem igazán egyértelmű közúti jelzések miatt, a legkényelmesebben motorral lehet közlekedni Korfun, hiszen a sziget hossza mindössze 65 km, legnagyobb szélessége pedig alig 25 km. A párommal mi is így, motorosan jutottunk el a fővárostól északra fekvő Kalami csodálatos strandjára, vagy éppen a sziget nyugati oldalán lévő Glifada és Pelekas gyönyörű partjaira.
Korfu minden része kínál valami meglepetést! A dús növényzet, a citrom- és narancsfák, az ezernyi színben pompázó virágok, a hatalmas pálmák és ciprusok, a változatos táj, a hangulatos görög éjszaka, az itt élő emberek kedvessége, vendégszeretete és sugárzó életöröme mind-mind rabul ejtik az idelátogató turisták szívét.
Én egy életre beleszerettem ebbe a szigetbe, és azóta is visszavágyom oda!!!
Értékeld az élménybeszámolót!
7.5 (2 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
CM - 2007.08.11. 17:53

Köszönöm a beszámolót, mi ide megyünk nemsokára nászútra, még sosem voltam itt, de most már nagyon-nagyon várom!!!

Kalm - 2007.07.30. 20:49

Megkérdezhetem melyik irodával voltatok??

verikne - 2007.07.30. 10:13

Köszönöm a leírást, klassz lehetet számotokra is az út. Mi tavaly voltunk a szigeten (először repülővel)felejthetetlen élmény a mai napig, olannyira, hogy a jövő hónapban ismét ellátogatunk ide. Már alig várom. Rengeteg dolog van amit még nem láttunk. Tavaly az összes fakultaív programon résztvettünk, amit az utazási iroda ajánlott, de jutott még időnk motorzásra is Kavosban és Sidariban is voltunk - mesés- midkét város. A sziget többi részét nézzük meg az idén, de most az első naptól az utolsóig motorozunk. Gyönyörű sziget, azt mondják sokan, hogy menjünk másik szigetre, de most még ide vágyunk vissza.

busaianiko - 2007.07.29. 13:33

Nagyon tetszett a beszámolód. Már nyaraltam kétszer Korfun, és szinte magam előtt láttam mindent, ahogy olvastam az írásodat.REmélem még visszajutok valamikor én is oda, mert még mindig van látnivaló, amit meg szeretnék nézni.Köszi még egyszer, egy élmény volt!!


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina